Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)

1953-09-30 / 18. szám

6

Buenos Aires, 1953. szeptember 30

MAG ÁROK ÚTJA

DON CAMILLO, S A FESTÉSZET

Guareschi, a világhírű humorista karikatúrája Giselda agitátornőröl és egy pikáns hátterű sztrájkraozgalomról

Az utolsó két esztendő legolvasottabb könyve kétségtelen G. Guareschi Piccolo Mondo-ja, vagy ahogy általában hívják, a „Don Camillo”. Ez a könyv eddig tizenhét kiadást ért el, meg is filmesítették, filmváltozatát épp most vetítik Dueños Airesben.

A könyv hőse a városka darabos, jószívű plébánosa, Don Camillo, aki1 csak jót akar tenni, de ha kell bírókra megy az egyház és a hit védelmében. Az olasz városka kommunista polgármestere. Beppo viseli el az ökölcsapásokat s viszonozza is olykor. Beppo voltaképp barátja Don Camillonak, de a politikában halálos ellenfél, aki mindig azon töri a fejét, miként törhetne borsot a „klérus” orra alá.

1946-47 közt történt események Ilikre ez a könyv. Ennek az évnek politikai atmoszférája fűti a szereplőket, s aki O- laszországban tartózkodott ezidőhen. tökéletesen átérzi a történet őszinteségét is. Olaszországban nem volt kommunista uralom és Itália földjére nem az oroszok vitték a bolsev'zmns pestisét. TTgy tűnik: ott szelídebb, latinosabb naivabb a kommunizmus is: az ellene vívott harc is esnk ilyen könnyed formában 1 eh érti hiteles és igazán hatásos. Magyarországon, vagy bárhol a. vasfüggöny mögött elkénzelbetelen volna, hogy a helybeli kommunista vezető a plébánossal komázzon. amint csak Olaszországban történhetik meg. horv a kommunisták, meggyőződésük ellenére templomba járjanak.

Sok vita folvt a könyv körül. Euvesok a megszólaltatott Krisztust, a világa dolgokba beleszóló Megváltót kifogásolták, mások Benno fnruráiát a kommunista nántttasr emberi nryarlóságokkal, olykor jóindulattal telített figurádat tartják veszedelmesnek. A Po völgyében bizonyára senki se csodálkoznék. hogy a Megfeszített lehailik a keresztről, bogv tanácsot adjon, amint azon sem esodálkoznak. ha valaki betöri a másiknak a fejéit, becsületesen, azaz gyűlölet nélkül. A kérdés mégis nvftva marad - vm-o ilven pan és van-e ilyen kommunista? Az író mély embersége álmodozik itt, vagy a humorista gúnyolód ik ?

A szerző ígv akarja tisztázni a félreértéit előszavában :

..TTa a papok sértve érzik maciikat Don Camillo alakig miatt, joguk van ahhoz, bogv hátamhoz vágják a lgn-vastagabh húsvéti gyertyát. TTa a kommunisták sértődnek meg Bepno miatt, minden joguk megvan rá. bogv hátamhoz vágták a sarlót és a kalapácsot. De ha valaki más sértődne meg Krisztus szavai miatt, akkor nem mondhatok semmit, mert aki e könyvben beszél, nem Krisztus, hanem az én Krisztusom. vagyis a lelkiismeretem hangja, Ez teljesen az én privát ügyem.”

Az ni nyugati irodalomtól elszigetelt emigráns olvasd bizonyára szívesen olvassa nz alábbi szem*1]vénvt Guareschi híres könyvének egyik legmnlaitságosabb, legmélyebb fejezetét.

(Ti sebt a jó negyvenéves lehe-^ tett. Afféle nő. aki ha vaiamilv csoportosulást. észlel a piacon, a- 7onnal a harmad'!? sebességre l anosrl felét, löszöd és odaront, torkaszakadfából iivöltve: ..tisdváed. lődd a evőn. akaszd föl!”, anélkül. ho:rv a legkisebb fáradtsflnot. venné macának;, bogv előlib megtndakelta; talán valami gonosztevőt foctak-o el, vagy esnnán orv elnőkrém-árűs előadásét ha'lga.tiák.

Olva/n nő volt. aki a felvonulásokon mindly a nvái élén járt, ■vörös rongivok’ba öltözve és teli tüdővel énekelte a, vörös himnuszokat.

névszóval (Tiseldn, rw"n volt a megtestesült rroletárfnrradalom s amint megtudta,, hogy valahol valami zavar van munkások és a mun kar dók közt. nyomban mviolent a tömén „galvanizálására”. R ha egy kicsit meszszehhre kellett mennie, kapta, a férie ócska, keréknáriát s azzal iramodott, neki. Ha ilyenkor az úton hiz.onvos megjegyzéseket, küldöztek feléje a férfiemberek, vissza,feleselt, hogy csak azoknak a disznó uraknak van rejtegetni ve,16 piszkos dolguk, a nép emelt homlokkal mutogathatja akár a hátsó felét is.

