Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-11-17 / 21. szám
2. oldal. Buenos Aires, 1953. november 17 MAGYAROK TJTJA IDEGEN TOLLAKKAL NÉGY VILÁGFÁJRÓL Brit Guyana kormányzója Sir Alfred Savage, az AP jelentéséből olvassuk. rádión közülte a lakossággal, hogy Trinidaddal meghirdetett krikket-partit változatlanul megtartják. Arra nem vonatkozik az ostromállapot. — Ha az angol világbirodalmat, mint az Bernhard Shaw állította egyszer, valóban a golf és kricket-partik tartották össze, ak- j kor Britt Guayanában úgylátszik még sincs baj. A parlament fel-: osílatásával szemben a miniszter-! elnök elkcrgetésével, az alkotmány felfüggesztésével, angol tengeri és légierők partraszállásával szemben ott áll a változatlanul megtartott kricket-meccs. • A Egyébként a sajtó rózsaszín árnyalata, változatlanul vitatja, kommunista-e Cheddi Jagan a guayanai „Haladó Demokraták" feje, az elcsapott miniszterelnök, ki miután a csőcselék élén tüntetett a britt-protektorátus ellen, most Londonban is megjelent nejével, hogy a munkás párti közvélemény támogatását kérje Churchillék „reakciója" ellen. A neje Janet Rosenberg arra is hivatkozott, hogy ő Newyorkban született és amerikai állampolgár, tehát semmiképen nem lehet kommunista. Ezt megerősítette az újságírók előtt az ex-miniszterelnök úr sógora is, — egy Rosenberg-fiú. aki szintén Londonba érkezett. Az amerikai külügyi hivatal ezek ellenére is csatlakozik az angol kormány álláspontjához. Bár hive a koloniális rendszer megszüntetésének, még a Monroe elvnek alkalmazásánál is fontosabbnak tartja, hogy ne képződhessék most Délamerika kapujában egy veszélyes vörös forradalmi hídfő. — Nincs szerencséjük mostanában ezeknek a newyorki Rosenbergeknek USA kormányával. A másik két Rosenberg mellett is hiába tüntetett annyi százezer ember, hogy ők nem kommunisták, csak „felvilágosultak“ vilany^zék lett a vége. A A pörbe egyébként a leghitelesebb, a moszkvai „Komsomolskaja Pravda" az ifjúkommunisták lapja is beleszól. Bizonyítja, hogy nem igaz a vád. Erre vonatkozólag a legszakértőbbnek, Harry Pollitt urnák, a kisszámú angol kommunista párt vezetőjének cs tán egyetlen parlamenti képviselőjének véleményét is idézi. — Harry Pollitt csak igazán tudja. Akik olyan bennső kapcsolatban állnak egymással, mint a peches britt-guayana-i premierrel ő, azok igazán ismerhetik egy* A A bajorországi Ansbachban, ezt az Argentinisches Tageblatt írta meg, a községtanács elhatározta, hogy a .rossz világítási viszonyok s egyéb közbiztonsági okok miatt egy jó termetes házőrző kutyát szerez be az öregek szegényházának. Viszont gondoskodik arró is, hogy a kutya szelíd legyen, ne bántsa szegény öregeket. Sőt a szolgálatra bevonuló új házőrzővel együtt egy táblát is kitétetett a kapura.: „A kutya nem harap“! — Teljes zavarban vagyunk, kiknek szól ez? A tolvajoknak is? vagy csak az öregeknek? A Az United Press müncheni jelentéséből tudjuk, az amerikai katonai bíróság megkezdte Hrznek WenceJ- nek, a hírhedt „budweissi hóhér“-nek a bünpörét. A budweissi szudétanémet internáló tábor világszerte ismert cseh parancsnoka a vád szerint hat német internáltat saját kezével kínozott halálra, egész sereg egyéb hazájából kiűzött halálát, vagy örök életre szé>ló rokkantságát okozta. Hiába minden tiltakozás cseh részről, az amerikaiak ezt a háború után elkövetett kegyetlenkedést éppen olyan szigorúan veszi, mint Auschwitz vagy Belsen-Belsen szadista rémtetteit. — Csak az a kérdés, mikor kerülnek már sorra a Felvidékről Szudétaföldre hurcolt magyar véreink megkinzói. Mert a csallóközi, Pozsony,- Hont,- Bars,- Komárominegyei, gömöri, abauji magyarságnak is van néhány tucat — ha nem néhány száz — budweissi