Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)

1951-05-15 / 9. szám

MAGYABOK ÚTJA Buenos Aires, 1951 május 15. 5. oldal Feltámadás, vagy temetés? Hová vezet Mac Arthur amerikai diadalútja? — Diplomáciai munkatársunktól Valamikor a régi Róma fogadhatta 'gy a győztes hadvezéreket, mint most New-York fogadta Mac Arthurt. Csak a klasszikus kor nagy köztársasága is­merhette az ilyen éles-tekintetű öreg katonákat, akik az aranysasokat elvit­ték a Pontusig, Hispániáig, a Ger­mán erdőkig s egy napon hazatértek, hogy a fejükön aranybabérkoszorúvel megmondják a népnek és a szenáto­roknak, a kényelmes életélvezőknek, opportunista kalmároknak és politi­kusoknak a teljes igazságot. A katona igazságát! Csak a régi Róma népe szomjazhatta így az igazságot, mint Washington köztársasága. Hiszen a nép, amely győzött Galliában, Ger­mániában, a boyok, akik Mac Arthur fehér sasai alatt verekedtek a sárga ördögökkel már régóta nem értett va­lamit. Látta maga körül Amerika nagyságát, az égbefúródó felhőkarco­lókat, a 40 millió autót, a füstölgő gyárakat, a dicsőséges flottát. Látta, érezte Amerikát, a Gigászt, és nem értett sok, nagyon sok mindent. A nép, 156 millió amerikai azt hitte, hogy azok, akiket az ő szavazataival emelt magasba, ugyanolyan nagyok és hatalmasak, mint Amerika. Miként lehet hát mégis, hogy ennek a mo­dern óriásnak, két háború győztesé­nek valósággal a szemébe pökhet min­den kis bolseviki gangszter? Miként lehet, hogy ennek a nagy birodalom­nak végzetes hadititkait úgy kiárusít­ják a Harry Goldok és Julius Rosen­­bergek? Miként történhetik az, hogy Rómának naponta kell megalázkodni apró kalózkirályok, bandavezérek előtt és miért kell feláldozni egy opportu­nista politika aranyborjúja előtt a szö­vetségi hűséget, a római presztízst, a demokrácia igazi méltóságát? HALLO MAC! A nép mindenütt türelmes, de min­denütt félelmetes hatalom. Amíg a koreai háború nem tört ki, addig csak kérdezett, gondolkozott. Mikor azon­ban az amerikai fiúknak oda kellett mennie a koreai harctérre, amikor a boyokat falhoz állították a koreai vö­rösök és tarkón lőtték őket, amikor Washington megtiltotta a mandzsuriai szovjet támaszpontok bombázását, a­­mikor Csang-Káj-Sek 800.000 katoná­ját nem engedte harcba vetni, amikor a civilek hátra kötötték magának Mac Arthurnak a kezét is, akkor az ame­rikai nép érezni kezdte, hogy itt már másról, többről, nagyobb kérdésekről, talán magának a ro­osevelti superdemokráciának csőd­jéről, talán némely vezetők vég­zetes törpeségéről van szó. Mi történt Amerikában és mi tör­ténik Amerikával? -— kérdezte a 156 millió fejű Caesar? Amerikaiak ural­kodnak-e Amerikában, vagy mások, akik Frankfurter Félix vezetésével szí­vesen megfeleznék -— fifthy-fifthy a­­lapon — a világuralmat Kaganovi­­csékkal? Az a tömeg, amely Mac Ar­­thurt ünnepelte, talán még nem jutott el a kérdésnek ehhez az igazi lénye­géhez, de érezte, hogy a megrohadt, függönyök mögül irányított, appease­­mentes politikával szemben végre szükség van már egy teljes emberre, egy igazi amerikaira, aki az egész igaz­ságot, Amerika igazi nagyságát teste­síti meg. Valamikor a weimári ál-de­­mokrácia pöttöm akarnokaival, az o­­laszországi káosz vörös agitátoraival szemben így várták az európai töme­gek is a nemzeti álmok, vágyak meg­testesítőit, a politikusokkal szemben a nép igazi hatalmának kifejezőit. S most az East River Dryw-on, a hulló konfetti esőben, a kikötők szi­rénáinak búgása, a csillagos zászlók lobogása közepeit, hét és fél millió ember égig mennydörgő hurrá-viha­rában az olajos-ruhás, bőrsapkás mun­kások tömegében állva, a Ruhr, Milá­nó, Saar munkásai jutottak eszembe, akik tizenöt-húsz évvel ezelőtt így ta­lálták meg egy