Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-11-30 / 22. szám

2. oldal. Buenos Aires, 1953. november 30 MAGYAROK ÚTJA hajszol, állandóan elégedetlen* az elért eredményekkel. A mel-1 lett oidhatatianul él benne va­lami diadalmas mártírkomple­xus. Bodnár - Bodnáriuk soha egy percre nem inog meg céljai hajszájában. Ő az amerikaiak fogságában, vagy mikor nem fedheti fel kilétét és a párizsi szovjet követségről is kidobják, belső hittel az új vallások fana­tikusainak mámorával harcol to­vább. Egyetlen egyszer rendül meg a könyvben. Az utolsó fejezetek egyikében, amikor félig önként vállalt mártírsággal egy román fegyházba kerül és a fegyházat megrohanják a román parasztok hogy kiszabadítsák az ott rabos­kodó szentet. Egy Angel nevű szerzetest, A rajongó tömeg nemcsak a szentet viszi 'ki diadalmenetben, de a fegyházat is darabokra sze­di puszta kézzel. Minden téglá­ját, kövét kegytárgyként viszi magával. A hegyekben és er­dőkben bujdosó nép aztán eze­ket a tégla és kődarabokat kü­lön tiszteletbe részesíti. Boris Bodnáriuk, akit szintén kisza­badítanak és nem tudják róla kicsoda, napokig tűnődik akkor: micsoda ismeretlen felsőbbrendü erő támadt fel e népben? Mi ez a csodálatos hit és rajongás, mely így összehozta őket és ily tettekre képes? Oh ha az ő szov­jetrendszerükben az ö kommu­nista mozgalmaikba be lehetne kapcsolni ezt az ismeretlen erőt! Ha ki lehetne deríteni mi ez a titokzat és fel lehetne használni Lenin és Sztálin eszméinek dia­dalraj uttatásához! Pillatékat husvétkor majdnem kidobják egy párizsi kis panzió­ból. Rájuk tör a rendőrség, mert elmulasztották a lakás-bejelen­tést. Az a szörnyű bűn is kide­rül, hogy szobájukban főznek. Végül kegyelemből a legfelsőbb emeletre kerülnek. Pillatné — ebben a regényben a hősök a vé­gén már csak a rendőri vizitek­től rettegnek igazán — végez is magával. Az egész jelenetet a husvét zenéje zengi át. A Gol­gota kelepiője és a Feltámadás harangzúgása. Százmillió ottho­nából kidobott, európai feltá­madási ünnepe ez, — énekli a szerző a dermedt mindennapi kis párizsi emigráns-tragédia el­mondása közben. A legkisértetiesebb azonban Ante Petrovicinek, a könyv e­­gyik délszláv, (tán horvát usz­­tasa) hősének a vége. Petrovi­­ci Argentínába jut és ügyvédi diplomájának megfelelően óra­gyártó lesz. Meggazdagszik, él­vezi az argentin hatóságok tá­mogató vendégszeretetét, milli­ókat rak össze, igazán nem le­het panasza. De a hamis szemé­lyi adatok bejelentésének komp­lexusa őt is üldözi. Az argen­tin urak előzékenyen sietnek se-<f* TOB T 'S1 S\£ WJ? TS W Tf gítségére, hogy konfliktusát el- ¡ | fi fi 1 U L il Ä l\ l\ O, L intézzék ö mégis egy ideggyógy­intézet falai közé menekül az ügy lefolytatása tartamára. A szomszédja egy örült ír nő O' Hara, akinek az a tévképzete, hogy el fogják égetni. Petrovi­­cini meghallja, mikor jajjongva harcol rémlátásaival: — Ne é­­gessetek el! Nem hagyom ma­gam elégetni! Petrovici felesé­gét a németek nem-árja mivol­ta miatt elégették Auswitzban. A nő rémlátásai Petrovicire is ártagadtak. A Coimbra-i egyetem a kö­zépkorban — zendül fel itt az író lírája — valahányszor föld­rengés jött mindig máglyát ra­katott es elrendelte valakinek a lassú tűzön való megégetését. A mi korunk azt képzeli, hogy milliók tűzhalálával