Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-03-27 / 6. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, ^1953. március 27. 5. oldal. A népinémet kérdés - illúziók nélkül írt«: KASSAI ISTVÁN „Der Erste hat den Tod, Der Zweite leidet Not, Der'Dritte erst hat Brot” Midőn a II. világháború megrázó epilógusaként megindultak a szomorú szekérkaravánok, majd végeláthatiaitlan waggonsorok Nyugat felé, a Duna völgyéből menekülők és kiíildözöttek, az egykori német pionírok utódai felett a fekete végzet látszott beteljesedni. Az ősi szállóige sorai mintha megfordított sorrendben váltak volna érvényessé s a sors drámai fordulattal ezúttal az Utolsókra, a késő utódokra mérte ki ngyisinazt a halált amit az Elsők egykoron szenvedtek. A hajdani pionírsors „modern változata” pergett a színen, azzal a különbséggel, hogy míg akkor legfeljebb százak hullottak el az hazába való vonulás nyomán, most a modern időkhöz ..illő" fejlett technika már százezrével juttatta jeltelen tömegsírokba a dunavölgvi németség színc-virágát s további százezreket, sőt mi’liókat űzött ki arról a földről, melvhez való jogukat az ősök és ivadékok vérrel és verejtékkel ismételten megváltották. A fekete fátum mindazonáltal megkímélni látszott a népinémetség egy részét s a Keletről Nyugat felé. a földig lerombolt Német Birodalom maradványai felé hajszolt szomorú karavánok irigykedve gondoltak azon „szerencsés” néptársaikra, akikre nem sújtott le n kollektív megtorlás vaskeze. azokra, akik otthon maradhattak. A földönfutóvá tett dunavölgvi németség felett megkondult a halálharang. -- gondolták ekkor sokan. — Tévedtek akik ezt gondolták. Mint már annyiszor, n történelem ismét váratlan fordulatot vett s ma. néhány évvel a kiűzetés után a történelmi színjáték változott képet mutat. Ma ott tartunk, hogy az otthonukban meghagyott szerencsétlen ..szerencsések” gondolnak irigykedve azon szerencsés ..szerencsétlenekre”, akiket — ha. bárminő tragikus formában is. — de kivezetett a kifürkészhetelen Gondviselés szülőföldjükről módot nyújtva imigyen nekik, hogy úi és félelemtől mentes életet kezdhessenek a szabad Nvngaton. újjáépíthessék lerombolt esaládi tűzhelyeiket s adott esetben letéteményeseivé váljanak népük szebb jövőjének. A kiűzetés történelmi aspektnma az elmúlt néhánv év alatt merőben megváltozott s ez a tény az első, melyet regisztrálnunk kell. lm a dunavölgvi németség életében beállott úi helv'etet vizsgálat tárgvává akarjuk tenni. A rmtsdami kataklizma után ugyanis a nepinémetség sorsában két. egymással ellentétes folyamat vette kezdetét. Az otthonukban meghagyott „szerencsések”-et a kommunista rendszer fokozatosan megfosztotta vagyonuktól s ]assankint a robotoló kolhoznarasztok szürke kasztjába süllyesztette le őket. A gazdasági jogfosztással párhuzamosan haladt ni kulturális jogfosztás is. aminek következtében még az rnvanvelv megtartásának a lehetősége is kérdésessé vált. nem beszélve a nolitikni érdekképviselet- és védelem teljes hiányáról. Rövid néhány év alatt a Vasfüggöny mögött rekedt németség elvesztett csaknem mindent, amit évszázadok ,aflatt megszerzett. A Potsdam által suitott „szerencsétlenek” sorsa viszont ellenkező fordulatot veit s az egykori sötét horizontot egyre több lielven hasítják fel a jövőbe vetett reménv sugarai. A váratlan gyorsasággal magához térő Nvugat- Né.metországb'in. annak példás szociális s gazdasági segítségét élvezve, a kitelepített németség. pionír elődeihez méltóan vasszorgalommal és céltudatosan fogott hozzá az ország s ezen keresztül önmaga regenerálásához. E gazdasági talnraállás már eddig is figyelemreméltó eredményeket produkált, mindazonáltal csupán egyik részét képezi annak a rennissance-nak, mely a kitelepített népinémetség életében megfigyelhető. A németséggel, annak kultúrájával való közvetlen érintkezés, a beállott új helyzet szinte korlátlan kibontakozási lehetőséget nyújtott és nyújt kulturális és politikai téren is a kiüldözöttek számára, olyan öntudatbeli megerősödést eredményezve emezeknél. melynek hatását egyelőre nem is lehet felmérni. (Sajátságos módon — a kitelepített németség magatartása illetve beállítottsága Ausztriával szemben negatív, jóllehet régi fogalmakkal mérve e réteg u. n. „Altösterrei| cher”-nek számít. E fogalom, az osztrák kor| Hiánynak a menekültekkel szemben tanúsított i kicsinyes bánásmódja következtében egyre jobban elmosódik, s a népinémetség, miközben Ausztriát