Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-12-25 / 23. szám
MAGYAROK ÚTJA REDACCION Y ADM IN ST RAC I ON : ----------La Senda de los Húngaros RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES O REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL Nq 392370 AZ ÜNNEP Az emigráns nem tud ünnepelni. Próbálja, erőlteti, de hiába. Adódhat a legszebb alkalom, nem jön meg a hangja s mint a felhangolatlan hegedű, hamisan szól, nyekeregve és sóhajtozva Az ünnepet nem a szám űzőiteknek találták ki. Az elé, aki nem kap elég levegőt, hiába teszik a legpompásabb falatokat. De az emigráns maga is elhessegeti a vígságot, mint aki gyászidőt tart. Hzáv'ét az emlék lakja, az elsuhant idővel társalog és nem talál be hozzá a jelen öröme, sem áhítata. Titkolja persze és immel-ámmal készülődik, ha a naptár pirosat mutat. Tudja, hogy ünnepelni csak otthon lehet, testvérek és barátok között, ahol a, sóvár magányosság ezeken az ősi láncolatokon a magasba lendülhet, észrevétlenül egybeforrva a táj és a hazai közösség életével, mely ilyenkor virágot hajt és megszólaltatja a legtisztább, legöszintébb élmény örömét: milyen szép élni, milyen jó szeretni egymást és szeretni az egész világot! Mi most mindezt nem érezzük, nem érezhetjük, nem tudunk ünnepelni, csak a keserűség kapcsol össze bennünket öt világrészen át. Fekete karácsonyunk van, sáros, sűrű, reménytelen éjszaka. A nagy közös ihlet nem ragad magával, bizalmatlanul elfordulunk attól a világtól mely eltűri a gazságot, mely szemet huny és hallgat míg embermilliók felett állandósul a rémuralom, amely nem akarja észrevenni, hogy elrabolják a betlehemi csillagot. Kilenc év óta van fekete karácsonyunk. Ahol egykor békés ünnepi tüzeket gyújtott kezünkkel a kereszténység, fél Európában mégA:b,.„ -i tűzvész. Andalító karácsonyi dallamok helyett hangszórók bömbölik a gyilkosok indulóit. Nem az angyalok röpködnek a szent éjszakán, hanem az ország-kalmárok rakéta gépeken. Az ég megbocsátja nekünk, hogy most nem tudunk ünnepelni. Harcra, leszámolásra készülünk a kirabolt Betlehemért, a szétdúlt magyar otthonokért. Nincs számunkra ünnep, nincs boldog öröm, míg vége nem szakad a fekete karácsonyoknak. Addig az emlék konokul rejtegeti a betlehemi csodát e Heródes-világban és ápolja a reményt, hogy harcunk, szellemünk, fajtánk ereje által az istállóban született égi Gyermek visszaadja nekünk is az ünnepet, a boldog miagyar karácsonyt. FRATERNIDAD JUSTICIALISTA Hubo una época en que los pueblos de América desconfiaban del «panamericanismo». Era entonces un conjunto de fórmulas vacuas, sin sentido práctico. Menudeaban las reuniones, conferencias, banquetes, en que las 'promesas se sucedían a las promesas, para quedar sin efecto apenas se apagaba el eco del último brindis. Hoy en día, en cambio, la expresión «ptnamericanismo» tiene otro sentido. Sentido de ayuda mutua, de solidaridad, de fraternidad, en una ¡palabra. Y quien le ha impreso ese generoso significado e s, precisamente, para honor de la Argentina, su primer mtgistrado. Ejemipdo de panamericanismo práctico y de miras levantadas es, por ejemplo, el convenio de Unión Económica entre nuestro país y el Paraguay. Ese convenio comprende numerosos aspectos, que vari desde la ampliación del capital del Banco de la Nación Argentina en Asunción a 100 millones de guaraníes; desde la creación de tres subagencias en Concepción, Villa Rica y Encarnación; desde el establicimiento de tipos de cambio más favorables para la exportación al Paraguay de 140 productos argentinos; desde la construcción de obras viades, de navtgación y dt almacenaje que facilitar?.n la intensificación del intercambio entre ambos paises, hasta la más generosa colaboración de la Argentina en el progreso agropecuario de la nación hermana. A este aspecto nos referimos hoy en especial, por su particular trtscendencia para la vida de ambos pueblos. Resulta obvio que si nuestro país quiere mantener un activo intercambio con el Paraguay, así como con toda América, le convenga fomentar el progreso y tender al aumento del poder adquisitivo de los demás pueblos. El ideal económico del pueblo argentino es esta.r rodeado de otros pueblos, ricos y prósperos, que sean sus mejores clientes. Este es el nuevo concepto del panamericanismo que hoy prevalece en el continente. Lehetséges-e, hogy Buenos Aires megalapítója magyar származású? Homály a spanyol Garay-ak eredete körül A magyar emigráció társtalanságában mindig felfigyel, ha I valahol magyar csengésű nevet j hall. Magyar leszármazási legendák után nyomoz az idegenben mindenütt. Argentina történelmének egyik legnagyobb és legérdekesebb alakját Juan de Garaynak hívják. G alapította Santa Fe-t és a mai Buenos Airest is. Jelentősége csak a nagy conquistadorokéval mérhető. A délamerikai magyarok fülét régen megütötte a Garay név. A multszázad nagy venes éveinek egyik népszerű hazafias költőjét