Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-02-10 / 5. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. február 10. 5. oldal Kié lesz a Magyar Ház? A legnagyobb örömmel és lelkesedéssel jelentettük be nemrég a Magyar Ház megszületését. Ugyanolyan szeretettel állunk mellette e napokban, amikor ezernyi ¡probléma, gond. zűrzavar, intrika környékezik. A Magyar Ház születését csodának neveztük. Az argentínai magyarság állandóan visszatérő problémája látszott megvalósulni. amikor egy kiváló honfitársunk, nagyobb összeget tett le arra a célra, hogy itteni intézményeink hajlékhoz jussanak. Nem ismételjük meg a terv jelentőségét. Mindennél többet mond, hogy a felajánlott összeg nanok alatt megháromszorozódott. Kibéreltek a célnak megfelelő épületet. Megindult a munka* és anvagfelajánlás az átalakítások megoldására. Felébredt az érdeklődés, csapatostól jöttek az új tagok. TTgv látszott, mindenki helyet kan végre ebben a házban, aki a keresztény-nemzeti Magyarország száműzött. gyermekének tudia magát.. Azt hittük, hogy minden intézményünket egybefogó boltozat borul széttagoltsággal küzdő 'kulturális és társadalmi életünkre. Végre találkozhatnak egymással azok a jóakaraté magyarok, akiket vagy az eddigi keretek, vagy a politikai geográfia különböző szélességi és hosszúsági vonalai, vagy csupán nz alkalom hiánya választott el egymástól. Még javában folyt az új tagok belépése, az új felajálások összegyűjtése. amikor, — mintegy láthatatlan intésre — kitört a vihar. Zavar és bénulás következett. Az átalakítási munkák még be sem fejeződtek, de már dúlt a medvebőr-vita: kié lesz a Magyar Ház? A beállott zavart szerintünk egy szerencsétlen félreértés okozta, amit aztán külső, lesbenálló. magyarellenes erők még jobban föl°zítottak. Használni szeretnénk az ügynek, amikor e féreértés tisztázásának hálátlan szerepére vállalkozunk. A mostani állapot igazi oka nz, hogy a nagy buzeósáe egyik rossz pillanatában elsikkadt az eredeti cél. Még fölémilte előtt, leomlott az a fent említett, széles boltozat, amely alatt minden magyarnak helvet Ígértek. Nem szeretnénk még gondolatban sem megbántani a Centro Húngarót. Tudiuk. hogy az egyesület tagjainak nagy érdeme? vannak a Magyar Ház gondolatának elindításában. Hiszen az egyesület hajléktalansága volt az eredeti probléma, ez szélesedett ki később a Magyar Ház gondolatává, amely (miként néldául a buenosairesi Lengyel Házi magában foglalhat minden keresztény és nemzeti alapon álló intézményünket, elsősorban a Centro Hugarót. Helyeseljük, hogy a Centro Húngaro végre a canningl kuckóból méltó helyre került, azt azonban már nem tudjuk helyeselni, hogy a Centro Húngaro tulajdonába vélte venni az egész új épületet s az anyagi és dologi javak birtokában ¡váratlanul azonosította magát a Magyar Házzal. Ez voltaképpen az eredeti terv összeszűkítése lenne s ha látszólag tetszetős is egyesek előtt, magának a Centro Húngarónak sem válik javára. Mit szóljanak azonban azok, akik a széleskörű összefogás híveiként léptek be a Magyar Ház alapítói közé, a nélkül, hogy a Centro Húngaro tagjai akartak volna lenni? (>k ma jogosan protestálnak, azokkal a Centro tagokkal együtt akik maguk is úgy látják, hogy a Centro Húngaro nem akadályozhat. meg ilyen széles összefogást és akik úgy vélik, nem sérti az «>egyesület édekeit, ha az belül maad a Magyar Ház keretein. E kérdés fölött lehet vitatkozni. Egy azonban nem vitás: a Magyar Ház alapítói a magyarok társadalmi és kulturális székházára adták hozzájárulásaikat. Most utólag ez a szándék meg nem változtatható, mert zavart kelt. amit aztán kívül azok használnak föl. akik a Centro Húngarónak éppolyan ellenségei, mint a Ma gyár Háznak és minden összefogásnak. A második hiba akkor történt. : amikor az aggálvoskodókat azzal ! nyugtatták meg, hogy a Centro Húngaro a Magyar Ház birtokbavétele előtt úgyis lemond __ ami különben is természetes lett