Magyarok Útja, 1953 (6. évfolyam, 4-24. szám)
1953-02-25 / 4. szám
Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. (berzsenyi daniel) Bueno® Aires, 1053. február 29. Afto Vf. N<? 4. — VI. évf,4.«z. MAGYAROK ÜT JA REDACCION Y A DM 1NST RACION : RECONQUISTA 558, BUENOS AIRES La Senda de los Húngaros REGISTRO DE LA PROPIEDAD INTELECTUAL Np 392370 MEGVÁLASZTHATOK-E IDEKINT A VEZETŐK? írta: Magyarossy Sándor A Mit hozhat egy választás? Az egyes államokban a választások útján kialakult többség, az államhatalom birtokában keresztülviszi elgondolásait, rákényszeríti akaratát a kisebbségre. És mert meg van a hatalma, akaratának a keresztülvitelére, a külföld is elismeri mint olyan tárgyaló felet, amely a vele kötött megállapodásokat meg tudja tartani! De a többség még nem jelent egységet, és a kisebbségben maradt ellenzék világszerte hallhatóan ad kifejezést ellenvéleményének ! Ehhez megvan a joga és a lehetősége a nyugati államokban! A magyar emigráció — mind az 1945-ös, mind az utána következő —< különböző, sőt ellentétes politikai nézeteket valló pártokból, egyénekből tevődik össze. Ezeknek a pártoknak, egyéneknek egy része otthon különböző időszakokban, többségben volt, uralmon volt! Magukal hozták az Az emigráció egységének problémájával foglalkozó ankétünk során nyilatkozatot kértünk Magyarossy Sándor vezérezredestől. A nag y műveltségű, magasrangú katona a következőkben foglalja össze véleményét: Az egész világ egység után áhítozik. Úgyis mondhatnám békesség után. Világbékét kívánnak, — annak elérésére törekszenek összes államok. És egységre az összes államok a maguk belső életében. Az általános vágy és törekvés ellenére mégis mindenütt csak viszályt, torzsalkodást látunk, az egyes államok között és az egyes államok belső életében is. Nem tud létrejönni az egység, a világbéke, nem tudnak megegyezni az államok egymás között és nincsen meg az egység, a békesség az egyes államokon belül sem! Nem, mert mindenki másképpen, a saját elgondolásának megfelelően és főleg a saját államának, Illetve elgondolásának, egyéniségének előnyére kívánja az egységet megteremteni! De miért fogadná el azt a másik fél, mikor ö pont az ellenkezőjét tartja jónak? Folyik tehát a beszéd, —dúl a szócsata — mindaddig, amíg az egyik félnek meg lesz a hatalma, az ereje ahhoz, hogy a maga elgondolását, akaratát a másikra rákényszerítse. így van ez a magyar emigrációban is! Mindenki hangoztatja, kívánja, akarja az egységei, a békességet és az még sem tud létrejönni! Nem tud létrejönni ugyanazon okok miatt, mint az államok közötti, az államokon belüli békesség, egység! Mindenki menteni akarja a hazát, mindenki a haza javát akarja — de a maga módja, a maga elképzelése szerint. És senki sem hajlandó engedni az elveiből, az elgondolásából, még akkor sem, ha megegyeznek a nézetek a kitűzött célban. Mert nem akarja feladni az előnyt, ami származik abból, ha az ő vezetése alatt érik el a célt! emigrációba régi politikai néze-^> teiket, abból semmit nem-engedtek és úgy látszik nem is hajlandók engedni! Egy választás — feltéve, hogy egyáltalában, megvalósulhat __ csak arról adhat képet, hogy melyik nézet hívei vannak az emigrációban többségben. De nem ad egyúttal hatalmat arra, hogy a többség a kisebbséget, egy kijelölt irányban való haladásra kényszerítheti, avagy elhallgattassa! A Elismerné-e külföld? Pedig a vezetőség mindenütt az egész világon nemcsak irányt mutat, de kényszerít is a kijelölt irányban való haladásra. Ha erre nincs meg a hatalma, akkor nem vezetőség! Nem vezetőség az olyan, amelyiknek minden kérdésnél külön könyörögni, korteskedni kell, hogy szavazzák meg az ő nézeteit és kövessék az általa megjelölt irányt. És vájjon a külföldi államok elismernék-e a megválasztottakat a magyar emigráció vezetőinek? Tárgyalnának-e velők? És ha igen, és megállapodnának közösen valamiben, hogyan tudná érvényre juttatni azokat az emigráció tagjainál? Pl. csak az emigrációs sajtónak egyöntetű véleménynyilvánítása, — bizonyos a nyugati hatalmakat érintő fontos kérdésekben? Azokra a nyugati hatalmakra gondolok, akiktől segítséget kér és vár az emigráció! Ha pedig a megválasztott vezetőség nem tudna érvényt szerezni a külfölddel kötött megállapodásainak, vájjon a magyar emigráció egységes vezetőségének