Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-10-16 / 19. szám
8 Buenos Aires, 1953. október 16. MAGYAROK ÚTJA Hohenlohe Károly Egon beszámolója színjátszóink jubileumi előadásáról Az október 10-iki színielőadás a szó legteljesebb értelmében ünnepi előadásnak mondható. Telt ház, izzó hangulat, pompás darab, elsőrendű együttes és kifogástalan rendezéssel színrehozott produkció. Az volt az érzésünk, hogy minden különös iülsőségttek mellőzése mellett is, törzsközönségünk legőszintébb és legforróbb lelkesedéssel méltóan ünnepelte a bueriosarresi magyar színház ötéves fennállásának emléknapját. Az „Első“ szombati előadása maradéktalanul felmenti a kritikust a megszokott udvariaskodás alól. Ezúttal szíve szerint írhatja, mit érzett és mit tapasztalt ezen a felejthetetlen színházi esten. Már a darabnak a kiválasztása hármas oknál fogva mondható szerencsésnek: ezzel a darabbal indult el ugyanis komoly sikerek-övezte útjára a mi Magyar Színjátszó Társaságunk ezelőtt öt esztendővel. Szerzője Kerecsendi Kiss Márton a körünkből való, ékes tollú, finom lelkű költő és jeles lapszerkesztő. Végül maga a darab hamisítatlan és zamatosán népies ízű kis remekmű, telítve az életből merített igazságokkal és nemes gondolatokkal fölöttébb alkalmasnak bizonyult arra, hogy jubiláns darabként kerüljön színre. Eddig talán még egyszersem félkőztek annyira közel, ilyenkor különösképpen honvággyal csordultig megtelt szívünkhöz a, mi kedves, lelkes és annyi tehetséggel megáldott színészeink, mint ezen az előadáson. Ezekhez a kiváló teljesítményekhez melyeknek immár öt év óta hálás és rajongó szemtanúi vagyunk, azonban a tudás és a művészi készség, amivel a Társaság minden egyes tagja rendelkezik, beleértve érdem szerint a műkedvelők kedves és önzetlen együttesét is, sehogysem lett volna elég. Ehhez az a fáradtságot és akadályokat nem ismerő hazafias lelkesedés és kötelességérzés volt szükséges, mellyel művészeink minden emigrációban élő magyarnak fényes és követésre méltó példát nyújtanak. Ezeknek a mi közös és őszinte hálából fakadó érzéseinknek méltó hangot adott Vay László, aki az Egyesületközi Tanács, a Centro Húngaro és Magyar Ház, valamint a színházunkat öt év óta szeretettel felkaroló közönség nevében köszöntötte fel színészgárdánkat az előadás végén szívből jövő és szívhez menő keresetlen szavakkal, amikre Cselle Lajos igazgató láthatóan meghatott színésztársai nevében mondott hálás .köszönetét, azok nevében is, kik az nap nem juthattak szerephez-Az „Első" azon szerencsés darabok közűi való, melyek parádés szerepekben bővelkednek. Betűsorrend szerint elsőnek Cselle Lajos, következik, aki Vajek asztalossegéd szerepében első perctől megnyerte. rokonszenvünket, mikor is függönyfelvonás után ott láttuk őt az esztergapadon ücsörögve és egykedvűen cigarettázott. Az nap éppen zsémbes kedvében találjuk s ezért minduntalan, mindén ok nélkül összeteremti a kis inast, akit Gavajda Péter nagyon ügyesen alakított. Cselle La-T jósnak még akkor is külön jár őszinte ^ uívseietunK, amikor, mint ezen az esten is, csak epizodszerepekDen villogtatja komoly tehetsegét es kiváló szinpaui rátermettségét, amivel minden szerepben derekasan megállja a helyét, mert tudjuk, hogy az ö vállán nyugszik kezdettől togva a színházi adminisztráció fárasztóan bonyolult és csöppec sem hálás feladata. Eszenyi Olga, Lidi sokrétegű szerepében, mely nyomokat hagyó élményt szerzett mindnyájunk részére. Játékának minden fázisában —, pedig ¡ ehhez az érzelmek skálájának összes 1 hangjegyét kellett megszólaltatnia -—, valósággal lenyűgözte a hallgatóságot. Az elhanyagoltságában bánatos, fiatal és csinos menyecske, kinek a férje szemére veti meddőségét, épp