Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-15 / 16-17. szám
10 Buenos Aires, 1953. szeptember 15. MAGYAROK ÚTJA F. O. Miksche cseh ezredes és szakíró mondja: Csak rossz esek lehet csehszlovák Kivonat a szerző ,,'1'he Federation of the Dan- T tibe” címen a World Reviewban megjelent cikkéből. Miksche alezredes közismert politikai és katonai szakíró a második világháború után pápárizsi cseh katonai attasé. A Go Utcaid államcsíny után hazahívták, de sikerült kiszöknie. Ezután a francia nagyvezérkar főnöke középeurópai szaktanácsadója lett. felenleg a francia hadsereg a portugál vezérkari tiszti kollégiumhoz delegálta. A mai Európára egy új háború fenyegető nyomása nehezedik s csak idő kérdése, hogy mikor fog kitörni. A katasztrófa bekövetkezhetik holnap, vagy egy év múlva, esetleg később. Nem kétséges, hogy ez közvetlen okozati összefüggésben áll azzal, hogy a múltban sok, nagy tévedés történt. A szenvedély lett úrrá a hideg megfontolás felett. A propaganda lett igen gyakran a hivatalos politika alapja, s vonzó jelszavak irányították az államférfiak cselekedeteit. Sokszor nem tesznek különbséget utópia s valóság, pártós állampolitika, újságírás és diplomácia között. Ügy látszik a Free Europe Mozgalomnak még nincsen lerögzítve közelebbi célja, legalább is ezzel magyarázható a jelenleg fennálló zűrzavar. Eszmefuttatás szabadságról és demokráciáról nem képezhet komoly politikai programmot. Ezeket a szavakat könnyen lehet úgy és annyiféleképpen magyarázni, ahogy azt éppen a szónok célja eléréshez kívánja. De vájjon van-e egyáltalán politikai célja a Nyugatnak? Esetleg a versaillesi status quo, vagy Egyesült Európa? Hagyományos formájában az 1918 előtti Európa három jól meghatározható geo-politikai részre tagozódott: Kelet-, Közép- és Nyugat-Európára. Közép- Európa feladata volt a Kelet és a Nyugat közötti egyensúly fenntartása. Mint bástya szerepelt a keleti KOLLMANN JENŐ előkelő ékszerüzlete harminc esztendeje áll a magyarok szolgálatában Ékszergyártás és átalakítás, drágakövek befoglalása az ügyfél előtt. DIAGONAL NORTE 929 T. E.: 85-0878 Világmárkák képviselőjét • Relex • Longlnes • Universal • Movado • Glrard-Perregaux mongol, török, vagy szláv támadások kivédésénél. Még az a nagy ellenszenv, amellyel a németek a Nyugattal szemben viseltettek, sem tudta Közép-Európa ezen történelmi szerepét megváltoztatni, bár úgy látszik, hogy erről megfeledkeztek azok, akiknek hatalmában állott a követendő politika feletti döntés, az első és a második világháború után is. A dunai népek egységét 1918-ban megszüntették. 1945-ben Németországot „feltétel nélküli megadás ’-sal kényszerítették, az európai politikai szintérről való levonulásra. Mindennek természetes következménye lett, hogy végleg megsemmisült a hatalmi egyensúly a kontinensen. Közép-Európa megszűnt hatalmi-politikai tényező lenni. Európa ma már csak két geo-politikai részből áll, a Keletből és Nyugatból és minthogy a Kelet foglalta el Közép-Európa nagyobbik részét, a Nyugat viszonylag meggyengült és-további sorsa egy amerikai segítség függvényévé vált. E helyzet felismerése vezetett az Atlanti Paktumhoz. A Nyugat Amerika segítségével reméli helyreállítani azt az egyensúlyt, amit önmaga már elérni nem tud. Az európai egyensúly alapvető feltétele továbbra is Közép-Európa konszolidálása marad, ami nem jelent egyebet, mint egy a kontinens szívében létrehozandó erős központ létesítését. Nagy tévedés volna az orosz politika nemzeti jellegének, a pánszlávizmusnak jelentőségét alábecsülni. Kétségtelen, hogy ezen még a kommunizmus teljes legyőzése sem változtatna. Az orosz népszaporodás olyan nagy, hogy 49 év alatt, azaz 2000-ben közel 500 millióra fog növekedni lakossága, míg a Nyugat szaporodása már most megállt. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen erős nyomással szemben hogyan tud Európa (Angliát is beleértve) fennmaradni egy szilárd és erős Közép- Európa nélkül. Helytelen volna túl sokat várni Pán Európától. A strassburgi események világosan megmutatták, hogy milyen messze vagyunk e gondolat megvalósításától. Nagy könnyelműség volna Európa politikai szervezetét olyan valamire építeni, ami tulajdonképpen nincsen s valószínűleg még sokáig nem is lesz. Európa federalizálását nem lehet egy csapással elérni, azt fokról fokra, lépésről lépésre kell kiépíteni. Először azokat az egységeket kell regionális szövetségekbe összefoglalni, amelyek gazdaságilag és kulturális szempontból is egymást kiegészítik és van közös múlton alapuló hagyományuk. Egy ilyen népcsoport él a Dunamedencében. Azonos gazdasági érdekeik, földrajzi és kulturális jellegük olyan gyakorlati lehetőségeket rejt magában, mely könnyen szolgálhat Közép- Európa további fejlődésének kristályosodási pontjául. A múlt egy nagy államférfia sem vonta kétségbe, hogy a Dunamedence egysége az európai egyensúly elsőrendű alaptétele. Azonban a túlzó nacionalizmus centrifugális ereje szétrombolta a monarchiát, egy fejlődésben levő középeurópai államszövetséget, vagyis azt amit sokkal nehezebb körülmények között szereténk újra felépíteni. Az utóbbi harminc esztendőben Európa egykor oly civilizált részében egy igen nagyarányú dekadencia lett úrrá. A dunai népek egységének feldarabolása sem a humanizmus, sem a politika szempontjából nem jelentett haladást. A rombolás nyomán bekövetkezett nyomorúság nagyobb volt, mint a várt nagy boldogság. Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok hajlandó Közép-Európa federalizálására, azonban ugyanakkor sajnos az a benyomásunk, hogy alig méltatják figyelemre azokat a nagyfontosságú tényezőket, mint pl. hagyományokat, közös kulturális színvonalat, stb. Ha csak azért létesítettek különböző nemzeti bizottmányokat, hogy azok ez irányban valami értelmeset hozzanak létre, akkor sajnos még igen sokáig kell, hogy várjunk. Kormányokként való elismerésük pedig egyenesen a Párizs-környéki békék zűrzavarának folytatását jelentené. Csak azok teremthetik meg az új Közép-Európát, akiket nem befolyásol zavarólag saját politikai múltjuk. Hangsúlyozni kell, azonban, hogy mikor Középcurópáról van szó, súlyos hiba volna mind azt a sok egymástól igen eltérő népet, amelyek a Fekete-tenger, az Adria és Baltikum között élnek, egyszerre, minden átmenet nélkül egy közös egységbe foglálni, mert ez az egység nélkülözné a történelmi és gazdasági alapokat. Viszont itt a legfőbb ideje, hogy a Nyugat megértse, miszerint az 1918-ban létesített Ausztria, főleg gazdasági okoból, nem maradhat sokáig független s előbb, vagy később elkerülhetetlenné válik az „anschluss”. Ha pedig Bécs újra Németország egy tartományává válik, megsemmisül a Dunamedence egész politikai egyensúlya. Nem kétséges, hogy a csehek, magyarok, osztrákok és szlovákok meg tudnának egyezni egymás között — annál is inkább, minthogy századokon át éltek egy bizonyos fokú közösségben, — de csakis azon feltétel mellett, hogy a Nyugat nem ragaszkodik továbbra is a Csehszlovák állam-fikcióhoz. Csehszlovákia sehogyan sem illik bele egy Dunamedence keretbe, bármennyire is erőltetnék. Minthogy még a szlovákok is ellenszenvvel viseltetnek a csehek iránt, nem is említve a többi, kisebbségi népet, nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Csehszlovákia polgárainak több mint fele szemben állott az állammal. Csehszlovákia egy békeszerződés mesterséges terméke, a propaganda gyermeke. Ugyanakkor Ausztria és Magyarország ennek áldozatai. Csehszlovákia visszaállításáról beszélni már értelmetlen dolog azért is ;mcrt a szlovákok, akik amúgyis mindig szembenálltak Prágával, soha sem fogják elfelejteni, hogy az ő igen szeretve tisztelt vezérüket, Tisót, egy csehszlovák bíróság ítélte el, s Benes, a Vatikán intervenciója ellenére, megerősítette a halálos ítéletet. Csodálatos, hogy a Free Europe még mindig dicshimnuszokat zeng Masarykról, a propaganda-csinálta prófétáról. Ez igen furcsának tűnhetik fel minden magyar, osztrák és szlovák előtt. A Dunamedence, s tágabb értelemben az egész Közép-Európa kérdésének megoldása a Szövetségben résztvevő népek helyes megválasztásától függ. Csakis így előzhető meg az, hogy Közép-Európa szláv népei ismét a pánszláv, a magyarok és az osztrákok pedig a pángermán ideológia áldozataivá legyenek. Egy olyan federado, melyben négy autonóm ország, Ausztria, Cseh-Morvaország, Magyarország, és Szlovákia vennének részt, biztosíték lenne arra, hogy az nem válna sem a német, sem az orosz érdekek csatlósává. A cseh és szlovák kérdést még külön figyelembe kell vennünk abból a szempontból is, hogy a két nép ilyen szétválasztása nemcsak, hogy nem jelent további bomlási folyamatot, hanem lényeges előfeltétele egy nagyobb politikai összefogásnak. A Dunamedence egységének helyreállítása nem akadálya egész Európa esetleges federalizálásának, ellenkezőleg inkább elősegíti azt. Bármilyen szempontból vizsgáljuk is egy Dunai Államszövetség létesítésének kérdését, kétségtelennek látszik, hogy ez lenne az első konstruktív lépés Közép-Európa jövő politikai újjászervezése felé. Talán különösen hat, hogy mindezt egy cseh írja. Minden politikai ténykedést csak eredményei alapján lehet elbírálni, ami rendszerint csak egy későbbi nemzedék életében következik be. Ebben a megvilágításban a Masaryk-féle „felszabadítás” Közép-Európa ,,balkanizálásához” vezetett. Mindaz, amit a Párizs-környéki békék teremtettek, összehasonlíthatatlanul rosszabb annál, ami azelőtt volt. Tapasztalataink alapján tiszta lelkiismerettel mondhatjuk, hogy csak rossz cseh lehet csehszlovák. ¡
