Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-15 / 16-17. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. szeptember 15. 15 Milyen egyenruhát viselnek? Eddig nem tudtuk, hogy a román vörös haseregben ilyen magasrangú magyarok is volnának. Minden jel arra mutat, hogy azok a hétpróbás moszkoviták akik holnapután talán Georgiában, vagy Kínában csőszködnek. 4 Illyés Gyula ..Föltámadott a tenger” című. negyvennyolcas filmjét is megfricskázza a Révai által alapított irodalmi ujsánr. Azt mondja a vörös dogmatika lapja, hogy a film ..nem tudja mindig kellően életre kelteni a helyzet bonyolultságát, például a nemesi vezetés korlátáit”. Kifogásolja, hogy ,,a nemesi ábrázolás gyengébb és a népi ábrázolás erősebb a nemzeti egységen belül...” Megvalljuk őszintén, nem értjük özeket a talmudista mondatokat. Viszont a színes film Buenos Airesbe érkezett képeiből olyanféle megérzésünk támad, hogy Illyés se tudott egészen megszabadulni a „helyzet bonyolultságától“. A- mi őt ma körülveszi..., Kossuth és Petőfi már mint középosztályi értelmiséghez tartozó emberek tul jól tápláltak s kövérek. Viszont a gubás, mezítlábas, szutvkos tömegek kulturállapota néha olyan felháborító, hogy az ember egyenesen a Rákosi-demokráciára gondol, a jól táplált és a vörös dogmatikába betokosodott, puhán kövér kispolgári kommunista vezetőkre és az egyre rongyosabb és elkeseredett tömegre. Szegény Illyés Gyula! Mi mindent meg kell érnie egy kvalitásos írónak, ha bértolnokká szegődik. e> Fejfájás Rossz kedély Bosszúság és hasonló megbetegedések ellen garantáltan és gyorsan segít a MOSZKITÓ A száműzetésbe kényszerült magyar jókedv lapja [iccept nélkül megrendelhető, Balcarce 605. Buenos Aires Kérjen mutatványszámot! Mokráiay fiambrérlújá 1 >an mindig friss árut kaphat! Eavalle 370 T. E. 31 — 2573 EUROPA Ékszer- és óraszaküzlet V Á N D O It és V É T E It Grl. JUAN D. PERON (ex ¡Munro) Teherautóval fuvarozást vállalunk RA-SE AL,mS5S, HOLZMANN y Cía. Telefon: 742 - 1510 WECKERLE SIMON Elsöosztályú úri szabómester vállal hozott anyagból is, a legkényesebb ízlést is kielégítően férfiruhavarrást. TACUARI 462 CAPITAL Magyar-horvát kapcsolatok és a Dimamedence elrendezése írta: Homonnay Elemér ( 3. közlemény ) Alig telt el négy hét, hogy a horvát sábor elszakadást kimondó határozatával a horvátság kivált a dunai életközösségből, máris keserűen tapasztalnia kellett, hogy e délszláv ideológia jegyében történt döntésével magát a nagyszerb imperializmusnak, a bizánci önkénynek és a balkáni kultúrának szolgáltatta ki. S amíg Radie István vezetésével megkezdte passzív ellenállását a nagyszerb uralom ellen, megjelentek az első horvát emigráns csoportok Budapesten és Bécsben. Budapesten Frank Ivó vezetésével a horvát nacionalizmus zászlóvivői, a Horvát Jogpárt hívei, Bécsben pedig a vérbefulladt 1918. december 4-i felkelés katonai vezetői. Amikor 1923-ban Radie is belátta, hogy a passzív ellenállás európai módszerével a balkáni Belgráddal szemben semmiféle eredményt sem lehet kivívni, a Dráván átszökve elsőnek ugyancsak a magyar fővárost kereste fel. A magyar kormányzat szimpátiával kísérte ugyan a horvátság erőfeszítéseit, azonban trianoni kiszolgáltatottságában, minden hatalmi eszközétől megfosztva a horvátság pozitív megsegítésére nem gondolhatott. De még így, elesettségében is mindent megtett, hogy a horvát probléma elintézetlenségére, illetve annak revíziójára felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét. így a magyar békedelegáció a párizsi békekonferenciához felterjesztett egyik memorandumában hangsúlyozza, hogy a horvát területeknek Jugoszláviához való csatolása egyáltalában nem fedi a horvát nép többségének akaratát s érdekeit és egyben rámutatott arra a tényre, hogy a horvát többségű területek kiterjedése, földrajzi és gazdasági adottságai alapján minden lehetősége megvan annak, hogy' a horvátság külön horvát nemzeti államban élhessen. Amikor 1920 májusában a Szovjetunió első Európa elleni támadása alkalmából a francia