Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)
1951-05-15 / 9. szám
6. oldal Buenos Aires, 1951 május 15. MAGYAROK ÚTJA Pándy Lösz* JCályhatüz mellett (folytatás az 5. oldalról) A kereskedelmi és ipari kapcsolatok kiépítésére kezdeményező lépéseket kell tenni. VIII. A közoktatásügyi szakosztály. Saját keserves tapasztalataink árán jöttünk rá, hogy túlságosan egyoldalú humanisztikus rendszerű volt a mi iskolai nevelésünk. A műszaki egyetemet, vagy iskolát végzettek aránylag rövid idő alatt, különösebb nyelvtudás nélkül is, gyorsan és jól el tudtak helyezkedni. Míg a többiek, dacára az egyetemi végzettségüknek, nehezen kaptak külföldön tisztviselői állást, a legtöbbnek meg kellett elégednie napszámosi munkával. A tanítási rendszerünk alapos reformra szorul. Ezen a téren Németországban biztató kísérleteket folytatnék. A kísérletet, illetve reformot a diákság kérésére vezették be. A kísérleti iskolának Werkstatt -(műhely) gimnázium a neve. Lényegében abból áll, hogy a diákok a délelőtti tanórákon a rendes humanisztikus anyagot veszik át, délután pedig a gimnázium mellett működő műhelyben minden diák, a tehetsége és kedve szerint valamelyik szakma alapismereteit és fogásait sajátítja el. A mühely-gimnázium-mozgalom Bajorországban indult el és miután a diákság körében nagy népszerűségnek örvend, valószínű: hamarosan országos mozgalommá fejlődik. Ilyen irányba kell majd a magyar iskolarendszert is fejleszteni. A Magyarok Világszövetsége gyakorlati munkájában különleges hangsúlyt ad Dominits László a gyermekes ifjúság-nevelés gondjának, addig is, amíg hazatérhetünk. Fiatalságunknak nyelvtudásán és szakmai ismeretein, magyarságtudományi tájékozódásán kívül korszerű gondolatokkal kell hazatérniük s mindezt csak úgy va-Los dos análisis nos dan resultados bastantes parecidos, y no deja de ser notable, en vista de las grandes lejanías históricas y geográficas en que se hallan hoy día magiares y finlandeses. En ambos aparecía, como fuerza fundamental, la herencia espiritual de la época de las Grandes Migraciones, y hasta elementos más primordiales, aun anteriores a dicho período. Para el hombre moderno debe ser extraño el hecho de cómo sea posible, que temas y componentes de tan profunda antigüedad estén presentes y actúen sobre poemas compuesto el uno y reelaborado el otro en el siglo pasado, tanto en Finlandia, como entre nosotros los húngaros. Y hemos mencionado en el curso «de la presente lección, que todos los pueblos de nuestra zona se transformaron desde el punto de vista religioso cultural, en naciones occidentales, pero conservando —todos, sin excepción— la más importante característica que pueda tener un pueblo: sus lenguas originales. La lengua, la más primitiva “metafísica” que se da un pueblo, la lengua nuestra —y es igual que hablemos idiomas úgricos o eslavos— la lengua, conservó un matiz esencial de nuestra orientalidad. Estos idiomas son —con excepción tal vez del croata y del polaco— formaciones muy remotas, con un modo de expresarse bien arcaico. Los verbos no son simples significados, sino que conservan todavía la reminiscencia de la acción originaria; los substantivos hacen surgir una visión primordial, el arquetipo del significado; y en los adjetivos escondense fragmentos mitológicos de entonces. En siglos pasados, investigadores finlandeses trataron de establecer alinióades entre el finlandés y el lósithatjuk meg, ha a Magyarok Világszövetsége megoldja az iskoláztatás problémáját s fiataljainknak könyvvel való ellátását. Ugyanilyen alapossággal fejti ki az Eckhardt Tiborhoz küldött levél az igazságügyi szakosztályra vonatkozó javaslatokat, majd a hazájába visszatérni nem akaró magyarokról való kulturális és érdekvédelmi gondoskodást. “Szükség szerint egyéb szakosztályok is szervezhetők, — folytatódik a levél. A központ az elnök székhelye lenne. Minden szakosztály élén egy megfelelő szakismerettel rendelkező vezető állna, aki munkatársait a világ minden részében szétszórt magyarokból válogatná össze, akik a központi vezetőtől kapott utasítások alapján valósítanák meg a nekik kiosztott feladatokat. Az