A mezőgazdasági napszámosok

sztrájkja, alkalmával is sokat ficánkolt, gyalog, kerékináron. teherautón. ahogy a szent cél kívánta. Tr’rtént íredig, ho-v ez után valami tizenöt nappal, tő szürkületkor valaki zsákot, húzót. Giselda fejére eavl sövény mögül s aztán, felemelve a függönyt, haltul, vörös anilinfestékkel bemázolta Giseldát.

A trófa kissé vaskosnak bizonyult. utólag, mert. a.ttél eltekintve. bogv órákig kelletett (Tiseldánnk egv benzinnel teli lavór felett csücsülnie. Beppo, a helybeli kommunista nolgármester érv vélte, hogy ezzel a merénylettel az egész nroletárrömegpt. vérig sértették. Bempo dühében gyűlést hívott össze, ahol tüzet okádott az ismeretlen reakciós támadó ellen és elrendelte az általános tiltakozó sztrájkot.

— Teljes leállás! — ordította — amíg a.,z illetékes hatásáig e- 1Ő nem keríti a tetteseket.

A csendőrőrs altisztje és négyfőnyi legénysége munkához látott. De megtalálni valakit, aki este zsákba bújtat bele egy női személyt és vörösre festi alul, énen olyan feladat, mint szénaboglyában megkeresni a, tüt.

— Polgármester úr, — mondta az altiszt az első eredménytelen nap utóin — legyen türelem-Srnel, nem érdemes ezt a sztrájkot erőltetni. Az igazságszolgáltatás sztrájk nélkül ugyanúgy működik.

Beppo csak a fejét rázta:

— Amíg nincsenek meg a gonosztevők, mindennek meg kell bénulnia,!

Másnap hajnalban tovább folytatódott a nyomozás. Mivel Giselda nem láthatta a tettest, csupáln a zsák mondhatott volna valamit, no meg a csúffá tett testrész. Az alttiszt tehát kézbe vette a zsákot és megvizsgálta nagyítóval, centiméterről centiméterre. Súlyát is megmérte, de hasztalan. A zsák nem áTult el semmit a titokból.

Azután az altiszt hívta, a helyi hatósági orvost.

— Doktor úr, vizsgálja meg a. nőt egy kicsit.

— Mit fedezhetnék fel rajta én? A kérdéses részt különben is lemosták. S nem rutinos festőfnü vészekkel állunk szemben, akik. szign'áüják befejezett müvüket!

— Doktor, — folytatta az altiszt — itt nem lehet ésszerűen eljárni, anélkül, hogy az ember nevetésre ne fakadjon. De nézze, itt olyan népiekkel állunk szemben, akiknek nincs hümorérzékük és tragédiává fújják ezt a csekélységet.

Az orvos elment és egy óra múlva már jött is vissza,:

—■ Enyhe gyomorsavtúltengése van és a mandulái is gyu'ladtak. Ha érdekli a vérnyomása, azt is megmértem I Ez minden, amit össze tudtam gyűjteni.

Délután újra. jelentkeztek a csendőrök: sehol semmi nlyom.

— Rendben van, — adta ki a parancsot Beme. — holnaptól kezdve a pékek is bezárnak. Kiosztatom a lisztet, mindenki süt ahogy tud.

Don Camillo a pa.nla.k előtti kisir.frdon üldögélt a, délutáni árnyékban, mikor hirtelen meg.iolent. előtte a, kommunista Bepro.

—- Fötisztelendö nr, — mondta parancsoló hangon, — kiildie föl a harangozót a toronyba, hogy állítsa meg a toronyórát. Meg kell állnia mindennek! Még 'a toronyóráinak is. Majd én megmutatom azoknak a sötét, reakciósoknak. hogy kell egy tökéletes sztrájkot megszervezni.

— Telies naralizáció — mondta Don Gamillo — kezdve a polgármester agyvelején.

— A nolgiáJrmester agya kitünően működik — replikázott a dühös Be>p|no.

Don Camillo rágyújtott a fél tosca no-iá na.

■—- Boono — szólt lágyan — te azt 'hiszed, hogy az eszed működik. Pedig megátalkodott önfetüséged bezárt egy sötét kamrába és nem engedi észrevenned, hogy nevetségességbe fulladsz. S ez fái nekem. Ha látnám. ho"v valaki huszonöt botot húz a hátadra, — Isten bocsássa meg — nem bánnám, de hogy nevetségessé teszed magad, ez szánalomraméltó.

— Fütyülök a klérus véleményére! — ordította Beppo. — A toronyórának meg kell azonnal állnia, vagy én állítom meg lövésekkel.

— A harangozó nincs itthon, menjünk fel mi magunk, — felelte erre Don Camillo.