a népinémetek „Golgotájának” nevezi, szinte egyöntetűen Németországhoz érzi magát közelállónak. Az osztrák kormány történelmi alkalmat mulasztott el atezal. hogy nem vállalta el egyenrangú és egyenjogú testvéj rekként a Nyugatra özönlő népinémet százezreket s ennek a mulasztásnak következményei a jövőben minden bizonnyal érezhetők lesznek Középeurópában.) A népinémetség politikai öntudatra ébredése horizontális és vertikális irányban egyaránt megmutatkozik. Értjük ezalatt azt. hogy nemcsak az egyes dunavölgvi országokból származó németek Landsmannsehaftjain b e l ü l alakult ki igen élénk, sőt gyakran túl élénk politikai tevékenység, hanem e Landsrrwinscha ftok k ö 7. ö t t i s egyre szorosabb együttműködés, sőt egyesülés felé való törekvés figyelhető meg. Ez egységre való törekvésnek eddigi legfigyelemreméltóbb eredménye kétségtelenül a dunai sváb öntudat, a „Donauschwa¡bentuin” fogalmának kihanesúlyozása lett. | mintegy kikristályosodása a Dunamedencében I élő. darabjaira szaggatott németség együvétartozási vágyának. Űjabb állomása ennek a fejlődésnek még a Donauschwabentum fogalmát is meghaladó Südos+deutschtum. Donaudeutschtirm név alatti, nézetünk szerint kissé túldimmenzionált összefogás is. melvnek céljait a múlt év végén megalakult u. n. Südostdentsehe Rat kívánja szohrálni Nem szándékunk e helyen részleteiben kitérni a különféle szervezkedésekre, de rá kell miitflítnunk arra. hogv e kibontakozás természetesen nem megy símán s azt különböző oldalról jövő befolyások zavarják. A hátráltató tervezők között a legerősebb maguk a néninémet vezetők körében ónló heves s sokszor személvi iellegű vita az integrálódás .Eingliederung” s a hazatérés körül Egvet azonnal leszögezhetünk: A hazatérés gondolatát egvik fél sem ntasítía cl sőt a TTeimariioz való íogot minden oldalról a legerö+el iesebben hangoztatják. A különbség csak ott van. hogv míg az egvik fél az össznémetsé'zerel veló teljem azonosulást s sorsközösségpt hirdeti ( gesemtdenfsobes Schicksal ”1 s a hazatérést adott esetben a Német Birodalomra/ támaszkodva véli megoldhatni, addig a másik fél minden befnlvását igvekszik bathe vetni a népinémet tömegeknek a nagvném°t«égho való beolvadása ellen, éhrentartva a különállás a dunai népekkel való sorsközösség "ondolatát. táplálva a régi haza iránti nosztalgiát. A "nzda«á"ó heillp.szkedés szükségességét egvik fél sem v;tatia. A népinémetség politikai kibontakozá«át az elvi szempontokon túlmenően — miután mindannyian emberek vagyunk —. a vezetők személyi érdekei, valamint ezeknek az egves dunavölgyi emigrációkkal kiépített, néha na radox, kapcsolatai is hefolvásolják. E kérdés taglalására nem óhajtunk itt kitérni s inkább arra a szerepre akarunk rámutatni, melvet a mindenkori német kormányok állásfoglalása a népi németség nagy kérdésében, a „hazamén ni vagy maradni” eldöntésében játszani fog. Vannak akik azt állítják, hogy Keletnémetország felszabadulása esetén a német kor mány könnyűszerrel el fogja tudni helyezni a részben néptelenné vált területeken a népi-CAMPOS DE CONCENTRACION EN HUNGRIA En el mes (le Octubre celebró f en Ginebra su III sesión la Comi- | sión Internacional encargada polla ONU. con la investigación de j los trabajos forzados. En el or- 1 den del día ha sido tratada la Memoria del Consejo Nacional Húngaro, dirigido con este moti; vo a la ONU, Da Memoria del CNH. consta I de 70 páginas y está agrupada en i tres capítulos. El Capítulo A. describe los trabajos forzados de los internados dentro de Hungría. Hay varias categorías desde los condenados formal mente por los Tribunales, hasta los que fueron internados o confinados por simple disposición policíaca o administrativa. .El capítulo B, trata de los deportados a la Unión Soviética, que son en parte prisioneros do guerra retenidos, y en parte individuos civiles de tollas las clases, arrastrados durante la invasión rusa. Finalmente quedan reunidos bajo el capítulo C. todas aquelas disposiciones del Gobierno comunista que obligan a los obreros industriales y agrícolas a t rabajos forzados dentro de su profesión. El Decreto Nr. 3.000/1950 priva a los obreros del derecho de jMider escoger o cambiar su lugar de trabajo según su libre decisión y el Decreto Nr. 3781 /TT.