Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-12-25 / 23. szám

4. oldal 19 öS — Karácsony MAGVAROK ÚTJA Amerikai HÉTKÖZNAPOK A fehér folttól a vörös foltokig Pontosan húsz évvel ezelőtt, éjfél tájban, katonai rendőrök zárták le Washingtonban a 16. utcát. Kisvár­tatva katonai teherautók álltak meg a volt cári Oroszország követségi é­­pülete előtt, s megkezdték az iratok elszállítását valami üres raktárba. Másnap Franklin Delano Roose­velt, szájában a hosszú cigaretta-szip­kával, bejelentette a sajtónak, hogy Amerika felvette a diplomáciai kap­csolatot a Szovjettel. így kezdődött. . . Az elnöki bejelentés előzménye az volt, hogy Rooseveltné, Eleonóra asszony meglátogatott egy iskolát. Ép­pen földrajzóra volt. A falitérképen szemébe tűnt egy nagy fehér folt. Megkérdezte, hogy mit ábrázol. A tanár közölte, hogy a Szovjetuniót, amelyről tilos megemlékezni. „Ez e­­gyik oka volt annak, hogy Kalinint felkértem... küldje el megbízottját a diplomáciai kapcsolatok felvételének megtárgyalására“, — emlékezett visz­­sza egy pohár vodka fölött, 194?. ja­nuárjában, Jaltában Roosevelt, Sztá­linhoz fordulva, — amint erről Chur­chill beszámol. A fehér folt eltűnt a térképről. Á- gáló, kövér betűk hirdették a hatal­mas Szovjet birodalom létezését. És csakhamar már eleven ágensek is hir­dették a Szovjet nagyságát, szerte Amerikában. A társadalom és az ál­lam testének hajszálerein megkezdőd­hetett a vörös sejtecskék felszürcmlé­­se. Roosevelt és Truman kormányai­nak idején viszonylag könnyűszerrel juthattak fel a nevelés, a könyvkiadás a szellemi élet és a közhivatalok szá­mukra elsősorban fontos stratégiai magaslataira. Az a tény, hogy az a­­merikai életszínvonal általában rend­kívül magas, csak látszólag teszi al­kalmatlanná a talajt a vörös beszü-Irja KÖRÖNDI ANDRÁS <^>remlés számára. A jólétijén általában mindenütt egy jólét-vallás uralkodik el; a materiális bőség egy materiális szemléletnek, és mindig egyoldalúan materiális értékmércének felállítója. E szemléletnek az ember egyedüli ér­tékmérője az anyagi sikeresség foka. az eszmény a milliomos, általában az üzletember. A korlátlan lehetőségek álmait követő ifjú előtt sosem merül fel csábítóan a kiskeresetű, de a leg­jobb esetben is igen korlátolt lehető­ségű tanító, iró, tudós vagy köztiszt­viselő képe. A vörös sejteknek erre, a geográ­fiában a gyéren lakottságot jelző fe­hérfoltos terepre minden nagyobb kö­nyök-csatározás nélkül volt lehetséges betörniük, másrészt pedig a már itt talált bennszülöttekben sem lehetett nehéz némi rokonszenvet ébreszteni az új eszme iránt, amely éppen e mostohasorú réteget kecsegteti kivé­teles társadalmi és anyagi megbecsü­léssel. A halkan folyó vörös hódításnak és rózsaszín hold-udvarok létesülésé­­nek váratlanul hangos dörrenése hangzott el most. a roosevelti fehér­­folt-törlés huszadik évfordulóján, s ez az alább röviden ismertetett dráma még a Hiss, Silvermaster, Lattimore, Rosenberg-ügyek után is döbbenete­sen hatott. Brownell igazságügyminiszter egy beszédében azzal vádolta Trumant, hogy elnöksége idején magas kor­mányhivatalba helyezte Dexter Whi­­te-ot, annak ellenére, hogy megelő­zően kézhez kapta az FBI jelentését: White szovjet kém! Truman kapás­ból azt válaszolta, hogy tévedés; mi­helyt White szerepéről értesült, azon­nal elbocsátotta. Byrnes, a kérdéses időpontban Truman külügyminisztere, azonban rácáfolt. Kijelentette, hogy ő a kinevezés kérdését megvitatta az elnökkel, és cppen az FBI közlésére j támaszkodva igyekezett T r u m a n t White elejtésére rávenni. Byrnes nyi­latkozata után Truman nagy televí­ziós beszédben helyesbbített: nem bo­csátotta el White-ot, és