Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-12-31 / 24. szám
2. oldal. Buenos Aires, 1953. december 31. MAGYAROK ÚTJA IDEGEN TOLLAKKAL NÉGY VILÁGTÁJRÓL ' • Az ANSA hírügynökség a kínai határról küldött tudósítása beszámol a törvény hatásáról, mellyel a kommunisták a kínai nőket „fölszabadították Mao Cseng, a kínai Sztálin 1950. május 1-én hirdette ki, hogy a Vörös Kina a nőt a házasságban teljesen egyenrangúvá tette és hadatuzen minden családfői rémuralomnak, ágyasságnak és egyéb középkori családi szokásnak, bélmillió agitátort indított el. Azok nemcsak szónokolnok a nepnek, hanem filmek, jelenetek, népies színdarabok százaival mutatják be a régi kinai házasélet ferdeségeit. A gyermekházasságot, a menyasszony vásárt, a régi császárok és mandarinok háremeit. Velük szemben az orosz bolsevista asszony „szabad, öntudatos, nagyszerű” életét. Közel kétszázmillió a házasság kötelékében élő kínai nőt akar a komunista párt így megnyerni. A hatás azonban mint a tudósításból észleljük nem teljes. Illetve úgy- ] látszik túlságosan teljes. Legszerényebb számítás szerint eddig kétszázötvenezer kinai feleség halt bele az | új törvénybe. Megölték, halálba kergették, vagy önként lett öngyilkos, ligész országrészek vannak ahol a családapa, a rokonság, a gyerekek nem tűrik, hogy az asszony az új há- ! zassági törvény nevében szót emeljen helyzete ellen. Van ahol az ágyasok vetik magukat neki a rokonság segítségévei a bolsevista nézetet valló aszszonynak. Véres családi tragédiák, fészkek felbomlása a következmény. Van egy régi kinai mondás: Inkább pusztuljon uz asszony, mint hogy egy templomot megszentségtelenítsenek. Mao Csengék már tudják, hogy félreíogtak. Egy vallásához, ősi négy ezeréves hagyományaihoz annyira ragaszkodó nép, mint a kinai megrögzött szokásaiba egyszerre így belenyúlnak, vadul vis ./arúg. Az 1950- es törvényt magyarázó propaganda tehát most egyszerre száznyolcvan fokos fordulatot csinál. „Inkább pusztuljon tíz templom mint, hogy egy házasél.tbe beleavatkozzunk“— fogadko2nak eg/szerre a közmondást megfordítva. A balsikereké t persze megint a vallás, meg a templom a bűnös. • Rudel ezredes, a Magyarországon is sok légigyőzelmet aratott híres német harcirepülő, mint az argentin lapokban olvassuk, most hegymászónak csapott fel. December 10-én három társával megmászta a Llulay Yacu vulkán hatezerméteies csúcsát, ahova D uiytutcrs az eiozö oldalról) Lieg, ceuctoieg kényei es-pajiasunicra, fia eppen nem a regjuuu íegi Daratunkra. ívnKor a száz ev eioai nonvéd-szerkesztők íapaiapuasoa ingtak a nemzet odanaza alig ucsuuuu meg íei a börtönök, a vérpad, a levetetes szégyenéből. LegjüDDjai meg Kossuthot okultak a sok megaiaziatasert. Kémény s Csengén, szóval igazan nem a szolga-szellemek, meg csak eppen Hegyezték tollúkat, hogy Kossuli ördögi „demagógiáját ‘ tegyek felelőssé az orszagveszresert. ívieresz és távoli ábrándnak tetszett akkor rnég a józanabbak szemében Uamjanich imáját nyilvánosán szavalni, nyilvános kultusz ruzét gyújtogatni a Komáromot védő vagy Dudát megrohanó honvédek hősiességének. dók évnek kellett eltelni még, hogy a nemzet lelkében szentté váljon a szabadságharc minden jelenete és a magyar irodalomban a honvéd-legendák virágai kinyíljanak. Az a száz évvel ezelőtt New Yorkban kopottan, szegényen, civilben összegyűlt honvédtiszti társaság, akárcsak most világszerte az utódai, altudatában, ösztöneiben érezte, hogy a jövendő valamikor az övé lesz. Harca igazolódni fog, vérehullása tehát mégse volt hiábavaló. De kívánhatsz-e türelmet, megalkuvást, hűvös megítélést a könyörtelen, lassú mindennapokkal szemben annál, aki érzi, hogy egy nagy igazságtalanság