volna ilyen nagy változás alkalmával — új választások lesznek i s az egyesület új vezetősége már | a Magyar Ház vezetőségét is je| lenti. Ez volt a tüzcsóva! A választás, amely a mai, forró külpolitikai légkörben lehetővé teszi az eseményekbe való bekapcsolódást. Az évek óta néptelen és unalmas választmányi gyűlések után robbanásszerűen felszökött most a választmányi tagság ázsiója. Megkezdődött a kortes-háború. Kik lesznek a vezetők és miért ők? Kialakultak a frontok s titokban olyan erők is beleavatkoztak a nagvidai küzdelembe, akikről azt hittük nem is léteznek már egy felszabadítandó Magyarország számára. Mindennek gyászos következménye lett: az építők a vita hej vében elfelritkeztek az építésről, j Megingott a bizalom. Úrrá lett az ilyenkor legkárosabb óvatosság: várni kell! Nem tudom kinek ad- i tani. miért adtam, nem adok töb- i bet, nem hozok ú.j tagokat, mee; várom, amíg minden kitisztul. Az | új belépők már elfeledkeztek az j alapítók nemes szándékairól, a í magyarság szolgálatáról. ReiénS- süket feltételekhez szabták. Ha én belépek, amannak, ki kell lennie. Nem lépek be. mert jobboldali lesz a vezetés! Nem lépek be. ¡ mert a baloldal fog iránvítani. ! Holott minden normális elképzej lés szerint a ..vezetés” nlvan lesz. amüvet a Magyar Ház alapítói, belépő tagjai, együtt, demokratikus szavazással megszabnak, És aki azt hiszi, hogy kedvet gyakorol amikor a Magvar Házba belépannak már nincs is ott a helye! Azt ígértük, hogy a félreértéseket szeretnénk tisztázni. Nem bogozzuk tehát, tovább a szálakat. Ha a Centro Húngaro nem látta ,meg, hogy számára is kedvezőbb helyzet teremtődik, ha az eredeti cél valósul meg. most nteg keli látnia. Ha pedig akad egy-két ember a vezetőségben, akik ehhez a káros félreértéshez ragaszkodnak. azokhoz a Centro Hungarónak nem kell okvetlenül ragaszkodnia. A gyakorlat megmutatta, hogy olyan ..magyar házat" ahol bárminő diktatúra fenyeget. vagy ahol új torzsalkodási lehetőség nvilik. nem támogat a magyarság. Amint a gyakorlat fogja bebizonyítani azt is. hogy amint a félreértést eloszlatják. a Magyar Ház szervezése új lendületet kap és napok alatt befejezhető. Hibák mindenütt történnek. El kell tehát újra kezdeni, szemrehányás nélkül, hiszen jóhiszemű volt mindenki. Az igazi bajkeverők azok. akiknek egyaránt fá(j a Magyar Ház s egyaránt fáj, hogy a Centro Húngaro jobb feltételek közé kerül. Velük szemben az egyetlen helyes védekezés, ha visszamegyünk az eredeti tervhez, ahhoz a ponthoz, ahol mév minden nagyszerűen ment. A Magyar Házat el kell választani a Centró Húngarótól. I össze keli tehát ülniök az alapítóknak és meg kell indítaniok | a munkát és meg kell indítani a t M E G ¥ E H Y E L L A: Sorok a tanácsos úrhoz — Ha egyszer hazakerülünk — fejezte be szokásos honmentő eszmecserénket az öreg tanácsos i — elégedjünk meg, ha másod-harmadosztálvú állampolgárok lehetünk. Legyünk boldogok, ha kapunk egy kis nyugdíjat és hallgassunk. Az ország dolgát intézzék az otthoniak, akik annyit szenved| tek. Mérges ember a tanácsos, nem szeretek vele vi- 1 tatkozni. De egyszer már erről is beszélni kell, er- I ről a fentebbi felfogásról, amelynek envhébb-erö■ sebl) változatait egyre gyakrabban hallom, bármilyen kevéssé időszerű is, sajnos. Mert nem jelent-e magunk alatti favágást, ha mi száműzött magyarok ! előre is kirekesztjük magunkat istenadta jogaink; bői,másod-harmadosztályú állampolgárokká deg- I radáljuk önmagunkat, büntetésül, csak azért, mert ; tudtunk, mertünk látni a vakok közt s egy aktaj táskával, vagy hatvanhét ládával — oly mindegy ez! — nekiszaladtunk a hontalanságnak. Otthagy • tunk mindent, vállaltunk mindent, nem alkudtunk ! nem egyezkedtünk. Az elfutáshoz sokszor több bá! torság kell. mint a maradáshoz. S most öngólt rúgj junk? Meakulpázzunk, hogy mi. a magyar szel; lent, hagyomány, szó, betű igazi őrzői rosszabbak j alsóbbrendiiek vagyunk az otthoniaknál? Talán