Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-11-30 / 22. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (BERZSENYI DANIEL) Año VI. No 22—VI. évtf. 22. sz. Buenos Aires, 1953. november 30 MAGYAROK íJTJA REDACCION Y ADM UNSTRACION: RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL No 392370 ENEK A KÁLVÁRIÁRÓL Virgil Gheorghiu, az egykori görögkeleti papnövendék, az egyik román követség sajtóelőadója „A huszonötödik óra" világsikerén felbuzdulva új könyvet írt. Az új regény címe „A második alkalom '. Gheorghiu új négyszázoldalas kötetéről igen eltérők a vélemények. Mindenesetre az első kiadás már itt Argentínában is elfogyott és a minap a vonaton az ország belsejében egy jellegzetesen kreol hölgy a kötetből felpillantva azt mondja nekem: Én, kérem, csak most értem meg először az európai tragédiát. Olvastam a La Hora Venticincot, de eDből a könyvből tudtam csak meg igazán, mit szenvedtek önök! „A második alkalom" egy izgalmas detektívregény és egy csomó magasrendü publicisztikai megnyilatkozás keveréke. Nincs az a lázas kalandfilm, arrii ily gyorsan peregne. Területben is világrészeket ölel át. Moldvában, belgrádban és Bukarestben kezdődik, de néhány fejezettel a Föld másik sarkára Szibériáig, Turkesztámg, majd Newyorkig, Venezueláig és Argentínáig visz. Négyszáz oldalon hallatlan biztonsággal érzékelteti hogy kitágult az életünk és milyen fantasztikus távolságokra dobál bennünket a megőrült, vitustáncot járó végzet. Gheorghiu második könyvében még kevesebbet ad a régi nagy regényírói-iskolák mély és lassú lélekboncolásából mint ,,A huszonötödik órá"-ban. A modern elbeszélők kifinomult, az altudat titkait éreztető jellemábrázolása is hiányzik belőle. Vad és valószínűtlen dolgok történnek itt percről-percre mindenkivel. Ahogy a nagy földrengés óta velünk is a legvalószínütlenebb dolgok történnek. Pernye-sorsokkal van tele ez a könyv. Itt mindenkit felkap a tűzvészben támadt orkán és kiszámíthatatlanul visz ide-oda. Itt mindenki fenékig kiissza a szenvedések méregpoharát, állandóan kráter szélén táncol. Nem saját szenvedélyei, bűnei miatt. Shakespeare hősei az indulataikat azért keverik vérrel, gyilkossággal, őrülettel, halállal végződő tragédiákba. Itt csupa néhány halvány vonással megrajzolt tipusember lép a színpadra, akiket a világtörténelem korbácsa kerget őrületbe-öngyilkosságba, vagy apátiába. Nem az ember kezd itt ki a sorssal. A sors nem hagyja nyugodni ebben a regényben az embert. Ütőn útfélen letapossa, megalázza, kigúnyolja... Gheorghiu alakjai állandóan oázisról álmodnak, otthonról, az elérhetetlen kispolgári otthonról. Azt képzelik minduntalan, no most már itt van, már elérték. De a végzet folyton Luciferként jelenik meg. Nem csak, hogy kisértsen, szavakkal nyugtalanítson, kigúnyoljon. Ez a Lucifer lángpallosú Gábor arkangyal is, aki folyton nyomon követi a Paradicsomból minden nélkül, nyomorultul kiűzött földönfutó embert. E könyvben az eredendő bűnt úgy hívják: európainak lenni. Illetve méginkább: a régi müveit Európához, a több évezredes európai értelmiséghez tartozni. Hogy mily merész bukfencekkel, ellentmondó képekkel, poétikus mégis kiáltó szimbólumokkal tör Gheorghiu új propaganda-regénye e cél felé, annak bizonyítására legokosabb magából a könyv tartalmából egyetmást idejegyezni: 1. A regény nagyszámú főszereplőinek egyike egy Piatra nevű Isten háta mögötti kis moldvai falunak a papja Skobai Tamás. Kilencven felé jár, teljesen vak. A tűzvészben vakult meg, mikor kis fatemploma tövig égett egyszer. Ha szemét kinyitja mindig az égő templomot látja, a lángban álló egyházát. Ez a látomásokban élő öreg lelkész mindig úgy gondolkozik mintha imádkozni. És a Hegyi Beszéd egyszerűségével elmondott imádságok néha költeményekké válnak, egy új Jeremiás Siralmaivá. Például mikor a kis falu a bolsevisták elől elmenekül és elnéptelenedik, így kezdi: — Ha a paraszt elhagyja a földjét, az elvetett búzamag is elszomorodik, mert tudja, senki sem fogja learatni kalászát. — A fü is bánatos lesz, ha 'kaszálója elmegy, mert senki se fogja kaszálni többé. — A tehén és ökör is nagyon bánkódik, a lovak is, mert nem lesz aki vizet és eleséget adjon nekik. — Ha a földek mivelője elmegy az ég madarai is szomorúak, mert többé nem csipegethetnek magot a barázdából. — Még az eső is szomorúbb mely a mezőket mossa és szomorúbbak a hűvös hajnalok... 