Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-10-16 / 19. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (BERZSENYI DÁNIEL) MAGYAROK REDACCION Y A DM IN ST RACION : RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaro¿ HANGYÁK A NIAGARA ALATT Ne haragudjon Juhász Máter, ha a múltkor a Szabadegyetemen, egyik pompás irodalomtörténeti előadásán néha elkalandoztak gondolataim. Néztem a fiatalok kiragyogó tekintetét. A lelket, mohóságot, amivel a Máter szavain csüngtek és azt gondoltam először: igen, ez az egyetlen mód ahhoz, hogy ez a fiatalság Zrinyi, Petőfi, Arany világát megértse! Ez a teljes átszellemültség, ez a mi emigráns-sorsunk alacsonyságaitól elvont, tiszta odaadás ébresztheti csak fel bennük a hitet, szeretetet, ragaszkodást az iránt a régi sajátos kultúra iránt, melyet ők a forrásnál saját szemükkel alig láttak már. így lehet visszahozni képzeletükbe az elsüllyedt Atlantiszt... De ugyanakkor egyszerre teljes nagyságában rémlett föl bennem a gigászi feladat is, ami az emigráció maroknyi szigetein a nevelőre, Szabadegyetemre, műkedvelő előadások rendezőire, újságokra, írókra, színészekre és mindenkire vár, aki a magyar kultúra fenntartására és továbbadására vállalkozik. Hónapról hónapra pontos beszámolókat kapunk a hazai közoktatás bolsevizálásáról. Minden héten nyilvánosságra kerül eg)' új statisztikai adat a fiatalság kikének megnyeréséről. Nem egyszer szerepel a világirodalomban Dickens óta a vak kisgyerek, akinek környezete egy egész más, a létezőnél szebb, ragyogóbb világot varázsol csupán elbeszélésekkel. Gheorghiu a „Huszonötödik óra” világhírű szerzője új utópiákba tévedő, sokszor keserűen fantasztikus regényében a „Második alkaloméban majd minden alakját öngyilkosságba, őrületbe, halálba kergeti, hogy korunk roppant világnézeti harcainak és politikai eltévelyedéseinek abszurditását bemutassa. Két alak marad tán belső hasadás nélkül a regény végéig: egyik Bodnár Borisz egy román tisztviselő fiú, akit egy gyermekkori baleset kiközösít a polgári társadalomból, tizenötesztendös korában a kadettiskolából Oroszországba kerül, fanatikus kommunista lesz, mint bolsevista hadügyminiszter kerül vissza a vörös Románia vezetői küzzé és könyörtelenül irtja, üldözi azontúl egykori rokonait, hozzátartozóit, fajtestvéreit. A másik Barsov nevű orosz pilóta. Repülőtársa szökteti őt félig kényszerrel Newyorkba. Bár odahaza a biztos börtön vár rá, ott, a szabadság fővárosában, ahol igazán minden tárt karokkal fogadja, jön rá, hogy a bolsevista társadalmon kivül'sehol sem élhet. Meg se tudja mondani az őt vallató rendőrségnek pontosan mért, mégsem hajlandó a vasfüggönyön innen maradni... f netét, katekizmus helyett a kommunzimus alapele- 1 meit. Később apró lőfegyverekkel szolgálatot is teljesít a pártünnepélyeken, míg tizennégyéves korára elkövetkezik a „várvavárt nagy nap”, a DISZ-be, a Demokratikus Ifjak Szövetségébe való „önkéntes" belépése. Hogy miféle „szövetség" ez a DISZ azt a legutóbbi főtitkári beszámolókból tudjuk: harc a klerikaliz- I mus, a reakció, a pacifizmus ellen. A „rothadt burzsoa szeméttel szemben a harcos, cselekvő ifjúság fel- I készítése a vörös haza fegyveres védelmére”. Szóval : roppant agitátor-iskola és partizán-élőképző! Abból az egymillió