Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-09-30 / 18. szám

8 Buenos Aires, 1953. szeptember 30 MAGYAROK ÚTJA Soós Géza Mint New Yorkból jelentet­ték, Soós Géza protestáns lel­kész, az Űj Magyar Üt alapító­ja autószerencsétlenség áldozata lett. Az emigráció szellemi éle­tének, a magyar faj szeretetének s a protestantizmusnak fanatikus harcosa távozott közülünk halá­lával. Soós Géza ifjan kezdte pálya­futását, mint fiatal törvényszéki bíró került az igazságügyi mi­nisztérium kulturális osztályára. A népi irodalom pártolásával, ifjúsági konferenciák rendezésé­vel tűnt ki. Háború után Svájc­ba menekült, ott végezte el a te­­olé'giát. Kitűnő összeköttetései­vel nagyon sok honfitársán segí­tett, több mint ezerötszáz ma­gyar kivándorlását tette lehető­vé. Az Ökonomikus Világta­nács és a Presbiterek Szövetsége küldte Németországba, rábízva a menekültek lelki gondozását s szociális megsegítését. Innen vándorolt ki Amerikába, miután megalakította a ma is működő Szellemi Munkaközösséget, a­­mely íróink és művészeink leg­kiválóbbjait toborozta össze. A politikának már régóta hátat fordított, a Parasztszövetség vá­lasztmányi tagságáról is lemon­dott. Amerikában a papi palás­tot véve magára ismét és telje­sen egyházának és a protestáns magyarság megsegítésének szen­telte életét. Az USA-zan főisko­lai tanár lett, amerikai egyházi körök pótolhatatlannak mond­ják azt a veszteséget, amit elmú­lása jelent. Hátrahagyott család­ját, őt kisgyermekét a Bethlen Kollégium fogadta gondozásába. Soós Géza váratlan távozását mély döbbenettel fogadta az e­­migráció, barátai és ellenfelei egyaránt megbecsülik emlékét, amint munkás, örökké tevékeny életében is becsülte őt mindenki. Buenos Airesben Nagy Balázs Dezső református lelkész búcsú­zott cl tőle a legutóbbi presbite­ri gyűlésen. Halálának körülmé­nye is szimbolikus: a fának ro­hant autó roncsai alól még ki­húzta eszméletlen, összezúzott útitársát, telefont keresett, men­­. tőket hívott és haldokló barát­ját ő segítette föl a mentőkocsi­ba. Barátja életét a kórházban sikerült is megmenteniük az or­vosoknak, ő azonban a kórházig sem jutott el, a megérkezés előtt ragadta el a halál. Itthagyva em­lékét, kettétört életútját és fél­bemaradt munkáját, amelyet az emigráció vezetőinek folytatniok kell. Csilében is megfogalmazták az Emigráns Tízparancsolatát Csile magyarságának élvek, ó­­ta a Szent István ünnepek je­lentik a magyar kultúra repre­­zentálását. Ekkor mutatja meg önmagát, belső lelki értékeit a magyarság a befogadó ország e­­lőtt. Ilyenkor látják vendégül Csile szellemi életének vezetőit és a különféle európai kolóni­ák küldöttségeit is. Az idei ünnepségen, az apáca­zárda dísztermét zsúfolásig meg­töltő közönség előtt Wünsch Ot­tó, a legrégibb c s i le i magyar mondott sipanyol nyelvű ünnepi beszédet, méltatva az ötszázéves déli harangszó eredetét. Beszéde után fölolvasta a kolónia egyik v iz öt ö személyiségének, az ün­nepségre írt sorait, az emigráci­­ó Tízparancsolatát: 1. Ne feledd el, hogy néped követe vagy — cselekedeteddel, iijuukiUkl.il, becsületességeddel, egész életeddel vívj |ki elisme­( Folytatás az előzd oldalról ) Ez a Horvát Nemzeti Tanács nemcsak Hor­vátország függetlenségének kivívását írta zászla­jára, de a dunai népekkel való összefogás poli­tikája mellett is elkötelezte magát, mint ahogy ezt az Egyesült Nemzetekhez benyújtott egyik memorandumuk zárófejezetében ezt kifejezésre is juttatták. A nemzeti alapon álló magyar emig­ráció csaknem valamennyi csoportjával és veze­tőszemélyiségével baráti kapcsolatokat építettek «- ki s késznek nyilatkoztak a magyar emigráció­val való szoros együttműködésre. Az első ellenvetésre tehát azzal válaszolha­tunk, hogy a horvát függetlenség kivívása két­ségtelenül elsősorban a horvát emigráció fel­adata, de miután a horvát emigráció túlnyomó többsége hitet tett e törekvések mellett, magyar érdeket is szolgálunk, mikor e harcot végigküz­deni kívánó horvát erőket a magunk részéről is támogatjuk. ■■rést fajtád számára. 