Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-30 / 18. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. szeptember 30 7 Magyar-horvát kapcsolatok SZÍNPAD, zene és a Dunamedence elrendezése írta: Homonnay Elemér (4. közlemény) Az első ellenvetéssel kapcsolatosan meg kell állapítanunk, hogy a horvát emigráció valóban korántsem egységes még abban az alapvető kérdésben sem, hogy független Horvátországot kíván-e, avagy kész-e egy újabb kísérletre a jugoszláv államkeretben való megmaradás mellett? A horvát emigrációnak kétségtelenül túlnyomó többsége Horvátország függetlenségének helyreállítását követeli, de éppen a nyugati hatalmaknál jó kapcsolatokkal rendelkező Horvát Paraszt Párt magatartásában e kérdésben bizonyos habozás állapítható meg, sőt bizonyos jelek arra vallanak, hogy e párt, legalább is annak mai vezetősége közelebb áll a jugoszláv megoldáshoz. E magatartás okait az alábbiakban jelölhetjük meg: 1. ) A Paraszt Párt vezetősége abból a lassan már kiöregedő politikus nemzedékből került ki, amely a századfordulón még délszláv ideológiában nevelkedett fel s az 1918 óta bekövetkezett események tanulságai ellenére sem tudja levetkőzni fiatalsága eszmerendszerét. Amenynyiben valóban csak generáció-problémával állunk itt szemben, remélhető, hogy a néhány esztendő múlva szükségszerűen bekövetkező változások után a Paraszt Párt is felzárkózik a nemzeti emigráció zöme mellé. Erre vall az a tény, hogy a Paraszt Párt főtitkára, a minden bizonnyal Macek kiszemelt utóda, dr. Krnjevic ismételten és leghatározottabban a horvát függetlenség mellett foglalt állást. Tény az is, hogy a Paraszt Párt vezére — bár hallgatását e kérdésben a szerb emigrációs körök úgy szeretnék értelmezni, mint a jugoszláv álláspont melletti állásfoglalást — mindeddig a leghatározottabban elutasított minden olyan kezdeményezést, mely a horvátságot a szerbséggel közös legfelsőbb szervben, egy Délszláv Nemzeti Tanácsban, vagy egy emigrációs jugoszláv kormányban kívánná egyesíteni. Figyelemreméltó az a tény is, hogy Misetic professzor, a Horvát Paraszt Párt Párizsban élő vezetőségi tagja éppen a közelmúltban kilépett eddigi tartózkodó magatartásából s ugyancsak a függetlenség mellett foglalt állást. 2. ) A párt vezetőinek az a tétele, hogy a horvát nemzet, mint kis nép, nem tudja sorsát önmaga eldönteni. Jövendője elsősorban a nagyhatalmak kezébe van letéve. Ezért számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy Jugoszlávia a horvátság akarata ellenére is fennmarad. Ez esetben pedig a Horvát Paraszt Pártra vár a feladat: Macek és Cvetkovic 1939-es megegyezése alapján menteni, ami menthető. A Horvát Paraszt Párt ebből a szempontból tehát kész vállalni a népszerűtlenséget is, csakhogy adott esetben nemzetének szolgálatot tehessen. 3. ) De meggondolásra készteti a párt vezetőit az az aggodalom is, vájjon a függetlenség elnyerése esetén a horvátságnak elegendő ereje lesz-e ahhoz, hogy független állama határain belül valamennyi horvátiakta területet egyesítsen? Vájjon a független Horvátország számára nem vész-e el Bosznia-Hercegovina, vagy legalább is annak nagy része, Dél-Dalmácia, a Muraköz és a bácskai bunyevácság? A szerbek tisztában vannak ez aggodalom jelentőségével s éppen ezért a legnagyobb erőfeszítést éppen a horvátság boszniai pozícióinak meggyengítésére fejtik ki. Másrészt Jugoszlávia szétesése esetén úgyis elvesző Bácskának a horvát autonóm területbe való beillesztésének lehetőségét is már megcsillogtatták a horvátok felé. Éppen ezen utóbbi szempont, a délvidéki magyarság kárára történő osztozkodás lehetősége miatt, a Parasztpárt politikájával szemben a legteljesebb fenntartással kell élnünk és már csak magyar érdekből is azon horvát politikai csoportok politikáját kell támogatnunk, melyek a Paraszt Párttal szemben a szerbséggel való megegyezés gondolatát is elvetik, mert a szerbségtől, mint a horvátság népi létének, sajátos