Felkapaszkodtak a szűk lépcsőkön és megérkezve az órafülkébe, ott megálltak a szerkezet előtt, amely régimódi nagy fo'? gaskerekekböl állt. —Elegendő odatenni ezt a kis fadarabot, magyarázta Don Camillo egy kerékre mutatva — és az egész azonnal megáll.

— Igen, igen, meg kell hogy álljon, — lihegte Beppo, törülgetve izzadt homlokát.

Don Ca,millo Inekitámaszkodott egyik falnak, kitekintve az előtte lévő ablakocskán a mezőkre.

— Beppo. — szólalt meg —

I idefigyelj. Egy egyszerű ember- I nek megbetegedett a kisfia. A . láz minden délután felszökött s nem volt semmi mód annak lecsökkentésére. Akkor ez a jó ember. aki minden áron tenni akart valamit gyermekéért, a földhöz vágta és megtaposta a hőmérőt. Mondd Beppo, mért akarod megállítani a toronyórát?

Beppo nem felelt.

— Teljesen haszontalan, Beppo hogy a toronyórát megállítsad. Az idő folyását meg nem állíthatod.

Bonno felemelte a fejét és a ímellét, kidüllesztette.

— Térj észre, te felfuvaiko dott füsttel teli gömb! — kiáltotta, Don Camillo. — Ha akarod állítsd mee: az órát. az időt úgy sem tudod feltartóztatni. A mezőkön elfáradnak a vetemények, az istállóban elpusztulnak az áltatok. és az emberek asztalán napról napra kevesebb á kenyér. A háhorú minden rossz közt a ■legalábbvaló, de ha valami gonosz lator cl akarja venni, ami ia tiéd, javaidat., szabadságodat: védekezned kell. Sztrájkot rendezni annyit, jelent, mint a legszentebb jogokat védeni: kenyeredet. függetlenségedet, gyermekeid jövőjét. De most te vagy a gonosztevő, aki háborút hirdet felebarátja! allen, hogy védelímezd azt az ostoba párttagsági önérzetedet. .. Presztizs-háború ” ez nálad, a háborúk közül a legkegyetlenebb és legátkozottabb.

— Az igazság — hörögte Beppo.

— Vannak általad elfogadott törvények, melyek védelmezik az állampolgárt tetőtől tallpdsí, kiviil-beliil. Semmi szükség arra, hogy bármely ipárt keljen fel egy hivatásos pártleány hátsó felének Ivédelmére. A toronyóra helyett a sztrájkot állítsd le.

Leereszkedtek a toronyból s amikor már lent voltak, Beppo odalépett Don Camillo elé.

— Don Camillo — szólt a paphoz — mi ketten beszélhetünk

> egész őszintén is egymással. Az igazat mondja meg: maga volt?

— Nem Beppo, én pap vagyok s igy nem alacsonyodbatok olyan mélyre. Legjobb esetben is csak az ábrázatát pingálhattam volna vörösre. De ez esetben a dolog jelentősége nem lett volna ugyanaz.

Beppo erősen a szemébe nézett.

— Az én tevékenységem — folytatta Don Camilio szerényen -—- csak arra szorítkozott, hogy a fejére [húztam a zsákot, gúzsba kötöttem és sorsára hagytam a sövény mögött.

— És ki várta Giseldát a sövény mögött?

Don Camillo elnevette magát.

Beppo elkomorodva szólt.

— Mikor a háború alatt a bőrünket kockáztattuk, én bíztam magában és maga is hitt bennem. Tegyünk hát most is úgy, a titok kettőnk közt marad.

Don Camillo széttárta karját.

— Bepno! Egy szegény, elnyomott és sokat zaklatott boldogtalan volt a sövény mögött, laki évek óta szótlanul tűri és szenvedi az erőszakot, a poklok minden kínját., ki végülis a plébánosához folyamodott, segítségért. Wosrvan lehetett volna nem ■meghallgatni az ő fájdalmas esdeklését? A sövénv mögött Bep- 1T\ a Giselda ferie várakozott, aki mint a t á j festője is illetékes.

Beppo gondolatai a Giselda tira felé szállottak... A felé a sovány beesett szemű, gyenge ember felé. aki saját maga kellett hogy foltozza ruháját, és főzött, imlg Giselda. mint a, kénesö futkosott ide-oda. hagy aktívvá tegye a tömegeket. Beppo vállat vont. De azután az is eszébe jutott, hogy a Giselda férje a „fehérvirágosok” közé tartozik, erre összevonta a szemöldökét.-—pon Camillo, — szólt keményen. — mondja, Giselda férje mint kereszténydem o k r a t tette?

— Nem, Beppo, csuipán mint férj. Csak mint férj!

Beppo elindult, hogy visszaparancsolja a sztrájkolókat munkájukhoz.

— De maga, — kiáltott vlszsza félútról, fenyegetve Don Camillot. —- Maga milyen minőségben járt el?

— Én csak mint minden festőművészet felkarolója — mondta Don Camillo széttárva karját.

( Ford. Pintér András1)