Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-09-15 / 16-17. szám
MAGYAROK ÚTJA Buenos Aires, 1953. szeptember 15. CSENDŐRSÉG VAGY RENDŐRSÉG? MILYEN LEGYEN AZ ÚJ KÖZBIZTONSÄGI SZERV? írta: P. A. ny. ezredes A magyar királyi csendőrség egyik volt tisztje, Domonkos László, amerikai emigrációjában hosszú tanulmányt írt az új Magyarország rendészeti problémáiról s azt kőnyomatos könyv formájában kiadta és az emigráció szakembereihez és sajtójához eljuttatta. Nem az emigrációban is hivatásához hű szakember pé1- dás felelősségérzetét és áldozatkész munkáját akarjuk honorálni csupán, amikor ezt a keserves munkáskeresetből összeállított művet ismertetjük. Domonkos László tanulmánya többet jelent. A Domonkos László által feltett kérdés akkor is figyelmet érdemelne, ha nem a kommunizmus évekig tartó erkölcsi bomlasztása után keresné a helyes megoldást. A két közbiztonsági szerv, a rendőrség és a csendőrség együttműködése sosem lehetett egészen zavartalan. A legtöbb bűnöző cselekményének -elkövetése után a falvakból a városi (rendőrségi), a városokból falvakra csendőrségi területre menekült. A két területen folytatott nyomozási lehetőségek sokszor kárt okoztak a közbiztonságnak. Ezen változtatni kell! Domonkos László szakmunkájának ez a legfontosabb mondanivalója. Hangsúlyozza, hogy ettől az egységesítéstől nem riadhatunk vissza csak azért, mert azt a maguk terror-rendészetében a kommunisták is megvalósították. A téma ismertetése bizonyára érdekli az egész emigrációt, hi■ saen mindenkinek eszébe jutott már, mi lesz majd, ha a bolsevizmus dúlása után meg kell teremteni az ország életének alapfeltételét, a közbiztonságot. (Szerk.) Nagy figyelemmel olvastam Do-' monkos László tanulmányát. A szerző komoly érvekkel igyekszik megindokolni azt, hogy Magyarországon az alkotmányos rend visszaállítása után csak egy közbiztonsági szerv legyen. Amint bebizonyítja, két közbiztonsági szervnél az egymástól élesen elválasztott szolgálat, bűnügyi levelezés, nyilvántartás, hírszolgálat, kiképzés, utánpótlás, felszerelés és egyéb gazdasági ügyek külön-külön intézése a szükséges parancsnokságokkal, kapitányságokkal, hivatalokkal és egyéb szervekkel, a közbiztonsági szolgálatra nemcsak hogy fékezően hatottak, hanem az államnak komoly anyagi tehertöbbletet okoztak. Mindezeket a szempontokat a szerző tanulmányában igen részletesen és gondosan megindokolva tárgyalja. Kár hogy egyes helyeken a szükséges keretből kilépve, túl keményen bírálja mindazoknak a közigazgatási hatóságoknak vezetőit, kiknek a csendőrséggel és rendőrséggel rendelkezési joguk volt és azzal politikai okokból „visszaéltek”. Ha voltak valóban ilyen „visszaélések” egyes polgári hatóságok részéről, ha most bíráljuk, menthető. A magyar kormányoknak 1919 után mindig számitaniok kellett azzal, hogy egy szélsőséges visszacsapás (Kelet felől irányítva) mindig bekövetkezhetik. Nem vitás az sem, hogy Magyarországot az 1918-19 évi forradalmi események darabolták fel. így a kormánynak gondosan ügyelnie kellett arra, hogy milyen képviselők kerülnek megválasztásra, mert tudjuk, hogy demagógiával és pénzzel meg lehet téveszteni a választókat. „Akit egyszer a kígyó megmar, az fél a gyiktól is!” Az utolsó évek történelme megmutatta, hogy ez a félelem indokolt volt. A közbiztonsági szolgálatról szerkesztett áttekintéses vázlat és annak szöveges magyarázata, részben a légi Szolgálati Utasítás adatainak felhasználásával, mindenben helyeselhető. Mivel ezt a törvényt képező Szóig Utasítást sok évi tapasztalat és tanulmányozás alapján szerkesztették