Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-15 / 16-17. szám
MAGVAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. szeptember 15. 13 Sasa Elemér eredeti riportja: BALOGH PÉTÉRT MEGMENTI A KOMMUNISTA KÖLTÉSZET Délután Balogh Péter egyedül volt búvóhelyén, amikor jött a nyomdász. Felvillanyozottan, tele energiával, tettrekészséggel. — Szerkesztő úr, van egy megoldás a menekülésre. Barát Endrének, a kommunistapárt háziköltőjének most jelent meg egy verseskötete a párt kiadásában. Ezt lehetne terjeszteni. A nyomda ötlete. Szétbontott egy csomagot. — íme, itt van két megrendelő könyv. Ez a levél meg a párt ajánlása, azt is mi nyomtuk. Aztán itt van az engedély a terjesztésre. Bgyűtt csinálta az egész nyomda. Ha sikerül, az Arady utca lesz a legboldogabb egész Budapesten. A jegyszedők és más vasutasok fontoskodva szaladgálnak, kiáltoznak, sípolnak, míg a vonat lassan kigördül a Keleti pályaudvarról. Junius hónap a vége felé közeledik. Most kezdődik a nyár. A nap korán kél s a vonat indulásáig teljesen átmelegítette a levegőt. Az ablakok nyitva vannak. A vonat sebessége gondoskodik annyi légáramlásról, hogy elviselhetővé tegye az utazást. Csak az emberek ne tegyék egymásnak elviselhetetlenné. A férfi, harminc év körüli életkorú, középmagas és sovány, az arca pedig kissé sápadt, mintha most került volna ki a kórhfizból, vagy más zárt levegőjű helyiségből, most leveszi a csomagtartóból egyik málháját, egy nagyobb aktatáskát. Pizsama van benne, papucs, szappan, fogkefe, fogkrém, fésű, ing meg alsónadrág s általában mindaz, amit egy rövid néhány napos utazáshoz magával visz egy férfi. Nyilván üzleti út a célja, mert az aktatáska ezenkívül még telve van nyomtatványokkal, levelezéssel, könyvekkel. Leveszi az aktatáskáját, kivesz belőle mindent, ami az iizleli útjára szükséges, az aktatáskát az ülésre teszi és rárakja a kiszedett holmit. Közben köszörüli a torkát, mintha rekedtségét akarná eloszlatni, vagy beszéd előtt zavartan gondolkozna. Az utóbbira van meg leginkább minden oka, mert olyasmit akar művelni, amit még soha nem tett, annál kevésbbé gyakorolt életében s csak egy éjszakája volt, hogy gondolatban elkészüljön rá. Már pedig élete függ ettől, hogy eredménnyel működjön, s ne jöjjön zavarba, ha valami meglepetés éri. Rutinírozott embereknek a bűvészetet megközelítő munkáját vállalta magára, a nélkül, hogy ezt tőlük közelebbről látta vagy megfigyelte volna, különösen a közelmúltban. A műkedvelő elindul a kommunista propaganda rögös útján Most tehát fejest kell ugrania a szennybe, mely nem a foglalkozást illetően a legszennyesebb, hanem a szavak miatt, amelyeket ki kell ejtenie a száján s a gondolatok miatt, melyeknek el kell hangzania szájáról jobb meggyőződése ellenére. Balogh Péter hírlapíró, ki hónapokon át volt az ÁVO foglya, kommunistaellenes tevékenységgel vádolta s ki néhány nap óta körözött szökevény, most kommunista szólamokat fog hangoztatni a nagy nyilvánosság s talán olyan legyének előtt is, kiknek aktatáskájukban van az ő fényképe azzal az utasítással, hogy bá.rhol találják, élve, vagy halva állítsák elő. Balogh Péter levesz a papírtömegből egy nyomtatott lapot, kinyitja a két fülke közötti ajtót, megáll az ajtómélyedésben, mint énekes vasúti koldusoktól látta azelőtt s ismét mcgköszörüli a torkát. — Elvtársak és elvtársnők! Ekkor észrevesz az egyik sarokban az ablaknál egv rendőrt, aki hirtelen összehúzza két szeme közt a szemöldökét és szigorúan tekint rá. Ö viszszanéz és svihák mosollyal állja a nézést. — Sztálin bölcs vezetése alatt álló pártunk, a kommunista párt úgy hatáVozott, hogy házi költőjének, Barát Endre elvtársnak válogatott költeményeit a magyar nép közkincsévé teszi. A könyv most van nyomás alatt és rövidesen meg fog jelenni. A rendőr szemmel láthatólag fészkelődik. Balogh Péter odafordul ismét feléje. — Amennyiben biztos úrnak bármely aggálya van aziránt, hogy én pártom megbízásából járok