Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-12-25 / 23. szám
MAGYAROK ÚTJA 195B -—■ Karácsony :i. oldal EMBER A SEPRŰVEL Uj adatok MacCarthyról és a félelmetes „forró kásáról" A Magyarok Útja nemrég,' hosszabb cikkben rajzolta meg Mac Carthy szenátornak, az amerikai bolsevisták és társutasok könyörtelen üldözőjének arcképét. Cikkünk adatait érdekesen egészítik ki Thorwald Jürgennek a müncheni Quickben megjelent leleplezései. Az ő „Mac C.drthy das heisse Essen in USA' (Mac Carthy a forró kása áz USA-baü) című folytatásos riportjából Vesszük kivonatosán a következőket: 1 í9*53. május 19-én a párizsi Moulin Rougeban megrendezték a híres ,,des petits lits blancs" jótékonycélú bált. Leon Bailby volt a rendező, az „Inransigeant" majd kilencvenesztendös alapítója. Ő meghívta Chaplint, Gary Coopert, Bing Crosbyt, Linda Darnelt és más hollywoodi filmcsillagokat is. Chaplint azonban gondosan elkülönítették a többiektől. A színpadra se léphetett föl. „Különben a többieknek tiltakozásul el kéne hagyni a bált" — jegyezte meg az öreg rendező, és vállvonogatással tette hozzá: „Mindez Chaplin vörös múltja miatt van... Félnek Mac Carthytól!" 1953 első két hónapjában az amerikai titkos szolgálat három tagja végzett magával. Átlőtt fejjel találták hivatalában a Pentagonban Francis C. Brink hadosztálytábornokot. John C. Montgomery a State Departement hivatalnoka fürdököppenye övére akasztotta fel magát. James Krontal, aki szintén a Hírszerző Szolgálat orosz osztályán dolgozott, megmérgezte magát. Mind a három eset felfedezésénél megindult az óvatos suttogás: Mac Carthy... 1952. november 13-án a tizenkettedik emeletről ugrott le New Yorkban Abrahám Feller, az Egyesült Nemzetek jogi osztályának vezetője. Egyike volt azoknak a fiatal diplomatáknak, akik az Egyesült Nemzetek alapokmányának megszerkesztésében résztvettek. Az ő munkatársa volt Alger Hiss, akit azzal vádoltak, hogy a State Departement szovjetkémje. Feller halálos ágya körül is azt suttogta valaki szomszédjának: Mac Carthy van mögötte. Mac Carthy". Mac Carthy itt, Mac Carthy ott... ezer eset körül mindig Mac Carthy... 2 Ilyen bevezetés után mondja el Thorwald az általunk már ismertetett vendéglői jelenetet 1950. január 7-én, mikor Mac Carthy a nagy keresztes hadjáratot elhatározta. A washingtoni „Colony" vendéglő bárjában, ahol szenátorok, tisztviselők, újságírók szoktak összejönni, a kérdéses időben, Thorwald szerint, csak négyen voltak. William A. Roberts washingtoni ügyvéd, Charles Kulin egy politikai tudományokkal foglalkozó szerény professzor, egy méltóságos külsejű katolikus pap Georgetowrtból: Father Walsh. És maga a hatalmas csuklójú, boxolókülséjű Mac Carthy. ThornWald teljes pártatlanságot Ígérve úgy írja le á jelenetet, hogy a fiatál szenátor egyáltalán nem gondolt először az amerikai államhivatálokbart lapuló bolsevisták leleplezésére, csak jó hangzatos választási jelszót kért barátaitól. Először egy nagy csatornaépítési tervre gondolt, aztán egy százdolláros nyugdíjra, mely minden 65 éven túli amerikainak járna. Walsh atya vetette fel, hogy micsoda sikere volna a harc meg hirdetésének a Truman-kormány kommunistái, a demokrata államigazgatásban megbúvó bolsevista-barátok ellen. Mac Carthy odébbtette poharát: — Father ez nem is olyan rossz gondolat! Állítólag így született meg a három év óta tartó nagy kampány, mely az USA egész államéletét megremegteti. 