2. Magyar fajtáddal szemben légy legalább annyira elnéző, a­ir. int az idegenekkel szemben. 3. Magán természetű torzsal­kodásért de okold jnindjárt, a magyarságot és ne tedd felelős­sé érte a közösséget. 4. Ne irigykedj, mikor magyar testvérednek nagyobb darab ke­nyeret adott a vak sors, vagy a tehetsége, mint neked. Tanulj meg örülni minden magyar sike­rének ! 5. Ne keseregj állandóan ázott, hogy mi voltál, hanem igyekezz sorsod fölé kerülni és légy Ismét valaki. (>. Ne rágalmazz és ne hordozz rossz híreket egyik embertől a másikhoz. 7. Ne járj mindig sebzett lé­lekkel magyar társaid között s ne légy mindig megsértődve 8. JSékítsd meg a békétlenkc­­dőket és életed példájával mu­tass utat a megértésre. U. Társaid vezetőjéül csak a közösség bizalma emelhet föl és solía nem saját képzelt értéked. Ks ha a választás másra esik: ne áskálódj, mert önmagádat zá­rod lei a közösségből. í<>. Életed fogytáig légy öntu­datos tagja a magyarság faji és kulturális közösségének és add ezt örökül gyermekeidnek. Me ni eh József operaénekes, Bente György zongorakiséretével Kodály Zoltán gyűjtéséből adott elő három magyar népjdait. Fáv Béla, a Nemzeti Színház egyko­ri tagja három költeményt sza­valt, Ady tói, Tompa Mihál ytót, és Márai Sándortól, ötvös Mag­da hegedümüvésznő DunkeT Fri­gyes zenetanár kíséretével Ko­dály két, hegedűre írt népdala­it adta eíő, majd Patricio Bi­zarro, — Stefániái Imre legte­hetségesebb tanítványa — Liszt iés Albeniz müveket adott elő zongorán. A Jung Ferenc által is, ernyőiül konferált ünnepséget díszebéd követte, ezen Stefániái Imre díszelnök mondott magya­lul és spanyolul pohárköszöntőt. A Szent István Egyesület ez alkalommal tartotta évi tisztújí­tó közgyűlését, melyet a művé­szi körútja miatt távol levő el­nök, Pintye Rudof helyett dr. Gáai.pr Jtenö társelnök nyitott meg. Méltatva az egyesület ered­­piényes esztendejét, ezeket fiizíe hozzá: — A csilei magyarság döntő többsége itt van sorainkban. Ar­ra Kell azonban to**ekedíiiihk„ Hogy mindenig itt legyen, aki építeni és mein rombolni akar. Ml örömmel fogadjuk a kritikát lia az jóindulatú s építő kritika. Aki azonban rombolni akar, aki le alkarja dönnteni - azt, amit mi .magyar öntudattal és nagy anya­gi áldozatokkal építettünk, az no jöjjön idg! Az jly nyugtalan elemeknél soha nem tudhatjuk, hogy lelki defeljt hajtja őket a rombolásra, vagy pedig az ötödik hadoszlop. 1 Stefániái Imre elnöklése mel­lett a közgyűlés megejtette a választást. Úgyszólván egyhangú­lag a lelépő elnökség által aján­lott listát fogadták el. Elnök: Pintye Rudolf, társel­nök: l)r. Gáspár Jenő, Jung Fe­renc, Simon György. Titkár: I)r. Nagy Zoltán. Pénztáros: l)r. Boj­tár Imre. Jegyző: Bajai Pál. Iláz nagy: Br. Bojtár Imre, Könyv­táros: Helvey Géza. Választmá­nyi tagolé: I)r. Ambrus József, l>r. Herényi Ferenc, MA this An­dor, Czeglédi Géza, ifj. Menich József, Br. Pápay Gyula. Pótta­gok: Agócs Lajos, Hegyi István, Br. llelvey Miklós, Iványl Bábért Kálmán István, Pápay Imre, Tí­már László, Kznlay László, Szé­kely Zoltán, Zsóka György. El­lenőrök: Ligeti Endre, Korzensz­­ky Antal. Br- Kadicsf&lvy Józse­fet érdemei elismerésén! az c­­gyes illet tb. társelnökévé válasz­tották. A közgyűlés a magyarság ér­dekében eredményes munkálko­dás, valamint nemzeti kultú­ránkért hozott áldozatok elisme­réseként P. Dr. Jordán Emilt a saopauloi bencések főnökét, va­lamint Sorg Antalt, az argentí­nai Centro Húngaro elnökét az egyesület diszta.gjaivá választot­ta. Az egyesület új választmánya egyhangúlag és nagy lelkesedés­sel elfogadta, a Délamerikai Ma­gyar Szövetség alapszabály ter­vezetét és egyben kimondta az egyesület csatlakozását is. MAGYAROK ÚTJA La Senda de los Húngaros A száműzetésben élő, antibol­­sevista magyarság politikai, társadalmi, irodalmi és művé szeti lapja. Megjelenik havonta kétszer. Kiadja: Magyarok útja Kiadó vállalat. — Buenos Aires. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Ííecoíiquista 558, Buenos Aires Telefon: 32 - 30 08 interno 9. A lap készül az Artes Gráficas Pannónia műhelyében. (Nyom da-vezetök: Kerecsendi Kiss Márton és Vörösvári istvánj Brazíliai kiadóhivatali vezető: Király Géza, — Caixa Postai 1928. SAO PAULO MEGBIZOTTAINK: Európa: Hungária, München 23 Postfach 200. — Németország Chile: Szt. István Kultúregyesület SANTIAGO DE CHILE Ausztrália: Helene L i t> s, 333.|a, Maróubra Road, Maroubra, SYDNEY, NSW Kanada: Harcsár Géza, 13 Oxford Str., WOODSTOCK. Venezuela: ILACO Caracas Apartado 2717, Elöfiz. 1 évre 34. - bolivár Kéziratot nem orzünk meg és nem küldünk vissza! Előfizetési ár: egész-évre 8ő'.-, félévre 4 0.- argentita* peso. FRANQUEO PAGADO Concesión Nq 4182 £ > o c -i o O IŰ ii ö 2‘ 5 TARIFA REDUCIDA Concesión Ny 4548 r. < 3 ¡5 ° n ° CD O Mokrány fiam In-ér lójában mindig friss árut kaphat! Lavalle 370 T. E. 31 — 2573 meg a bárt. Eredménytelenül. A labdát biztos miszlikre szabdal­ja a báros. Az ő udvara nem já­téktér, neki is igaza van. A do­log komolyra fordult, száznyolc­van peso szép pénz. Egyelőre semmit se lehet tenni, meg kell várni apát. Bandika, — ő tudja miért — nem várt apára. Észrevétlen el­tűnt és csak jó félóra múlva ke­rült elő. Egy biciklis rendőr hozta, ma­ga elé ültetve a vázon. A rend­őr bement Bandival a bárba és kis idő múlva kijöttek. Bandi hóna alatt szorongatta a gyönyö­rű, sárga bőrlabdát. Va szary Piri egyik ámulatból a másikba esett. — Aíondd el, hogy történt! — Nagyon egyszerű anya —, kezdte Bandi —, tudod, ami i­­gazságtalanság, az igazsúgtalan­­ság, ugye, bementem az őrszo­bára és ott a rendőrbácsiknak el­mondtam a dolgot. Azt is el­mondtam, hogy a báros udvarán nincs is virág, se planta se sem­mi, mert kőkockával van kirak­va, tudod a köbe nem lehet ül­tetni. Azt is mondtam, hogy itt Argent inában minden a gyere­keké, ezt Perón mondta, itt nem lehet a kisgyerekek játékát csak úgy fölvagdalni mint a szafalá­­dét. A játék drága, a játékot a nagyok veszik, akik az országot szolgálják, nekünk kell a labda, mert mivel játszunk, ha a kis­hal lávái összeaprítja, az annyi, mintha száznyolcvan pésol aprí­tana össze. . . Szabad ezt csinál­ni, mikor mi nem akartunk sem­mi rosszat, igazság az, hogy a kis fiúk labdáját szétvágják? Szabad hazudni, Señor kérem, hogy a köves udvaron a labda összetörte a nemiélező virágo­kat? Látod, Anya, van igazság, és a labdát ezért kaptuk vissza és ezért füzetet a gonosz bártu­lajdonos a rendőrnek húsz peso büntetést. Ügy kell neki, mért hazudik akkorái! Vaszary Piri mondta el a kis Bandi szerencsétlenségét. Bandinak van egy kis barátja Martinezen, egy jólét rokon vett égy gyönyörű labdát neki, igazi futballt, száznyolcvan pesó volt 'az ára. A focizás vígan folyt, amíg a vadonatúj bőrlabda be nem re­pült a közeli bár tulajdonosának az udvarára. A béir gazdája haragos mogor­va ember nem dobta vissza a labdát, de megígérte, hogy ösz­­]sze vágd alja darabokra a kisfej­­szével. Az ügyet bonyolulttá tet­te, hogy a drága ajándékot nem a gazdája, hanem a kis Bandi rúgta be. Külsővel, kapásból. Eddig az esemény szigorúan zártkörű volt, a gyerekek a bár előtt topogtak és követelték a labdát. Könyörögtek, sírtak, ve­szekedtek. A sárga bőrlabda a­­zonban maradt, mert állítólag összetörte a növényzetet az ud­varon. A helyzet egyre remény­telenebbnek látszott, a báros a kisbabát is megmutatta már az ajtóból, amivel a futball fölap­­ritja. Semmi kétség, a sikertelen rúgás a kis Bodócsytól ered, az ö szüleinek kell megvenni a lab­dát. Mikor a diplomáciai tárgyalá­sok a károssal végleg megsza­kadtak, Bandi pityerégve rohant haza márnájához. Előbb csak be­vallotta a dolgot ,r miután lehe­tővé tette mamájának, hogy fiát kedve szerint megbüntethesse, óvatosan elmondta azt a vesze­delmet is, ami a szülői házra le­selkedik.- - Anya, a labda ára, akár­hogy is nézzük száznyolcvan pe­so. Üjabb szidások után megin­dult a családi zarándoklat a zord báríulajdonoshoz. Előbb a nagy Piri, aztán a kis Piri léitogatta

Next

/
Thumbnails
Contents