katonában a nép iga­zi képviselőjét, a népi vágyak, a nép erejének, nagyságának megtestesítőjét! Mi, Európából jöttek, valahol már láttuk a nép ébredésének ugyanazt a folyamatát, amely a demokrácia for­mái között, de pontosan azonos lelki menetrend szerint zajlik most itten is. Amikor fotóriporterek, televíziós köz­vetítők, motoros rendőrök, zászlók kö­­zepett elsuhan előttünk a páratlan a­­rányú diadalmenet hőse, a római pro­filú hadvezér, a vasállványról felé ki­ált egy öreg munkás: — Hallo Mac! És a többiek nevetnek, sírnak, kala­pot, kendőt lobogtatnak. “Hallo Mac! Hát miért bántanak téged ezek a pisz­kok, aki 14 évig harcoltál Ameriká­ért? Ki akarja letépni fejedről a ba-Alig néhány hete, hogy a Magya­rok Útja közölte Eckhardt Tibor to­­borzó cikkét, amelyben kifejtette az azóta már szinte közismert szervezet­nek, a Magyarok Világszövetségének gondolatát. Eckhardt Tibor megnyi­latkozását az egész világon szétszórt magyarság az emigrációban eddig még nem tapasztalt érdeklődéssel fo­gadta Ezt bizonyítja az a több olda­lon folyó vita és méltatás, amely kö­vette Eckhardt tervezetének megjele­nését. A kiáltvány általában tetszésre talált a magyarság szervezeteinél. Ar­gentínában a Centro Húngaro csat­lakozásán kivül, úgy tudjuk, a régi magyar egyesületek is úgy határoztak, hogy támogatják Eckhardt kezdemé­nyezését, az antibolsevista magyarság széles alapokra fektetett megszerve­zését. Eckhardt Tibor cikke után szá­mos hozzászólás érkezett a Magyarok Útja címére is. Alant egyik leggya­­korlatibb hozzászólást, dr. Dominits Lászlónak, a Délamerikai Magyarság kiadóhívatali vezetőjének gondolatait közöljük, abból a hosszú, tanulmány­szerű levélből, amelyet szerzője Eck­hardt Tibor címére elküldött. Dominits László bevezetőjében az erdélyi kisebbségi sors törvényszerű­ségeire és tanulságaira hívja fel Eck­hardt Tibor figyelmét, majd így foly­tatja: A visszacsatolás könnyes örömmá­mora után, az ifjúság természetszerű­leg sok addig nem ismert nehézség­gel találkozott. Az aránylag kiegyen­súlyozott kisebbségi közélet után ne­hezen tudtunk hozzászokni az anya­országi közélet legtöbbször személyes­kedő, érdesebb versengéseihez. Azt pedig sehogyan sem tudtuk megérte­ni, miért lesz valaki becstelen, jellem­­telen ember és rossz magyar, ha vé­­j letlenül az ellenpárt soraiban van? bért, kivenni kezedből a fegyvert és békét kötni a mi leghalálosabb ellen­ségeinkkel? Ki tűri, ki akarja, hogy a fiaink hiába haljanak meg? Hallo Mac! Látod, a te igazságod elől elbújik a President, nem akar fo­gadni, nem akar kezet szorítani veled aki a mi emberünk vagy! Hát most gyere, borítsd fel az asztalt, hajítsd ki a defetistákat, a gyávákat és az áruló­kat. Mi segítünk neked, hogy olyan nagy lehess, mint maga Amerika! AZ ÚJ „FÜHRERKOMLEXUM“ Valahogy ki nem mondottan elhall­­gatottan ez a gondolat lebegett a Mac Arthurt ünneplő hét és fél milliós tö­meg feje fölött. A megújhodásnak ez az elemi erejű vágya gyűjtötte egybe a milliókat, a gazdagokat, a szegénye­ket, a munkásokat és a katonákat. Sokszor érezte az ember, azt a feszült­séget, amely egy nyári zivatar előtt tölti meg a levegőt. Csak egy szó kel­lene! Csak egy szikra! És itt lobogná­nak a nemzeti forradalom legszebb villámai. Európában a szociális nyo­mor, az elégületlenség robbantotta ki a nacionalista forradalmakat. Itt a nemzeti erő, az öntudat, a fiatal gi­gász roppant ereje, nagysága lázado­zott ezekben a napokban a politika ostobasága, elvtelensége, törpesége el-A jelenlegi helyzetünk sokban ha­sonlít a mi kisebbségi és az azt köve­tő korszakra, azzal a különbséggel, hogy a felsorolt hátrányos jelensége­ket hiánytalanul megtaláljuk a ma­gyar emigráció soraiban, sőt még te­tézzük