ugyancsak Garay Jánosnak hívták. Garafiaknak írták annakidején az okmányokban a reneszánszkori Magyarország egyik legnagyobb főúri család, a nádori széket is betöltő Garák leszái mozottait is. E találgatásokhoz most egész véletlenül új ösztönzést ad egy északamerikai magyar lapban megjelent elbeszélés. Bujovszky Gusztáv „így halt meg Francisco de Garay" címen elbeszélést írt a clevelandi Katolikusok Vasárnapjában. Az író egy Garay Ferenc nevű magyar vitéz nevét emeli ki a múltnak homályából, aki a büszke Garák leszármazottja és apja helyett került a spanyol királyok udvarába, ahol spanyol főúri lányt vett feleségül. Ez a Garay aztán részt vesz Kolumbusz Kristóf második amerikai felfedező útján, egyike lesz annak a tizenkét kapitánynak, akiket a spanyol király a gyarmatok igazgatására rendel ki. Bujovszky az évszámot is tudja mikor ez a Garay San Domingo szigetén meghalt. 1509. szeptember 24-én hajtotta örök nyugalomra fejét az újvilágban gazdagon, de magányosan, távoli hazájáról álmodva és a spanyol udvartól elfelejtve. NINCS TÖRTÉNELMI ADAT JUAN DE GARAY GYEREKKORÁRÓL Honnan veszi Bujovszky ezt az alakot és ezt a pontos évszámot? A másik Garay, Buenos Aires megalapítója, vagy két évtizeddel később született. Mielőtt a két azonos családnevű hős 1 között összefüggést keresnénk, vizsgáljuk meg a spanyol-amerikai történetírás által annyit kutatott Juan de Garaynak, Argentina nagy conquistadorának származási adatait. Milyen családból való? Hol született? Lehetséges-e ■ hogy családja Magyarországból származik? Összeegyeztethető volna-e időben a spanyol Garayak feltűnése és a magyar Gara család letűnése? A spanyolnyelvü történetírás egyöntetűen állapítja meg Juan de Garayról, hogy tizenháromtizennégy éves volt, mikor Dél- Amerika földjére érkezett. Arról is több hiteles adat van, hogy egy az új délamerikai gyarmat igazgatásában magas állást betöltő spanyol nemes, Pedro Ortiz de Zarate királyi „oidor" hozta magával Blasco Nunez de Vela alkirály hajóján. A feljegyzések úgy emlegetik az ifjú Garay felnőtt kísérőjét, mint „tio"-ját. Ez abban a korban nem jelentett szükségszerűen vérszerinti nagybácsit. Egy bizonyos, egyetlen történelmi adat nincs Juan de Garay apjáról, ■vagy anyjáról. A „tio", Ortiz de Zarate neve azonban később is szerepel. Garayval együtt bukkannak fel Paraguayban is, később a lányát is hozzáadja. SZÜLETÉSI ÉVÉT SE ISMERIK • mározott. Juan de Garay alapítása e nyomorult végzetü erődít- i ménnyei szemben a XVI-XVII. századi spanyol hódítások és területszerzesck legszebb példája. A fa melyet két szerzetes jelen - \ létében letüztek és Pedro de Xeres a kormányzóság közjegyzője okmánnyal kötözött át, azért hogy eltávolítása vagy odébbvueie halálbüntetéssel jár, pontosan ott állt, ahol ma Buenos Aires főtere van. Juan de Garay a mai Cabildo, a katedráiis, a ferences és dominikánus kolostor helyét is kitűzte a Plaza Mayo korül. Címert adott a városnak, koronával díszített kiterjesztett szárnyú fekete sassal. A Hatvanhét alapító közt inanzánákat osztott szét. A saját családjának a mai Banco de la Nación helyén mért ki telket. Azt is tudjuk, három évre rá hanta heben „masomenos" ötvennégyévesnek vallotta magát. Viszont hatévvel előtte 1577- DC-n a bolíviai Chuqisacában jakkor Bolíviát még Alto Perunak hívták) Ortiz de Zarate „tio"-ja lányát feleségül véve otvenesztendősnek jegyezték be. íenác Argentina nagy meghódítójának még a fénykorában sem ismerték pontosan a születési idejét. A születési helyéről a maga korában még csak célzás sem történt. Juan de Garay alakjáról, életéről, tetteiről később sok adat maradt fenn, de mind az ötvenötvennégy életéve közötti időkből, mikor a Parana folyó mentén leereszkedve Argentina fővárosának alapjait megvetette. Közismert, hogy a város helyén melyet ő a La Plata torkolatánál 1580-ban a spanyol királyok nevében hivatalos ceremóniával kijelölt, negyvennégy esztendővel azelőtt Don Pedro Mendoza kétezer spanyol és százötven német katonával már alapított egy erődítményt. De az erődítmény lakói a bennszülöttek ostromának kitéve olyan Ínségbe jutottak, hogy patkányokat ettek. Egy spanyolt azért kellett kivégezni, mert társa lovát orozva megölte és megette. Egyik katona testvére holttestéből lak-KÉT NEVES ARGENTIN TÖRTÉNÉSZ VÉLEMÉNYE A századok múlva emelt emlékeken aztán egész önkényesen a „tio"-nak, Ortiz de Zaratenek a születési helyét, a spanyolországi Villába de Losast tették meg Garay szülőhelyének, miután ennek az előkelő spanyol nemesnek a születési helye több okmányben megtalálható volt. Juan de Garay születésének és leszármazásának kérdésével két történetíró foglalkozott aztán tüzetesen. Az egyik, a híres Paul Grussac, a modern argentin történetírás egyik megalapítója. Ö a „Mendoza y Garay" című híres monográfiájának II. kötetében 1528-at fogadja el Garay születési évének és a baszkföldön fekvő Vizcaja tartomány szülöttjének mondja a