a kedvtelés hozott ide, talán csak nyaralunk itt. már nyolc éve s ki tudja még, meddig? Senki sincs közöttünk. aki egész szivéből ne szánná, ne siratná a i Rákosi-faianszter rabszolgáit, de hányán vannak ott, akik elsősorban meggyözhetetlen jóhiszeműségüknek köszöhetik mai sorsukat, mert a szabad világból hazasiettek a sistergő pokolba, ahogy 800, már kimentett juhot láttam egyszer vakon-süketen visszarohanni egyetlen ürü után az égő akolba. A körietvezetök névsorai megmondhatják, hány jó magyar hitt a szirén-szónak, hánynak hiányzott az odisszeuszi önuralma: százszoros viasszal betömni a fülét, mikor a honvágy s az idegen élettől, tétlenségtől, gyökértelenségtől való irtózás a végzetes vissza-útra csábította. Mintha az otthon mai borzalmait látnám, oly elszörnyedve néztem annak idején e magukat oly szerencséseknek érző szeren, csétleneket. “Hazamegyek, hiszen én nem csináltam semmit...” Hazamegyek, mert még azt a százholdamat. is elveszik...Hazamegyek, hiszen a házamat, nyugdíjamat, vagy üzletemet végtére is meg kell hagyniok!" — hajtogatták mánikusan. mintj ha nem is a másikat, hanem önmagukat akarnák ; meggyőzni és megnyugtatni. Lehet, hogy különleges balszérencsé volt, de saját közvéleménykuta! tásom csupa ilyen választ ka.pott, hogy “Az orosz I is ember!”, legáltalánosabb érvéröl ne is beszél* j jek. S a d absurdumig fokozva a tényeket,: azt. _ hogy hazamegyek, mert népbíróság elé akarok kerülni... Hazamegyek, mert az Andrássy-út hatvanban akarok ülni... Hazamegyek, mert Szibériában akarok követ örni...Hazamegyek, mert deportált akarok lenni — ezt senkitől sem hallottam. Senki sem tartott ilyesmitől, tehát az, amibe később be! lelökték, csak áldozatai, de nem tudatos érdemei közé írható, — a mi bünlajstromunkra azonban j semmiképen! Hogy ezrével, tízezrével lesznek a vértanúk, ezt csak az itteniek tudták kezdet kezdetén, az otthonmaradtak és hazatérők még nem. S elsősorban azok a hazatérők nem tudták, akik a “Nem csináltam semmit!” védőpajzsát tartották maguk elé. “Az oroszok is emberek”-kel együtt ez volt a legnaivabb hazatérési jog és ok, hiszen boldizsár-göndörék szerint akasztófa alól kicsúszott fasiszta-gyilkos mindenki, akit egyszerű életösztöne kimentett, vagy itt tartott. Az igazság, fájdalom az, hogy tragikus-kevesen jöttek ki, vagy maradtak itt holott mindenki kijöhetett, aki akart, mindenki itt maradhatott, aki akart — ha nem nézte az árát. ( A visszahurcoltak ügye külön kérdés>>komplexum. ) Különösképen kevesen jöttek ki azok közül, akikről a legbalkezübb Gallup-intézet is behunyt szemmel meg tudta volna mondani, mi lesz a végük a moszkvai csillagok alatt. Ki tudná ma már: talán felismerésük, talán elszántságuk : nem volt a “Mut zum Ungewissen” terhét magukra venni, ezt a rettenetes kölöncöt, amely az emigráció minden egyes tagját — a fürsorgés D pi azt. is, aki amerikai luxus-lakásban, dollárfizetéssel, autókkal s egyebekkel írja a rádiókommentárt s azt is, akit valami véletlen segítség elindított a “milliomosi" pályán — élte fogytáig lehúzza. Mikor a közismert parlament-éttermi Bárdossy-Máyer-Meskó beszélgetéskor iMáyer azon a véleményen volt, hogy az országot nem szabad kiszolgáltatottan magárahagyni — még mások voltak a perspektívák. Ezek a politikusok csak egy nemzetközi jogon alapuló orosz megszállással számoltak s ha ennek kapcsán saját életük feláldozására gon] tak is, (mint ismeretes, a három államférfi közül I végűi csak Mayer maradt otthon) __ azt semmi. I képpen sem láthatták előre, hogy a szovjeturalom, s a hazai kommunizmus rövidesen olyan véres j sztálinizmusba fűi, amelyben senki sem tud az ! ország, a nép. de még szomszédja számára se védelmet, se segítséget, vagy érdemes és értelmes áldoza'hozást jelenteni. Hogy pedig a trianoni ! „Eredi, ha tudsz!” — helyzettel még összevetni sem lehetett ez: az elmenési és maradási problémát — nem szorul magyarázatra. Bizony