nyugati kultúrájának s autonóm belső életének legfőbb ellenségétől mindenáron meg kívánnak szabadulni. E csoportok élén éppen a szerbektől legveszélyeztetettebb horvát területekről származó politikusok állanak, akik éppen ezért ösztönszérűén, de a horvát népi területek geopolitikai adottságaiból folyó erők hatására is — a Dunamedencében keresnek támaszt és segítséget e veszély kiküszöbölésére, akárcsak 900 esztendővel ezelőtt. Ezek a csoportok — a horvát emigráció zöme — nemcsak Horvátország feltétlen függetlenségének hívei, de a horvátság keleti területeinek biztosítása érdekében rokonszenveznek a Dunamedence népeivel való összefogás gondolatával is. Sajnos, a horvát nemzeti emigráció sem egységes. Pavelic vezetésével működő emigrációs horvát kormányzat ma is Horvátország törvényes képviseletének tekinti magát s a délamerikai államokban, a mohamedán országokban s Spanyolországban kétségtelenül jelentős kapcsolatokat sikerült kiépítenie. Nagyon is valószínű, hogy háborús bonyodalom esetén a spanyolországi központtal működő katonai szervezete azonnal akcióba fog lépni s így Horvátország politikai és katonai felszabadításához jelentős mértékben hozzá fog járulni. Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni azt a tényt, hogy a nyugati hatalmak közreműködése nélkül a horvát kérdés végső fokon aligha rendezhető. S ha a nyugati hatalmak végül is készek lesznek elfogadni a horvát nép többségének akaratát, a horvát függetlenséget, nem valószínű, hogy Pavelicsnek és rendszerének a hatalomra való visszatérését közömbösen fogadnák. (Hacsak a háborús események következtében a nyugati hatalmak felfogásában lényeges eltolódás nem következik be.) Éppen ezért adott pillanatban Pavelics táborának félre kell majd állania, nehogy a horvát nemzet vitális érdekei szenvedjenek csorbát. Horvát érdek tehát azon politikai tömörülés erősítése, amely maga a nemzeti törekvéseiben maradéktalanul képviseli ugyan a horvátság valamennyi érdekét, de politikai programmjánál s személyi összetételénél fogva posszibilis a nyugati hatalmak előtt is. Ilyen az 1950 őszén Münchenben megalakult Horvát Nemzeti Tanács, amely ma már a horvát emigráció legszélesebb rétegeit fogja össze, a horvát középosztály, szellemi élet s a katolikus egyház elitjét. ; (Folytatás a köv. oldalon) Ötesztendős fennállását ün-v ne pli a Délamerikai Magyar Színjátszó Társaság. Szomorúság cs öröm ve gy¡¡léke ez a jubileum. Szomorú, hogy még mindig száműzetésben él ez a nagyrahíratott művészi közösség, öröm, hogy öt évvel ezelőtt elindult kezdeményezés nem volt múló fellobbanás, kihúnyó szalmaláng — öt esztendő minden gondja, nehézsége, félévtized emigráns nyomorúsága és vergődése nem tudta elnémítani a magyar szó apostolait. Ez a jubileum ünnep . egyben az argentínai magyarság í ünnepe, a közönségé, amely áldozatával, igényével, művészetpártolásával fönntartotta az életrehívott kulturális intézményt. De ünnep ez az egész világon szétszórt magyarság számára is. Sydneytől Torontóig, Addis A- bébától .Becsig, _a -különböző földrészekre -széttelepített -magyarok kisérték áldó szeretettel, fájó és édes emlékezéssel a Buenos Airesben otthonra talált magyar színjátszást, amely egyedül tudta maradéktalanul megvalósítani és régi, európai színvonalon folytatni színpadi kultúránkat. Öt esztendő ezernyi élménye, szépsége kiséri most a jubileumi előadásra a buenosairesi magyarokat és azokat is, akik sokezernyi kilóméter távolságból még most sem jöhetnek el az előadásra... De reméljük, ők is jegyet váltanak nemsokára és mindnyájan együtt ünnepelhetünk otthon, a magyar szó apostolaival, művészeinkkel együtt. JiartóM: A Kékszakállú Herceg vára. Stravinsky: Oedipus Rex. Bartók Ismét hódított. Harmincéves korában, (1911) szerzett,,, Drámai jelenet nek elnevezett müve került szeptember 23-án előadásra, a Colonban. A kulturvilágra és a magyarságra pótolhatatlan veszteség, hogy ennek