súlya alatt él? Várhatod-e lelke háborgásának csillapodását annál, aki mindent odaadott és semmit se kapott még? V Az a pár sor is ide tartozik e reménytelen hangulatokat idéző emlékekhez, mellyel Ujházy György írja le az „Európai magyarság" című könyvében Kerényi Frigyesnek a szabadságharc egyik finom, érzékenylelkü költőjének végzetét Amerikában. Kerényi egy költői versennyel bukkan fel az irodalomtörténetben, mikor Petőfivel és Tompával együtt énekli meg Eperjesen az „erdei lakot". Ő is mint minden valamire való ifjú költő, testtel-lélekkel belevetette magát az 1848-as eseményekbe. A börtön elől bújdosott ki Kossuth honvédtisztjeivel. Mikor odahaza híre járt, hogy hajóra szállt az Újvilág felé, akkor írta hozzá Tompa Mihály híres episztoláját: „Ki messze-messze, vagy kinek hajója már zúgó tengeren küzdve remélve jár, vagy ki a boldog világ előtt horgonyt vetett, egy-két szó jó barát hadd szóljak még veled!..." Szegény Tompa odahaza bizonyára azt hitte sokakkal együtt, hogy Kerényi a legboldogabb lesz a magyar költők között. Szabadon énekelhet egy szabad világban. Se cenzor, se börtön nem fenyegeti. Amit otthon csak a temetők és alegóriák mondanak el azt énekelheti meg szárnyalva, korlát nélkül. Bizonyára már ünnepük is mint a zsarnokság egyik áldozatát. Kerényi pedig közben kenyér és munka után szaladgált. Nincs sok adatunk Kerényi amerikai vergődéséről. De el tudjuk képzelni érzékeny idegalkata, törékeny szervezete mit szenvedhetett a testi munka egyhangúsága alatt. Egész életében a betű embere volt. Nem bizonyulhatott életrevalónak ott ahol üzleti ügyesség, vagy fizikai erőkifejtés után mérik az embert. A lírai költő van legjobban bezárva az anyanyelv börtönébe. Kinek énekeljen egy idegen világban, ahol a szavát se értik? Ugylátszik sokat vándorolhatott ide-oda nyugtalanul. Levelekkel ostromolta a kossuthemigráció politikai fejét Ujházyt, a nagymüveltségü sárosi földbirtokost (tán még Eperjesről ismerték egymást). Ujházy kormány segítséggel elköltözött New Yorkból, Texasban szerzett egy nyomorúságos farmot. Ide hívta meg a költőt: gyere hozzám, itt elverselgethetsz! Útiköltséget is küldött neki! A költőnek azonban úgylátszik tartozásai voltak. Csak a texasi San Anionig maradt útiköltsége. „Mert innen gyalog vágott neki az útnak —írja az Európai magyarság egyik fejezete— pedig ezekben a napokban vadul szakadt az eső. Már egész közel jutott a farmhoz, mikor hirtelen összeomlott a törékeny testű költőben minden és az erdő szélén álló egyik szénégető kemencébe vetette magát. Mint egy lepke mely az örök fényességet keresi. Felsőteste teljesen elégett. Másnap a szénégetők leltk rá. A zsebeiben talált versekből tudták meg barátai is, hogy ilyen tragikusan fejezte be életét a hozzájuk tartó költő." Nekünk ma nem kell vérmes képzelet felidézni azt a reménytelen sötétséget, mely a viharban kimerült költőre egy pillanatra ráborult: életem végéig kegyelemkenyéren leszek? Hogy is változhatna meg a sorsom, mikor sehol semmi kilátás? Ki hallgathat meg engem még? Ahhoz sem kell túlságos fantázia, hogy a farmban reá várakozó sárosi úr sokkal később bekövetkezett végét elképzeljük. Ujházy hetven év körül, lángvörös ingben és nagy karimájú texasi combréróban levelet hoz haza a postáról. Magyarországról jött, Sárosból az ő kúriájából. Azt írják le neki az ottlakó hozzátartozók, milyen szép az idő odahaza, milyen napsütésben ragyognak a kárpáti erdők és, már készülnek az agarászatra... Ujházy még aznap öngyilkos lett. (Folytatás a köv. oldalon) még az Andesek egyetlen ostromló]'a<¡ se jutott fel. Az expedíció egyik német résztvevőjének Ervin Neubertnek nyoma veszett. E szerencsétlenség