fogja csilla­pítani a világ nagy földrengé­sét. Nem lassú tűzön, de gyor­san éget el újra meg újra száz­ezreket. Koszták orosz tábor­noknak és embereinek föládo­­zása ugyanúgy e nagy balhiede­­iem következménye, mint a töb­bi milliók és milliók átengedése Európában a vörös Molochnek. Petrovici csak egy a milliók kö­zül, akinek lelke vagy teste is ezen a szüntelen táplált mág­lyán veszett oda. 8 Gheorghiu, mint a propagan­da-irodalom legnagyobb meste­rei, minden hurt megzengett, minden faj, politikai irány, tár­sadalmi réteg szenvedését meg­­énekli csak, hogy a nagy euró­pai tragédia iránt mennél na­gyobb részvétet keltsen. Lesz­nek, akik fel fognak háborodni egyes fejezetein. A politikai fa­natikusok fel fogják fedezni nagy ellentmondásait. De azt minden emigránsnak el kell is­mernie, hogy ilyen könnyedén, merészen, nagyvonalúan, érdek­feszítően nem foglalták még össze mindnyájunk nagy közös tragédiáját. Mi magyarok azon is elgon­dolkozhatunk: Miért nem jut nekünk egy ilyen világsiker? Wass Albertnek az „Elvész a nyom" című regénye, Vaszary János nagy szatírája „A macska felugrott az asztalra" azt mutat­ják, a mi íróinkban is meg van a képesség komoly nagy nem­zetközi sikerekhez. Mért éppen Zilahy Ararátja a háború utáni magyar best seller Amerikában? Mért Radványi „Valahol Euró­pában című propaganda - film­je a legdiadalmasabb magyar film ma nyugaton, mikor az is végeredményében Rákosiék iga­zolására készült? A román me­nekültek száma alig tizedrésze a magyar számüzötteknek. Sok­kal többen jártuk végig a nagy Kálvária stációit. Mélyebben kiittuk a szenvedések méregpo­harát. Hol késik a szenvedő Magyarország nagy best sellerje? MAGUNK HÁMTÁJÁN & A wisconsini magyarság egyik ve­zetője, dr. Barkócz János, az észak­­amerikai magyar sajtó tanulsága sze­rint javaslatot nyújtott be Eisenho­wer elnökhöz és a kongresszus két házához, hogy hivatalosan jelentsék ki, nem helyes a vasfüggöny mögötti népekre most használatos „satellite“ j azaz „csatlós“ jelző. Vezessék be he- i lyette hivatalos használatban is a | „mártír - népek“, vagy „mártír - ál-1 lamok" elnevezést. Az indokolás hangsúlyozza: Nem I mindegy az, hogy egy 90 milliós re­ményét vesztett, félrevezetett, elke­seredett tömeg ellenünk ha. col-e, vagy tőlünk várva a felszabadulást mellénk áll. Tessék jóvátenni Tehe­ránt, Yaltát és Potsdamot! & Révai János grófnak, a felvidéki magyarság egyik vezérének haláláról írja Szilassy Béláék kőnyomatosa: „A bécsi döntés után kilépett visszavo­­nultságából és helyet kért a szlová­kiai magyarság létért való küzdelmé­ben. így lett 1939-ben a Szlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség elnöke. A legkisebb faluba is kiszállt, hogy legalább a magyar labdarugócsapatot megszervezze. A felvidéki magyar­ság 1945-ös nagy megpróbáltatásakor is hű maradt magyarságához. De eb­ben az egyenlőtlen néma küzdelem­ben nem sokáig vihette ezt a szere­pet. A pánszláv-kommunista Lett­­rich-rendszer 1945 végén kiutasítot­ta családjával együtt. Télnek idején csak a legszükségesebb útiholmival, karján néhány hónapos kisfiával, a komáromi hidon kergették át Ma­gyarországra. Budapestre ment ahol újból a felvidéki magyarság szolgá­latába lépett és a kiüldözöttek, átte­lepítettek sorsa enyhítésén