Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-12-25 / 23. szám

MAGYAROK ÚTJA 1953 Karácsony 9. oldal. Sorg Antal nyilatkozata a felszívódás veszélyéről, az emigráció vi/ágösszefogásáról Az emigráció több lapja, így a müncheni Hungária és a Pitts­­burghban megjelenő Magyarság érdekes beszélgetést közöl Sorg Antallal, a Centro Húngaro el­nökével. A lapok bevezetőben néhány mondatban arcképet raj­zolnak a buenosairesi Magyar Ház elnökéről. Elmondják, ho­gyan vált ismertté neve Dél-A- merika építőiparában néhány év alatt nagyjelentőségű újítása ré­vén, mikor a nagyszilárdságú acél használatát bevezette a vas­betongyártásnál. Sorg Antal, ki­nek vállalatai révén évente több millió dollárt takarít meg a dél­amerikai államok építőipara, há­rom országban kezdte meg a szabadalom gyártását, így állan­dóan úton van Argentina, Bra­zília és Uruguay között. A be­szélgetésben tehát először azt a kérdést teszik fel Sorg Antalnak miben látja a különböző magyar emigránskolóniák legfőbb prob­lémáját? — A legfontosabb probléma volna —feleli— egy olyan szer­vezet felállítása, mely az összes külföldi magyarokat összefűzi. — Hogyan lehetne ezt elkép­zelni? — Csakis társadalmi úton. A politikai vonal mint látjuk csak ellentétekre vezet. Itt elmondja Sorg Antal mi­lyen visszhangra talál a délame­rikai magyar kolóniákban a Bra­zíliában élő Jordán páter kezde­ményezése egy délamerikai ma­gyar Federációról. Ki kéne ter­jeszteni ezt a gondolatot a töb­bi magyar kolóniára. Az ilyen szervezkedés legfőbb akadálya szerinte, a távolságok nagysága és az érintkezés rendkivüli ne­hézségei. — De talán diákcsere­akcióval, színészeink vendégjá­tékával szorosabbá lehetne fűz­ni a kapcsolatokat, melyet eddig szinte kizárólag levelezéssel tar­tanak fenn. Egy-egy honfitár­sunk üzleti utazása is elősegít­heti a kezdeményezést. Az argentínai magyar kolóni­ával foglalkozva elmondja Sorg Antal, hogy Luttor Ferenc ide­­érkezéséig milyen lazák voltak a kapcsolatok az itteni magyar­ság egyes csoportjai és rétegei között. Az újjonnan érkezettek csak ismerőseik révén tudtak ki­alakítani egy-egy kis kört. Az ő varázslatos egyénisége egy tá­borba tudta kovácsolni az itteni magyarságot. Megalakult az E- gyesületközi Tanács és a közö­sen rendezett Szent István bál szép külső kifejezése ennek az egységnek. Hangoztatja Sorg Antal, hogy az emigrációban élő magyarság legnagyobb veszedelme a felszí­vódás. Mikor a tudósító meg­kérdi, miképpen lehet védekez­ni a felszívódás ellen, Sorg így felel: — Minden olyan kolóniának, mely könnyen felszivódik, élet­bevágóan fontos érdeke, hogy lelkiismeretes nevelő szervei le­gyenek, melyek az ifjú nemze­dékben fenntartják a magyar nyelv ismeretét és szeretetét. E tekintetben eléggé fel nem be­csülhető munkát végeznek taní­tóink, apácáink és nem utolsó­sorban színészeink. Nálunk az ifjúságnak tehát módjában van nemcsak megtartani és fejlesz­teni a magyar nyelv ismeretét, de azokat is megtaníthatják-' nyelvünkre, akik idegen közös­ségből kerültek családi kapcso­latok révén a magyar kolóniába. Mindezekből az látható: ahhoz hogy a különböző országok ma­gyar kolóniáiban szoros össze­tartozás érzése kialakuljon, ah­hoz egyrészt áldozatos vezetők kellenek, másrészt megfelelő ne­velőgárda, amely mindenekelőtt valónak tartja a magyar nyelv I kultuszát. Ez az a kérdés, ame­lyet nem lehet elégszer hangoz­tatni. A beszélgetést közlő lapok megemlékeznek azokról az áldo­zatokról is, amiket Sorg Antalék a magyar kolóniáért hoztak hat esztendő óta, mióta a többi me nekülttel együtt Buenos Airesbe