közben Rudelnek magának megint kivételes szerencséje van. A tisztán sportcélokkal indult expedíció világraszóló régészeti leletre bukkant. Ősrégi építkezés maradványai a közvetlenül a kráter pereme körül. Rudel szerint inka-kripták lehetnek. A világ legmagasabb temetkezési helyei. A túlnyomókból és egyes fatetős épületekből arra következtet, állandó őrség lakott egykor a temetkezés körül. Az épületek farészeit lámákkal hordták fel, ilyen magasságban más állat meg nem marad. A buenosairesi La Razón munkatársának az argentin repülés szolgálatában álló híres repülő kijelentette hegy vissza készül a kráterhez. Meg akarja fejteni a csodálatos leletek titkát és meg akarja keresni elveszett bajtáisa holttestét. • Roman Holiday a címe a Londonban most bemutatott legnagyobbsikerű Paramounth-filmnek. A filmen egy Anna nevű hercegkisasszony szerepel, aki szabadságát Rómában töltve szeretne egy kicsit szabadulni az udvari kötelezettségtől, de nem lehet. Országának követe íogadásról-fogadásra hajszolja. Egyszer tud csak megszökni .egy Joe nevű újságíróval húszonnégyórára. Persze fölfedik szökését. De ez a huszonnégy óra egy egyszerű polgári kislakásban élete legszebb élménye marad... A képeslapok persze a követe karján ünnepélyesen bevonuló Anna hercegkisasszony fényképéhez mindig oda tesznek egy-egy angol udvari fotót, melyen Margaret hercegnő, a királynő húga valamelyik díszbeöltözött idős udvari nagyság karján 'diadémmal, báli fehérben lépked. A hasonlóság csakugyan meglepő.. A tehetséges kis holland-angol Andrey Hepburn ügyesen igyekszik lemintázni az udvari etikett vaskereteiből ki ki törő angol királyi hercegnőt. Csak éppen Joe az újságíró nem téveszthető össze a híres Townsend kapitánnyal. Hollywood nem is volna Hollywood, ha egy ilyen csiklandozó napi ujságszenzációt nem akarna azonnal párszázezer dollár erejéig megénekelni. Bármilyen hatalmas Ízléstelenség élő hírességek alakjának és i körötte felburjánzó legendáknak a vászonra erőszakolása, a londoni Carlton mozi előtt sortálló emberkigyó azt bizonyítja, a reklámköltségek nagyrészét így meg lehet takarítani. Pláne még ha úgy kiteszik a táblákat, mint itt: ,,E film meséjének semmi köze nincs valóban létező személyek sorsához!“ • Karl Schmidt a nyugatnémet szociáldemokraták egyik vezére rádióbeszédet tartott pártja új politikájáról. A német sajtó most azt magyarázza, így még nem vonták le választási vereség következményeit. A beszéd egészen úgy hangzott mintha Schumacher egykori pártja végleg letérne a marxista alapról. Elfogadja az Atlanti Szerződéshez való csatlakozást, közeledik Adenauerhoz és a keresztény egyházakhoz. Egyik müncheni laptársunk erre csak azt jegyzi meg: íme Moszkva politikája nemcsak odahaza saját népe szívében irtja ki a marxizmust, hanem egyes nyugati népeknél is. • Vörös Hildáról, a keletnémet igazságszolgáltatás hírhedt női vezetőjéről közöl döbbenetes felvételeket a hamburgi Stern egy most ideérkezett száma. Egyik felvétel éppen azt a pillanatot örökíti meg mikor a vérengző némber apjának egyik volt igazgatótársát ,,hatvan évi börtönre“ ítéli. Egy másik képen már mint a szovjetzóna igazságügyminiszterét látjuk. Férfizakóban, rövidrenyírt hajjal, kidülledt szemekkel, vérszomjas ajakbiggyesztéssel. Ez a félodalas kép a legtökéletesebb bizonyíték arra, hogyan vetkőzted ki a nőt neme jellegzetességeiből is a bolsevista fanatizmus. Hilde Benjamins dr. egy nagyvállalat igazgatójának leánya volt. A legjobb német egyetemen végzett. 