2 A faj védelmi törvények elől menekülni akaró bukaresti zsidóknak megengedik, hogy két rozoga gözbárkát vásároljanak és elinduljanak Palesztinába. Az egyik el is indul túlzsúfoltan, ezer baj közt. Első perctől roszszak a gépei, az utasok első perctől halálfélelmeket állnak ki. Micsoda boldogság tör ki, mi kor végre Konstantinápoly előtt föld közelébe érnek. S.O.S. jeleket adnak le. Meg is érkezik a nyugati szövetségesek egész propaganda - apparátusa. Fölmegy az életveszélyben lévő hajóra. A filmesek felvételeket készítenek, egy angol riporter interjút csinai, propaganda-tisztek adatokat vesznek tel, hogy a nagyvilág mennél hamarabb tudomást szerezhessen a fasizmus legújabb gaztettéről. Legújabb rendszerű lámpákat osztanak szét a mentőövekhez. Egy fotóriporter remek felvételt készít egy nőről ki gyermekét magasra tartva könyörög: mentsék meg. A nyugati világ még aznap megtudja, milyen rémületes helyzetben érkeztek meg a szerencsétlen üldözöttek. Csak éppen azt felejtik el, hogy ilyen évszakban a Feketetengeren a vízben úszó akkor is odavész a hőmérséklet különbség miatt, akinek mentőöve van. A világraszóló háborgásban és dokumentációs lelkesedésben a hajó minden utasa odavész. 3. Eddy Thall ismert bukaresti színésznőtől az árja - törvények eltiltják harminc éve nála szolgáló mindenesét Tinka Nevát. A hű öreg cseléd elkeseredésében alkoholista lesz. Nem tartja be a légoltalmi előírásokat, egy •nagy légitámadás éjszakáján lámpával botorkál fel padlásszobájába. Az épületre bomba ! esik. A lakók között az a hit terjed el, valaki lámpával jelt adott az ellenséges gépeknek. 1 Szóval, hogy a részeges öreg I cseléd bolsevista kém. Boris Bodnáriuk, kit az orosz ' hadvezetőség álnéven Bukarestbe küldött a titkos bolsevista propaganda irányítására, megnalija a lámpajelzés legendáját. Bár tudja, nem igaz, de a proletáriátusnak hősök és mártírok kellenek. Titkos leadóján megtáviratozza: itt a proletárság új hőse! Egy öreg proletárnő feláldozta magát a világproletáriátus győzelméért! A Szovjetunió bolsevista hőssé avatja a bombázásban elpusztult részeges öreg cselédet. A vörös Romániában később ünnepnap lesz halálának évfordulója. Ezer és ezer emlékbeszédet tartanak róla. 4. A legélesebb, leggúnyosabb, legcsattanóbb persze mikor a vast üggöny mögül a szabad nyugatra kerültek sorsát meséli. Grisa Koszták orosz partizán- j tábornok utolsó hősi harcát, aki német fogságból került át az amerikaiak kezébe ezer emberével és megtagadja az amerikai parancsot, nem akar a szovjetbe repatriálni. A nyugati táborii rendőrség tankokkal, hangtölcsérekkel vonul ki, az oroszok emeletről-emeletre visszavonulva védik magukat. Koszták tábornok végül felvágja ereit, hogy arra a szent orosz orosz földre térhessen vissza amiről ő álmodott és nem erre az Amerikával szövetségesre. Vagy Pierre Pillát volt bukaresti ügyész újszülött leánykájának rövidke tragédiáját. A kislány éppen akkor születik meg a lágerek nyomorúságában mikor a szülők végre annyi kivándorlási kérelem visszautasítása után bejutnak az ausztráliai kvótába. Az új haza iránti hálából Doina Ausztráliának keresztelik. De Ausztrália nem engedi be a kis Ausztráliát, mert Ausztrália tíz éven aluli gyermeket nem enged be. A csecsemő ott hal meg a tanácstalan szülők karjaiba. Pillaték nem szállnak az Ausztráliába induló hajóra. Vagy Dániel Motok kivándorlásának történetét. Motok, mint annyi száz ezren, minden bizottságot végig próbál. Miután intellektuel egyetlen tengerentúli országnak se kell, végül pénzért megegyezik egy amerikai katonával és egy „Trófea" felírású ládába bújik be. Az amerikai megszálló katonáknak ugyanis joguk van repülőgépen díjtalanul hazaküldem az USA- ba egy-egy hadizsákmánynak számító műtárgyat. A légiposta, a berakodó munkások különleges tisztelettel kezelik az ilyen küldeményt. Ilyen dísztárgy lesz a dipi Motok is. Mint a győzelem igazi trófeája kerül át az USA-ba a csomagot átvevő család legnagyobb ijedtségére. Persze az USA-ból is mennie kell. Venezuela egyik gyilkos trópusi munkatelepéről küldi aztán a jajkiáltásait társainak, hogy a pénz, a jó kereset se boldogít, ha a kiima és a bennszülöttek gyűlölete lassan megemészti Európa száműzött j ét. Nehéz volna összeszámolni, hány letörés, öngyilkosság történik négyszáz oldalon. Az egyetlen aki sohasem csalódik önmagában, aki fanatikus biztonsággal tör célja felé, az új szovjetember jelképe: Boris Bodnárjuk. Román tisztviselő-család fia. Az engesztelhetetlen gyűlölete és a társadalom megvetése olyan alacsonyabbrendüségi képletté fajult benne, hogy tizenötéves korában megszökött a kisenevi hadapródiskola rideg falai közül Szovjetoroszországba. Ott a janicsárlétrán hatalmas karriert csinál s a szovjet egyik főmegbizottjaként került vissza Romániába, — hadügyminisztere lesz az új román vörös kormánynak. Bodnáriuk (eredeti nevén csak Bodnár) tömör kivonata s összesítése annak, ami a Szovjet mai vezetőit jellemzi. Neki mindenki gyanús, körötte mindenki áruló. Ő sajátmagát is örökké árulással, a szent szovjet legmagasabb ideáljai iránt való hűtlenséggel gyanúsítja, örökös vizsgálatok között él, állandóan írta: Oláh György
