Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-30 / 18. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. szeptember 30 3 Az emigráció pénzügyeiről Az emigrációban, aki széttekint, annak megdöbbenéssel kell tapasztalnia, hogy a magyar emigrációt végzetes és behozhatatlannak látszó lemaradás fenyegeti a társ - emigrációkkal szemben. Épp a Magyarok Otja volt az, amely már többször rámutatott, hogy a Láthatatlan Front részéről milyen óriási szellemi és anyagi eszközöket vetettek be például Csehszlovákia fel támasztása érdekében. A román emigráció tiszteletre méltó anyagi eszközökkel küzd céljaiért és a külföldön élő román iparmágnások legalább a fiatalság jó románná nevelését segítik áldozatkészen. Tudomásunk szerint a horvát vezetőknek is álltak rendelkezésére bizonyos összegek, nem beszélve az amerikai szerb orthodoxiáról, amely minden vonalon jelentős anyagi s politikai befolyással rendelkezik. Ezzel szemben a koldus magyar emigrációnak, vagy a saját verejtékes keretéből, vagy az amerikai magyarság nagylelkű, 10-20, legjobb esetben száz dolláros adományaiból kell előteremteni az eszközöket a legégetőbb emigrációs feladatokra. Többnyelvű, előkelő kiállítású szemlénk, amelyet le lehetne tenni külföldi államférfiak asztalára és amely a száműzetésben élő legalább félezer magyar tudós, művész, író, szakember szócsöve lehetne Magyarországért, — még mindig nincs. A lindenbergi s innsbrucki gimnáziumok részére úgyszólván dolláronként kellett össze koldulni a pénzt. Az emigráció könyvkiadást néhány fanatikus hős, párezer elszánt DP olvasó tartja fenn. A Free Europe Committee csak egy gyökértelen, lakáj-klikkel alimentál, nagyobbrészt olyan magyarokat, akik a csehszlovákizmus ócska bűvöletében hajlandók végkiárúsítást rendezni ezeréves magyar területekből. A magyar iparmágnások, a Chorinok, Fellnerek, Bátor Viktorok, ha nagy nehezen megnyitják a külföldre mentett vagyonok bukszáját, akkor csak olyan anti-magyar, anti-kapitalita, anti-kereszténv célokra adnak, mint a müncheni Látóhatár, amelyben néhány paraszt-párti ifjonc, marxista párttitkár elhelyezi magyar gyalázó kakuktojásait. Ilyen körülmények között és ilyen előzmények után megdöbben az ember, mikor egyszeriben arról kell hallania, hogy volt, — vagy talán még van is — egy 9 millió svájci frankos alap, amelynek fedeznie lehetne s kellene nemcsak a fent felsorolt, hanem a nem is emlegetett emigrációs célokat. Kállay Miklós kormánya 1943-ban 9 millió svájci frankot küldött ki a svájci Kreditanstalthoz, hogy abból fsával, mint ez a 9 millió frankos rémhistória. A nemzet pénzével gazdálkodók gesztiói mögött pedig ott húzódnak meg a tbc.-vel terhelt I bajor padlásszobák, a Valka-Iá' ger, Kellenberg sápadt magyar árnyai, a gautingi szanatórium félhalott, éhes magyar betegei. [Testvérek, akik között lélekvá- I sárlók sündörögnek kezükben öt márkával. „Ez a tiétek, ha szavaztok a MHBK ellen." Kik ezek? Csepeli Weiss Edit bárónő megbízottai, diplomaták, bizottmányosok? Csak vesztegetésre van pénz, csak luxus-szeretŐkre, csak politikai lélek halászatra? S még mindez nem is volna megdöbbentő, ha azok, akik — fülük mögött érzik az elszámolatlan diplomata alapot — fel nem ülnének az erkölcsbíró magas pulpitusára, mint Radvánszky báró. Aki nem hajlandó lecsatlakozni az ő klikkjükhöz, az „szélsőjobboldali izg a t ó v á" stempliződik. Hogy a diplomata-alapról el nem számolni az „jobboldaliság", vagy „baloldaliság"-e, azt nem igen tudjuk. Csupán annyi látszik bizonyosnak, hogy ezeket a legifjabb Pató Pálokat, ezeket a minden szegénység, tisztesség és semmi magyar fájdalmat nem érző, csak egyéni öncélúságból törtető vörös vagy álkonzervatív arisztokrata csemetéket, az aladáros - edöméres bankkorupció karrierista emigránsait el kell szigetelni már a