tekintenék-e és tárgyalnának vele továbbra is? Az elmondottak alapján nem • látom keresztülvihetőnek egy pártokon felül álló, vezetőképes magya* emigrációs világszervezet megteremtését. A Az emigrációk nem szavazás útján kapnak vezetőket Lehet, hogy előfordult a történelemben, de én nem tudok róla, hogy az emigrációban élők, valaha is választás útján teremtették volna meg a pártokon felül álló vezetőségüket. Én mindig úgy hallottam, úgy olvastam: ,,Rákóczi emigráció", „Kossuthemigráeió”. Egyes személyek egyéni kiválóságaik, rátermettségük alapján emelkednek ki és válnak egyedüli vezetőivé az eszmének és az őket önként követőknek. Hogy csak néhány példát so-SZABADEGYETEM, VAGY P4RTSZEMINABILM? (kkm) Az Argentínába érkező baráti levelek«' megkérdezik mostanában: mi az oka, hogy a Pázmány Péter Szabadegyetem élvonalba került? az oka, hogy váratlanul szerte a világban annyi hive és barátija akad ennek az intézménynek, amelíyel tavaly, tavalyelőtt még senki se törődött? Ml az oka, hogy azok a külföldi körök, amelyek az argentínai magyarság ötéves kultúr-küzdelmét, a hősi pionír-munkát, a kolónia anyagi erejét túlszárnyaló eredményeket nem vették tudomásul, most hirtelen fölfedezik az argentínai emigrációt? őszinték lehetünk e kérdésben, a nélkül, hogy Szabadegyetemünk való értékét egy hajszálnyival is kisebbitenők. Hiszen azzal az igénnyel nézzük ezt az intézményünket, amivé válhat s nem azzal, ami eddig volt. Hiszünk is abban, hogy a Szabadegyetem betöltheti hivatását, amely szemünkben nem a kultusz, hanem a kultúra szolgálatát jelenti. Gyanús azonban most a Szabadegyetem körüli, homályos célú mozgolódás s mielőtt bizonyos tévedésekre rámutatnánk, előre kell bocsájtanunk, hogy az ifjúság nevelésébe való politikai beleavatkozás, jöjjön az balról, vagy jobbról egyformán veszélyt jelent és egyformán elutasítandó, mert a pártszeminárium felé vezet. A Buenosairesi Pázmány Péter Szabadegyetem ugyanolyan kulturális művelődési szerv, amilyet a láger-évek óta megteremtett az emigrácó a világ minden pontján, ahol a magyarság nagyobb számmal telepedett le. Szinte ez volt mindenütt az első lépcső, kivéve Argentínát. Itt az adottságok s a kolónia belső ritmusa más sorrendet követelt. Szabadegyetemünket, mint többi külföldi testvéreit a szellemi igény teremtette meg: az ittélő fiatalok tudásszomja és az ide vetődött tanárok, tudósok, szakemberek, kolóniánk idősebb, tapasztaltabb szellemi vezetőinek természetes pedagógiai felelőssége. Nem volt itt szó személyes patentról, sem politikai hovatartozandóságról. Ennek köszönhető sikere, amit indokolatlanul föl akar most duzzasztani a fürge reklám. A Szabadegyetem munkáját maga az ifjúság kezdte meg nemes mükedvelés formájában és a természetes fejlődés, hallgatóinak és előadóinak buzgósága tette rendszeressé s ez foglalta méltó keretbe. Hogy ez a Szabadegyetem az utóbbi időben „sztár” lett és ma már politikai ütőkártyaként is fölhasználják, — egyáltalán nem szolgálja az intézmény javát. Idekint, sajátságos körülményeink közt az egyes intézmények értékét csakis a beléjük helyezett áldozattal lehet megmérni. így tekintve a Szabadegyetem „világsikere” enyhén szólva túlzás. Eleve gyanús minden olyan kezdeményezés, amely Szabadegyetemünket, művelődésünknek ezt a nagyszerű faktorát ki akarja emelni a kaleidoszkópszerüen színes és termő kultúr-közösségből, amelybe beleilleszkedve vés»* nivaiasai. Nem használ senki az argentínai belterjes kultúrehünsk. ha csupán ezt az egyetlen szervünket ra gadja ki a többi közül s mint egy versenyparipát, kifuttatja a többi élére, amelyek közt — ez talán nem is vitatható — vannak olyan inézményelnk Argentínában, amelyek eddigi eredményei össze sem mérhetők Szabadegyetemünk sikereivel. Hivatkozhatunk az Angolkisasszonyok nevelőintézetére, könyvkiadásunkra, európai viszonylatban is elsővonalbeli színházunkra. Ezek rendszeres és szakszerű munkája föltétien nagyobb hatósugarú, ha nem is kapnak irányított propagandatámogatást. Szeretnek Szabadegyetemünket is ilyen magas színvonalon látni s fontosságát tekintve valóban a legelső helyet érdemli meg. Hogy azonban a valóságban is az első helyen legyen, ahhoz nem reklám kell, hanem alázatos munka, puritánság, szakértelem és áldozat. Káros ma újabb sallangokkal