- 1952 ordena la movilización totót al de toda mano de obra. En suma a la Memoria del CNH. calcula las distintas categorías de trabajos forzados en Hungría en las siguientes cifras: Personas de la categoría A, 151.000; B, 180.000; obreros industriales 1.000.000; obreros agrícolas, 1.063.000. Da cantidad de las personas de la categoría C es desconocida. Además se publican los nombres de 80 campos de concentración. Termina la Memoria con la declaración que el sistema de deportaciones y trabajos forzados de esclavos establecidos en Hungría por el régimen comunista constituye el crimen de Genocidio y urge que se impongan las sanciones internacionales previstas en el Convenio del año 1950 contra el Genocidio. Már ai jóslata Egy Márai-vers dicséretétől zeng az emigráció. Ez nem túlzás. A „Halotti beszéd” baljós strófáiról áradoznak köztünk még azok is. akik különben szöges ellentétben állnak Márai Sándorral. A DP-lélek ea-yik jellemző kórtünetével állunk szemben. S amikor ezt ilyen nyersen leírjuk, nem Márait. az írót, niégcsak nem is az embert minősítjük. A versről van szó csupán, erről a kétségtelenül döbbenetes, sodróereiü. könynyed szövésű, fülbemászó, kissé lompos költeményről, amelynél elriasztóbb. rombolóbb irodalmi terméket nem óvásiunk az emigrációban. Súlyos szavak! Azt is tudjuk. nincs hálátlanabb dolog, mint szembeszállni e^y költeménnyel. Nem Is vállalkozott rá senki. Pedig ez ártatlannak látszó Márai-vershez kénest az emigrációban annyiszor kifogásolt ..Napló” __ enyhe irodalmi fuvalom. Annyira veszélyes ez a költemény, hogy titkát az író legvadabb, legelfogultabb kritikusai sem vették észre; talán a destruktív versezet sokszorosításával voltak épp elfoglalva. Egyszer lett volna igazán indokolt a tiltakozás és hallgattak a purifikátorok. Általában mindenki megszédült attól, hogy a cinikusnak tartott író a mindnyájunkra leselkedő halál kissé színpadias igézetében eldadogta például — művészien és borzongva — a tőle annyira távol álló Tompa Mihály gyermekien tiszta jajdulásait Ezen sokan annyira meghatódtak, hogy azt hitték, az ..isa pur es tiomii vogmue” után most kezdődik el másodszor a magyar irodalom. Szép mutatvány volt! A hangnem kissé pesties, de sokan már Kölcseyvel, mások a Vén cigánnyal példálóztak. Egyszerűsítsük le e föltevéseket. IMI, akik Márait valóban nagy írónak tartjuk, kimondjuk világosan. Márai rajongóival és politikai ellenfeleivel szembefordulva, hogy ez a Halotti beszéd nyugodtan jöhetett volna a vasfüggöny mögül. Érkezik is onnan szüntelenül ilyen üzenet, kevésbbé költői formában és a tehetség hitele nélkül. A forma bárdolatlan s bárhogy élesztgeti a kisebbségi érzést, bármennyire szuggerálja a halált a számüzöttek felé. nem olyan hatásos, mintha ilyen kifinomult költői rafinéria muzsikálja el ugyanazt. Olcsó kis siker ez. Miárai Sándor! Oly könnyű a nyomorult emigránst a reménytelenség irányába taszítani: számára úgyis a reménytelenség jelenti a gravitációt. Nem sorolhatjuk ezt a verset a feddő énekek közé sem. Ez a Márai-ének nem fedd, hanem le akaria lökni a szakadékba azt. aki már eddig is 'gondolkozott tazón, hogv le kellene ugrania. Mert a vers tulajdonképpen ezt mondia: te szerencsétlen bűjdosó, akiből a katasztrófa, nvomor, honvágy már úgyis kirostált minden hitet: nehogy mégis hinni merj egy picit! Nyugodj bele. hogy nem látod meg anádat. anyádat, testvéreidet, felfordulsz és maid a sakál űvölt csontjaid felett. Szórd hát a szélbe azt a morzsányi bizalmat is, ami még benned maradt, mert úgyis hiába minden' S kétszeresen iiagv.i fel minden reménnyel, te szegény keresztény, te bárgyú hívő. aki még várakozással mersz fürkészni az ég felé! Figyelj engem, — mondja a fekete jóslat — nézz rám. a keserű, bölcs és kiábrándult materialistára, ki nemzetközi voltam s több helyem van a nap alatt manapság és mégis a halált kuvlkkolom,, mert számomra sincs menekvés. Hallgass rám, mikor a világ csődje és saját csődöm felett elérzékenykedve ajkamra veszem legszentebb szavaid, hogy veled is elhitessem végre. hogy nincs tovább . . .nem érdemes. . . vége. vége. . . \Talóban ezt akarta mondani Márai Sándor? Az elért hatás azt mondja, igen. Márairól, a menekült Íróról, aki egy tanulmányút leple alatt Nyugatra érkezett koffereivel, nem engedtünk rosszat mondani e hasábokon. Többször megakadályoztuk, hogy lázas igazságkeresők szftlmonkérjék a nagy írótehetség politikai ballépéseit. A Halotti beszédet azonban nem hagyhatjuk szó nélkül. S nem fogja megbocsájtani a nemzet sem, amely e sötét napokban itt is, otthon is a feltámadás, az élet hírnökeinek bíztató énekére vár. (—)
