Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-11-30 / 22. szám
MA fi VAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. november 30 5. oldal Aki két kontinens szakembereit győzte le Beszélgetés Puky Péterrel, a washingtoni vasúti kongresszus díjnyertesével A Magyarok Űtja már megemlékezett Puky Péter volt MÁV üzletigazgatónak, Puky Endre egykori képviselőházi elnök, majd külügyminiszter fiának nagy sikeréről. A Washingtonban rendezett VIII. Pánamerikai Vasúti Kongresszus 168 pályázó közül az ő egyik tanulmányának ítélte oda a harmadik díjat. A 35 argentin színekben pályázó közül első lett. Puky Péter, ki most az argentin állami vasutak szolgálatában áll és a ,,Sarmiento"-vasutvonalak technikai osztályfőnöke, az Argentina által felajánlott díjak egyikét kapja jutalmul, 15 ezer argentin pesot. A Kongresszus bírálóbizottsága különben a második tanulmányát is kinyomtatásra ítélte. Lapunk munkatársa ez alkalomból fölkereste Puky Pétert otthonában: „Otthon az otthontalanság-< ban" — ez jár eszünkbe, mikor Pukyék haedoi kis villájába belépünk. Nagy, buja, multszázadi argentin park sarkán húzódik meg ez az egyemeletes, gerendás-mennyezetű kis épület. Őriás pálmák, magnolia-bokrok állanak a parkban. Az a kevés ezüst, szőnyeg, amit hazulról ide mentettek, mégis annyira Európát, a szép budai otthonokat, a vidéki úriházak kényelmét és patinás Ízlését álmodja vissza a foszlóhéjú, ezüstös eukaliptuszok közzé. Az első, amit a kandalló párkányán megpillantunk: Puky Endre fehérszakállas arcképe. Hajlott korában készült, tán már a Közigazgatási Bíróság elnöki székét is elhagyta. Nekünk mégis Puky Endre, a híres kassai alispán jut eszünkbe a pápaszemes, finom, multszázadi francia államférfiakra emlékeztető portré láttára. Az a Puky Endre, ki mint a megyei ellenzék vezére egy újesztendőn azzal köszöntötte a tisztviselői kar élén a saját főispánját: „Nem a kormány képviselőiét üdvözlöm most Méltóságodban, ez az üdvözlés csak a vármegye első méltóságának szól, a főispán személyének. Az ősi hagyománynak kívánunk csak az új esztendő napján eleget tenni!" Három hónapig folyt akkor ellene a vizsgálat, de ki mert volna abban a gerinces magvar világban az ilyen bátor és őszinte fellépés miatt komolyan ártani. Ez a szép karrier is tulajdonképen akkor indult el. A nagy zenebarát, a kifinomult köziogász az áhitatosan szeretőszívű családapa, — mind rá van írva ezekre a ösztövér vonásokra. Eev eltűnt sokkal magasabbrendű magyar közélet lehellete csapja meg az embert. A modern nasrwáros közlekedési csődie Mivel kezdődhet mással ma egy ilyen beszélgetés, mint a megmenekülés történetével. Puky Péter a MÁV legfiatalabb üzletvezetője, szinte az oroszok bejövetele órájáig helyt állt Debrecenben üzletvezetősége területén. Lépésről lépésre húzódott vissza Tiszántúlról a mozgatható vasúti anyaggal. A kitelepítési rendelkezések éppen a nagy bombázások napjaiban rendelték Drezdába. Hetven főnyi törzséből tán csak huszonötén maradtak élve. Argentiná-' ba érkezve jó félesztendeig volt állás nélkül.-— Hogy miért választottam a washingtoni kongresszusra éppen Buenos Aires vasúti közlekedését témának? — magyarázza mikor a pályázatra térünk át, — Európa sok nagyvárosában megtalálhatók a jelenségek, amikből itt kiindulok. Vannak nyugati fővárosok, ahol sokkal fenyegetőbb a közlekedési csőd. A közlekedéssel elvesztett munkaórák mindenütt pótolhatatlanok a nemzetgazdaságban. Az argentin főváros azonban olyan világos és áttekinthető példa egy ilyen tanulmány számára, hogy ahhoz fogható kevés akad a szakember számára. Kezembeadja a körülbelül 30 oldalas spanyolul írt munkát. „Acceso ferroviario de la Capital" (A főváros vasúti megközelítése). Egy sematikus térkép és egy keresztmetszeti rajz az egész illusztráció hozzá. — Abból indultam ki, hogy valamikor a multszázadban, a vasút őskorában a vonatokat bevezették a városok szívébe. A pályaudvarok mindig a város központjában voltak. (Az én gyermekkoromban Kassa főutcáján még kis mozdony pöfögött). Buenos Aires első két pályaudvara a mai elnöki palota és a Teatro Colon közelében építették föl. Aztán, mint mindenütt, itt is kitelepítették. Az első vasutak építői tehát egyenest a munkahely, vagy hivatala közelébe igyekeztek vinni az utast. Ma már, akár Londont, akár Párist vagy Bécset vesszük, a vasúton