Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-02-10 / 5. szám
4. oldal. Buenos Aires, 1953. február 10. MAGYAROK ÚTJA KITASI KOVÁCS LAJOS: Saopaulói szép napok Nemcsak álmom, hitem hogy • egyszer megírom otthon emigráción emlékeimet. Talán kimegyek n Margit-szigetre, a platánok alá, vagy fogaskerekűvel a Sváb-hegy- ¡ re, de az is lehet, hogy egyszerűen beülök a Centrál-kávchá/.ba, egy Wis márvány-asztalhoz. Mert egy pillanatig .se kétkedem abban. hogy újra lesz Centrál-kávéház, nyüzsgő újságírókkal, kölcsönkérő Urai költőkkel, lump regényírókkal, méglumpabb színészekkel és Tónlval, a főpincérrel, akinek mindig tartozni fogok. Tehát egyszer a Margit-szigeten, a Sváb-hegyen, vagy a Cent- j rálban magam elé teszek egy j szép, tiszta ív papírt és az ívre felírom a címet: ,,Saopaulói szép | napok". Tudom, ez emlékeztet Kontárom! János „Császári és Királyi szép napok” című írására, cje nem is tiltakozom az ellen, hogy Komáromi Jánosnak ez a remek kis könyve lebegett a szemem előtt, amikor felmerült bennem először ennek a megírandó írásntűnék a terve. Napló lesz, vagy regény, talán csak összefüggéstelen vázlatok — nem tudom még. Egy azonban bizonyos: az emigrációs élet napos oldalán ballagok végig. (Bár Sáo Paulában, legalább is celzjusban kifejezve. nem sok különbség van a ..napos” oldal és az „árnyékos” oldal kfizöt.t.) „Saopaulói szép napok” — erről fogok írni. S ebben az írásműben rsak a mosolyt jegyzem fel — nem a problémákat nem a harcot, nem szürke hétköznapok taposó egyformaságát. Most, mintha az előfutamnál tartanék. Bár lehet, hogy soha nem ké- '} szül el ez a könyv. Hiszen lusta | teremtés vagyok. Akkor megma- | rád néhány töredék, színes mo- ’ zaik — a napos oldalról. Lassan vége lesz a nyárnak. : Már áttértünk a téli időszámítás- j ra is, nyertünk egy órát. Jól is jött ez: éppen tűi voltunk az Ida regényének a bemutatóján, s az ilyen nagy sikert valahol meg kell ünnepelni. Nem csak olyan akármilyen módon. S minha a sors kegye lett volna, éppen ezen az éjszakán, éjfélkor egy órával visszatolták a mutatót. Egy órával tovább lehetett ünnepelni * Az Ida regénye nagy siker volt. Sokat nevettünk rajta, hiszen a Gárdonyi-darabban egymást váltják a kedves, humoros jelenetek. (Minduntalan felcsattant a taps, feltört a kacagás. Ml szerencsések, azonban, akik nemcsak az előadáson élvezzük végig a darabokat, hanem a próbákon is, a próbák minden derűjével és izgalmával, még külön számokat is kapunk. A legmulatságosabb volt, amikor az Ida regényének egyik próbáján az egyik kedves műkedvelő, aki szigorú apácát játszott, s éppen Petőfi szemelvényeiről volt szó, váratlan szóbotlással a következőket mondta: — Petőfi „szerelvényei...” ★ Egyébként Páger Antalt ebben a darabban végre ..civilben” láttuk. Mert az Ur Ilonáiban jezsuita volt. Az Esőben protestáns prédikátor lesz. Az elnémult harangokban pedig görögkeleti, pópa. Valaki meg is jegyezte: — Págert tiszteletbeli pappá kellene avatni. . . Miért is ne? Hiszen már tiszteletbeli tanító. ★ S valamit Páger Antal kiállításáról is. A kiállítás a Templomépítő Bizottság által rendezett Garden Party alkalmával nyílott meg a Szent Imre gimnáziumban. Nagy sikere volt a képeknek, sok százan megnézték, tiz kép cserélt gazdát már az első napon __ a legnagyobb és legszebb vásznak! — és nagy volt a Págerképek iránt az érdeklődés. Eljött egy kedves régi magyar nénike is, akii azt hiszem ez alkalommal látott ilyen kiállítást és „egy rakáson” ennyi képet. Csodálkozva végignézte a kiállítást, aztán Páger Antalhoz lépett és azt kérj dezte: — Mondja Páger úr, hány segéddel dolgozik maga?