meg és az jól meg is felelt, keretnek fenn kellene tartani és kiegészítésekkel (törlésekkel) megújítani. A közbiztonsági szerv vezetőjének „Főparancsnok" címet adja a szerző. Ez helyes, mert a „parancsnok” fogalom felelősségteljes parancsnoklási jogot fejez ki, míg a csendőrségnél volt „felügyelő” szó inkább a felügyeletre ad értelmezést és nem a parancsnoklásra. A főparancsnokot a szerző elképzelése szerint „az Országgyűlés Közbiztonsági Bizottsága" választaná azon személyek közül, akiket az államfő erre méltóknak tart. A főparancsnok maga volna felelős az ország közbiztonságáért, nem függne a belügyi kormányzattól és csak az államfőnek volna alárendelve, míg a ténykedéseiről köteles volna az Országgyűlés Közbiztonsági Bizottságának beszámolni. Ezt a tervet helyesnek és megvalósíthatónak tartom. Tehát függetleníteni kell a közbiztonsági szervet a politikától! Mivel az u.n. puccsok korszakában élünk ( egyes országokban úgyszólván napirenden vannak) attól lehetne tartani, hogy a közbiztonsági szervvel, mint hatalmas erővel meg lehetne egy kormányt buktatni és elfogni, avagy már alkotmányellenes cselekményt elkövetni, míg ha a közbiztonsági szerv feje a kormányban ül (belügyminiszter) ilyen nem fordulhatna elő. Az államfőnek közvetlenül alárendelt közbiztonsági főparancsnok esetében nem kell tartani ilyen veszélytől. Különben a főparancsnok személyének alkotmányos megválasztása után minderre biztosítékot ad, hiszen a főparancsnok az államfő bizalmát élvezi. A szerző úgy tartja igazságosnak tanulmányában, ha az előbb említett Bizottságban a tagok nem a politikai pártokhoz tartozó képviselők számarányában, hanem egyenlő arányban vesznek részt. Ezzel a javaslat szerint — elejét lehetne venni annak, hogy a legerősebb politikai párt jóváhagyná a főparancsnok esetleges jogsértő intézkedéseit is. A főparancsnok fzeinélyének megválasztására is, ellenőrzésére is az ilyen összetételű bizottságot veszélyesnek tartom, mert ha az ellenzéki pártok delegáltjai, (köztük szélsőségesek is) a szavazásnál összefognak, az történhetik mindig, amit ők akarnak és nem az, amit a kormány többsége a nemzet érdekében jónak lát. (Feltételezem, hogy egy tiszta választás után a nemzet többségének akarata van a kormány mögött.) A szerzőnek egyébként sikerült bebizonyítani, hogy egy egységes közbiztonsági szerv felállítása jobb lesz. Nem foglal állást és gondosan kerüli, hogy mi legyen az eljövendő közbiztonsági szerv elnevezése. Nem kétséges, hogy az egykori rendőrök „rendőrség’’-ct, míg a csendőrök „csendőrség”-ct szeretnének. Mindegyik büszke testületére és ahhoz hű akar maradni. Nem szabad a számításból kihagyni, hogy a magyar falu és tanya össze van nőve a csendőrrel, a város a rendőrrel. Visszakivánják és visszavárják őket. A külföldiek is jól ismerik mindkét intézményt. Ha igazságosak akarunk lenni, akkor az egységes közszcllem biztosítása érdekében a létesítendő egységes közbiztonsági szervnek (ha az megvalósul) ój nevet kellene adni. E közszellem nem volna meg, ha a rendőrséget a csendőrségbe, vagy a csendőrséget a rendőrségbe olvasztanák be. Ezt em-Az argentínai magyarság nem tud napirendre térni főpapjának és szellemi vezetőjének, dr. Luttor Ferenc apostoli protonotáriusnak halála fölött. A betölthetetlen ür, mely elhunytával támadt nem hagyja megnyugodni a lelkeket. Személye körül tovább folynak a találgatások. Az egyik ismert probléma: hagyott-e Luttor Ferenc írásos végrendeletet ? Rendelkezett-e arról az igen kevéske földi javáról, mely ez után a nagyszerű élet után hátramaradt? Az