nyolcszázezer fiatalból, ki ma Magyar- i országon 14-25 esztendő között van több mint egyharmadát, majd hétszázezret szerveztek be ide. Jövőre egymilliós tagszámot ígérnek. Azaz a gyermekkorból kilépő fiúk és lányok nagyobb fele, falun-városon, gazdaságban, műhelyben, gyárban, egyetemen és középiskolában egyformán ennek a nagy pártiskolának a bűvkörébe kerül majd. és ha. fiad tán nem puhult volna meg egészen, ösztönös belso'eilentállása, vagy más okok miatt nem juÉaft ÁAÁfra be ebben a nagy agitátor előképzőbe hát ott van a vörös nevelés nagy polipjának másik nagy ölelő karja: a megreformált iskoláztatás! Hogy felülről kezdjük, a magyarországi egyetemeken 1948 óta megjelent 86 új hivatalos egyetemi tankönyv mind, kivétel nélkül orosz fordítás. Hazai profeszszor, legyen az a leglángolóbb Kossuth-díjjas éltudós nem mer önálló tankönyvet írni, nem tudja mikor I követ el szentségtörést a moszkvai pedagógiai elvek ! ellen. Minden egyetemen és főiskolán felállították a I marxista-leninista tanszéket. A középiskolákban las- J san végleg eltűnik a keresztény nyugati kultúránk j valláserkölcsi és filozófiai alapjait tanító humanista A lengyel Mindszenly-pör A magyar nemzeti emig-« ráció nagy megdöbbenés- I sel és a testvéri lengyel j <náp iránt érzett mélységes I együttérzéssel fogadja, a Lengyelország bíboros prí'másának elfogatásáról és kínvallatásáról érkező híreket. A most kezdődő len- I gyei Mindszenty-pör ismét csak a közös sorsra és a ! történelemben annyiszor megismétlődő közös szenvedésekre figyelmeztet. • A magyar emigránsok a por imegkezdése alkalmsából lengyel testvéreikkel együtt akarják figyeltneztetni a keresztény világot: Az ép minap vérbe fojtott lengyel fölkelés és az úi egyházüldözés közt összefüggés van; az orosz právoszlávia és nihilizmus akarja ismét kitombolni dühét a nyugati kereszténység ellen. A békéről álmodozók nézzenek Varsó felé.' Hogy Magyarországon miként folyik az ifjúság megvakítása és hogyan akar eljutni a szovjetrendszer az emberi lélek átalakításának azokhoz a rémképeihez, melyek egyelőre tán csak a nagy antibolsevista román író lázálmában elevenedtek ennyire meg, azt néhány statisztikai adat világíthatja meg legjobban: Magyarországon az alsóbbfokú iskolák tanulóinak az elmúlt évben kereken egymillió kétszázezer volt a létszáma. Ebből 6487 szervezetben több mint kilencszázezret szerveztek be az Úttörő-mozgalomba. A kiskorú iskolaköteles fiúknak és lányoknak tehát a háromnegyedresze bekerült már a nagy vörös őrlőmalomba. Piros sarlókalapácsos úttörő-nyakkendőt visel, orosz indulókat énekel. Megtanulja a szovjetzászló előtt való tisztelgést, a vörös gárdák díszmegimnázium-tipus. tavaly már csak öt százaléka volt a gimnáziumoknak. Hogy a többi tipusban milyen tanítás folyhat, arra nézve pillants bele az egyik legelterjedtebb középiskola-fajta a közgazdasági középiskola tanrendjébe: A marxista-leninista elméletek és orosz nyelv heti 11 óra. Ezzel szemben a történelem és földrajz együtt a fele sem, összesen csak heti 4 óra. Hat orosz nyelvóra mellett magyar nyelv, magyar stilisztika és magyar irodalom együtt csak öt óra. A bolsevista tárgyak, a gazdasági tárgyak a légoltalommal és gyakorlatokkal együtt kerek 26 órát tesznek ki, ezzel szemben minden ami a történelmi materializmuson és a materialista érdekeken túl van talán 7 óra. Az orosz nyelv tanítása az összes középiskolákban mész-Buenos Aires, 1953. szeptember 3Ő Año VI. Nq. 19.