fáradozott. Mint napidíjas állást vállalt az újjá­építési minisztériumban, de nem ma­radhatott sokáig helyén. A leépítések során őt is elbocsátották. Mindjárt az első hullámmal 1951-ben, nejével Széchényi Hubertával és 3 apró gyer­mekével Füzesgyarmatra került, ahol erdőmunkásként sovány napszámból taitotta fenn családját. Itt támadta meg tüdejét a halált okozó betegség. A betegek szentségének felvétele u­­tán visszaadta nemes lelkét az Urnák. A halált mindvégig öntudata birto­kában, megnyugvással várta. Buda­pesten helyezték nyugalomra. Az emigráció magyarsága megil­­letődötten emlékezik a legújabb ma­gyar mártírra. Egy nagy magyarra, aki akkor jött elő teljes visszavo­­nultságából, mikor igazi veszély volt. A hazafira aki csak akkor kezdett politizálni, mikor magyarnak politi­zálni egyenlő volt az élete kockáz­tatásával. © Itt említjük meg, hogy a Cseh­szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizott­mányáról eddig Apor Gábor báró, Baila Pál, Baross Gábor, kisbarnaki Farkas Ferenc, Hlatky Endre, Máriaf­­fi Lajos, Radvánszky Antal, Szemák Jenő, Teleki Géza, Wettstein János nyilatkoztak nagy elismeréssel írás­ban. A nyilatkozatok nagyrésze egyet­ért abban, hogy ez a szervezet pó­tolja azt amit a másik newyorki Bi­zottmány úgy elhanyagol: .a cseh propaganda új nyugati hazugságai elleni harcot. NÉGY VILÁGTÁJRÓL © Mossadegh, a felségsértésért és hazaárulásért haditörvényszék elé ke­rült nyolcvanesztendős perzsa minisz­terelnök, mint a londoni lapok írják, az ideggyógyintézetekből ismert ősz­­szes pszihopatologiai kór-formákat megjátszotta tárgyalásán: 1.) cezaro­­mániásan kijelentette, ő nem áll szó­ba egy ilyen bírósággal; 2.) aztán letérdelt bírái előtt; 3.) a néphez ap­­pelált mint legfőbb fórumhoz; 4.) később csőcseléknek nevezte Perzsia népét, akik miatt ő semmiért nem felelős; 5. (Megtagadta a vallomást; 6.) majd órákhosszat beszélt; 7.) ha az elnök kérte, beszéljen hangosan, suttogni kezdett; 8.) nemsokára úgy ordított, hogy a bírák kénytelenek voltak betapasztani a fülüket; 9.) le- « gyalázta a saht: 10.) több szerelme-; sen hódoló alázatos üzenetet küldött neki; 11.) többizben kijelentette, semmi köze védőjéhez, ő szóba nem áll vele; 12.) aztán integetett neki, hogy segítsen; 13.) A szünetekben! mindig kitűnően eszik; 14.) de köz-! ben folyton éhségsztrájkkal fenyegc-1 tőzik. V an az úgy néha, hogy nagy nemzeti hősökről, forradalmi nép­vezérekről kiderül: egészen másról van szó, nem hősiességről. © A zürichi Die Wochen Zeitung új illatszert hirdet. Horoskóp-parfüm a címe. Az olvasó töltse ki a hirde­téshez mellékelt kis kérdő-űrlapot: hányadikán, hánykor, hol született? Küldje meg a pontos cimét. A töb­bit bízza a hirdető cégre. A szemé­lyiségének legmegfelelőbb illatot fog­ja kapni. Mert egész más illat jár az embernek, kérem, ha a Rák jegye alatt született, mint ha Vízöntő ide­jén, vagy a Szűz kellősközepében. Az amerikai hirdetésben az a leg­európaibb, hogy a 12.80 svájci frankot, amibe az asztrológiai jelle­gű mulatság kerül, először sehol se találtuk. A reklámrajz jobb alsósar­kán bújt meg, bolhaméretekben. De megvolt és ez a lényeg. © Idilli riportot olvasunk a buenos aircsi El Hogar-ban a Brit-Guyana-i forradalom igazi okozójának, Janet Rosenbergnek és férjének, az