a hibákat azzal, hogy a szám­űzetésben lévő magyarokat 39-es, 44- es, 45-ös, 46-os és stb. csoportokra osztjuk, az egyik csoporthoz tartozók nagy buzgalommal zárják ki a másik csoport tagjait. A Világszövetség konkrét feladatai­nak megoldására Dominits a követke­ző javaslatokat teszi: A Világszövetség első feladata, a mint Eckhardt Tibor felhívásában ír­ja, Magyarország felszabadítása. A felszabadításban nekünk szabad magyaroknak kötelességszerűen cse­lekvőén kell résztvennünk és abban feltételezhetően minden igaz magyar tehetségéhez és képességeihez mérten ki is veszi majd részét. I. Ezért a Világszövetség első és sűr gősen megszervezendő szakosztálya a katonai lenne. A szakosztálynak haladéktalanul nyilvántartásba kell vennie a világon szétszórt volt tényleges és tartalékos tiszti, altiszti és legénységi állományú magyarokat. Ebben a munkában a már megalakult Bajtársi Közösség le­hetne nagy segítségére a szakosztály­nak. A további munkakört érthető okok ból nem óhajtom részletezni, miután az már a katonák feladata. Az ország felszabadítása érdekében két tényezőnek lesz különösen fontos szerepe: a kül- és belügyi szakosztály­nak. II. a külügyi szakosztály feladat­köre: a., a leendő béketárgyalásokra va­ló felkészülés, olyan formán, hogy len. Mac Arthur, az igazi amerikai ünneplése egy hihetetlen arányú tün­tetés volt mindaz ellen, ami nem a­­merikai, hanem egy idegen kisebbség elnyomó uralma, nemzetietlen politi­kája, defetizmusa és idegőrlő taktiká­ja egy elkerülhetetlen háború elkerü­lésére. Amerikában még nem mondta ki senki, de mindenki érezte a fenye­gető kérdéseket, amelyek ott húzódtak meg a drapériák, zászlók, konfetti-fel­hők mögött. Meddig mehet még az, hogy mi mindig még csak ne is Ang­liához, Franciaországhoz alkalmazkod­junk, hanem Julius Mochok, Shin­­well Manók keresztezzék Uncle Sam útjait és külpolitikáját? Mac Arthur ünneplésében Wash­­gington Amerikája mutatta meg igazi nagyságát. A baj ott van, hogy ez az Amerika érzi az ifjú gigász roppant erejét, látja hogy a politika törpesége, ostobasága, a vezetés kisszerűsége, méltatlan ehhez a páratlan erőhöz, de nem tudja még, hogy a poli­tikai vezetők nem születési hiba folytán ilyenek, hanem céltuda­tosan és kiszámítottan defetisták. Most 28.000 tonna konfetti száll a levegőben, most tíz milliók ünnepük Mac Arthurt, a hőst, de Amerika és a világ ő benne is csalódni fog, ha nem lesz bátorsága kimondani a tel­jes igazságot. Ehhez pedig Ameriká­ban nagyobb hősiesség kell, mint szembe nézni a japánok rohamaival, vagy 700.000 kinai túlerejével esetleg Sztálin atombombájával. Nagyobb vi­tézi virtus! Mert számolni kell a világ­uralmat féltő, az Amerikát leigázó i­­degen szellemiségnek ugyanazzal a gyűlölet-rohamával, amellyel annak idején Európa vezetőinek kellett szem­már most megkezdi a szükséges ada­tok és anyag összegyűjtését. Ebbe a munkába lehetőleg az elcsatolt terü­letekről származó előadókat von be, akik származási területük föld- és nép­rajzi, történelmi, gazdasági és nemzet­politikai problémáit jól ismerik. A szakosztályokon belül meg kell szer­vezni az erdélyi, bánsági, bácskai és felvidéki csoportokat. b. , A diplomata utánpótlásra szám­­bajöhető személyeket nyilvántartja és azokat, a tehnikai lehetőséghez mér­ten, feladataikra előkészíti. c. , A magyar problémákat a világ­sajtóban ismerteti. A világ minden országában igyekszik, megbízottai út­ján, befolyásos személyek megértő ba­j rátságát a magyarság részére megsze­rezni. Magyarország területét a felszaba­dulás után a magyar közigazgatásnak kell átvenni. Erre a feladatra a III. belügyi szagosztálynak kell ide­jében felkészülni. Ez nyilvántartásba veszi az összes közigazgatási szakem­bereket, azok