hóhérja! • A Vörös Kína egyik hivatalos lapja, az „Uj Kina" lelkesen ünnepli a bolsevizált kínai igazságszolgáltatásba beállított hölgy-birákat. Egy példát is idéz: egy vörös női biró 12 nap alatt 19 olyan ügyben h°2°tt ítéletet, amelyben a régi copfos bíráskodás századokon át nem tudott ítéletig jutni. — Robert Neville, a Life International Inc. Hongkongba küldött munkatársa sokkal különb rekordokról számolt be tavaly. Megírta, a kínai földreform-eljárást és bérleti pöröket úgy intézte el a kommunista párt, hogy körülbelül 300 miilió embert, tehát a lakosság nagyobb részét gyűlésekre hívta össze, ahol a vitás kérdések alpereseit, a földtulajdonosokat mindjárt családostul, nagyapástólunokástól agyonverték vagy fölakasztották. Utánna, mert a holt betűkből is kikelhetnek az elhunytak reakciós szellemei, a bérleti szerződéseket és egyébb tulajdonjogi okiratikat is elégették. E tömör igazságszolgáltatási eljáráshoz legtöbb helyen hóhért sem vettek igénybe. Pedig a kínai hóhér hires gyorsaságáról és igénytelenségéről. • A Péter szerb király végre állást kapott. A- különböző világcégek eddig udvariasan elutasították kérvényét. Az életkora megfelelt volna, de egyéb életrajzi adatai nem. Egy szuverén uralkodót, egy törvényes királyt cégvezetőnek vagy csak ügynöknek is alkalmazni igen nehéz. Nem igen volt még példa rá. — Nem ujjongunk a száműzött uralkodó sorsán. Még csak gúnyolódni sincs nagyon kedvünk a velünk oly ellenséges Karagyorgyevics-dinasztia legutolsó ifjú uralkodóján. Mikor Tito marsaik, a banditavezért, a föld legstréberebb és legszélsőségesebb kommunistáját Péter királlyal rokon régi nagy uralkodóházak koronás fője ünepélyesen fogadja, igazán nincs mit örülni azon, hogy a mártir Drazsa Mihajlovics uralkodója állásokért kopogtat. o A Egy milliárd 200 millió schillinget követel Izrael most Ausztriától a náci uralom alatt veszendőben ment vagyonok kártérítése címen. — Dr. Halmos Gábor párisi honfitársunk egy cszakamerikai magyar újságban már a bonni kártérítés megszavazásakor felvetette a kérdést, mi lesz a nemzetközi jogból, ha egy korszak tetteiért azok elkövetése után közel egy évtizeddel olyan kormányokra vetnek ki milliókat, akik annak a korszaknak éppen olyan szenvedő alanyai voltak. És miért nem fordul Izrael ugyanily követelésekkel, a Szovjet-Német köztársasághoz vagy Titohoz? A bolsevistákkal szemben más nemzetközi jogot alkalmaz? • A Komoly diplomáciai bonyodalom támadt Anglia és Oroszország között. Elena Sebenstova 13 éves orosz kislányka miatt. A kislányt hatéves korában adoptálta egy jólelkü angol család egy németországi orosz lágerből. Öntudatos angolnak és demokratának nevelte. A szülök most a szovjet diplomácia segítségével visszakövetelik. A hipokrita-szentimentális angol közvélemény persze háborog: jogos-e, emberséges-e egy ilyen szabadon felnőtt kis lelket visszavinni a rabszolgaságba? Különb cikkeket Írnak róla, mint annakidején Mindszenty biboros letartóztatásáról.-— Megjósoljuk: a konfliktusban az angolok engedni fognak. • A Zapotoczky cseh miniszterelnök prágai rádióbeszédében egy új Bérlin-Tokio-Róma tengely feltámadásán riadozik. — Mac Carthy szenátor után, Taft utóda Knowland szenátor is > kívánatosnak tartja a németek és japánok felszerelését a bolsevizmus ellen. • A Szorosan idetartozik az a nyilatko-. zat is, melyet Harold Talbot a spanyol-amerikai szerződés nyomán Mad ridba érkezett amerikai repülési szakbizottság titkára adott az United Pressnek: — Az északamerikai légierő együtt munkálkodik a spanyolokkal, hogy erős arcvonalat alkossanak a ' közös ellenséggel szemben! ■— Hogy ez az együttműködés nemcsak katonai kérdésekre vonatkozik, arra egy