kormányzat középeurópai s dunai politikájának radikális revideálására készült s még a trianoni béke aláírása előtt megindultak e békeszerződés revízióját célzó tárgyalások, a magyar kormány kibontakozási terve nem szorítkozott kizárólagosan a magyar sérelmek orvoslására, hanem ismét szót emelt a horvátság mellett hangsúlyozva, hogy a horvátság sérelmeinek orvoslása nélkül aligha képzelhető el a dunai térség tartós és megnyugtató rendezése. (6.) A magyar kormányzat azonban nemcsak e kettős ténykedésével tett bizonyságot a mellett, hogy az elszakadás ellenére is sorsközösséget érez a horvátsággal. Egész jugoszláviai külpolitikánkat a horvát kérdés alakulásától tettük függővé. így Budapest és Belgrád viszonylatában csak akkor következhetett be közeledés, ha a szerb-horvát feszültség is enyhült. Ha ellenben Belgrád és Zágráb viszonylatában válságosra fordult a helyzet, magyar-jugoszláv viszonylatban is súlyosbbodás következett be. 1941. április 10-én ismét Magyarország volt az első állam, mely Horvátország függetlenségét elismerte. S bár Pávelic Horvátországba való visszatérésekor Károlyvárosban még a legmelegebben nyilatkozott a magyarságról, a <5 függetlenségét visszanyert Horvátország s Magyarország közt mégsem alakult ki a kívánatos és természetes összhang. Egyrészt, mert Horvátország a Muraköz Magyarországhoz való visszacsatolását vita tárgyává tette, másrészt, mert a horvát politika az olaszokból való kiábrándulás következtében csakhamar kizárólagosan német befolyás alá került és Ribbentrop mindenképpen arra törekedett, hogy a Dunamedence népei közé éket verjen s így a háború győzelmes befejezése esetén Németország számára biztosítsa a dunai térség végleges, minden bizonnyal kizárólagosan a német érdekeket szolgáló rendezésének lehetőségét. 1945 tavaszán a nyugati hatalmak közreműködésével aztán a Dunamedence sorsa is beteljesedett. A Szovjetunió megvalósította azt, ami a cári Oroszországnak nem sikerült: megszállotta s gyarmatává tette az egész Dunamedencét s benyomult a Balkánra. Uralmának biztosítására mindenütt a kommunizmust juttatta hatalomra. így Magyarországot is és Jugoszláviában is, ahová a horvátságot ismét visszakényszerítették a népi önrendelkezési elv s az atlanti charta célkitűzéseinek meghazudtolásával. így a nagysziáv imperializmusnak való kiszolgáltatottságunkban s a kommunizmus igája alá gyűrve ismét közös lett a sorsunk. Ismét csak beigazolódott, hogy a Dunamedence népeinek jó és balsorsban egyaránt közös a sorsuk. Mindszenty bíboros és Stepinac bíboros közös sorsa a két nép sorsközösségének szimbóluma. Magyar-horvát viszonylatban tehát teljes egészében áll Máriaffy tétele: a magyar nemzetet megbonthatatlan sorsközösség fűzi össze a Dunamedence népeivel. Ha fenti tétel igaz, fel kell vetnünk a kér* dést, hogy a magyar és horvát nemzet politikai törekvéseinek igazi hordozói, vagyis a magyar és a horvát emigráció politikai vezetői elismerik-e e tétel helyességét s ha igen, készek-e e tételből folyó azonos célkitűzések közös szolgálatára? Azt hiszem, olvasóim teljes mértékben egyetértenek velem, hogy e kérdés vizsgálatát a magyar emigráció síkján teljesen feleslegesnek tartom, hiszen a nemzeti alapon álló emigrációs sajtó immár évek óta vallja e tételt, hasábjai mindenkor nyitva állnak a horvát kérdés baráti méltatására s immár nem egyszer kifejezte készségét a horvátsággal való szoros öszszefogásra s a Dunamedence feltétlenül szükséges újjárendezése során a horvát érdekek biztosítására. (7.) De nemcsak az emigrációs magyar sajtó, de az emigrációs politika legismertebb tényezői is ily értelemben nyilatkoztak. (8.) Az a tény, hogy a Horvát Nemzeti Tanács rendezésében ez év áprilisában Münchenben megtartott horvát függetlenségi évforduló ünnepségén a Magyar Nemzeti Bizottmány képviselője is jelen volt (9.), bizonyítja a horvát kérdésben a különben nagyon is óvatos Nemzeti Bizottmány is nyíltan állást foglalt. Amikor ismételten utalunk a nemzeti ala( Folytatás a köv. oldalon )