körülövezni önmagukban is értékes alkotásainkat, amikor a jelen úgyis azt követeli, hogy józan és gyakorlati megvilágításba helyezzük régebbi holdvilágos dolgainkat is. A Szabadegyetem természeténél és adottságainál fogva csupán pótmegoldást jelent ifjúságunk nevelésében. Amit ifjúságunk nem kaphat meg idekint, még a külföldi egyetemeken sem: a magyar múlt élményanyagát, a magyar gondolkodás leszűrt eredményeit kell hozzáragasztani ahhoz, amit fiataljaink a családban kaptak. Fontos ifjúságunk érdeklődésének fölkeltése és ébrentartása. Helyeselni lehet tehát a kissé túlzott kísérő jelenségeket, a vizsgáztatást, a rektori kézfogást, a kedves emlékként berámázható oklevelek osztását, az üdvözlő leveleket. Mindez azonban nem lehet taktika s nem válhat ugrásrakész politikai tervek szemfényvesztésévé. Nem a látszatot kell tehát gyarapítani, hanem a valóságot. Nem pártlobogó, hanem az örök magyarság égisze alatt. örülünk, hogy a Szabadegyetem jóhirt szerzett a világban. E jóhír politikai mellékzöngéire azonban föl kell hívnunk a figyelmet. Bármily megtisztelő számunkra, hogy a Nemzeti Bizottmány, s egyes öt éven át lapuló, tőlünk irtózó politikai körök az Argentínában élő magyarság létezését tudomásul venni méltóztattak, azt mégis túlzásnak tartjuk, hogy Szabadegyetemünket, az argentínai kultúrmunka egyik zsenge hajtását politikai célokra használják föl. Ezt legkevésbbé a Szabadegyetem vezetői és hallgatói helyeselhetik, akiket az illő propaganda helyett inkább támogatni kellene: 1.) együtt többi intézményeinkkel, 2:) politikai hátsószándék nélkül, 3.) a magyar kultúra megmentésének természetes gesztusaival. A- hogy erre a legnehezebb, dekonjunkturálís időkben is példát mutatott Argentina magyarsága. roljak fel a közelmúlt történelméből: Lenin, Benes, Masaryk, Anders, Tito stb.! Egyik sem as emigránsok szavazata alapján lett vezető. A külföld pedig elismerte őket, mert az eszme, az irányzat amit képviseltek megfelelt ai őket pártfogoló nagyhatalmak érdekeinek, az egyéniségük a múltbeli magatartásuk pedig valószínűsítette azt, hogy megbízatásukat végre is tudják hajtani. A magyarok között egyetlen egy embert, iíínerek, akinek az egyéniségé a magatartása, politikai és emberi megnyilatkozása — az otthoniakat és az emigráj ciós magyarságot egyaránt egy! ségbe fogta, magával ragadta, akit a magyarok fenntartás nélkül követték, aki bátran mondhatta, hogy a magyarság mögöt- I te áll, akinek ezt nem kellett a nyugati hatalmak előtt külön szavazatokkal bizonyítani: Mindszenty bíboros hercegprímás. ö az akit a magyarság összessége vezetőjének elismert, akit a nyugati hatalmak Is annak tev etettek, az általa képviselt eszméket és azok megvalósítását Kaáái érdekükben állónak tartották. és akiben megbízhattak, hogy ha vele megállapodásokat kötnek, azokat majd érvényre is tudja majd juttatni! Nem az emigráció, nem az otthoni magyarság választotta és tette meg öt vezetőnek, de az ő általa hirdetett eszmék, az ö egyénisége ragadta magával, az általa kijelölt irányba, minden kényszerítő hatalom nélkül, mind az otthoniakat, mind az emigrációs magyarságot. A Mindennapi feladatainkban leérjünk egységesek! Sajnos a világszerte közismert és igazán általános, őszinte részvétet kiváltó történtek után, májnem töltheti be ez* a szerepet. • Nagy nemzeti csapás ez számupk' ra. De ugyancsak nagy csapás, i hogy senki sincsen, aki őt pótolni tudná és a helyébe léphetne! De ha már nem tudjuk megoldani az egységes vezetést, ha nem tudunk valamely bel- vagy külpolitikai elgondolás mögé egységesen felsorakozni, akkor legalább mentsük, ami menthető: maradjunk meg magyaroknak! Ápoljuk és adjuk át gyermekeinknek a magyar nyelvet, támogassuk a magyar irodalmat, iskolázást, művészetet, tartsuk meg a régi magyar szokásokat, ünnepeljük meg nemzeti ünnepeinket, tanítsuk a magyar történelmet. Istennek legyen hála, ebben teljes az egység az egész világon szétszórt magyar emigrációban, pártállásra való tekintet nélkül. Mindenütt a legnagyobb Igyekezetei, a legjobb eredményeket látjuk! Joggal reménykedhetünk és bízhatunk abban, hogy ha még oly hosszú ideig tart is az emigráció, mi is, utódaink is, megmaradunk magyaroknak. És ez a mi legfontosabb, legszentebb kötelességünk —• ez az alapja jninden más törekvésnek!
