Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-10-16 / 19. szám

"fei2 Buenos Aires, 1953. október 16. MAGYAROK ÚTJA IDEGEN TOLLAKKAL NÉGY VILÄGTÄJRÖL A BERIJA-LEGENDÁBAN, mely a nyugati sajtót annyira foglalkoztat­ta a legérdekesebb szerintünk az a több hírügynökség által közreadott összefoglaló, melyből kiderül: 1. hogy a nagyhatalmú szovjet rendőr­­miniszter neje nem más, mint Szer­­gej Kruglovnak Berija mai utódának édes unokahuga; 2. hogy ez az édes 28 éves unokanug, Mariuna volt az, j aki féljenek az államcsínyre való ké­szülődését Kruglov útján Malenkov­­nál följelentette; 3. tehát Berijáné tu­lajdonképpen kém volt ura mellett, talán a házasság is azért jött létre, hogy annakidején Sztálinnak megbíz-, ható spiclije legyen munkatársa és jobb-keze mellett-Igaz-e, nem igaz? A tény, hogy az unokabáty most a rendőrminisz­ter. És ha a szovjetnagyságok sűrűn változó házasságait nézzük majd mindegyik életében megjelenik a ná­lánál fiatalabb csinos, vakbuzgó kar­rierre törő párttitkárnő. Az öregedő szovjetvezérek elválásaiban, második harmadik házasságában ilyen módon keveredik a szerelem és a politika. Persze jó szovjetmódon: politikai fa­natizmus, a rendőrállam titkos érde­kei és kivégzések lehetőségétől való távoli félelem irodai idillekkel ke­gyik választói gyűlésén egy szónok Hannoverben Napóleonhoz hasonli­­:otta Hitlert, azt mondta ő tartóztatta fel az orosz inváziót. A Napoleon-ha,­­»onlatot a többezer jelenlévő lelkesen megtapsolta. De a hannoveri lapok azt is meg­írták, ugyanabban a körzetben majd minden nemzeti elem Adenauerre szavazott. „A német nép mégis so­kat tanult" — Írják. WALTER LIPPMANN, kedven­cünk, Trumanék egykor úgy ünne- j pclt szócsöve lelkes sorokban ünne­pelte a német választást az Editors Press által terjesztett cikkében. Ade- j nauer megleekéztette a Kremlt, a ger-' mánság bekerült a nyugati demokrata * népek közé stb. Kiegészítésül csak azt tesszük hoz­zá, hogy Lippmann vetette fel a vi­lágháború alatt a német nép felosz­tásrínak, rabszolgamódra való szét­­hurcolásának, tnt g emmisítésén k, sőt sterilizálásának az eszméjét is. LUPESCUNÉ asszony bajban van, olvastuk a Revueben és más orgánu­mokban is. A vöröshajú balkáni Pom­padour eltévesztette mikor mégis ki­­'rályi özvegy akart lenni és a hirtelen halálos betegségbe esett Károly ex­­királytól kicsikarta a házasságot. A majdnem-fénséges asszony addig Te­lpekül csinálta: húsz éven át minden királyi jutalomdíjat külföldön helye­zett el és remekül gyümölcsöztetett. Az elutasított házassági követelőzés­ből így több millió dolláros vagyon lett. Káioly erről alig tudott. A szám­űzetésben az ő vagyonát emésztették. A tévedés, a nyugati Intim Pisták sze­rint abban van, hogy a gazdasági té­ren mindent jobbantudó vörös isten­nő, nem ismerte a Brazíliában is érvé­nyes portugál törvényeket, melyek szerint, abban a pillanatban, amint a úő házasságra lép vagyona férjéé lesz. Lupescuné ugyan a ravatalnál sie­­íett hangsúlyozni, ezt is a Revueből tudjuk, “férjem után csak emléktár­gyak maradtak.