ellenmondó híresztelésekkel szemben úgy értesülünk, hogy Luttor Ferenc csakugyan csinált 1941-ben írásos végrendeletet az akkor még meglévő magyarországi javairól. Ezt a végrendeletet aztán az idők folyamán megsemmisítette, hogy másikat csináljon, hiszen magyarországi vagyontárgyait, melyeknek főörököséül 91 esztendős édesanyját nevezte meg, közben a kommunista rendszer I bevezetésével elkallódtak. A másik kérdés, amit igen gyakran fel szoktak vetni: mi van Luttor Ferencnek az Argentínába jövetelekor a Vatikánba maradt lakásával és bútoraival? Mi úgy tudjuk, az elhunyt főpap vatikáni lakásának bútorait és egyéb értékes berendezési tárgyait amennyiben nem értékesí-' tették Rómában, még annakidején hazajuttatta Magyarországon élő hozzátartozóinak. Ide Argentínába csak néhány láda jórészt kisebbértékü használati tárgy jutott csak belőle. Luttor Ferenc akárcsak az ő szegény menekültjei bútorok, dísztárgyak és szőnyegek nélkül érkezett Buenos Airesbe. A ládák és bőröndök melyeket magával hozott főként iratokat, nyomtatványokat, könyveket, a főpapi öltözékeit továbbá néhány egyházi szertartási tárgyat tartalmaztak. A könyveit és iratait rendező Kótai Zoltán páter több mint egy mázsa iratot és nyomtatványt talált. Továbbá nagymennyiségű vallásos reprodukciót, szentképet. Az utána maradt szépszámú könyv is jórészt egyházi jellegű. A katolikus egyház papjainak hagyatékát ősrégi szokás szerint bárom felé szokták osztani. Egyharmad a családé, egyharmad az egyházé, a harmadik harmadot a szegények közt osztják szét. Luttor Ferenc fényes közéleti és diplomáciai múltjával arányban igazán nein álló csekélyke hagyatékát is ezek szerint az elvek szerint osztják szét. Az elhunyt főpap több rokonát kihozatta Argentínába. A Haraszthy és Liszy családdal idekerült unokahugát, illetve unokaöccseit illeti meg tehát a hagyaték értéktárgyainak harmada. Az értékes iratok, könyvek, nyomtatványok természetesen az egyházra szállnak vissza. Az érték aránylag oly kevés, hogy ezek a kérdések nem jelentenek túlságos nagy problémát. Jellemző az elhunyt főpap fennkölt gondolkozására, hogy ő vatikáni diplomata korában a vatikáni főpapok szokása szerint egy összeget, 600 dollárt tett félre a temetésére, de az összeomlás után mikor a menekülés áradata megindult és neki is több rokona került ki a földönfutókkal, egy Svájcba menekült rokonának küldte el a dollárokat azzal, hogy Európában maradó hozzátartozói közt osztassa szét. Mikor aztán barátai itt Argentínában ezt szemére vetették, nevetve nyugtatta meg őket: engem majd csak eltemetnek valahogy, hiszen temetetlenül senkit sem szoktak hagyni. Azoknak szegényeknek, akiknek a hatszáz dollárt elküldtem viszont ez az életet jelenti! Luttor Ferenc már életében teljesítette az Egyház hagyatéki szokásait, megtakarított pénzecskéje nagyrészét már akkor elosztotta a szükölködők közt. Nincs messze az az idő, amikor leborulunk, hogy megcsókoljuk a földet Hegyeshalomnál Egy USA-ban élő, neves magyar író< leveléből vesszük az alábbi sorokat: ..Azt írjátok, ti odalenn már nem tudtok bízni. Ahogy soraitokat olvasom, csakugyan az az érzésem, ti is az emigrációnak ahhoz a csoportjához tartoztok, akik a földgolyó oly távoli pontjaira kerültek, hogy nem érezhetik igazéin a világmérkőzés feszültségét, tehát türelmetlenségük egy állandó közömbösségbe ütközik. Ahol ti éltek, ott a társadalomnak E- urópa felszabadítása csak másodrendű kiilpolitkni kérdés. Alapjában szélcsend van körülöttetek és ez türelmetlenségetekben állandó ernyedtséget, kielégítetlenséget okoz. fis