pedig azért nem, nehogy gyanút fogjon, s így inkább új pozíciójában, az FBI-jal karöltve, megfigyelés alatt tarthassák. Egyben megragadta a volt elnök az alkalmat arra, hogy Brownellt leha-j zugozza s a mccathyzmust ócsárolja.' Másnap azonban ismét kellemetlen fordulat következett Truman számá^ ra. A szenátus Jenner-bizottsága előtt most már a legilletékesebb tanú, Ed-j gar Hoover, az FBI főnöke cáfolt rá: szó sem volt az FBI-jal való „összjá-, tékról“, White ily módon biztosított „szemmeltartásáról", ellenkezőleg, az FBI White azonnali elbocsátását aján­lotta. A dráma utójátékából még kitűnt az is, hogy White-tal egyidejűleg szinte egy egész kém-gyűrű részesült az előléptetés örömeiben. A fertő nagysága napról-napra át­tekinthetőbbé válik és a leszámolás is kérlelhetetlenebbé lesz. A republi­kánus kormányzat az első kilenc hó­napban 1.500 megbízhatatlan tiszt­viselőt távolított el, háromannyit, mint Truman öt év alatt. A mind ha­­tározottabbá váló fellépés biztató, de a' probléma is óriási. A felső oktatás például annyira fertőzött, hogy a kér­dés egy anti-bolsevista szakértője sze­rint az .Egyesült Államokat akkor ér­né a legkisebb károsodás, ha az e­­gyetemeket egyszerűen tíz évre be­zárnák, amig egy új, alkalmas tanári kar kialakítható. A politika síkján pe­dig általában meg lehet figyelni, hogy a fertőzöttek javarésze az ötven éven felüliekből adódnak, a bolsevizmus el­leni harc legjobbjai pedig inkább a harmincöt - negyvenesekből kerülnek ki. Amerika a vörös kérdéssel egyide­jűén és összefüggésben egy generáci­ós problémával is áll szemben; s a fiatalabb generáció a vörös foltok le­törlésével csak félmunkát végezne, ha egyszersmind nem bizonyulna képes­nek arra is, hogy az amerikai társa-Két arckép volt éppen a hóna alatt keretben, mikor a Alagyar Ház kiállításának zsűrijébe in dúlva a lépcsőn összetalálkoz­tunk Dobosi Szabó Lászlóval. Tedd le kérlek egy pillanatra, éppen erről szeretnék veled be­szélgetni, mondottuk. A portrék csakugyan odake­rültek elénk egy asztal szélére támasztva ,, Mari cd' és ,, Cata­­marca" , Egyik szőke friss euró­pai leányfejet ábrázol, egy a gye­reksorból még ki se nőtt, szőke, piros arcú kis európai intellektu­ell fejecskéjét az amerikai nagy­város felhőkarcolói közepén. Ta­vasz, csupa kicsattanó tarkaság, csupa áttetsző tavaszi világosság az egész. A másik a catamarcai lány vele szemben maga a sűrű trópus, a humedad, fullasztó zöld pára. A ravennai mozaikok alakjait rakták, össze ilyen érett aranyló részecskékből, onnan néz ránk legtöbbször, a nagy sötét, élesen kirajzolt keleti szemek-Szabadtéri forgószínpad a platanosi ünnepségen... Szokatlanul nagyszámú kö­zönség nyúlt egybe már a kora­­délelőtti órákban Plátanoson. Az intézet legnagyobb esemé­nyének voltunk szemtanúi, e ra­gyogó vasárnapon tartották az évzáró vizsgákat. Gyermekko­runk legkedvesebb emlékei ele­venedtek meg ezen a magyar Te Deumon. Mise után közös ebéd volt, maid a park egyik árnyas szögletében megkezdődött a vizs ga és az angolkisasszonyok ki­osztották a megérdemelt kitün­tetéseket és jutalmakat a boldog tanuló-seregnek. A szülők meg­­illetödve hallgatták a kis cseme­ték kifogástalan magvar kiejté­sét. Külön meglepetésnek szá­mított az a dán fiúcska, aki év elején úgy lépett be az intézet­be, hogy egy szót sem tudott magyarul és most nyugodtan beszélgethetünk vele. A szülők lelkesen ünnepelték a magyar betű fáradhatatlan gondozóit, az angolkisasszonyokat. A szülők nevében dr. Grosschmidt István mondott köszönetét. Ezután került sor az intézet úszómedencéjében egy újszerű, — legalább is számunkra új -—­­sportbemutatóra, a vizibalettre, amelynek