3 Thorwald illusztrációul közli a híres képet, mikor egyik választáson Mac Carthy óriási seprűvel állott ki a washingtoni Capitólium párkányára a nép elé. Hátul látszik az amerikai parlament hatalmas kupolája. Amerikában a politikában kell az ilyen túlságosan is ábrázoló színpadi fellépés. Egy másik felvételen látjuk a szenátor immár világhírűvé vált aktatáskáját. Ezt az ő medveméreteihez illő, jól zárható, egész böröndszerü nevezetes irattáskát, mely mindig tele van vádiratokkal, neves professzorok, magasrangú államhivatalnokok el len. Mindenhova magával cipeli, soha ki nem engedi kezeü,gyéből. A napi levelezést nem igen gyömöszölheti bele, hisz, a riport szerint naponta öt-hatezer levelet kap. Egy fényképen be is mutatja a napi posta levélhegyét. Alig látszik ki mögüle a mosolygósarcú szenátor feje. Thorwald Kuhn professzor szájába adja a megállapítást, micsoda puskaporos hordóba dugta gyufáját a szenátor, mikor az amerikai államéletben és hivatalokban szereplő vörösök és rózsaszínek ellen a keresztes hadjáratot kihirdette. — Önnek bele kell képzelni magát a mi országunk állapotába — mondja a professzor Walsh atya jelenlétében, Georgetownban egy berlini látogatójuknak — Roosevelt elnök az ö szocialista New Deal-eszméivel a fiatal intellektuellek egész nemzedékét vonta be az állami szolgálatba —azok mind át voltak itatva szalonszocialista és szalonkommunista álmokkal. A- mikor a háború a Szovjettel való szövetséghez vezetett, ők lettek Roosevelt elnökkel az új „szocialista világ" eszményeinek és a kommunizmussal való testvéri Összebarátkozás gondolatának zászlóvivői. Minden hivatalba és állásba bejuthattak ők tengeren innen és túl! önkéntelenül vagy tudatosan összeköttetésbe jutottak valamennyien igazi kommunista ügynökökkel. Ön bizonyára figyelemmel kisérte Alger Hissnek a State Departement magasrangú tisztviselőjének az ügyét, akit súlyosan vádolnak most a Szövjetunió javára való kémkedéssel. Hiss Roosevelt-nemzedék egyik tipikus képviselője és a legrosszabb, Acheson külügyminiszter az utolsó pillanatban teljes meggyőződéssel állt ki mellette". 4 Hogy milyen szédületes munkaerő lehet Mac Carthy, arranézve elmondja, hogy 14 éves korában a wisconsini farmon, ahol született sajátmaga csinált baromfitenyésztőt és abban ezer tojóstyukot és tízezer magakeltette kiscsirkét is kezelt egyszerre. A szomszédok azt mondották: „ez a kisfiú úgy dolgozik, mint egy ördög". Egy tüdőgyulladás vitte el az így összeszerzett kis vagyont. Akkoriban nagyon szeretett volna zsoké lenni. (Ugylátszik a versenyek izgalmai mindig nagyon érdekelték). Ellenfelei most gúnyos-keserüen jegyzik meg: miért nem lett inkább az, inkább a zsoké-pályán maradt volna!... Thorwald egy képet közöl, mikor a washingtoni sajtóklub, nem éppen gúnyos célzás nélkül, meghívta egy lóversenyre. De a versenyzők ló helyet öszvéreket kaptak. Az erőteljes, vidám szenátor is egy ilyen nyergében ül. Az egyetemet a jezsuiták Marquette-i főiskoláján végezte. Ott nevelték beU a fanatikus céltudatosságot, a fáradhatatlan munkakedvet és főleg a tudatos antibolsevizmust. Thorwald is megerősíti, hogy a tandíjat üzletekben való segédkezéssel, órabéres munkával kereste meg. 5 Mikor a Csendes Őceán-i hadjáratból 1944-ben, mint tengerészkapitány hazaérkezett Wisconsinba (Thorwald szerint is önként jelentkezett katonának) mindjárt fellépett országa következő szenátor - választásán. Egy felvétel bizonyítja, ezentúl ^szívesen viselte a pódiumon is a i tábori katonasapkát. Kitünteté- I sét is arra tűzte, hiszen a kabát j az ilyen gyűléseken hamar leke- I rült a válláról, az ingujját is felj gyűrte rendszerint szónoklás ¡közben. A frontharcos-gyűlések I voltak az ő legforróbb szónoki sikereinek színhelyei. Kemény, küzdelmes ifjúság, szigorú katolikus egyházi nevelés, haditengerész-élmények, komoly frontharcos-mult, ezek a tényezők formálták ki a nagy harcos jellemét. 