hontalan életben! Mert igaza van Oláh Györgynek, aki buenosairesi előadásában azt mondta, hogy ha Szent Pál ma élne kőnyomatost szerkesztene és — ezt mi tesszük hozzá — álnéven írna. Hiszen a diplomata-alapok kezelői, az emigrációs titkos alapok bárói és parazitái, nemcsak hogy nem teremtik meg a nemzeti szellem szabad fórumát, hanem — mert kezükben van talán még — az illegálisan felhasznált cél-vagyon, szélsőjobboldaliság ürügyén fojtogatják az egész magyar szellemi életet. Álnéven írhat 20 DM-ért. Egyébként nem, mert a Parnasszusra mászott dilettánsok írói gárdájában így kevésbbé zavar. Abból a szellemi terrorból, politikai és erkölcsi mocsárból, amit megteremtettek 9 millió frank diktatúrájával, az Auer Páltól Nagy Ferenc 50.000 dollárjáig nyúló neo-konzervativizmusból, a homokra futtatott emigrációs célok, a szájkosaras írók, megkötött kezű és leigázott véleményű szellemi emberek kiáltanak négy-öt ember klikkje felé. Az igazság, a tisztesség nevében: Tessék elszámolni! 170 ezer peso gyűlt össze eddig a plátanosi intézet megvételére Az argentínai sett legnagyobb erőpróbáján. A Plátanoson levő magyar iskola és gyermek nevelő intézet megvá[sárlásána.k akciója a legnagyobb Isikerrel halad előre. Az eddigi gyűjtés eredménye több minti70 ezer peso. Az eddigi felajánlások összesítése az alanti, platanosi lista: 5.000 $ Ohmelár Gyula ..Mindnyájunkért” jelige Tuly Ferenc Grosovichné Sövény Terézia 4.193 $ Bgyesületközi Tanács 3500 $ A Magyar Piákifjúság és a plátanesi növendékek 2.000 Oziprus József Kranauer István Bobrik Arnó Paul cukrász Márkán Vilmos és neje Horváth 1750 $ Argentínai Magy. Kir. Csendőr Bajtársi Közösség 1100 $ Chancho Rengo 1.000 $ Dr. Girsik Géza Dr. Ternák! Gábor Árva Ferenc Ozdy Sándor Zsurek Lajos Dombay Jenő P. Müller József Scheftsik György Albert László Tóth Bertalan Cserta Antal magyarság áte-^ Sándor Zoltán Czifruják Ferenc Denüflee Hilda Németh Jenő Puday Miklós Tóth Szegedy József Vándor és Péter Pr. Veszprémy Lóránd Werb Ernő Pr. Tóth Aa.ranka néhai Wágner Sándor Carl Rhese- Túrák Antal Berkó László Korcsog István FiilöD László Pr. Pintér Ferenc Pr. Simon László Bánffy Endre Rainer Ferenc Magyarok Útja Tuly Béla Závory Pr. N. N. Pr. Bartha István Gyarmathy József Grosa András Riinanóczv Kálmán Szekpres Sándor Pr. Térjék László Pr. Garn.mvölgyi Tibor Seibert József Pr. Szily Imre Pr. Baila Imre Markán Gyula Pely István ifi. Cher Gusztáv Radoszta István Relojería Suiza Fn.ggyas Simon Bercsényi Mátyás Szöcs László Szopkó József „Egy pesti” <$> Carlos Alfonsun Siily Lajos Roth Ferenc Schwanek József Müllner Ágoston Mundloch György és neje (Az ezer peson aluli összegek fölsorolását., valamint az újabb felajánlásokat a következő számunkban folytajuk.) A Magyar Ház vezetői elhatározták, hogy a világhírű magyar zeneszerző, Bartók Béla tiszteletére emlékestet rendeznek. A hangverseny előkészületei megkezdődtek. Bartók legszebb művei kerülnek bemutatásra. • Az argentínai magyar könyvkiadás legúja.bb eseménye Vaszary Gábor könyvének, a Ketten Párizs ellen cimii mulatságos regénynek újbóli megjelentetése. A Kárpát új kiadványát igen élénk érdeklődés fogadta. • Kerecsendi Kiss Mártonná szeptember 28-án leánygyermeknek adott életet, a kiváló magyar orvosházaspár, Kutassyék szanatóriumában. A boldog szülök ezúton is köszönik a Magyarok Otja olvasóitól kapott sok kedves üdvözletét és a Katalinnak szóló jókivánatokat. * Az Excelsior Rádió hullámhosszán, a MHBK argentina i főcsoportja rendezésében már kétízben sugároztak műsort. A nagysikerű rádió-óra szereplői a következők voltak: Szeleczky Zita és Olga, vitéz Kolosvári- Borcsa Mihálvné, Tóth Bertalan, Kövesligethy Radó és vitéz Szende Ferenc. A magyar kolónia érdeklődéssel várja az adások folytatását. * désfalvi Patakv Zsuzsannát eljegyezte