ellenpróbánk is van. A Washingtonba összehívott Interparlamentáris Unióban hivatalosan még mindig a félvörös köztársasági spanyol ellenkormány képviseli Spanyolországot. Az amerikai hatóságok azonban egyszerűen nem kézbesítették az útlevelet az állítólagos spanyol külügyminiszternek. * MAGUNK HAZATÁJÁN A A Németországba kitelepített népi németek stuttgarti kéthetes újságjának, az „UNSERE POST“-nak szerkesztője, dr. Léber Lajos, aki magyar iskolákat végzett, gondolt egyet és Stuttgartból a német postán át felhívta a budapesti -miniszterelnöksé get. Kapcsolták. Sőt miután előre bejelentett hívás volt, maga Magyarország mai kommunista miniszterelnöke, Nagy Imre jelentkezett. A beszélgetés az UNSER POST beszámolója szerint mindkét részről magyarul folyt le, még pedig a következőképen: Dr. Lébernek többször meg kellett ismételnie a nevét, — mire a vonalat Nagy Imréhez kapcsolták. ..-— Itt Nagy Imre beszél! — hallatszott magyarul. — A miniszterelnök úr, személyesen? — Igen. Erre dr. Léber előadta a kitelepített németség ‘panaszait és megkérdezte Nagy Imrét, hogy tud-e ezekről??! — Igen, — mondta az, — már kaptam egy néhány beadványt. Megkérdezte dr. Léber, hogy mi van azokkal a magyarországi német férfiakkal, akik még 1950-ben és azelőtt kiszabadultak az orosz fogságból, de mind eddig sem jöhettek ki Németországba telepített családjaikhoz. .. — Ezt a problémát törvénnyel rendeztük, — felelt Nagy — és ennek ezévi október végéig el kell intéződnie. Hogy kik esnek e törvény alá, azt a végrehajtó szervek állapítják meg. Különben az ügy nem kizárólag rajtunk múlik, hanem illetékes helyeken is, aztán attól, hogy a szóbajöhetők ki akamak-e vándorolni és Németország befogadja-e őket...? — A két utolsó kérdés elesik, — felelte dr. Léber, — mert csak tertnészetes, hogy a volt hadifoglyok vágyódnak a családjuk után és Németország mindent megtesz, hogy a családok tagjai együtt lehessenek! —Nem csak tőlünk függ, — ismételte Nagy Imre... Dr. Léber nem akarta abbahagyni a beszélgetést és ismét hangoztatta, hogy nem háborús bűnösökről van szó, hanem egészen egyszerű, volt ka- 1 fonákról akiket még ma is büntetnek. . .-— Én nem óhajtok a részletekbe belemenni, — felelte a kommunista miniszterelnök, ■— Nagy Imre, — a problémát ismerem és még egyszer hangsúlyozom, hogy ez az ügy elintéződik, amint annak ideje elérkezik! — Elnök úr, a hadifoglyoknak hozzátartozói emberi megoldást várnak. Tegyen meg mindent! — Raptam nem fog múlni! — Megismétlem kérésünket! Minden jót! A viszontlátásra! — A viszontlátásra! — felet a riport szerint Nagy Imre és ezt a köszöntést az Unsere Post is vastag szedéssel közölte... — A beszélgetéshez menekült körökben csak két megjegyzést fűznek: 1. Teljesen elhiszik, hogy ez a kérdés nem Nagy Imrétől függ. Hogy általában semmi se függ Nagy Imrétől. 2. Hol akarja Nagy Imre viszontlátni a nyugatra menekülteket? Ö jönne utánunk? Vagy mi megyünk majd adott időben hozzá? Ez lényeges különbség. • A Az emigrációban élő Magyar Cserkész Szövetség 1953-as nagyon tanulságos évi jelentésében szomorú táblázatot találunk annak az 1618 magyar cserkésznek magyar nyelvismeretéről, akik húsz éven alul vannak. A Szövetségnek sikerült részletes tájékoztatást szerezni az anyanyelvben való jártasságukról: Teljesen tökéletesen csak 22 % fogalmaz magyarul. Viszont 28 % egyáltalán nem ért a magyar fogalmazáshoz. A többi, tehát a magyar cserkész fiuk fele, hibásan vagy nagyon gyengén fogalmaz anyanyelvén. Teljesen csak 3 % felejtette a magyar beszédet, de folyékonyan és nagyjában hibátlanul csak 67,1 % beszél magyarul. Olvasni 17,3% egyáltalán nem tud magyar szöveget. Egészen jól csak 48,4 % tehát a felénél kevesebb