így szerzett adatokat, tapasztalatokat, tanulmányokat a központ kiértékeli és feldolgozza.” “Nekünk, szabadon élő magyaroknak semmiképp sem lehet eltűrni, — fejezi be levelét Dominits László —, hogy a kintlévő magyarságban egyenetlenkedés legyen úrrá, azon kell legyünk, hogy a külföldön élő magyarság között minden belső villongás elnémuljon. Sosem ártani, mindig segítenünk kell egymást! I egy link igazságosak minden magyarral, önmagunkkal szemben is, még akkor is ha fáj. Ha ezekkel az irányelvekkel indul meg Eckhardt Tibor vezetésével a Magyarok Világszövetségének szervezése, úgy érzem, a siker nem marad el, akkor pedig résztvehetünk hazánk felszabadításában és olyan országot építhetünk, amely Krisztus Evangéliumának alapján áll s ahol majd a megértés, a szabadság, a szociális igazság és az igazi demokrácia alkotja majd a törvényt.” griego; claro, éstas eran tentativas no-cientificas e ingenuas; pero en un sentido intrínseco poseían una cierta verdad. Al igual del griego, idioma el más mitológico del mundo, —en mi opinión—, tanto el finlandés y el húngaro como las lenguas letoeslavas contienen un modo de ver el mundo como imagen y mythos, y NO como esquema y concepto. Ninguna de ellas es una lengua derivada, un producto de tiempos más o menos históricos, como lo son todos los idiomas latinos. En tiempos intemacionalistas como los nuestros, o el siglo XVIII, o la alta Edad Media, esos idiomas de tan especial carácter parecen inconvenientes e incómodos. En cambio, durante las épocas de sano individualismo, como lo era por ejemplo el período del Renacimiento o el de las Reformas religiosas, y últimamente el del Romanticismo en Europa o en las Américas, —en épocas de tal naturaleza se cultivó la veneración por lo personal, el culto de la individualidad. La historia de nuestras lenguas sigue de cerca a la del individualismo en Eur opa. En la Edad Media hay una notable literatura húngara en 1 a t í n , en cambio, apenas se escribe nada en húngaro. En el Renacimiento re-nace, de veras, también mi idioma, de repente, con la vehemencia y tempestuosidad de una primavera centroeuropea. Luego, la época de la Reforma y de la Recatolización es un período-cumbre en la lengua y la literatura magiar. El internacionalismo del barroco hace florecer otra vez una literatura húngara en latín. Las últimas décadas del siglo XVIII —el preromanticismo— marcan el nuevo rumbo. La lengua reivindica sus derechos; en las obras de una docena de grandes (1945 tavaszán) A menekült. . . szállás téglából, vaslemezekből összetákolt tűzhelye mellett ülök. A kályhán rozsdás, horpadt konzervdobozokban krumpli rotyog, déli ebédmaradék melegszik. A szél pajkos gyerekként beledudál az ablakon kivezetett kályhacsőbe és én talán a szemembe vágó füsttől, de inkább az egyedüllét óráiban kisértő, hazajáró gondolatoktól könybelábadt szemmel a tüzbe bámulok. A gőzölögve sustorgó gallyak, korhadt deszkadarabok parazsában egy régi kályha, egy elhagyott otthon és egy régmúlt, soha vissza nem térő élet emlékeit kutatom. Az az öreg barna cserépkályha, amelynek repedésein keresztül téli estéken tágranyitott gyerekszemmel annyiszor bámultam a fahasábok tüzzé és meleggé változásának csodálatos misztériumát, ott állott a régi otthon egyik szobájában. S az a tovatűnt, atlantiszi mélységekbe sülyedt élet ott folydogált csendes hömpölygéssel a régi Belváros egyik öreg házában, az első világháború előtti béke, az igazi béke esztendeiben. Ha erre a ma már csak álomnak tetsző korszakra gondolok, mindig azok a téli napok jutnak az eszembe, amikor testvéreimmel együtt bárányhimlőben feküdtem. Ozsonna tájban a szomszédos iskolaudvarról áthallatszott a korcsolyázók zsivajgása, s mi a hosszú fekvés unalma ellen lázadozva türelmetlenül vártuk a lámpagyujtás idejét. Amikor végre valahára kigyulladt a körégős petróleumlámpa és a porcellánburára festett nadrágos és napernyős kinai hölgyek esti körsétájukra indultak, megkezdődött a várva várt felolvasás. Negyven esztendő, egy vérbe és szenvedésbe fulladt emberöltő távolából most is látom édesanyámat, amint könyvvel a kezében ott ül az