érkezőnek legtöbb esetben egy vagy több másfajta közlekedési eszközt kell igénybe vennie, hogy a város legforgalmasabb gócait elérhesse. Buenos Aires ebből a szempontból még anynyiban van előnyben Béccsel, vagy Londonnal szemben, hogy a három vasúti pályaudvara a Presidente Perón, a Constitución és Plaza Miserere-i u.n. Once-pályaudvar legalább a város belterületén van. — Mit lehet már ezen változtatni? Még beljebb akarná hozni a pályaudvarokat? — Nem a mai pályaudvarok helyének megváltoztatására gondoltam tervezetemben, fin onnan indultam ki, hogy az 1950- es évben, hiteles kimutatás szerint kereken 450 millió utas fordult meg ezen a három pályaudvaron. E majd félmilliárd ember háromnegyedrésze a vonatról más járműre szállt át. Azaz átlagba véve naponta kb. egymillió átszálló utasunk volt ezen a három ponton együttesen. Az én tervem ezt a három végállomást köti össze egy nagy központi földalatti pályaudvarral. E központi állomás valahol ott kezdődne ahol az Avenida Mayo torkollik a 9 de Julio nagy terébe és ott végződne, ahol a Corrientes metszi ugyané teret, tehát az Obelisconál. Az új központi pályaudvarra négynégy alagúton át két szinten futnának be a vonatok, ehhez egy legfelső emeleten a jegypénztárakat és várócsarnokokat építenének, persze szintén föld alatt. Az új pályaudvari központ tehát majdnem oda kerülne vissza ahol valaha az első buenosaireszi pályaudvarok egyike állott. — És milyen gyakorlati hasznot várhatnánk ebből? Mit, nyerne Argentina érv buenosairesi központi pályaudvarral — Képzelje el, mit jelentene az, hogy a Tigréből utazók vonaton mehetnének le La Platáig. a mai Eva Peronig, vagy ä Déli vonal többi messzebbi állomásaira! És micsoda közlekedési könnyítés volna, ha az Onceról induló luiani vonathoz se a Presidente Perónról, se a Constituciónról nem kellene másfajta járműre átszállni. És mennyi pénzt, fáradtságot és munkaórát takarítana meg a külvárosokban lakó és vele az egész argentin közgazdaság. Félmilliárd utasnál egyetlen földalatti, vagy villamosjegv. egyetlen átszállás is fantasztikus öszszegeket tesz ki. — Költségvetést is mellékelt a tervhez? — A tanulmány csak a műszaki és forgalmi problémákat tárgyalja. Nehéz is volna egy ilyen keretben pontos adatokat adni. De úgy képzelem, hogy miután a költségek túlnyomó része földmunka volna és hazai építési anyagokkal történő építkezés 350-400 millióból az egész pályaudvart föl lehetne éoíteni. Elkérem tőle a washingtoni bírálóbizottság előadói jelentését. A. Govtisolo Fawler előadó ilyen szakkérdésekben egész szokatlan lelkesedéssel írja: > „Gratulálni kell a szerzőnek,; átfogó tanulmányáért . . köszönetét kell mondani az érdekes és brilliáns előadásmódért. . . Ez az eset tipikus azokra a nagyvárosokra, ahol több egymástól távolfekvő állomás van." Az elragadtatott zsűri Fawler „mély meglátásról" beszél, a jury is külön köszönetét mond aztán az „érdekes for-j máért". Maggi, Argentina közlekedési minisztere is meleg sorokban gratulált a fiatal magyar szakembernek. Az argentin vasutak elnöke is üdvözlőiratot küldött valamint az argentin mérnökök és technikusok szindikátusa is. A második tanulmányát, melyben azt határozza meg, milyen sűrűség-határig kifizető a közlekedésnél a gőzvontatás, hol kezdődik a Dieselvillanymotorok igazi jövedelmezősége és melyik az a kilométer tonnasürüség ahol a villanyosítás a legkifizetőbb, a „kongresszus anyaga gazdagításának" minősíti Fawler. Az embernek az az érzése a lelkes dicséretek olvastára, ha nem frissen bevándorolt európai szakemberről >volna szó, hanem a három évenként ismétlődő kongresszusok régi ismert amerikai szereplőjéről talán őt minősítették volna legesőlnek a 168 pályázó közül, akik közt pedig 77 amerikai, 35 argentin, 28 mexikói, 6 csilei, 5 uruguayi, 4 brazil stb. szakember van. — Mik a tervei? — tesszük fel aztán a szokványos újságírói kérdést. Komoly arckifejezése most derül fel először igazán. — Tervek? — feleli szelíden. — Nem vagyok politikus. Sosem foglalkoztam politikával. Ma pedig csak a politikusok csinálnak terveket. Elmeséli, hányszor hívta őt Venezuelában élő Pál öccse, a neves ortopéd-orvos Venezuelába. — Nem kenyerem az emigráns-nyugtalanság, — teszi hozzá. — Igazán csak Magyarországra vágyom. A.B. Levelezési címünk: Magyarok Űtja Casilla Correo 16 OLIVOS F. G. B. M. Buenos Aires