el, akkor mindaddig, míg én előadásomat megtartom, módjában van az aktatáskám fölötti okiratokba betekinteni. Ott találja a párt utasítását eme egyéni vasútjárásra, ott találja a különböző hatóságokhoz szóló egyetemleges utasítást arra vonatkozóan, hogy munkámat teljes odaadással segítsék elő. Végül ott találja a megrendelő könyvet, melyben egy lapot rögtön ki is tölthet és aláírhat abból a célból, hogy az általam propagált verseskönyvet megrendelje. Utána, amennyiben beteg, vagy más okból akaratán kívül zavarná előadásomat, szíveskedjék annak tartamára a helyiséget elhagyni. A rendőr szemmel láthatólag zavarba jön. Pejét két válla közé húzza s úgy tesz, mintha nem neki szólna a figyelmeztetés. — Szózat. Trta Barát Endre, — kiáltja harsányan Balogh Péter, kezében lobogtatva a nyomtatott papírlapot. Kezemben toll, szívem vörös Vérében mártott, IxTketek lángoló lobogásával Szeressétek a Pártot. Elnyomattatá sótokban Mellettetek ki állt ott? 1,»Tkotok lángoló lobogásával Szeressétek a Pártot | — Elvtársak és elvtársnők, ez a szózat gyönyörű és lelkesítő s hosszú ahhoz, hogy munkámat, mely a könyv terjesztéséből áll, ne gátolná. Ezért itt ennek az elvtársnőnek a kezébe adom. hogy mindaddig, míg önök között az előfizetési lapokat aláíratom, olvassa ol és elolvasás végett adja tovább. A versnek dallama is van. Amikor az egész vonatban végeztem, visszatérek és megtanítalak benneteket, úgy a szövegre, mint a dallamára Most szétosztom az előfizetési lapokat az elvtársak és elvtársnők köz!, kész nyomtatvány, csak alá kell írni s néhány héten belül megkapják a könyvet útim vettek Aki a könyvet megrendeli, azt a párt jogosan fogja barátjának és Barát Endre barátjának tekinteni. Szét osztja a lapokat, az u- Tolsót a rendőrnek az ablaknál. így lá.tta valamikor azoknál a koldusoknál, kik a vonaton levelezőlapokat árusítottak. — Drága szép elvtársnő, adja már tovább azt a Szózatot. Nemcsak magához szól ez, hanem mindenkihez. Magához inkább egy másik szól, amely így kezdődik. Annuskám, ki nékem Natasa vagy És szőke, mint a Volga, Mimiig csak a párt vonalon Haladj, Akkor nagyon foglak szeretni. Előveszi a töltőtollát. — Nem mindegy az elvtársnő, hogy mivel írjuk alá a megrendelési lapot. Ha halhatatlan párt költőnk szíve vörös vérével írta költeményeit, akkor megérdemli azt, hogy mi meg vörös teafával írjuk alá a megrendelést. Az elvtársnő aláírta a megrendelést, Balogh Péter kiszakít és átad neki egy másolatot s iná.r fordul a következőhöz. — No mamám, írja csak maga is gyorsan alá. Az szabadkozik. — Én az elvtársnő anyja vagyok. — Nem tesz az semmit. Maga is élvezni akarja a kommunizmus áldásait. Meg olvasni akarja azt a gyönyörű pártverset, hogy: Dögölj meg apám! Dögölj meg anyám! Dögölj meg első tanítóin! — Ezt ugyan nem ő írta, hanem a múzsák atyja, Révai clvtárs, de az nem változtat a lényegen. Az öreg elvtársnő aláírta a megrendelő lapot és Balogh Péter már a következő előtt folytatta az előfizetők gyűjtését : — No, ficsur elvtárs, remélem te is megrendeled. Sehol másnál nem olvashatod ezeket a halhatatlan sorokat: Mint. Ida halmán Az arany almán, Ma ringyók tépik Egymás kontyát A krumplihéj miatt, S míg egymást Elvtársnőnek mondják, Ficsúrok szedik el A pénzüket, S mert az éj zsugori és süket, Nehezen virrad. — Barát Endre erről regényt is írt ,,Nehezen virrad” címmel s clvtárs arra legközelebbi alkalommal ráér előfizetni. Csak a rendőr-elvtársra nincs rigmusa Ilarát Endrének; a párt hallatlanul halhatatlan költőjének A fiatalember is áláírta a' megrendelő-lapot és Balogh Péter már n következő utas előtt. áll: Míg én szemeimhez Emeltem két kezem, A kidák v»"‘gigfeküdt Az út árkában Zsíros pofával, részegen. A paraszt riadtan írta alá a megrendelést. Reszketett a kezében a toll s remegő kezéből kihullt a megrendelő jegy másolata. — Menyecske elvtírsnö — állt meg a következő előtt — .maga meg írja alá gyorsan, ha húsz forintért olvasni