1923-ban lépett be a kommunista pártba. Pár évre rá a berlini szovjet kereskedelmi társaság jogtanácsosa lett. Már akkor megtanult oroszul. Az oroszok bejövetele után először a legfelsőbb vésztörvényszék helyettes elnökének nevezték ki, majd igazságügyminiszter lett. Oroszországi tanulmányútja óta még vadabb és vérengzőbb. ,,A német igazságszolgáltatás el van maradva“. „A bírónak politikai tényezővé kell válnia“, — hirdeti azóta nyíltan. A berlini köznép már csak a „vörös guilloüne“-nak hívja. Visszataszító alakja a Lenint-utánzó kecskeszakállas i íbiicht mellett leginkább hozzá járul ahhoz, hogy a német nép oly egyöntetűen utasítja el magától a választásokon a bolsevizmust. MAGUNK HÁZATÁJÁN • Moínár Erik a moszkvai kommunista ervos a „Szikra“ névre átkeresztelt Stádium könyvkiadónál félhivatalos könyvet adott ki „A magyar nép őstörténete“ címmel. A többszörös miniszterviselt főideológus munkája bebizonyítja, hogy a magyarság Szibériából származik, a Golodnaja szteppe és Taklamakán sivatag környékéről. Az egész finn-ugor származási elmélet csak torzítás, a burzsoa nacionalizmus hamisítása: az őshaza Szibériában van. Az európai magyar emigráció vezetőül gánuma, a Hungária adatokkal bizonyítja, hogy ez a könyv csak „ideológiai előkészítés“ egy nagyobb szabású szibériai deportációra. Régi terve volt Sztálinnak a magyarok kitelepítése Európából. A szibériai deportálás e könyv szerint az őshazába való visszatelepülés. Viszsa kell foglalni a magyar őshazát! S Sztálin kitelepítési tervét végrehajtották. • A newyorki Ember most ideérkezett egyik decemberi száma csupán a következő szenzációs újdonságokról tudósít bennünket: 1. Gömbös Gyulát tulajdonképpen Knöpflernek hívták. 2. Szobra a Döbrentey-téren a főváros szégyenfoltja volt, 3. tehát felrobbantásának kilencedik évfordulója szép évforduló. 4. Skorzeny leütötte Horthy Miklós kormányzót, 5. A MOVE tulajdonképpen a Magyar Ochrana Véres Egyesület rövidítése, 6. kisbarnaki Farkas Ferenc „hazaáruló szálasista tábornok“ 7. Galambos páter az északamerikai magyar katolikusok egyik bátor vezére „gyilkosokkal cimborái“, 8. az átlagmagyar azért, hogy az oroszok raboltak, gyilkoltak, asszonyokat megbecstelenítettek a nyilasokat gyűlölte meg, 9. a magyarság az első világháború kitörése óta 1945-ben volt először boldog, 10. a Hitachdut Olej Hungária Izraelben az első magyar falut Kojnoly Ottóról nevezte el Komoly Ottó Falvának, 11. Gombos Zoltán az északamerikai magyarnyelvű sajtó egyik diktátora amerikai állami lóversenyüzemeknél kezdte el tisztogatását. Göndör körei nagy reménységgel néznek Mr. Gombosnak az állami istállókban megkezdett tisztogatása elé. 12. Végül: Göndör régi ellensége a bolsevistáknak. Már 1919- ben ellenük küzdött. Még szerencse, hogy ugyanez a lap szám idézi Eckhardt Tibor egy régi mondását: „Ha egy szemtelen légy száll a homlokomra nem kalapáccsal akarom leütni.“ Az Embert igazán kár volna kalapáccsal elkergetni. • A magyarországi kommunista párt agitációs osztályának folyóirata a Propagandista, mint a most ideérkezett utolsó számából látjuk, átalakult. Eddig csupa helyi gyakorlati kérdést tárgyait és tele volt utasításokkal. A szerkesztőség most bejelenti, ezentúl ,,a magasabb elméleti oktatást“ fogja szolgálni. Az új szellemű összevont szám cikkei: „A nagy októberi szocialista forradalom hatása Magyarországra“. „A Kommunista Kiáltvány“. „A NÉP (Novaja Ekonomisztikaja Politika) alkalmazásának egyes kérdései pártunk közgazdaságpolitikájában.“ „A békemozgalom demokratikus jellegéről“ stb azt bizonyítják, a „magasabb elméleti oktatás“ alatt az orosz befolyás fokozását kell érteni. A Kreml Akadémia-utcában székelő teljhatalmú titkos ellenőre, úgylátszik, azt jelentette, a magyar kommunista párt túlságosan sovinisztanarodnik-jellegű. Hát megint huzattak egyet a nadrágszíjjon.