csak ujjabb katasztrófát jelentene, ha az emigráció önmagát zárná ki az országépítésből, 1 akár kényelemből, akar „töredelemböl” másodharmadosztályú polgárokká bélyegezve meg maj gát. Együtt dolgozni, ha eljön az ideje! Együtt dolgozni — de rangsorok és elsöszülöttségí kiváltságok nékiil. Mert otthon a régi nemzedék lassan —sőt nem is olyan lassan— kihal, a Rákosi kebelén felnőtt fiatalság pedig elzárva, elkínozva, minden ideálból kifosztva, mesterségesen összezsugorítva és félrevezetve, azt se fogja már tudni helyesen, mit jelent ez a két szó: Is: ten és Magyarország! Mennyire kell majd a nyugatosok testi-le'.ki szenvedésekben megtisztult és megérett tapasztaltsága, világrészekben gondolko- I dó nyiltszemüsége! Mennyire igaza van az egyik 1 emigráns újság „Uj Magyarország felé" c. cikké! nek: „Az otthoniak, akiket í-.yolc év óta egy szörnyű kinai fal zár el a fejlődéstől, úgyszólván sem- i mit sem tudnak arról, hogy mi volt a jó a Carta del Lavoroban, mi helyes a nyugati, vagy inkább a i skandináv szociáldemokráciában, mit jelentett Ang\ liának a Beveridge-terv, mi az új német „Mit bestiminungsreclit", vagy a francia modern munkajog? S mi, akik egy élet eredményei árán a szabad. ! ságot választottuk, akiknek alkalmunk van mindj ezek előnyeit-hátrányait itt közelről látni és meg- 1 ítélni, mi akarjunk másod-harmadrangú polgá¡ rokká süllyedni, lusta kis nyugdíjasokká, akik ! hallgatnak, ha talán már nem az ö önző kis jövőjükről, hanem az örök haza visszaszépítéséről van szó? Fölötte egészséges az emigrációnak lassan eilomhulási pontra fáradt langyosságában az efajta elvi vita, de nem ilyen papucsos-hálósipkás j passzivitás alapon. S főképpen: ne máris elsőmásod. és harmadosztályúnkat emlegetve, mint I valami \onaton — csak magyarokat! Én láttam a vörös Madrid visszafoglalására elkészített plakátokat: „Ni vencidores, ni vencidos — todos esoañoles!” Nincsenek győzök és legyőzőitek, csak spanyolok! Ez esetben: Nincsenek otthoniak^ és nyugatosok __ csak magyarok! Maradjunk mi is ebben, tanácsos úr. — jó? Magyar Ház társas életét. Az új tagok belépését egyelőre meg kell nehezíteni. A Magyar Ház vezetősége körül nem lehet vita. Dr. Luttor Ferenc személyében összpontosul a bizalom, az ö kezében van a Magyar Ház, az ö személye kizár minden féltékenységet, mert ma is a Centro Húngaro elnöke, amint a Magyar Házat szervező munkatörzsében is többen tagjai az egyesületnek. Választassák tehát meg a Magyar Ház vezetősége amely megteremti a Magyar Ház működésének föltételeit és alkotmányos keretét, úgy, ahogy ez legcélszerűbbnek látszik. Megoldható a probléma úgyis, hogy a Centro Húngaro kiemeli ezt a kérdést adminisztrációjából és rábízza kizárólagos joggal egy bizottságra. Ez a bizottság a Magyar Ház barátaiból állna, azokból. akik a 240.- (pesos belépési díjat befizették. Ez az autonóm bizottság alakítsa ki azután a salját vezetőségét. Hogy végül biztatót is mondjunk, eláruljuk, hogy a Magyar Ház körii] mégsem állt meg minden. Aki oda belép és átgázol a vakolat-hegyeken. tégla-kupacokon, meszes vödrökön, meglepetve látja, hogy fiatalok sürgölődnek az állványokon és létrákon, mészporosan, nekivetkőzve, festék es szempillával. Még egy kislányt is láttunk ott szombat délután, aki a folyosóról pumpálta a festéket a szobába, ahol a bátyja a létra csúcsán permetezte a menyezetet. Mások a villanyt szej relték és vakolgatták a falak sebeit. Úgy látszik, ők nem akarnak résztvenni a tulajdonjogi vitákban. Mialatt izzadó homlokukat törölték, nem jelentették ki. hogy a Magyar Ház az övék lesz, kizárólagos joggal. Csak dolgoztak serényen. Ahogy azok dolgoznak akik hisznek is a munkájukban. A vitatkozókat nem láttuk ott, pedig nekik kellene ebből levonni a tanulságot. (r.) Weckerle Péter angol úri és női szabó PONTOS ÉS GYORS KISZOLGÁLÁS! Olivos Luis Monteverde 3859 (Ar. Mat pú 3800-as magas sáp, az avenidától egy cuader.)