akarja, hogy A falu asszonyai Neked szülnek, Nagy Rákosi, népemnek atyja! Balogh Péter hírlapíró, a párt halhatatlan verselőjének, Barát Endrének önkéntes ügynöke így járt utastól utasig hirdetve a nagy költő esalhatatlanságát. Legvégére hagyta a rendőrt. — Rendőr bajtéVs — mondotta — Önhöz nem verselt a nagy költő semmit, bizonyára valami régi ellenszenvből, mindegy, azért írja csak alá ezt a megrendelő jegyet, ha érti a tréfát. Amikor végzett ezzel a fülkével, ingóságait rábízta a rendőrre és sietett át a másikba. Sürgős távozásának nemcsak az volt az oka, mert újabb üzleteket akart kötni, haliéin észrevette azt is, hogy nagy hibákat követett el: nem tegezett le mindenkit, hanem önözött, magázott és nem volt meg benne a kommunista clvlárs-rutin. Miközben az elhagyott fülke utasai fellékzettck távozásának örömére, a következőben viszont annál kevésbbé örültek érkezésének. Amíg amott rögtön összesúgtak, itt hirtelen minden elnémult egy pillanat alatt. ” A kommunista párt ebben az időben kezdte elárasztani az országot rettenetes könyveivel, melyeknek ára is rettenetes volt. Azonban nem volt kibúvó, mindenkinek meg kellett venni azokat, bármibe is kerültek és bármily csekély volt is a vevő jövedelme. Ellenkező esetben a megtorlás valamilyen formában bekövetkezett. Nem volt ím ellentmondás ebben az esetben sem s fogak esikorgatása közben gyűlt a megrendelés Barát Endre halhatatlan költeményeire. A vonat Hatvanba érkezett s észrevette Balogh Péter, hogy az ő rendőre leszáll a kocsiból és minden csomag nélkül csak ynegy a pályaudvar felé. Nem volt kétséges, hogy a vasútállomás rendőrszobájába siet s legjobb esetben információt kér Budapestről Balogh Péter és tevékenysége felöl. Hatvanban nem áll annyi ideig a vonat, hogy a válasz addig beérkezzen, tehát Miskolcra kérhet választ, hogy addig időt adjon a budapesti rendőrségnek az adatok összegyűjtésére. A budapesti főkapitányság azonnal jelenti az esetet a kommunista pártnak, hol megkapja rögtön a felvilágosítást, hogy Barát Endrének ilyen verses kötete most jelenik meg a párt kiadásában, de ezzel Balogh Péter szélhámoskodik. A főkapitányság azonnal érintkezést keres tehát az ügyészséggel abban a meggyőződésben, hogy egy ilyen szélhámosnak van priusa. Az iigyészség rögtön megállapítja, hogy ilyen nevű egyén ellen folyt most eljárás váltóhamisítás bűntette miatt, de amnesztiát kapott. A két hamisítás, mármint a váltó és az előfizetés gyűjtése, összevág, magától értetődik, hogy sürgősen utána néznek az igazságügy - minisztériumban, vájjon nem hamís-e az amnesztia. Ezt pillanatok alatt megállapítják, de közben rájönnek, hogy sokkal nagyobb falatról van szó, az ÁVO-börtönből szökött fasiszta gonosztevőről és Miskolcon a rendőrt, illetve Balogh Pétert már fogja várni a letartóztatási parancs. Épen indul a szomszédos sínpárról egy vonat, Balogh Péter tehát átlép az induló szerelvényre, keresztülmegy egy vagonon csak a következő kocsiban kérdi meg, hogy hová megy a vonat. — Jászberénybe. — Volt a rövid felvilágosítás és már jön is a jegykezelő, akitől jegyet kér, mert hát nem volt ideje jegyet váltani, oly későn érkezett meg a pályaudvarra. Cikk-cakkps menekülés a körözés elől Közben a rendőr jól végezte dolgát, a fülkéjébe visszatér és megállapítja, hogy az aktatáska és benne minden a helyén van, tehát ez a gyanús alak valamelyik másik fülkében dolgozik és fog is dolgozni mindaddig, amíg Miskolcra a válasz megérkezik. Ez idő alatt Balogh Péterrel a jászberényi vonat vígan robog a jászok fővárosa felé. Ott bemegy néhány üzletbe, "'kis olcsó bőröndöt és a szükséges apróságokat megvásárolja, mert mit lehet tudni, hogy vásárolhat-e később valahol. A főtéren talál egy taxit és megalkuszik vele egy tiszafüredi útra. Utazónak mondja magát, akinek sietnie kell, mert még ma dolga van Füzesabonyban s az esti vonattal Budapestre kell utaznia. Robog az autó a tiszafüredi ( Folytatás a köv. oldalon )