asztalnál, és felolvas nekünk valamelyik Jókai-regényből. A lámpa megduplázódva a csavaros oszlopokon álló tükörben bevilágítja a szobát, a régi bútorokat, a könyvespolcot, a szekrények tetején sorakozó befőttes üvegeket, almákat. Kellemes meleg van, de mi a takaró alá bújva együtt poetas y escritores, se convierte en instrumento fino y sensible, capaz de expresar los más sutiles, los más modernos contenidos, pero conservando su carácter original: la riqueza mitológica, la predisposición oriental de hablar en imágenes y no en esquemas. El definitivo logro de los romanticismos nacionales en nuestra zona, viene a ser en último análisis, una occidentalización del Oriente. Los finlandeses, buscando los secretos de su origen, han encontrado en su propio pueblo abundantes fragmentos de un arcaico mundo de mitogías y fábulas. De estas canciones, — runo se llaman en finlandés— compuso Loennrot, poétái y folklorista, hace poco más de cien años, la epopeya finlándica: el Kálevala, que quiere decir: pais del Kalev, eso es: Finlandia. Casi al mismo tiempo, los estonianos encontraban los fragmentos de su epopeya nacional, y de este modo, surgió el actual epos estoniano: el Kalevipoeg, es decir: el Hijo de Kalev. En Hungría, la occidentalización del Oriente siguió caminos más sutiles. La antigua tradición —los cuentos mitológicos sobre Átila y sobre el período épico de la conquista de la patria actual se conservó principalmente en las crónicas medievales, y, sólo en su parte menos importante, entre el mismo pueblo. De este modo, Miguel de Vörösmarty, el más notable poeta del romanticismo húngaro, se vió obligado a inventar casi didergünk a behavazott orosz pusztán farkascsorda elől menekülő regényhőssel. Késő este, amikor némi sörszag kíséretében apám is hazatért a közeli Mátyás-pincéből, félbeszakadt a regény és kialudt a lámpa. A kinai asszonyságok álomba dermedtek s a szobát csak a kályhában szunnyadozó parázs világította be. Az utca lármája is elcsendesült, csak néha csattogott el az ablak egy-egy késői utast vagy lump társaságot szállító konflis lovának patkója. Félkönyékre támászkodva bámultam a pislákoló tüzet s gondolatban újra és újra végig álmodtam a felolvasott regényeket. Ott jártam Tímár Mihállyal az Arany Emberrel a Senkisziget rózsalugasai alatt, s borzadva néztem a kályha előtti szőnyeg vértócsára emlékeztető cirádáit, amikor együtt ültem a kriptában az Áronffy-testvérekkel az öngyilkos apa koporsójánál. *** Azután eljött és elmúlt az első világháború s a gyermekévek álmai és regényei után a férfikor küzdelmes valósága következett. A régi cserépkályhát elvitte a gazdasági válság, s az uj sűrűn váltakozó kályháknak sokszor feketén, üresen tátongott az ajtaja, mert nem volt. állás, nem volt pénz és tüzrevaló. Ilyenkor kellő tisztelelettel, messziről előre köszöntem a szomszédos szenes embernek. Hosszasan megvitattam vele a béke-revizió kilátásait, s nagy érdeklődést színlelve hallgattam unalomig ismert katonatörténeteit. Végül is a pince kormos falára, ahol kaballisztikus jelek felett már ott díszelgett a nevem, újabb számokat krétázott fel a szenes. Estére azután vigan pattogott a tűz az apró vaskályhában, a kis szobában, ahol akkor már kettesben ültünk egymás kezét fogva a feleségemmel. Fiatalok voltunk, reménykedtünk, s vártuk az idők jobbrafordulását. *** Múltak az évek, s egy csikorgó kemény télen két kályha mellett melegedtem. Két hatalmas vaskályha fűtötte be a kórházvonat Pullman kocsiját, ahova egy Don melletti kisvá-de nuevo la mitología más o menos perdida de los antiguos magiares. Y mediante el bellísimo metro griego de sus epopeyas, surgió a nueva vida, re-nació verdaderamente, la tradición oriental, encontrando para sí misma —bien característicamente — dicha forma occidental-dásica. Sólo la más moderna investigación empieza a verificar el hecho de que la invención poética del romántico Vörösmarty hizo surgir del subconsciente del alma colectiva magiar, fragmentos e imágenes de mitologías semi olvidadas, cuyas sorprendentes analogías se encuentran en las tradiciones ugro-fínicas, tradiciones, que