Argentínában egyik ismert művelője a versenyeket nyert magyar bajnoknő, Szent­­pétery Judit. Két társával, Car­men Buce és Marta Caracciola bajnoknőkkel, a Club Atlético i Sanitarias de la Nación tagjai-« j val elkápráztatta a közönséget, j Nagyot vesztettünk volna, mert I már-már úgy volt, hogy elma­rad, mivel a medencébe frissen' I engedett víz nem melegedett fel. Izgatottan lestük a „vízpró­bát", Szentpétery Tudit fejest ugrott a jéghideg vízbe s a vizi­­ballerinák rövid tanácskozás u­­tán kijelentették, hogy vállalják! a hideg vizet. Ennél nagyobb meglepetést i csak az este okozott. Olyan sza­badtéri előadást láttunk, amely ¡újításával valóban páratlan a I szabadtéri - előadások történeté­­; ben. A rendező, dr. Pintér Fe- i rene, ' a Colon kiváló művésze ¡valósította meg ezt a merőben I új színpadtechnikai megoldást: j megteremtette a szabadtéri ,.for­­j gószínnadot". A mesejáték e- I gyes jeleneteit a hatalmas park különböző részein helyezte el. Amikor az első jelenet befeje­­j ződött, a közönséget áttelepítet­te a másik „színpad" elé, ahol folytatódott az előadás. így tar­tott három felvonáson keresztül, mindig új, varázslatosan kivilá­gított. természetes díszletek kö­zött. A közönség hamar megta­nulta különös szerenét. Végszó után kanta a széket, ki-ki ügyes­ségén múlott, hogy a következő jeleneteknél miiven helyet biz­tosít magának... Mondanunk se kell, hogy az utolsó jelenetnél az első sorokat már a gyorslábú ifjúság szállta meg. Az est margitszigeti emléke­ket ébresztett. Rendkívül hatá­sos volt, amikor a habkönnyű táncokat lejtő, csillogó mese-ru­hákba öltözött kis tündérkék kö­zé belovagolt hatalmas barna lo­ván a herceg, háta mögött a lo­von az eltévedt Tuliskával. Az első sorokban ülők szorongva fi­gyelték ezt a merész produkciót, a ló patáia körül a csünpségeket és a hatalmas állaton a két gyer­meket. De úgy látszik, a tizen­­kétéves Pintér Gyuri herceg ke­ményen tartotta a lovat. Sokan pl'öltek régi magvar honfitársaink közül is erre a kü­lönleges eseményre. Mellettem °gy nagvoana pipázgatott, ölé­hen négy-ötéves unokáiéval, aki nem beszélt magyarul. Azt hi­szem. ő volt az előadás legizga­­tottabb szemlélőié. Nagvnapa szanorán tolmácsolt, de néha ő is belefeledkezett a történetbe. Ilyenkor a gyermek kapacitálta: ..One dice?... Que dice?... Csak akkor ugrott le nagyapa térdé­­röl, amikor az egyik bokor mö­gül előbúit a farkas. „Se va? Se va? -— kérdezgette izgatottan. Majd később ő is megérti a kis herceg és Juliska históriáját. Mert ahogy nagyapán láttam, az izgatott kis unoka is Plátanosra kerül. (y) dalmi értékítéleteket megreformálja. Ha e szót nem hallani is még, ebből a szempontból már bizony világnéze­ti harcról lehet beszélni. „Emlék olcsón eladó!“ „A művészet örök, az élet rövid." Legalábbis a barátság élete. Hippok­­rates aforizmáinak kezdősorát egy apró bír idézi fel. A „Tower of Ka­tóidba Mosque“ dmű festmény eladó. Ára 7.500 dollár. Értéke: 7.500 dol­lár. plusz amit egy kedves, baráti emlék ér. A képet ugyanis Churchill ajándékozta Rooseveltnek. annakide­jén. Casablancában. Ifjabb Roosevelt úr és özvegy Rooseveltné most áruba bocsátották. hiszen Roosevelt már meghalt Igaz, Churchill még él. de mi az 7.500 ropogós dollárhoz mér­ve! Hiába, a Hippokrates és bipokrí­­zis címszavak közel laknak a lexikon­ban. Amerikai apróságok Ha már pénzről van szó: Heming­­wav legújabb regényének folytatásos közléséért a „Life“ című képeslap 50.000 dollárt fizetett. Bezzeg annak­idején Schiller a Wallenstein-trilogíá­­ért 60 Frigyes-aranyat, Goethe a „Hermann und Dorothea“-ért 100 tallért, Dosztoievszkii a „Karamazov testvérekéért 