Papp Géza. (Minden külön értesítés helyet.) • Endre Zsigmondné Buenos Airesben elhalázott. Az idős matróna unokájával vándorolt ki Európából. Argentina földjén helyezték örök nyugalomra a 83 éves sok megpróbáltatással sújtott magyar nagyasszonyt. Kedves Vámos Imre! Nem ismerjük önt, bár nevével nem egysier találkoztunk a 4S-ös szovjetbarát sajtó hasábjairól. Idekint a Látóhatár címlapján pillantottuk meg a nevét, nagy csodálkozásunkra. Azon már csodálkozni sem tudtunk, hogy a müncheni rádió —, amiről azt hittük, hogy a Szabad Magyarország Hangja lesz — alkalmazta önt s Dessewffv gróf úr és Thury szerkesztő úr bölcs előrelátása folytán épp önre bízta az ifjúsági rovat vezetését. Nem arról akarunk most itt szólni, hogy ön Vámos Imre milyen nagyszerűen megfelelt feladatának. Ebben a levente-botrány után egy pillanatig sem kételkedhet a budapesti kommunista párt. A mi figyelmünket Vámos Imre írói tevékenysége keltette föl. Pallérozott stílusát, ismerősnek tűnő gon dclatmenetét, meglátásait már-már értékeltük. Egész júniusig. Addig, amíg ön be nem nyújtotta a szerkesztői értekezleten Thury Lajos szerkesztő úrnak azt a Shakespeare-kommentárt, amely formás kis tanulmányban mutatta be a hallgatóknak a nagy angol költőt. Dolgozata Thury Lajosnak is nagyon tetszett. Ki is jelentette ott a helyszínen, hogy ilyen jó kéziratot még életében nem olvasott. S ez nagy szó, kedves Vámos Imre, mert Thury Lajos már elég sok kéziratot olvasott életében- De mit tesz a sors! A következő szerkesztői értekezleten, azaz másnap, a tapintatlan külpolitikai kommentárjairól már régóta ismert kiváló újságíró, Sztankovich Viktor ismét letette az ön kéziratát Thury Lajos elé. Melléhelyezte Szerb Antal könyvét, amelyből pillanatok alatt kiderült, hogy nagy szellemek találkozásáról van szó, vagy pedig... — na igen. mit szépítsük a dolgot, — nyilván plagizálással állunk szemben. S tekintve, hogy szegény Szerb Antal nem jöhet vissza mártír-sírjából, hogy Shakcspeare-ról alkotott véleményét Vámos Imrítől szóról-szóra kölcsönözze, —' a tettest tehát ne keressük tovább. Ezekután könnyű megérteni a levente-gyalázást is. Aki ilyen erkölcsi alapokon áll, kedves Vámos Imre annak minden oka megvan, hogy a magyar ifjúságot valamiképpen lerángassa a saját szintjére. Ezzel tehát egynémely rejtély meg is oldódott előttünk. Csak azt nem értjük egészen hogy Thury szerkesztő úr miért haragudott meg ily summásan Sztankovich Viktorra, akinek a leleplezés után nemsokára távoznia is kellett a müncheni magyar rádiótól. Igaz, hogy ahol Vámos Imre ezután is szóhoz juthat, ott Sztankovich Viktornak nincs mit keresnie. egy emigráció céljait finanszí-' lius 10-ike óta az érdekeltek, arozza. A „Hugária" már tett fel pár kellemetlen kérdést, hogy mi történt ezzel az alappal. Júkik az alapot kezelték arra sem érdemesítették az emigrációt, hogy halkan megnyikkanjanak. Az emigráció azonban tud róla, hogy négy, avagy öt úr, akik igen közel álltak ehhez az alaphoz, a munkátlanságból, állástalanságból is jobban él, mint mások a munkából. A Tocoles:u-féle emigráns botrány az árratlan tisztesség csúcsteljesítménye ahhoz képest, ami a titokzatos urak által kezelt diplomatailap mögött meghúzódik.. Diplomaták, akik diplomatikus mólon nem akarnak elszámolni 9 Tiillió értékű aranyrúdról és állástalan bankfiúk, akik részvényeket gyűjtenek, autót, repülőgépet vásárolnak és volt „feleős miniszterelnökök", akik csak így félkézzel felemelnek 50.000 dollárt, hogy farmot vegyenek maguknak a nemzet pénzéből, serlock Holmes dús fantáziájú rója nem tudna olyan politikai letektívregényt alkotni, annak isszes kellékeivel — buenosaire- i utasokkal, luxus nőkkel és uxus-szállodákkal, román és nénct courtizanokkal, Braziliába nentett zsidó vagyonok álcázá-Irta: Marschalko Lajos