“ Azt azonban szintén nem tudhatta, hogy az udvar vagyon­­kihelyezcseit régen detektívekkel fi­gyeltette. Most itt a pör, Mihály ki­rály bíróság előtt követel mindent, ami portugál törvények szerint apját illeti. Mellék-ágazat itt van. A királlyal együtt egy Lambrinó Károly nevű fiatalember .is fellépett, .mondván, neki is édes apja volt Károly király. Az igazság az, hogy az elhunyt ex­­király az első háború végén valóban átszökött a fehér orosz ellenforradal­már seregekhez Odesszába, hogy ak­kori nagy szerelmét Zizi Lambrinót egy ezredes gyönyörű lányát az ud­var akarata ellenére feleségül vegye. Egy évig tartott míg az öreg román király többszörös diplomáciai fellépé­se után a szökevényt kiadták Deniki­­nék. Zizi akkor már törvényes fele­sége volt. Zizi fia az ex-királyhoz megdöbbentően hasonlító Lambrinó Károly, ki most —milyen a sors!— szintén részt kér a vöröshajú Lupes­cuné hallatlan ügyességgel a legkü­lönbözőbb külföldi vállalatokba el­bújtatott vagyonából. MÉG EGY PIKÁNS hír a német választásról, elkésve se térhetünk napi rendre. A Deutsc he Reichspartei e­ABDÜLLAHRÓL, Kásmiria Mos­­sadegh-jéről, a kozáksipkás diktátor­­miniszterelnökről szintén kiderült, hogy bolsevista ügynök. Elcsapták. A francia lapokból olvassuk, milyen si­mán tette süllyesztőbe Kásmiria Reza sah példájától felbátorodott maharad­zsája. Az angol lapokból, a Daily Mail külpolitikai rovataiból stb. viszont azt is megtudjuk, ez esetben a szov­jetbarát hindú miniszterelnök Pandit Nehru volt kevdencének elcsapatása mellett. A mohamedán Abdullah nagy szolgálatokat tett neki a moha­medán hindu harcokban. De úgy­látszik, az Nehrunak se volna ked­ves, ha a bolsik itt Vörös-Kina, a Szovjetunió és a mohamedán Pa­kisztán határán India testébe befész­kelnének! KATASZTRÓFÁLIS, amit Steven­son volt amerikai demokrata elnök­jelölt világkörüli útjáról készült, most könyvalakban is megjelenő, cikksoro­zatában Izrael állam gazdasági hely­zetéről leír. Izrael behozatala egy az öthöz aranyban múlja felül kivitelét. Az elmúlt években csak húsz száza­lékát vette át annak , devizákban, amit kifizetett külföldre. Az államadósá­­goknak közel harmadrésze lejár a jö-. vő és végéig, az állam az új kollek­tívák termeléséből és egyéb mezőgaz­daságából élelem-szükségletének har­minc százalékát fedezi csak. Pedig Izrael egymilliárd dollár segítséget kapott öt ev alatt külföldről, főleg Amerikából kölcsön, adományok, val­lásos gyűjtés alakjában stb. Egy északamerikai laptársunk eh­hez csak azt fűzi hozzá: hol volna az antibolsevizmus ügye a világon, ha Nyugat az európai országútak.-a került hontalanokra ennyit költött volna? ZÁRADÉKUL: bár nem szeretjük a dunavölgyi menekült bajtársak köz­ti vitákat,, miután egy román testvér­lapunkban macskakörmök közt gú­nyosan emlegették a múltkoriban magyarokat, mint az ,,uralkodó fajt“ mi sem maradhatunk adósok: Egy a.gentin németnyelvű újság­ban az Argentinisches Tageblattban viszont a következő címen olvastunk cikket Romániáról: „Russlands ge­treuester Vasal“ (Oroszország leg­hűbb hűbérese.)A cikk megállapítja hála Istennek, hogy a románokat nem sikerül eloroszosítani. De azt mondja, nem véletlen, hogy a Ko­­minform Bukarestben székel. Ghe­­orghiu-Dcj miniszterelnök, a volt mozdonyvezető az egész Délkelet- Európában legbiztosabb kezekkel ve­zeti állama vonatát a Kreml felé... Nem hisszük, mégis ideírjuk. Mi" GUNK HÁZAT AJAN AZ UJ HUNGÁRIÁBAN olvas­tuk először: Nagy Ferenc volt minisz­terelnök cikket írt az USA-ban az új bevándorlási törvényről. Azt állítja, hogy „akik a visszavonuló náci had sereggel együtt menekültek azok nem vándorolhatnak be az új törvény a lapján Amerikába... A törvény csak azokat ajándékozza meg bevándorlási vízummal, akik a nyilasrendszer csúfos bukásakor otthon maradtak.