érti meg. Magyar szavakat hibátlanul 28,8 % ir le, tehát 8,8 %-al többen mint akik önnállóan fogalmaznak is. 22.7 % egyáltalán nem ismeri a magyar betűvetést. — Ez a kis statisztika önmagában elmondja, mért kell minden eszközzel támogatnunk a cserkészetet, minden magyar kultúrintézményt. Helyi vonatkozásban: ez a kis táblázat mindennél hangosabb propaganda; mért kell megszereznünk az Angolkisasszonyoknak a Plátánoszi intézetet! (Vezércikk folyt, az 1. oldalról) szerint azok kiszabadítása is a kommunista párt győzelmétől fügött. A nyugati határ felé vezető vasútvonalak mentén a szürőtáborok és internáló bizottságok vezetői, ha nem voltak kommunisták, rettegtek a kommunista megbízottól, akinek csak egy szavába kerül és jön az orosz közbelépés. A Tildy Zoltán felhívására hazatérő tíz- és tízezrek sorsa felett határoztak így. A rendőrség gazdasági osztálya is működésbe lépett, a „rejtegetők", a kötelességüket nem teljesítők ellen... Napestig sorolhatnánk tovább a gondolatszabadság és szabad véleménykialakítás e biztosítékait, melyek a magyar népet 1945 őszén körülvették, az utakon csillogó orosz fegyvereken, a sáros országutakon döcögő szovjet tankokon, a nem egy magyar városban tanyát ütő NKVD-laktanyák éjszakai munkáján kivül... „Ezer év óta először szabad a magyar!” — hódolt az orosz megszálló generálisok felé az állásában megingott, létét féltő kisgazdapárti miniszterelnök a gellérthegyi szovjet bálvány lábánál. S még mindég akadnak a szabad világban orcátlanok, akik kérész-karrierjük, tévedéseik igazolására fel akarják újítani ezt a szolgasorban született, hazug teóriát. A magyar nemzeti emigrációnak egyöntetűen kell állástfoglalni a szabad világot megtévesztő hazugságokkal szemben és újra, meg újra meg kell állapítania: 1. A magyar nép valóban hősiesen viselkedett 1945 őszén, amikor ennyi terrorral, fenyegetéssel szemben, olyan lelki dermedettségben, otthonainak üszkös romjain, a megszálló szuronyokkal hazahozott kommunista párt ellen mert szavazni. De ez nem jelenti azt, hogy a Rákosi és Zamercev tábornok által engedélyezett polgári jelöltek és pártok valóban a népakarat és demokrácia hősei voltak. 2. Ahogy Tildy Zoltán „magasabb kívánságokra" hivatkozva beerőszakölta a kisgazdapárt jelöltjei közé a csalással és sikkasztással vádolt Dinnyés I.ajost, úgy számos más, az orosz titkos szolgálattal előre kiegyezett agent provocateur és szovjet kém került a koalíció polgári jelöltlistáira. Rákosi és Péter Gábor egy szemöldökrándítással megakadályozhatta, hogy a bolsevi'zmus elleni harcban már próbát kiállt, vagy gyanús politikus bárminő szerephez is jusson. Az 1945-os választás és kormányzás tehát mindenképpen maga volt a nagy kontraszelekció 3. Aki Lenin Taktikáját olvasta, az tudja, menynyire orosz bolseviki érdek volt, hogy elnyomott polgári pártok és magukat elnyomottnak hitt személyek azt lássák, hogy most már felszabadultak és nekik ezentúl mindent szabad. S bolsevista forradalmi érdek volt, hogy az így támadt káoszban a szemét, a csőcselék, a társadalmat elemeire bontó alacsonyrendüség és gyűlölet kerüljön felszínre mindenféle árnyalatban és álarcban. 4. Miután az emigrációban ugyanannak a tragédiának az áldozatai, vagyunk, nem tagadhatjuk meg egymástól eleve a jószáudékot és tisztességet. Fel is kell tételeznünk, hogy az 1945 utáni rendszer kimenekült nagyjai — néhány kiáltó esetet kivéve — hazájukat akarták az orosz molochtól védeni. De hogy ez meddig ment el, legtöbb esetben és hogyan ütközött aztán össze az egyéni karrierjük, életbiztonságuk problémáival, azt legjobban az Uj Hungáriának a Kovács Béla elhurcolásáról most megjelent leleplezésekből láthatjuk legpontosabban.