olyan meggyőző volt játéka, mint amikor az idegen gyermek befogadásakor lelkendező anyát mintázta. Később elfogja a gyanakvás , a féltékenység okozta láz- Le Lidi egyenesen megrázó volt a megcsalt és vérig megalázott hitves kirobbanó dühében. Mikor aztán megtudja, hogy a vetélytárs gyermekének apja, a saját ura, - elhatározza, hogy önként kitér útjukból. Közben azonban megbánja tettét, mellyel Piroska halálát okozta, felülkerekedik benne ismét minden jó érzés és mikor mindennek vége alázatos léptekkel kihozza kis kofferét, hogy a halálos operációhoz induljon. Végig nagyszerű volt. Komár Júlia Piroskája egy teljesen ellentétes asszonytipust képvisel: az elesett leányét, aki lelkileg tiszta maradt és akiből a gyermek születése után meghatóan bátor, szerény, minden áldozathozatalra kész, szerelmes asszony lett. Komár Júlia annyira beleélte magát ebbe a: megkapóan kedves és rokonszenves szerepbe, hogy úgy éreztük, ami odafenn a színpadon véghezmegy, ővele történik teljes valóságban. A szép Piroskában őt magát kezdtük félteni, ővele örültünk, mikor úgylátszott, rendbe jön minden, őrajta esett meg a szívünk Tnidőn kitaszítják ártatlan gyermekével együtt a villámló viharba, őt sirattuk halálos ágyán, amikor még sietett össZebékíteni a házastársakat és szinte megkönnyebbülten tapsoltunk neki, amikor a darab végén élve láttuk a többiek között. Amit adott sokkal több volt puszta ábrázolásnál. Színpadon esztétikusán meghalni nem könnyű feladat. Komár Júlia finom művészete bebizonyította, hogy ez is lehetséges. _ Páger Antal meleg szívének egy kis darabja ez a színmű. Egyik legkedvesebb alakítása pedig a Sánta Balog volt már odahaza is. Ebben a szerepben kiélheti istenadta magyar tehetségét. Itt elemében van. Látszott is minden szaván, arcizmán és mozdulatán, hogy otthon érzi magát. A közönség reakciói kiszámíthatatlanok, néha bizony hamisak is. De vannak aztán pillanatok, amikor a nézőtér szinte együtt lélekzik á színésszel. I- lyen pillanat volt az, amikor Balog inkább kissé elrestelve magát, mint kérkedve, elmeséli Piroskának a harc-' téren véghezvitt vitéz tettét, amivel kiérdemelte a nagy ezüstöt. S hogy szíve választottja. lássa, kivel is Van dolga, hát kissé ügyetlen mozdulattal előhúzza pénztárcájából a nagy ezüstöt és haptákba vágja magát, odatartja neki a fényes medáliát, miközben őszinte elragadtatásában tombolni kezdett az egész színház. Sánta Balog Páger gazdag szerepgyüjteményének egyik azon eleven testet öltött példánya, amit elfelejteni többé nem lehet. Szilassy László diadalhoz segítette önzetlen odaadással a főszerepet, Imre asztalosmester személyében. Ezúttal ő is kiélhette magát ebben a testére szabott, brilliáns szerepben. Ezen az esten mindent szívesen elhittünk neki. Elhittük külső megjelenését és daliás kiállását ennek a derék iparosembernek. De elhittük komorságát is, vadságát, ellágyulását, apai boldogságát, szerelmét, úgy mint av égén szóllan szomorúságát is, amikor Piroska halálos ágya mellett Baloggal együtt inkább elzokogja, mint énekli Piroska kedvenc dalát. De elhittük neki azt az utolsó ölelést is, amikor is Lidit, kinek kezéből előbb csöndesen kivette a kis koffert, végre mégiscsak szívére szorítja, elhittük mert ez is őszinte volt. Vaszary Piroska ismét megörökítette az anyát. Megszoktuk már tőle, hogy halhatatlanná teszi minden általa eljátszott figuráját. . De mindig újból gyönyörködünk a lélek mélyreható és humorában is utánozhatatlan művészetében. Nála egy-egy arcrándulás egy-egy kézlegyintés többet fejez ki, mint sok más színésznél egy hosszas monológ. Páger rutinos rendezése kiterjedt nemcsak az élethű műhelyben elhelyezett legkisebb szerszámig, hanem arra is, hogy még a