Vörösmarty nunca llegó a conocer. De este modo, se iba formando, casi involuntariamente, en las culturas de Europa oriental, no sólo la muralla contra el Este, sino también el puente entre Este y Oeste. El problema de reencontrar la patria primitiva, la mitología primitiva, los restos de los semilegendarios magiares orientales ■—reencontrar y occidentalizar el Oriente, nuestro Oriente, este problema inquieta al espíritu húngaro, durante los últimos ciento cincuenta años. Notables investigadores, como Körösi Csorna y Reguly fueron al Este, buscando los vestigios de los más antiguos antepasados, y el último, Reguly, consiguió coleccionar la magnífica mitología de los pequeños pueblos vogul y ostiak, lingüísticamente los parientes más cercanos de los húngaros. En su colección hay una narración acerros állomásán beraktak bennünket, kivérzett, csonttádermedt sebesülteket. Zihálva, eőlködve indult el velünk a vonat, s mintha a befagyott kerekek csikorgása, a mi mérhetetlen szenvedésünket, fájdalmunkat üvöltötte volna bele a hóviharba. Hat nap, hat éjjel száguldottunk a pusztulás és halál birodalmán keresztül, mig végre a Lavocsne-i alaguton át megérkeztünk a volóci fenyvesek közé az akkor még nyugalmas jólétben élő, s a háború fergetegéből egyelőre megkímélt Magyarországra. V Két évvel később azután ott ültünk a lakásban, ahol egyáltalán nem volt kályha. A központi fűtés fehérre mázolt csövei, lábhoz tett fegyverrel álló katonákhoz hasonlóan sorakoztak az ablakok alatt. A szobában meleg volt, de mi mégis bundában, télikabátban ültünk, utrakészen, halomra rakott podgyászunk mellett. Mielőtt elindultunk, tekintetünkkel végigsimogattuk mindazt, de valójában mégis hozzánk tartozó, velünk együtt élő tárgyakat, a negyed század verejtékes munkájával megszerzett kispolgári jólét minden tartozékát. Vajon visszatérünk e? — kérdeztük egymásra tekintve, — és ha igen, mikor és hogyan térünk vissza? Ágyudörgés remegtette meg az ablaktáblákat, s mi némán, szótlanul, a podgyásznál sokkal súlysabb gondok terhe alatt meggörnyedve elindultunk. V S most itt ülök a menekültek kályhája előtt és a tűzhely rostélya alá hulldogáló, hamuba fulladó parázsban ott látom minden munkámat, tervemet, célomat, reményemet, egész életemet. Mindaz, ami bennem élt, s amiben éltem, immár megsemmisült, hamuvá vált. Látom a régi Budapestet, a gyermekkori Belvárost, azóta csákány alá került házaival, s látom és köszöntöm a régen sirban nyugvó rokonokat, barátokat. És látom, hogy sokat kell dolgoznunk, verejtékeznünk és szenvednünk, hogy ha öregen és betegen, munkában meggörnyedt vállakkal, de újra ott ülhessünk a régi otthon meleget sugárzó tűzhelye mellett. ca de la milagrosa epifanía del Dios Miramundo. Este Dios vivía de niño como sirviente en la casa del Hornmente, y un día, después de matarle bre-Ruso, que le maltrataba cruelcasi, le arrojó al estercolero. El niño quedó allí solo, llorando, pero, de repente, se levantó y se fué. Y en este momento sucedió su epifanía: del pobre huérfano surgió el Dios. Cuando miró sus pies, Ies vió calzados ya con esquíes: miró su cuerpo, y se vió armado; miró su mano, y la vió empuñando ya el sable. Antes moría casi de hambre, ahora le venían encima siete ciervos que mató con una sola flecha. Ya fuerte e invencible, volvió a la casa de su cruel patrón, el Hombre-Ruso, y se vengó de él, clavando su lengua y ojo en un asador .... El mismo tema, que apareció en el mito vogul en una forma bárbara y antieuropea, encuéntrase en los hexámetros de Vörösmarty, en una configuración ya occidentalizada. El dios-niño de este poeta llega al desierto, en donde está a punto de morir de hambre. En el momento de mayor tensión aparecen tres cuervos, y dejan caer un trozo de carne entre los pies del héroe moribundo. Fortalecido de nuevo, el joven se levanta y empieza a buscar otra vez el perdido camino en el desierto. Y en la arena, se halla una clava, y luego un magnífico sable. Ya no es un huérfano, ni un joven perdido en el páramo: Vörösmarty le llama: “prínci(Continúa en la / ág. 8) EUROPA ORIENTAL: MURALLA Y PUENTE por Miguel de Ferdinandy