útján a világ minden államának közigazgatási törvényét a helyszínen tanulmányozhatja. Bár a magyar közigazgatási törvény a világ legjobb közigazgatási törvényei közé tartozik, lehetnek azonban olyan el­járások, amelyek meghonosítása ha­tékonyabbá és rugalmasabbá tenné törvényünket. Rendszeres átdolgozást igényel a magyar állampolgársági és illetőségi törvény, mert az, a külföldön szerzett tapasztalatok szerint, sok részében ide­jétmúltnak tekinthető. A belügyi szakosztálytól elválasz­tandó lenne a IV. Népjóléti szakosztály. Ehhez tartoznának a munkásmozgalmak, a szakszervezetek és amit még Magyar­benézniök. Angliában a Silvermanok, Franciaországban a Mochok és Ame­rikában a Julius Rosenbergért siró sajtóhéroszok máris az ó-szövetségi gyűlölet átkaival rohamozzák Mac Arthurt. A bajuszáról nem viccelőd­hetnek, mert nincs bajusza, de egy, a vasfüggönyök mögött remegő világ­hatalom prófétái már is megírják róla, hogy “önző", ’’hatalomvágyó” és a Ku-Klux-Klan szervezkedik mögötte. Jóformán még húll a konfetti eső, de már Kanadában kiáltatják feléje Mór­­genthauék, hogy ,,ez a fogadtatás egy borzalomébresztő megnyilatkozá­sa a Führerkomlexumnak ’’ TÖRTÉNELEM.VAGY KONFETTI Lesz-e Mac Arthurnak bátorsága ezzel a láthatatlan világhatalommal szembe szállnia? Lesz-e benne vitézi virtus azt megmondani, hogy ennek felszámolása nélkül reménytelen a bol­­sevizmus elleni harc és nem demokrá­cia — a demokrácia. . . .. Mac Arthur erről még nem szólt, még egy célzást sem tett, pedig a nagy lélektani pillanat vezér számára soha se volt olyan kedvező mint most. Neki nem kellene a berlini külváro­sok Bierhalleiben söröskriglivel vere­kedni, ököllel kiharcolni a vezetést. Ö ezzel a fogadtatással egyszerre meg­kapta, elérte mindazt, amihez mások csak a hatalomátvétel napján jutot­tak el. Mac Arthur nagy hadvezér volt a Távol-Keleten. De vájjon mer­­e majd vezér, államférfi lenni itthon? Ettől függ a világ jövője. S én ezért nem tudom, mit láttam az East River partján. A feltámadás kezdetét, vagy egy nagyon szép teme­tést? Világtörténelmet, vagy csak — egy gigantikus konfetti-esőt? országon nem valósítottak meg: a földmunkásság megszervezése. A magyar munkásbiztosítás Euró­pában alig ismert védelmet nyújtott a dolgozóknak. Az OTI és MABI szervezettségét külföldi szakemberek is megcsodálták. A biztosítás intézmé­nyét azonban a harmadik és Magyar­­ország szempontjából legfontosabb ka­tegóriára: a parasztságra is ki kell ter­jeszteni. Az összes idevágó törvények, ada­tok, tanulmányok gyűjtése és azok feldolgozása lenne ennek a szakosz­tálynak a főfeladata. Tanulmányoznia kell a többi országok szociális intéz­ményeit, azok sezrvezetét és működé­sét. Az egészségügy megszervezése. Az oly sikeresnek bizonyult zöldkereszt­­mozgalomnak a további kiépítése. V. A földművelésügyi szakosztály. A világközlekedésének fejlődése olyan helyzetet teremthet, hogy az amerikai búza Magyarországon olcsóbb lesz, mint a saját termésű. Magyarország­nak tehát fokozatosan át kell térnie a belterjes kertgazdálkodásra, gyü­mölcstermelésre és állattenyésztésre. Az ebben a szakosztályban műkö­dő gazdasági szakemberek feladata lenne az ezzel kapcsolatos problémák tanulmányozása. VI. A pénzügyi szakosztály felada­ta a megfelelő modern és szociális a­­dórendszerek tanulmányozása, az erre vonatkozó adatok gyűjtése és azok feldolgozása. VII. A kereskedelmi és ipari szak­osztály. A szövetkezeti mozgalom ta­nulmányozása. Magyarországon előre­láthatólag hosszú időre lakásínség lesz ezért fontos a kislakásépítő akciók ta­nulmányozása és az ezzel kapcsolatos hitelkérdések megoldása. (folytatása a 6.oldalon) Javaslatok a Világszövetséghez

Next

/
Thumbnails
Contents