a zseniális zeneszerzőnek életfáküyája kialudt, mielőtt ő maga megérhette volna, hogy életmüve milyen lelkes és általános megértést talált a zenevilágban. Ma, már itt Argentínában is tudják, ki volt, mi volt Bartók Ennek legerősebb bizonyítéka az az óriási siker és őszinte fogadtat^, mely operájának e bemutatóját kísérte. Bartók zenéje már ebben a műben elárulja a szerző jövendő nagyságát és teljes önállóságát. Már itt is visszatükröződik egy nagy egyéniség, aki nem ismer követendő példát, hanem a sajátjuaga utain halad s a maga egyéni módján teremt. A Kékszakállú Herceg várának zenéje olyan megkapó, elbűvölő és igazi, amilyen csak egy zenei lángesz leikéből fakadhat. Maga az előadás példás volt. Dr. Kari Böhm intelligenciával, és megértéssel működött a dirigensi pultnál, a színpadon pedig Kurt Böhme és Christel Oolz a két töszereplö remekeltt. A színpadi rendezés Ottó Ehrhardtnak szakavatott kezében volt. Bartók müve előtt egy szintén érdekes és értékes modern mű, Stravinsky „Oedipus Rex” cima oratóriumoperája került igen kivaló előadásra. Bartók licgediikoncertje Csak úgy, mint Beethoven, Bartók is megelőzte koráit. Akkor is múlt az idő, míg igazi nagyságát fölismerték. Most is évek, évtizedek kellettek és kellenek még, hogy némileg megértsék a Bartók-muzsika értékét. Bartók hegediikoncertje, mely itt ezúttal először szólalt meg, — az ősrégi magyar népdalokra épült, helyesebben a szerző azokon inspirálódon. Mintha éreznék a magyar mezők il.atát, mintha hallanók a turulyaszót, lányon s legények mulatozását, hogy aztán drámai fordulatot vegyen ez a muzsika, ■mely már nem néi-dal: az ősrégi és a modern zene legzseniálisabb összeíorrása. A mü szólistája, Eduardo Acedo, fáradságot nem kímélő munkával és lelkesedéssel olyan kitünően készítette elő szereplését, hogy ezt a rendkívülien nehéz kompozíciót elsőrendű módon adta elő. A siker óriási volt és a szólistán át Bartók Béla szellemének szólt. A zenekart a csilei Tevah karmester vezényelte szívvel, lélekkel és sok szaktudással. A hangverseny második nagy sikere volt Brahms első Szimfóniája, mely a dirigens kvalitásait élénkén dokumentálta. I.H.K. Horthy Miklós könyve Argentínában jelenik meg magyar nyelven Mint már jelentettük, Horthy Miklós emlékiratai, a Németországban megjelent „Ein Leben für Ungarn“ magyar kiadására mozgalom indult* A magyar emigráció több pontjáról keresték föl Horthy Miklós kormányzót portugáliai magányában, hogy tőle könyvének magyarnyelvű kiadói jogait megszerezzék. Az agg államfő végül is úgy döntött, hogy emlékirata magyar nyelven Argentínában jelenjen meg, ahol már eddig is a legszebb magyar nyomtatványok készültek s ahol az emigráció első, tipográfiailag is elsőrendű művei napvilágot láttak. Horthy Miklós könyvének kéziratát fejezetenként küldte el, ahogy a javítási és átdolgozási munkákkal végzett. Mert a könyv magyar változata nem lesz egészen azonos a mű német — s most már nyugodtan mondhatjuk —, francia, angol és ki tudja még hány nyelvű fordításával. Az idegen változatokba sok olyan részlet és körülírás belekerült, amire a magyar kiadásban nincs szükség, mert az események összefüggését ismeri az olvasó, vannak viszont olyan részletek, amelyek csak bennünket érdekelnek s amelyek a külföldi kiadásokban csak terhelték volna a művet. Eezeket a javításokat a kormányzó maga végezte s az átjavított példány alapján menye, Horthy István özvegye gépelte le újra a kéziratot. Buenos Airesben megkezdődtek a kiadás előmunkálatai. A szedés különlegesen gondos munkával készül, hogy Horthy Miklós könyve magyarul is méltó formában kerüljön az olvasók kezébe. A mű magyar címe inég nem ismeretes. Megjelenése a karácsonyi könyvpiacra várható. A könyv egyébként egy nagy ar" gentin nyomdában készül. A legkényesebb ízlést is kielégítő munkát vállal Magyar szobafestő • gyors • pontos • megbízható • garanciával Pintér Endre, Sucre 2671. Cap.. Telefon: 73-7044