mellékszerepekből is mindenegyes színész önálló és tökéletes alakítást faragjon. Váry Zoltán ezúttal is játékában, maszkjában, egész megjelenésében megelevenített előttünk egy jól ismert típust: a jólelkű, gondos és lelkiismeretes vidéki körorvost, aki úgy mozgott odafent előttünk, mint kint az életben. Szívesen láttuk volna ezúttal is kissé huzamosabb ideig a színpadon. Tóth Ferenc botosispánja, Kászonyi Ákos Benedekje, valamint Kovács László Daruja, egytől-egyig élethű kabinetfigura számba menß igen sikerült alakítások. Tornyai László Bedéje meg eszünkbe juttatta mindannyiunknak a saját falunkból jól ismert egyik-másik gülhő alakot, akin mindenki nevet de akit szeretnek is, mert hiszen szegény alapjában véve ártalmatlan, jó lélek. Végül annak az aranyos kis babának a szüleit kell hálásan megemlítenünk, akik igazi művésznek született apróságukat a darab sikerének emelésére „fölféptették". A baba olyan volt mintha szorgalmasan végigpróbálta volna a szerepét. Mindenki bizonyára azzal a jól eső meleg érzéssel távozott a színházból, hogy derék színészeink ismét egy gyönyörű művészi élménnyel gazdagították kolóniánk lelkes és hálás színházlátogatóit. szushoz intézett üzenetében ismét hitet tett a népek önrendelkezési joga s az Atlanti Chartában lefektetett elvek: a kis népek függetlenséghez való joga mellett. S ezek a jogok megilletik Jugoszlávia elnyomott népeit is. A Délvidék magyarságát éppúgy, mint a horvát nemzetet, a szlovén népet, a macedón bulgárságot a Rigómező albánságát. Ami pedig a jugoszláv komumnista párt azon politikáját illeti, hogy az alkotmány módosításával, a kormányzati szerveknek az amerikaihoz hasonló elnevezésével, az egységes listájú választásokon leadott szavazatok új technikájú összeszámláiásával, a komunista pártnak látszólagos háttérbehúzódásával „vallásszabadságot" biztosító új törvénnyel akarja magát mindenképpen becsempészni a Nyugat szalonképes marxista-progresszív közösségébe, végeredményben nem más, mint a kommunizmusnak, a kommunizmus elveinek becsempészése a Nyugatba, s végső nagy leszámolásra való felkészülés szellemi és anyagi szabotálóinak ilyen megkerülő mozdulattal való kitenyésztése, ami sémiképpen sem azzel az első tisztulási folyamattal, melyet az Egyesült Államok új vezetése máris folyamatba tett. Éppen ezért az emigrációs nemzetpolitikának nem a ma állandóan változó politikai konstellációjára kell felépülnie, hanem távlatokban kell gondolkoznia. Meg kell tehát szűnni annak a téves felfogásnak, hogy az emigrációs politikánknak mindenkor s mindenben hűen kell követnie a nagyhatalmak pillanatnyi törekvéseit s tartózkodnia kell minden kezdeményezéstől. Emigrációs politikánknak éppúgy évszázados távlatokban kell gondolkoznia s éppúgy évszázados érdekeset kell követnie, mint a hazai külpolitikának. S ezeket az érdekeket a múló s pillanatnyi hatalmi konstelláción túl az időtálló népi erők s földrajzi, geopolitikai adottságok, gazdasági és kulturális tényezők alakítják ki. ABC levél a műanyag-bástyáról, a sanda mészárosról és egy furcsa álarcos-bűről Ma azzal kéne kezdeni ezt a levelet: Pfuj, le vele Schumann ur! Ha Ön nem is azonos a nagy volt külügyminiszterrel, csak államtitkárja a francia külügyminisztériumnak, ön most a Sehuman névre is nagy szégyent hozott, Mert kérdezzen meg bármely műveltebb európait, milyen államférfiak nevei jutnak eszébe, ha ezeket a szavakat kimondják: Egyesült Európa, Európai Unió, Európa-hadsereg? Tíz közül kilenc Schumant fogja elsőnek 'említeni. És most Ön feláll az UN-ban s orcapirulás nélkül fordúl Visinszky fölé: Biztosítom, Visinszky úr, Franciaország solemért tett! Garantálom, hogy mi franciák nem engedjük meg a német militarizmus