-—Segéddel? — csodálkozott a művész. — Hát nem maga a vállalkozó, a segédek meg festenek? ★ Ugyanezzel a kedves idős nénivel történt meg különben a másik kedves história is. Egyik régi magyar barátjuk a közelmúltban Európában járt. Olaszországban, Németországban. Franciaországban, Svájcban. Angliában. S amikor visszajött, természetesen sokan meglátogatták, érdeklődtek az öreg földrész felől: milyen is ott az élet? S Európát-járt magyarunk megmutatta a magával hozott fényképeket is. Történetünk hőse — az idős néni — nézi-nézi a római képeket, aztán hirtelen fellobban benne minden, amit az ,.új magyaroktól” hallott a bombázásokról. fa romokról, s megszólalt: j ■—-Mennyi rom! Itt alaposan ! összebombáztak minderet. Csak i azt nem értem miért nem hordj ják már szét ezt a sok csúnya követ, m iért nem bontják el ezt a sok csúnya romot? Már mint a — Colosseumot és a Fórumot. S ha inár a Templomépítő Bizottság Garden Partyjáról megemlékeztünk, nem feledkezhetünk e! Marek Lászlóról, a Szent István-templom építőjéről. Marék László széip, öskeresztény felfogásban, de modern stílusban építi a saopaulói magyarok templomát. Miagyar címerek, magyaros díszitőelemek, imádságos egyszerűség és megváltozhatatlan magyar jelleg uralkodik ebben a szép templomban. Természetesen a szobormüvek is az építőművész elgondolásai szerint készültek el, stilizált, harmonikusan modern felfogásban. Persze nem mindenkinek tetszik az ilyen stílus, hiszen sokan még a tihanyi templom Stulhoff Sebestyén-faragta bárok angyalkáinál tartanak. E- gyik kedves, öreg festő megsokalta a dolgot és hozzászólt a templom kérdéséhez -— amikor a Fatimái Szűz Oltára is elkészült, persze modern felfogásban, egyszerűen megmintázva. Az Öreg művészember tollat vett a kezébe és megírta véleményét a modern magyar teplomrói. „Hát modern lettél Szűz A- nyám?. . . ” —.írta többek között. Viszont a saopaulói püspök úgy látszik nem osztotta kedves magyarunk nézetét, mert amikor bérmáláskor meglátta az épülő magyar templomot, Marek Lászót. azonnal meghívta az Egyházművészeti Tanácsba — tagnak. ★ Otthon Egy cégi szán csilingel a múltban hagyott havas úton. Itt nyár van és tegnap rácsodálkoztam egy virágos bokorra. ÚTLEVÉL! ÁLLAMPOLGÁRSÁG megszerzéséhez szükséges iratok birtokába juthat dr, E. X. ALVAREZ ügyvéd segítségével. — Méltányos árak! Érdeklődjön a Magyarok ltja kiadóhivatalában személyesen, telefonon, vidékről levélben. (válaszbélyeg mellékelendő.) Reconquista 558, T.E.30-3068 Teherautóval fuvarozást vállalunk RA-SE ALÍTISZ, HOLZMANN y Cía. Telefon: 742 - 151ß EGRI GYEREK PESTEN Kereesendi Kiss Márton elbeszélő se JgLSÖ időben Róza nénitől, a hóstyárói jártam be az iskolába. Kék papírosba fogalt könyveimen virított a címke: I. reál. oszt. tan. Nagy házat bérelt Róza néni Egerben. Szobáit telezsúfolta a nyugdíjjas élet nyugdíjas bútoraival. Én a kamrában tanyáztam, mert a két nagy szobát kiadtuk. Egyikben egy adventista asszony lakott, a másikban Hibái úr, aki a közeli gyárban dolgozott s hazaérve egész este lombfürészmunkákkal bíbelődött. Elég szűkösen tartott engem Róza néni. Igaz, keveset is kapott a kosztért. S az a jó, ha a diák nem eszik sokat, különben nagyon megnő] a feje. Takarékoskodtunk b;át kölcsönösen. Épp azért csodálkoztam, amikor egy este Róza néni bejelentette, hogy Pestre utazik, én meg