érkeztek. Magyar siker a légcsavarhajtásos autó: az "auerocar" A cordobai állami repülöintézetben bemutatták' Grosovich Jenő szabadalmát KOLLMANN JENŐ előkelő ékszerüzlete harminc esztendeje 411 a magyarok szolgálatában A cordobai állami repülőin­­zet nagy kifutópályáján nagyje­lentőségű bemutató zajlott le. Az intézet és az állami repülő­gyár vezetősége jelenlétében be­mutatták Grosovich Jenőnek, Grosovichné Sövény Terézia fi­ának nagyjelentőségű szabadal­mát: az Auerocart. Az Auerocar légcsavar-hajtá­sú autó. Külsőleg alig különböz­ne bármely modern áramvona­las autótípustól ha hátul hatal­mas keretben nem forogna raj­ta a nagy, másfélméteres pro­peller. Első modelljét két év e­­lött szerkesztette a cordobai hegyvidéken, Cosqinban Groso­vich Jenő. Júliusban már csinált egy próbautat vele. Mai formá­jának kialakításában hathatósan segítségére voltak a cordobai re­­pülőintézetben szerződéssel dol­gozó nemzetközi hírű német au­­erodinamikusok, elsősorban dr. Horten professzor és dr. Diet­­rich. A bemutatón elsőnek maga az intézet igazgatója Ferro Sesare­­go hadosztálytábornok ült be a feltaláló mellé. Az ő kíséreté­ben kormányozta ki a jármüvet a légcsavarokat gyártó hangár­ul. A két első próbakör után dr. Dietrich szállott be az újabb próbához. Azután a jelenlévő szakemberek, ing. Rodriguez, a légcsavar-gyár igazgatója, San­chez kapitány, Peters és Henner német repülőmérnökök, Elascar aerodinamikus és Carlos Espejo repülőmérnök Hortennel és az intézet igazgatójával együtt meg beszélték a látottakat. Szeren­­csekivánatukat fejezték ki a fia­tal feltalálónak. Sesarego had­osztálytábornok maga ajánlotta fel, hogy az intézet a szükséges változtatásokat elvégzi. Megállapodtak, hogy a mai egyszerű légcsavar helyett egy háromágú propellert szerelnek az Auerocarra. Elhatározták, !'hogy a szükséges változtatás el­végzése után az intézet egy re­pülőgépe szállítja a kocsit a feb­ruár 15-iki buenosairesi bemu­tatóra. Egyöntetű volt a megállapí­tás, az új légcsavaros autó egye­lőre főleg verseny és sportcélo­kat szolgál. A műszaki leírásban szereplő 264 kilométeres maxi­mális óránkénti sebesség egy al­kalmasabb motorral még lénye­gesen fokozható. Általános meglepetést oko­zott az áramvonalas formájú ko­csi rugózása is. Grosovich már ezen a kocsin alkalmazta új, csak most bejelentett rugószaba­dalmát a Compresonic-ot, mely az eddigi acélrugókkal szemben egy gummigyürükböl és alumí­niumlapokból szerkesztett kons­trukció. Akik ültek az Auero­­carban azt mondják, Grosovich rugózási szabadalma a talaj rá­zó hatását egészen kiküszöböli és helyette valami könnyű, re­­pülésszerü, elörehintázó érzést ad. Az Auerocar első példányá­nak hossza 4.61 méter, széles­sége 1.66, magassága 1.49. Ka­rosszériája egyajtós, négyüléses. A motor a kocsi hátsórészén van. A vezetőnek két pedálja van a kormány mellett, egyik a kerekek befékezését végzi, a másik a sebességet adja. A kor­mányzás és vezetés teljesen egy­szerű. Alig különbözik az eddi­gi autóvezetéstől. Viszont az első próbák bizo­nyítják, hogy a hihetetlen sebes­ség mellett roppant előnye a rendes transzmissziós autóval szemben, hogy a sár sokkal ki­sebb akadály számára. Miután a kocsi hajtóereje nem a kereke­ken át dolgozik, de künn a le­vegőben hátulról löki előre, a sárbaragadás szinte kizárt do­log. Általában feltűnő a különb­ség a kocsinak az út hepehupá­ival szemben való viselkedésé­ben. Az elhanyagolt délamerikai utakon ez rendkivüli jövőt je­»FRUSKA« Nem választhatott volna a Magyar Színjátszó 'társaság kedvesebb, sze­rencsésebb darabot