elcsa­pott guyanai miniszterelnöknek sze­relméről. A chíkágói származású kis intellektuel Rosenberg 1943-ban is­merkedett meg a hindu cukornád-ül­­tetvény-munkásbói pártvezérré lett ifjú Cheddi Jagan-nal. A politikai e­­gyüttérzésből nagy szerelem született meg. A chikágói kis Rosenberg-Iányt azóta az egész világ ismeri. Btit-Gu­­yana fővárosában Georgetownban a fényképek szerint remek modern bungalowja, könyvtára, autója, ze­neszekrénye van. Szóval egy gyar­mati miniszterelnöknéhez illő környe­zete. Nyilván a színes ültetvény-mun­kások adományaiból. Azt is most tudjuk meg, hogy a „vörös Janet“ nemrég Koppenhágában a Békeszö­vetség ülésén hatalmas lármát csa­pott az elnyomott gyarmati népek rabszolgasorsa miatt és kijelentette, hogy ezeknek a rabszolgáknak a sze­me a nagy szocialista birodalmakra néz! Azoktól várja a felszabadulást! A tudósításokból nem derül ki, pontosan, melyik nagy szocialista birodalom felé tekint a kis chikágói britguyanai-hindu Rosenberg ivadék De ahogy pápaszemes, borzas ábrá­zatát, izgékony soványságát ,divatos ruháit nézzük, pontosan el tudjuk képzelni magunknak. @ A francia jobboldali lapok egyre hangosabban tiltakoznak a második világháború óta elkezdődött névfran­­ciásítás ellen. Hitler háborújának megindulása óta több mint kétszáz­ezer keletről bevándorolt idegen szer­zett francia állampolgárságot. Most ezek az új állampolgárok — olvassuk a méltatlankodást — mind fölveszik a legszebb francia neveket. Monziek, Claudelek, Rosenillek lesznek . Nincs új a nap alatt .Nálunk a 90-es évek Pesti Hirlapjában külön rovatot nyitottak: „új magyarok“ cimen. © J. Edgar Hoover, az északameri­­kai Egyesült Államok közbiztonsági hivatalának feje közzétett egy statisz­tikát 1953 bűnözéséről. E szerint az USA-ban ez évben az eddigi adatok alapján kb. minden 14.9 másodperc­re esett egy nagyobb bűncselekmény. Minden negyvenedik percben elkö­vettek egy gyilkosságot, rablás min­den 8.8 percre, fegyveres támadás minden 5.7 percre, betörés majd minden percre esett átlagban. Az au­tólopások átlagszáma 2.31 perc. Ősz­­szesítve átlag 252 fegyveres támadás , 662 autólopás, ezerkétszáznyolc­­vanöt betörés és 3.379 egyéb bűn­eset esik egy napra. H. Forsaith lelkész ezzel kapcso­latban azt kérdi: nem volna-e he­lyes mégis betiltani a bűnügyi fil­meket és regényeket? © New Yorkban a közlekedési rend­őrséget, — ezt az AFP hírügynök­ség jelentései közt olvashatujk —, hivatalosan is megkezdte az új ellen­őrző technikai eszköz, az „ittasság­mérő" alkalmazását. A gyanúsan haj­tó, vagy közlekedési balesetet okozó autóvezetőt belefúvatják egy gömbbe. A hozzáillesztctt mérőszerkezet azon­nal megmondja, a megengedettnél több-e az illető lehelletének alkohol­­tartalma. Az első áldozatot Henry Kovacsicsnak hívják. (Gyanús, hogy valami délvidéki hazánkfia!) A mé­rőszerkezet azt mutatta, hogy a kel­leténél több koktélt vett magához az este. A bíró gyorshajtásért letartóz­tatta. Csak 500 dollár letétele elle­nében engedték szabadon. A buenosairesi Critica az ügyre megjegyzi, hogy ezt már Noé a­­pánk esetében is alkalmazni kellett volna. S hogy ki kéne találni az ön-ittasságmérőt is. Azzal sok bal­esetet el lehetne kerülni rendőrség nélkül is. Nemcsak közlekedésit.

Next

/
Thumbnails
Contents