“ Ha igaz volna Nagy Ferenc vágy álma, a magyar menekültek kilenc­ven százalékát kizárták volna Eisen­­howerék az USA-ba való bejutás le hetőségéből. Mert hányán vannak köztünk, aki Nagy Ferenc módjára önszántukból várták be az oroszt? A PITTSBURGHI MAGYARSÁG augusztus 28-án megírta: „Az egész magyar emigrációban más lett volna az élet, ha Nagy Ferenc ezelőtt öt MARSCHALKÓ LAJOS, a bátor publicista is a Nagy Ferenc kérdést kavarta az északamerikai magyar saj­tóban „A forradalom — elmaradt“ című gyilkosán találó cikkében. „Mit lehet ráfogni erre a nagyferenci for-­­radalomra, melyet az Andrássy-út 60 nal együtt Vorosilov szovjctállamelnök egymillió szuronya védett? — veti fel a kérdést, — Volt egyetlen ötlet, e­­gyetlen gondolat, melyet ezek a „for­radalmárok“ tudtak fáklyaként k'gyuj­­tani a magyar milliók előtt? Az asz­­szony-gyalázásból, óra-lopásból, a kü­­lömb fők levágásából született-e egy új magyar Marseilles? Az 1945-ös forradalom legjobb esetben a csőcse­lék „forradalma“ volt. A sikkasztá­sért börtönt szenvedett adóügyi írnok, a tűskőbsempészből rendőrkapitánnyá magasztosult angyalföldi vagány, a fertőzött entellektüel, a perverz Ligeti Magda forradalma.“ Erre volna válasz Nagy Ferenc kizárási indúványa mindenki ellen, aki ez elől a „forradalom“ elől el­menekült? NAGY FERENCRŐL olvassuk u­­gyanebben a Marschalkó-cikkben a következőket: „Oláh György a Láza-, dás a Tiszánál írója, a reformnemze­dék legkiemlkedőbb tagja bement Mi­­lotay Istvánhoz, a főszerkesztőjéhez cs beajánlotta a bissei kisgazdát, aki na­gyon szeretne a liberális Légrádiéktól átkerülni olyan keresztény nemzeti laphoz, mint az Új Magyarság. Miloíay a népi tehetségek egyik legnagyobb pártfogója, az Ismeret­len Magyarország szerzője meghall­gatta legkedvesebb munkatársát, az­tán azt mondta: — Olvastam ennek a bissei kisgazdának Nagy Ferenc­nek cikkeit. Magyarországon leg­alább tízezer kisgazda-fiú van, aki nálánál tehetségesebb és magyarab­­bul ír. De ha segíteni kell rajta, szí­vesen alkalmazom az Új Magyarság­nál portásnak.“ m m minden onnan indul el, a mene­külés infernója, talán a Nyuga­tot védő magyar honvéd dicsősé­gének újjászületése is... De ad­juk át a szót magának a művész­nek: — Ügy képzeltem el, hogy ízen a síkon az emigráció egész drámáját össze foglalom szim­­•s¿Alkus jelenetekben. A kép fel­fő harmadát emigrálásunk okait jelképező jelenetek töltik be. A Vár égésével beteljesedik a ma­gyar főváros, vele egész Magyar­­ország 1 sorsa. Orosz katonák hajtják el a civil lakosságot. A főváros védelmében elesett hős honvéd holttesténél meggyalá­­r.ott, szétszaggatott ruhájú ma­gyar vő könyörög az éghez se­gítségért a darabokra tört ma­gyar címer és jogar törmeléke körül. Lenn a száműzött földön­futó Magyarország, az Emigráns Magyarország jellegzetes alakjai Az értelmiségi ember, ki most koldusként vándor tarisznyával vár sorsa jobbrafordulására. Egy másik intellektuell, ki a bajor erdőben vágja a fát. Az egykori oüszkt katona, ki most gyaluval kezében küzd a napi kenyérért. Egy kísérlet-házas pár, talán mi­niszteri tisztviselő és neje. (Ne­jegyezd kérlek ilyen pontosan, mire egészen kész lesz, tán mást