az idei szezonzá­­rásra, mint Conners könnyed, szelle­mes, lorüulatos vigjátekat, a fruskát. A hirtelen beköszöntött argentin nyáman meglátogatták színhazunkat az emigráns színpad összes buenosai­­resi oaratai. az évadzárót, kulturális eletünKnek ezt a kettős ünnepet zsu­­tóit nézőtér tapsolta végig, ez az este tett ugyanis pontot színészeink öt éves munkájára. a színházat fenntartó magyar ko­lónia paratlan módón fejezte ki ezút­tal szeretetet művészeink iránt. Az előadás előtti barati találkozók han­gulatai most ünnepelyesse tette a rit­ka alkalom, a várakozás a lüggony­­nuzasra, amely ot nehéz esztendő annyi szép emléket tarta lói ezen a nyári esten. A színpadot elárasztották az eloaoas alkalmi szereplői, vörös rózsák, karcsú szekiűk, ego gladio­­iuszok, kiváncsi hortenziák. Szelíd viragtuzerek, ujjongó csokrok színes pompája borította a színpad előterét, díszleteit, bútorait. A szerző, — a­­hogy mi a szerzőket ismerjük — bi­zonyara tiltakozott volna e hívatlan vendégsereg ellen, amely az író in­strukcióival nem törődve folyton be­­lebeszelt ebbe az előadásba. Ve a kö­zönségét éppúgy nem zavarta ez a viragcseveges, mint színészeinket, a­­kiknek hangját, gesztusait attüzesítet­­tek a csodalatos színek, a szeretet, a­­mely a viharba kikergetett magyar kultúra apostolait és híveit öt éven át osszetorrasztóttá. Az előadást öt esztendő legsikere­sebb előadásai közé sorolhatjuk. Ün­neprontás volna kritikát, vagy csak méltatást is mondani azokról az ala­kításokról, amelyeket ezen az estén kaptunk művészeinktől, Láger Antal, Vaszary jt-iri, Komar Julia, Eszenyi Olga, Szilassy László, Cselle Lajos hivatásuk nagyszerűségét, tehetségük minden színét megragyogtattak ezen az ünnepen, özilassy mint rendező is a legnagyobb sikert aratta. Szerencsé­re a darab is olyan volt, hogy mind­egyik színészünk kifejezhette értékét, beleszámítva a társulat vendég-művé­szeit, Kincses Évát és Váry Zoltánt is. A néző ismét tudatára ébredt, mi­lyen kiváltságos helyzetben vagyunk mi Argentínában, hogy a száműzetés csüggesztő, ertékrablo esztendei után is olyan kulturális élménynek lehe­tünk részesei, amilyenben ma egyik világrészen, de szegény Magyarorszá- Nem lenne teljes ünnepi beszámo­lónk, ha meg nem emlékeznénk azok­ról az apró szereplőkről is, akik szin­ten hivatianul és nem kis ámulatot keltve jutottak a színpadra. Mialatt ugyanis folyt az előadás, kínt egy csa­pat gyerek varakozott, virággal, likő­rökkel és egyéb ajándékoktól roska­dozva. fatális veletlen folytán a gye­rekek indulásának időzítése nem si­került s az izgalomtól már türelmet­lenül toporgó nebulók felvonás köz­ben diadalmasan bedübörögtek a szín­re. Hatalmas virágcsokrok és megele­venedett ajándék-kosarak avatkoztak bele a „fruska“ cselekményébe, át­gázolva székeken, kellékeken, színé­szeken. A siker leírhatatlan volt!... Művésznőink majd elájultak, mikor vidám csemetéik arca boldogan rájuk vigyorodott a rózsák és pálinkásbuty­­kosok közül. A rendező megdermedt. Akkor még nem tudta, hogy az ő ja­vára írják majd az előadásnak ezt a tagadhatatlanul legjobban sikerült, őszinte jelenetét is. (y) lenthet. A bemutatón szétosztott mű­szaki leírás hangoztatja, hogy az Auerocar előállítása olcsóbb, mint a rendes autóé. Az áttételi szerkezet elmaradása és egyéb egyszerűsítések komoly megta­karítást fognak jelenteni az ed­digi autótipusokkal szemben. Argentina szakkörei a legna­gyobb várakozással néznek a február 15-iki bemutató elé, melyen már új, háromlapátos csavarjával fut Grosovich Jenő találmánya.

Next

/
Thumbnails
Contents