újjászületését! fia a német-francia vámunióról, köaps védelemről volt szó az utolsó években, mindég önkéntelen felkiáltottunk: Igen, ez Sshuman! — A német nép hagyjon fel soviniszta múltjával, a német nép demokratizálódjék s majd akkor bevesszük a nyugati népcsaládba! — hallottuk úfon-útfélen francia részről, A német nép most egy szavazással ékes bizonyítékát adta, hogy tanult a múltból, hogy a tiszta demokrácia útjára lépett. Még a legmegátalkodottabb nácik is az Európa-barát demokrata Adonauerre szavaztak, aki pedig Hitler börtönében ült. És erre jön egy másik Schumann, aki annyiban különbözik az elsőtől, hogy két n-nel írja nevét és ahelyett, hogy testvéri öleléssel fordúlna a németséghez, a gyilkosok és zsarnokok birodalma felé tárja ki karjait. Majd, hogy össze nem csókolózik a vörös főhóhérral, Visinszkyvel. Amit az «egyik Sehuman az emberek hitében tegnap felépített;, azt a másik Schumann ma lerombolja. Az antibolsevizmus egyik legbiztosabb bástyájának képzeltük a mostani francia többség politikáját, erre kiderül, hogy ez a bástya csak pehelykönnyű műanyagból van. A legkisebb belső vagy külső válság íuvalma félretolja. Ijedelmében ráadásul a színét is gyorsan rózsaszínre változtatja. (Csak nem képzeli komolyan Schumann Ur, hogy az oroszok ilyen szerelmi nyilatkozat ellenében abba fogják hagyni az indokinai elvtársak titkos támogatását? B Különben Moszkva furcsa választ adott, a franciáknak. Nem egyenesen. Csak úgy ahogy szokott, sandamészáros módjára féljobbra. Alig néhány nappal Schumann dörgölőzése után kiengedett a fogságból tizenegy neves világháborús német tábornokot és száz egyéb magasrangú német tiszt szabadlábrahelyezését is kilátásba helyezte. — Ti féltek a porosz militarizmustól? Mi nem! — körülbelül így hangzik ez a választ Hiába ijesztgettek, mi nem félünk a farkastól! Az ember nem is tudja, mit céloz meg a legújabb malenkovi taktika? A német választóknak is tromf: én nem állok szóba a ti Adenaueretekkel, de íme nem vagyok olyan halálos ellenségei a ti nemzeti aspirációitoknak!... Egy másik kis ménegkeverés is lehet a dologban: a hazaküldött generálisok kitűnő katonák, de legnagyobbrészt exponált nácik voltak. Lássuk, mit kezd velük Adenauer katonai kabinettje ? ' ' ' r Félreérthetetlenül és világosan csak a franciák érthetnek a nyugatra küldött tizenegyből. Az Osservatore Romano megrótta a chilei-francia de Cuevas márkit a többnapos álarcos bálért, amit Biarrtzban rendezett. Szombaton „kande.láberes lakoma” volt a márkinál, tizennegyedik Lajos korabeli, gyertyatartós lakájok sorfalai között vonult be a vendégsereg a lakomára. Villanyfényt egész éjjel nem láttak, annál félelmetesebb középkori traktát. Másnap kétezerötszáz vendég részvételével kezdődött meg maga a bál,. Keddig tartott. Merle Oberon, a világhírű filmsztár a Szent Iván-éji. álom Titániájának öltözve vonult be egy majom kíséretében. Elza Maxvell, a pletykáiról hires, kövér emerikai milliomosnő ezúttal szamárháton kereste a feltűnést, mint Don Quijote Sancho Pauchája. Voltak ördögök, angyalok, a Napkirály egész udvara ott volt. 5ÜU sonka, Öj.OüU üveg. legdrágább francia pezsgő fogyott el, öt teljes sertést, 12 «egész marhát dolgoztak ■fel a különböző dísztálakhoz. Az estély költségeit 20 millió pesosra becsülik: A Vatikán lapja „bűnös őrület”-nek nevezi az estélyt, — kihívásnak és inzultusnak minősíti a nyomor és szenvedések napjaiban. Maga de Cuevas márki egy kb. 25 ezer pesost érő rokoko jelmezbe vonult be. Nem illik ennyire összetéveszteni a századokat! Ha a Napkirálynak a bolsevizmus ellen kellett volna harcolnia, — amilyen értelmes ember volt — bizonyára ledobott volna magáról minden csüngőt és selymet. K. K. L.