fog jelenteni) ... ha a férfi vé­letlenül nem volt miniszter... most magábaroskadtan várja az óceániéiról, mely hite szerint bol­dogabb tájakra viszi. Neje, nem­rég tán méltóságos, vagy kegyel­mes asszony, egy rossz stanicli­­ból kenyérdarabot majszol. (Kér­lek, ne jegyezz ilyen szorgalma­san!) A kom pozíció központjá­ban az Anya, az emigróteió szen­té. legkényesebb ízlést is kielégítő munkát vállal Magyar szobafestő • gyors • pontos • megbízható • garanciával Pintér Endre, Sucre 2671. Cap. Telefon: 73-7044 jévvel bátran, önérzetesen szembefor-j j dúlt volna otthoni viselkedésével. ... I Nem pedig azon dolgozik, hogy a vi- I lág kétféle emigránst ismerjen. Le­gyen "egy elsőosztályú és egy másod- I osztályú magyar és 1945 után az'oro- I szók alatt elkövetett minden politikai megalkuvás hőstett legyen, míg az oroszok bejövetele előtt önvédelemből az ország védelmében elkövetett min­den lépés közönséges bűntett.“ Tudta e'őre a kitűnő újság, hogy Nagy Ferenc ilyen cikkre készül? védéseinek legfőbb hordozója áll jövőért való aggodalmának tár­gyával, lelke egy darabjával: gyermekével. Az Argentínába érkező emigránst Perón elnök fogadja tárt karokkal, az argen­­'in zászló takarja el mögöttük a múlt borzalmait. — A kép jobb alsó sarka a legnyugodtabb. Itt próbálom áb- 1 azolni az új otthonába jutott (migráció egyik legfőbb felada­tát, az örök magyar kultúra át­adását a fiatal nemzedéknek. Nézd, mit épít itt ez a két kis­gyerek,.a jövő nemzedék két kis képviselője játékkockáival: a ma­gyar parlamentet... újra. Ez a jö­vő újjáépítésének szimbóluma. Es ez a jóságos főpapi alak itt a kultúra átadását jelképező jele­neiben? Luttor Ferencnek el­­húnyt nagy papunknak, mind­nyájunk lelki vezetőjének eme­lek emléket itt... Látod az arcát? (Mire ezek a jegyzetek nap­világot látnak talán már min­denki maga szemlélheti a Ma­gyar Ház falán ezt a legnagyobb modern magyar freskó - festők szellemében készült alkotást, te­hát abba is hagyom. A többi a nézőre tartozik.) Többször behatoltam Daday ' Ferenchez míg a Magyar Haz nagyméretű falképén dolgozott. Most utólag bevallhatom, nem tisztán azért, hogy' új hatalmas dekoratív alkotását élvezzem. A kíváncsiság is égetett, milyen az első művészotthon melyet Ar- 1 genlinába menekült magyar fes­tő épített az ecsetjéből? — Es ‘ bankhitelből! — tette hozzá Da­­day gyorsan mikor e fölött lel­kesedni mertem. En is ide teszem ' gyorsan, a magyar müvészkollé­­gák irigységének elhárítására. Az ohvosi Daday-ház külön­ben valóban megérdemli a lelke­sedést. Nagy fehérrefesteti, me­nedékes mennyezetű hallja, mely ebédlő, nappali és műterem is egyben európai emlékeket éb­reszt. Meglátszik, Daday sokáig élt Svédországban, látta a legiz­­lésesebb északi műterem-lakáso­kat. Ha e remek nyersen, nagy­vonalúan kiképzett terem egyik tartó pillérjébe szerkesztett nagy kemence - kályháiba begyújta­nánk és künn hullana a hó, a stockholmi Skansen egyik mű­vészvillájában éreznénk magun­kat... De most gyerünk a nagymé­retű alkotáshoz, mely szürke deszkájával a főfal jórészét be­fedi most. Mikor először vol­tam itt csak a jobb felsősarkon bomlott színekbe a roppant ví­zió. Jól írta a pittsburghi Ma­gyarság, kráter tört ki ott, hogy lánggal-füsttel kezdje a nagy Irámát. A budai királyi vár égé­se 1945. február 6-án — mertl

Next

/
Thumbnails
Contents