500 rubelt kapott. Scho­penhauer pesszimizmusát is indokolt­tá teszik honoráriumai. A „Die Welt und VorstelIung“-ért ivenként 1 íegvj dukátot kapott. A megjelent 750 pél­dányból még tíz év múlva is 150 volt raktáron, de időközben a köny­vek jórészét már felhasználták maku­latúrának. A kaliforniai Hermosa Beach ne­vű községben minden évben „1912- es Nap“-ot tartanak. Ezen az egv na­pon békebeli áron nyir a borbély, e­­tet a vendéglős, temet a kántor. A fennmaradó 564 napon pedig elmé­lázhat a polgár: iaj. minek is avatko­zott be Wilson és Roosevelt az izgá­ga Európa ügyeibe. Az eddigi vadászati eredmények a­­lapián a ..Biztonságosabb Élet Intéze­te“ azt jósolja, hogv a hátralévő i­­dénynek további 805 halálos emb-’r­­áldozata lesz. Amerikában bárki bár­hol vadászhat. Olvassuk, hogy az e­­gyik észak-newyork-állami gazda te­heneit a vadászidény tartamára vörös posztóban járatja, nem a szarvasmar­hák erősebbik nemének megvadítása okából, hanem, mert tavaly két leg­szebb állatát nézték nyúlnak Nimród elkorcsosult fiai. Ezzel szemben áll az, hogy New Jersey állam területén a lakások 98 %-ában van televíziós készülék. bői ez a tiszta ösztön-ember, in­dulat-embert jellemző tekintet. _ — fól mondod, kezdi a vitát, én a portré klasszikus hagyomá­nyaival szemben mindent alá­rendelek a lényegnek, a lény legmélyebb tartalmának. N e m akarok megint előhozakodni Van Gogh hal, tudom, nem vagy ra­jongója, de ezekről a portrék­ról is megértheted, mért térek megint vissza a tájképfestéshez. Keresem az egyszerűbb, a lénye­get jobban kifejező színeket, (légy szíves és ne jegyezd szó­ról szóra. Előbb hallgasd végig! Azután foglald össze.) Dobosi Szabó László egész sor művészet - filozófiai előadást tartott a Szabadegyetemen. Ö volt a Szabadegyetem egyik leg­szorgalmasabb előadója. Al é g mindig benne él abban a han­gulatban, amikor a műalkotás lényegét Plátonig visszamenően fejtegette. Elmondjuk neki a kis histó­riát, mikor Thoma Hans művé­szetéről két neves műkritikus tart előadást Münchenben egy­másután. A művész is jelen van. A közönség hallani kívánja, mi­re feláll félszegen és csak any­­nyil jelent be: Köszönöm az e­­lőadó uraknak, hogy megmagya­rázták, mire kellett volna gon­dolnom, mikor festettem!" — Ennek az áldott primitív­ség korának sajnos vége van — vágja vissza. A válságból amibe a festőművészet jutott nem ju­tunk ki puszta ösztönökkel. Ku­tatnunk kell. ahogy Leonardo korában és előtte is, a kora-re­neszánsz mesterei kutattak, érte­lemmel dolgozva boncoltak, té­teleket állítottak fel és megdön­tötték azokat... Nézd például a portréfestést. A filozófia már kimutatta, hogy absztrakt tények puszta vonallal, színnel, szóval meg nem foghatók és vissza nem adhatók. Csak úgy. ha a nézőben ugyanazt a szubjektív hatást ébresztem fel. ami az ab­sztrakt tényben van. Azaz csak egy másik absztrakcióval. Ez a modern portré problémája is. szemben hajótörést szenvedett régi iskolákkal. — Ez rendben van. De nem pondolod. hogy az baj. ha a mű helyett folyton magának a mű­vésznek kell magyarázni? Nem a te portréidról beszélek. Ezek­hez hálaistennek nem kell sok magyarázószöveg. De nem be­tegség az. mikor a kép csak ak­kor válik érthetőidé. ha előzőleg több kötetet elolvastál és ahhoz a pár vonáshoz külön magyará­zatot kaptál? Napestig elvitáznék evvel a nagytehetségű emberrel, ezzel a vérig-idegig művésszel, aki va­lóban a lényeget keresi most. De e rovat terjedelme se engedi. Meg aztán ez a két portré any­­nyira megragadó, annyira len­dületes, annyira nem mindenna­pi, hogy jólesik bennük elme­rülni. Fölérnek egy művészeti értekezéssel... , -h-

Next

/
Thumbnails
Contents