vele hogy lássak világot. Pest! Sokat hallottam már róla Itózi nénitől, mert ő minden évben felment egyszer, mivel a férje ott feküdt a farkasréti temetőben. ő mesélt Pestről, az egetverö, nagy házakról, meg a sok emberről. Hibái úr, az első szoba lakója a Dunát emlegette sokszor, mert ő is dolgozott valamikor a partján. Az adventista asszony csak annyit tudott Pestről, hogy ott vannak a rossz nők. Napokig készülődtem és már aludni se tudtam. Milyen lesz a híres város, ahol Duna van. emberi sokadalom és rossz nők? Na, ha nagyon akartam, megtudtam mindent rendre, mert mégiscsak “ljött a hajnal, hogy útnak indulhattunk. Én vittem a kis vulkán fibertáskát, benne az újságpapírba vöngyölt ennivalóval. Nem közönséges táska volt ez! A füle folyton kotyogott és a zárja sose szolgált. Jól átmadzagoltam tehát, kinyílás ellen. Róza néni kezében ócska, fekete ridikül lógott s egy kis madzag arra is került, mert még az esküvőjére kapta. Az is szeretett kinyílni, azért került rá a madzag. Igaz. hogy bekentük cipőpasztával. hogy ne virítson. f>, zsineg, spárga, madzag! . . Vagy minek nevezzelek?. .. Nagyon szerettünk mi téged. Nagyon jól össze tudtad tartani a hézagos szegénységet. Hányszor voltál nekem is harisnyakötö, vagy nadrágszíjj! S milyen olcsón adtad testednek könnyen elrejthető erejét! — igen. most már tudom, miért írta nekem az anyám, valahányszor csomagot küldött: a zsinegre vigyázz, fiam! — Csak az urak vágják el a madzagot a szegények kibogozzák türelemmel. Indulás előtt egy órával felszálltunk a vicinálisra. Helyet kerestünk válogattunk, fészkelödtünk, — ha már mindenképp meg kellett fizetni. Aztán lerakodtunk és próbálgattuk, hogy puha-e az ülés. Puha éppen nem volt, de azért megjárta. így hát meg kellett dicsérnünk a vasútat, noha ez nem volt olcsó dicséret. Róza néni is gondolhatott erre, mert többizben megszámolta a pénzt. S hogy elindult velünk a nyöszörgő kocsi, egydarabig még nézelődtünk a hajnalban, emlékeztünk szegény megbq|ldoguItra. aztán Róza néni megkérdezte: — Nem vagy éhes, te gyerek? Persze, hogy éhes voltam, csak a kérdés volt szokatlan. Ez vagy a gyászhoz, vagy az utazáshoz tartozik, —— gondoltam és kimadaagoltam a táskát. Róza néni elővette az ételt és egy kerekvégü kést. Vágott a kenyérből, addig én kicsavartam a fogammal a kávésüveg dugóját. Füzesabonyig mindent megettünk. —“Majd a vásárcsarnokban lesz ennivaló! Azt nézd meg, te gyerek. __ így vigasztalt Róza néni. Az átszállás nem ment könynyen. Legalább tíz embertől megkérdeztük, melyik visz Pestre? Már indult velünk a vonat, aimikor Róza néninek eszébe jutott: hátha rossz vonatra szálltunk. Mert. az ilyen előfordul. f> lánykorában már megjárta. Szerencsére, egy fekete, üszkösképű ember megnyugtatott bennünket, s így már csaknem biztosra vettük, hogy mégis Pestre érünk. A „rosszvonatról” még sokat társalogtunk. Róza néni az urát is ilyen vonaton ismerte meg. Lánij, meg is halt szegény, idejekorán, tüdőbajban... Ámbár amilyen nehéz így, magányosan, nem is ártana mégegy „rosszvonat”. Az úton nem történt semmi nevezetes. Én felijegyeztem az állomások nevét s néztem időnként a szemben ülő lányt, akinek olyan szép volt a szája, hogy reggeltől estig az Istent kellett volna vele dicsérni. Róza néni meg mindent elmondott az üszkösképíínek, ami az utolsó harminc évben történt. Főleg a betegségeket, meg az emberek rosszaságát. meg azt, hogy ő nagyon gazdag, csak arra vár, hogy meghaljon a milliomos papVokona, akinek