saját lelki kielégítotlenségteket aztén összetévesztitek az általános világhelyzettel Bezzeg, ha itt volnátok! Ha végigcsináltátok volna velünk a Rosenberg héttaspár ki - végzése körül lezajlott izgalmakat! Ha láttátok volna azt a Brodwayon végighullámzó fekete tömeget, mely a halottasházat is tüntetésre használta föl. Ha láttátok volna a fehérruhás ellentüntetöket, akik Washingtonba is elutaztak és a Fehér Ház elé vonultak tábláikkal : Halál a kémekre! Ha végignéznétek egy-egy olyan csoportosulást, ami például az orosz II-bomba napján az ujsógrikkanesokat körülvette! Ha velünk olvasnátok itt naprólnapra McCarthy szenátor bátor vádjait a vörös-barátok és az angolok ellen! Itt az eseményekből egészen mást olvas ki az ember. Itt, : ahol annyi millió ember kiabál a kockázat ellen, még ez az ellenállás, még Brodvnvnak c/ a gágogása is egészen mást mond nekünk. Ti csak az események külső burkát ismeritek. a huzakodást az Európa Hadsereg feliYllítása körül, Churchill makacs intrikáit, az indiai béke-terrort, a koreai tárgyalások mocsarait : Mi itt érezzük, -— ez csak a külszín, a jégpáncél, mely a történés tavaszi sodrát egyelőre befödi, lefogja. De minden jégpáncél széthasad egyszer, ha a zajlás megkezdődik, ha a folyam tavaszi árja megindul. Iligyjétek e] nekem, ezt mondd meg ott barátaidnak, mindenkinek : minden ellenkező jel ellenére, sosem volt jogunk ennyire bízni benne, hogy nincs messze az idő, amikor Hegyeshalomra érkezünk, hogy leboruljunk és megcsókoljuk a hazai földet. Nem holnapról beszélek, azt sem állítom, hogy egy, vagy két év alatt otthon vagyunk. De akár a berlini felkelésre nézek, akár Singman Rliee koreai fellépésére, Mossadegh bukására, vagy a spanyol szerződésre, állítom: a történés más fordulatot vett. A teljes reménytelenség évei után most már inkább bízhatunk a történelem logikájába, melyet sem a politikusok hangos fél - rebeszélése, sem a világ félelme meg nem másíthat. Amerika elszántsága nő, az orosz kolosszus repedezöben van. így, vagy úgy,de —meglátjátok — k: fogja nem sokára enged ni körmei közül a zsákmányt.” béri gyarlóságok megmagyarázlak. Gondolni kell arra is, hogy a világ majdnem valamennyi államában két közbiztonsági szerv van és ha a tervezet „Egyesült Európai Államok” megvalósulnának, akkor nekünk ebben a kérdésben csak szavazati jogunk lesz. De bárhogy is fordul tudnunk kell, hogy mit akarunk, s ebben látom Domonkos László tanulmányának értékét. Mindezeket figyelembe véve az a nézetem, hogy az egységes közbiztonsági szervet e tervezet alapján, már sok előnye miatt is, meg lehet valósítani. Ebben az esetben fel kell adjuk a régi tradíciót és emlékeket, melyek minket a csendörséghez, vagy rendőrséghez kötnek. Vagy ragaszkodunk hozzájuk még akkor is. ha ezek némi hátrányt jelentenek? Én őszintén szólva a jövőben is szeretnék magyar rendőrt és csendőrt látni, de szükségesnek tartom mindkét intézményt egységesen katonai intézmenynyé átalakítani, egységes felsőbb vezetés mellett (ez lehet a csendőrségi' és rendőrségi főparancsnok) egységes 'egyenruha, megkülönböztetési jelvényekkel. egységes felszerelés, kiképzés és rendfokozati jelvényekkel. A világesemények lassanként mindenüvé katonai vezetőket állítanak, ezért tartom szükségesnek katonísitani a közbiztonsági szerveket is. Azt hiszem, ha e témával többen foglalkozunk és a volt rendőrségi bajtársak is hozzászólnak, meg fogjuk találni azt a helyes megoldást, amelyet a világ minden tájáról majd magunkkal hazaviszünk és megvalósítunk. P. A. Hagyott-e hátra végrendeletet Dr. Luttor Ferenc?