6 Az első szenátor-választáson megbukott. Két évre rá igen szűk többséggel jött be szülőföldje második szenátorának. Thorwald szerint tulajdonképpen 1950-ig nem szerepelt az arnerikai nyilvánosság előtt jelentős kérdésben. Később kiderült, hogy már a hírhedt Malmedypör felülvizsgálatára kiküldött szenátusi bizottságnak is tagja volt 1948-ban, de kilépett. A washingtoni szenátusnak fülébe jutott a vád, hogy a sző-! vetséges katonai bíróság meg nem engedhető fenyítékekkel i csikar ki fogoly német tisztek- i tői vallomást a Malmedynél ?megölt amerikai pilóták pőrében. Elhatározta, külön bizottságot alakít a vád felülvizsgálatára. A bizottságba bekerült Mac , Carthy egy ideig nyugodtan ; hallgatta a tárgyalást. Egyszer ¡aztán felállt, hogy leköszön a ¡bizottsági tagságáról, j Künn az újságírók megostromoltálc: miért hagyja ott szená■ tor úr a bizottságot? — Mindjobban meggyőződtem -—felelte— hogy a bizottságot csak egy érdekli, hogy a vallató hatóságokat tisztára moshassa. Elmondotta az újságíróknak, hogy a bizottság elnöke, ügyvédtársa az egyik vádlottnak. Kefauer szenátor bizottsági tag közös irodát tartott fenn egy másik vád alá helyezett hadbíróval. — Ezek az urak úgylátszik elfelejtik, mért viseltünk háborút Hitler ellen! — tette hozzá. Mac Carthy már a nürnbergi pörök idején is érezte, hol van hazája igazi ellensége. Páratlan igazságérzetéhez s bátorságához politikai előrelátás is járult. Ő ma joggal beszélhet Németország, Japán, Spanyolország felszerelésének szükségéről. Visinszky felállott Eisenhower elnöknek az Egyesült Nemzetek dobogóján elhangzott felhívása az atomháború népeket és országokat elpusztító veszélyéről'az új amerikai diplomácia legmesteribb megnyilatkozása volt. Már maga az a puszta tény, hogy a vörös hóhérok hóhéra Visinszky is felállva volt kénytelen tapsolni, holott az angolul elhangzott szöveg igazi értelmét még igazán nem volt alkalma áttanulmányozni, mutatja mennyire beletalált Amerika elnöke a szorongó világ vágyálmainak kellős közepébe és hogy az ilyen mindenkit magával sodró erejű kezdeményezés hatása alól a politikai színpad egy játékosa se vonhatja ki magát, amíg egyáltalán játszani akar. Az igazán nagy politikai megnyilatkozások látszólag igen egyszerűek és őszinték, mégis sok arcuk van. A nyugati világ fejének mostani szózatára Einstein és Baruch is felkiálthatnak: mi is ezt akartuk! Pandit Nehru, Attlee és a franciák is azt mondhatják: ezek a mi félelmeink, ez a mi tervünk! A pacifista is felújjonghat: lám milyen szép, hogy ezt a katona mondja. Viszont a katonának is megdobbanhat a szíve, ha jól figyel. Eisenhower nem is burkoltan, nem is virágnyelven utalt arra az egész népek elpusztítására képes túlerőre, mely a Hirosima és Nagasaki óta gigászi méretekkel megsokszorozott atomfegyverekkel, a múlt világháború félelmetes TNT bombáit milliószor felülmúló hidrogénbombákkal (és nem hidrogénbombával) ma a kezében van. A rózsaszín világ felujjong. Ugyanakkor az első őszinte bolsevista megnyilatkozás a párizsi L'Umanité, melynek már volt alkalma a szöveget nagyító alá venni, mint a skorpiótól csípett sikolt fel: Eisenhower azt akarja, hogy az összes atomfegyverek az egész atomerő az Egyesült Államok ellenőrzése alá kerüljön! Az ő terve az UN által felállítandó Világbankkal, vagy Világalappal tulajdonképpen az amerikai „nagy kapitalizmus" kezére akarja játszani a mi atomfegyvereinket is! Lehet, hogy az orosz diplomácia e sorok megírásakor már nem lesz ilyen őszinte s másfajta kitérőket agyait ki. De ez csak még inkább azt igazolja, milyen mesteri volt ez a játszmanyitás Eisenhower csakugyan azt ajánlja fel most, amit Einsteinék és Nehru pedzettek. Mégis egykettőre be fog bizonyulni a nagy igazság, hogy ha két ember ugyanazt mondja, az nem ugyanaz. A vasfüggöny mögé került népek emigráns fiai csak a legnagyobb tisztelettel nézhetik az amerikai diplomáciának ezt a valóban kezdeményező lépését, mert ez ígv vagv úgy. de valóban a hazugságok tisztázásához vezet. Ma egv feladata van: lerántani az orosz békeálarcot és megmutatni a népeknek az igazi bolsevista ábrázatot. Visinszky felállt. Nem tudjuk, hogy fog kikerülni ebből a játékból. (i)