—VI. évf. 19. $z. iJtja REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL Nq 392370 sze a legtöbb órát veszi el. A valláserkölcsi oktatás mellett a jogi oktatást is elhalasztják teljesen. Azelőtt a magyar egyetemisták egyharmada szerzett jogi képesítést, tavaly ennek tizedrésze sem, (összesen három egész nyolc tized százalék). A bolsevista államnak se vallás, se jog nem kell... Vegyük mindehhez hozzá a folyton növekvő számú munkáskollégiumokat:, a „Munkára, Harcra Kész" nevű komunista sportszövetség félmilliós taglétszámát, a 470-röl 3 ezerre emelt népkönyvtárat, a hét esztendő alatt 46-ról nyolcezerre emelt kommunista műkedvelő csoportot, az ezernégyszáz vörös falusi kultúrházat, a „Gördülő Opera” száz vidéki előadását, a Sztálin Életrajz Körök megalakulását, a százezres példányszámban kiadott Lenin és Sztálin kötetek, az államosított rádiónak kb. kilenszázezres hallgatóját, az államosított színházak évi négy és félmillió, a vörös müsorú államosított mozik évi nyolcvanmillió látogatóját, a minden oldalról feljelentéssel és deportálással fenyegetett szülőket, az üldözött papokat, az imádkozni is csak titokban merő édesanyákat és egyszerre kitárul elénk az a propagandaözönvíz, az a minden oldalról egyforma erővel ostromló propaganda-zühatag, melynek zúgói alá került odahaza minden gyermekiélek. Hiába a lélek hajnalán beoltott minden ellentállási ösztön, hiába a szülői arcról leolvasott minden rémület, hiába az anya összeszorított fogú, makacs hallgatása, mikor beszélnie kellene, hiába egy-egy elejtett szón, mesén, példabeszéden át felvillanó képzet arról, hogy volt egy más, egy boldogabb, szabadabb világ is, ha ez sokáig tart még, nincs menekvés! A gyermek az öntudat küszöbén, ezt az emigráció ezer példájából látjuk —, mégis csak inkább abból a valóságból alakítja ki nézeteit, világképét, amit a társadalomban lát maga körül, mint a halkan elsuttogott szülői elbeszélésekből. Láttatok-e már kis hangyát átvergődni a Niagarán? * Hallgattam a Máter átszellemült, fátyolosán csengő hangját Petőfi, Zrinyi költészetéről beszélni. Először a bibliai mustármag példázatára gondoltam. Arra, hogy ha az összes szabad földön élő magyar nevelők, tanfolyamok, műkedvelők, írók, újságok egyetlen nagy célra fezsítik szellemi erejüket akkor tán mégis meg tudjuk őrizni, fenn tudjuk tartani a felszabadulásig azt a szent eszmekört, mely odahaza véget vet majd a rontásnak. Ha legalább ebben az egyben egyetértünk soha egy percig nem gyengülünk meg, balsorsban, szegénységben sem hagyjuk hivatásunkat, akkor egyszer mégis fényt, gyógyulást viszünk a nagy eltorzulásba és sorban kimenthetjük a kis fuldoklókat. OLÁH GYÖRGY * E cikkhez csak annyit teszünk hozzá, egy északamerikai magyar újság fölvetette az eszmét: minden emigráns magyar önképzőkör, szabadegyetem, egylet rendezzen állandó felvilágosító tanfolyamokat a bolsevizmusról, a marxista materializmusról, Marxról, Leninről, Sztálinról és av őrös világrontás összes eszközeiről. Szorosan a cikk gondolatmenetébe kívánkozik e mindennap parancsolóbb erejű indítvány ismertetése. (Szerk.) ¡