óriás szölleje van s aki annyira fösvény, hogy amikor a pincéjében munkások dolgoznak, tejet küld nekik ebédre, nehogy megkívánják a bort. Meg is érkeztünk elég szerencsésen. Ha nem számítjuk hozzá*, hogy a sírra való virágot otthon felejtettük. Róza néni azt mondta, ez már így szokott lenni, Nagy üvegházba vitt be bennünket a vonat, ahol kiszálltunk és tolakodtunk a többiekkel. A kis táska a térdemet verte, üres volt már, mivel Hatvanban összetört az üveg. Még jó, hogy a kávét idejében kiittuk! A másik kezemmel fogtam Róza uéni hársonykabátját, nehogy elkallódjak a nagy forgatagban. Tgy törtettünk a fiesti napvilág felé, közben a vonatot kékruhás vasutasok lepték el, hoszszúnyelű kalapácsokkal s mint ola.ios harkály-sereg megkopogtatták a kerekeket. — Pimni. . . Pamm . . . Szénen hangzott a nagy zsivalygásban, de nem törődhettem vele eleget, hiszen itt van Budapest, ahol Dunát lehet látni, meg rossz nőket. — A Duna! A Duna! — kiabáltam Róza néninek, míg valahogy kikeveredtünk a forgatagból. A rend pásztora megmutatta a villamost s mi felültünk rá. Tizenkilenc volt az elejére írva, de voltak öregebbek is. A villanlyoson szorongtunk és kérdezősködtünk. S ahol már vagy hatan esküdöztek, hogy itt a Duna, ott leszálltunk békességgel. — Engem nem csaptok be — dohogott Róza éni, — mert a pestiek huncutok, — de én már alig figyeltem a szavára, csak ámultam a tengersok víz felett úgyhogy kétszer is orrabuktam, mire a lépcsőkön leértünk. Volt is rajta látnivaló! A lábamat szétterpesztettem, nyakamat előrenyujtottam, űgv bámultam a kegyetlen nagy vizet, óriási hid is volt rajta. Olyan mintás, mintha Hibái úr vágta volna ki egy óriási lombfürésszel. Csak faltam a szép, tágas világot: a vizet, a hegyeket szemközt, meg ia palotákat. Tán még most is ott kísérném a szép szőke ladikok útját, meg a füstölő hajókat. ha Róza néni meg nem fogja a karomat: __Elég a Dunábul! Megint kérdezősködés. megint villamos. Vagy egy óra hosszat. így értünk egy nagy, üveges hodályba, belefért volna kétszer a reáliskola. Nyüzsögtek benne az árusok. Alert nagy piac volt az üvegház alatt. El se tudnám sorolni mi mindent láttam ott, húsokat, virágo kát, meg maflaképü, tátogó halakat. Még kókuszdió is volt! Legalább is azt mondták rá, hogy az. Le-fel jártunk a lépcsőkön Róza néni itt már ismerte a járást. A végén vett is két piros szafaladét, egy cipót, meg tíz deka deka juhtúrót. (Mert az nagyon jó!) Végtére a temetőbe is eljutottunk. Ott már nem is csodálkoztam, hogy az is mekkora, elvégre Pesten minden nagyobb s ahol rok az ember, ott nyilván soknak kell meghalni is. A sír mellett buzgón imádkoztam Róza nénivel, hogy kiérdemeljem a nagy költséget, amit rám pazarolt és tiszta szívvel résztvettem szomorúságában. Imádkozás után leültünk a sír szélére és megettük a szafaladét. A birkatúrót is felkente Róza néni a kenyérre, de alighogy beleharaptunk, tátva maradt a rzánk, mert észrevettük, hogy csúnyán becsaptak bennünket a pestiek. Mert nem bégett. de bőgött az a birka! úgyám: tehéntúró volt. Közönséges tehéntúró! Én azért megettem volna, csak Róza néni méltatlankodott kegyetlenül, mert neki már hozzátartozott a kegyelethez a birkatúró is. így hát szapora fenével etette meg a pesti kofát, a tehéntúrót meg lekaparta a kenyérről, a kerekvégü késsel. hogy vinnénk tán haza, mivel holnap tésztanap lesz s a túróscsuszán hasznosíthatjuk a kárt. . . Ha ugyan hazatérünk holnapra, mert az is megeshetik, hogy rosszvonatra szállunk!
