Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)

1951-09-01 / 16. szám

8. oldal Buenos Aires, 1951 szeptember 1. MAGYAROK ÚTJA A megszállt ország hírei A budapesti kommunista kormány rendeletére megkezdték a Regnum Marianum plébániatemplom lebontá­sát. Az indokolás szerint szükség van erre a területre, hogy a Gorkij-fasor városligeti torkolatánál tervezett Sztá­­lin-szobor „több levegőt" kapjon. A gonosztett mély szomorúságot keltett az országban. A templom utolsó mi­séjére, amelyben a hívek búcsúztatták ezt az elitéit istenházát, zarándoklat­­szerű sokaság indult meg. A kivonuló rendőrség durván a hivőkre támadt, sok embert megvertek és letartóztat­tak. A bontást az egyik „nemzeti" vállalat elkezdte, bár mérnökei közül négy keresztény mérnök is elutasítot­ta a bontási munka irányítását. A le­bontandó templomok sorában követ­kezik a Belvárosi plébániatemplom, majd a Ferenciek temploma. Bezárták a Thökölyi-úti domonkosok templo­mát és az Örökimádást az Üllői-úton. Az antikrisztus berendezkedik. A ma­gyarságot nemcsak lelkében gyalázzák meg, legszebb művészettörténeti em­lékeit is le akarják rombolni. • A jugoszláv határon megélénkültek a hatráincidensek, szinte alig van nap hogy határsértésekről be ne számol­nának. Kedves Mr. Chaolin! Egészen véletlenül láttam egyik belvárosi hiradómoziban az ön cigány-burleszkjét, amelyet itt „Carlitos el Attorante” címmel vetítenek. Mondhatom, Ízléstelenebb filmet sosem lát­tam. Még az európai vándor-cigány életet nem ismerő argentin néző is felhördült, amikor ön és cigányai a pálinkás pohárral, koccintás előtt kereszteket rajzoltak. Ilyen rövid kis idő alatt ennyi tömör gusztustalanság. A film őskorában sem szerepelt oly durva ötlet, aminőt ön e kis burleszk egy másik csattanójá­nak tesz meg. Nem mondhatom el itt, mert. nyomdafestéket nem tűr meg... Nem is erről akarok beszélni. Nekünk, ma­gyaroknak semmi közünk ahhoz, hogy a mi zenénket ki és ho­gyan használja fel. Minden nép zenekincse szent és magántu­lajdonnak számit. Aki e kincsből avatatlan kézzel eltulajdo­­nit, az nem érdemli meg a művész nevet. Az ön zagyva bur­­leszkjében első perctől feltűntek a magyar zenei motívumok, hallottuk Liszt Szerelmi álmait és a Rapszódia hangzatait. Már ez is elég lett volna ahhoz, hogy megkérdjük milyen jo­gon házasítja ön össze Liszt zenéjét ezzel a zagyva giccsel ? Volt azonban egy jelenet, amikor arcunkba szökött a vér és ha itt lett volna, pofon kellett volna csapnunk önt, hogy fogkefe­­bajuszos ábrázata örökre eltorzuljon, ön egyik jelenetben egy heverésző cigánylányt szerepeltet, akit társai szabályszerűen tetveznek és ehhez a szennyes jelenethez kisérőzeneként a mi himnuszunkat, egy ezeréves nemzet szent dalát használja. A magyar nemzet áhitatos dallamából űz ön gúnyt, mintha esak Moszkva rendelte volna így. Chaplin úr, önt mint bolsi­­gyanust Hollywoodban indexre tették. Nekünk ön már nem is gyanús, mi ebből a képből mindent tudunk. És nem csodálkoz­nánk, ha egy szép napolj önt is hiába keresné Hoower rendőr­sége —atomtestvéreihez hasonlóan— Moszkvában gyártaná to­vább ezeket a humor álarca alá bujtatott hitvány gvalázkodá­­sokat. Amerika igazán nem vesztene sokat! Amerikai rádiójelentés szerint 18 cser fiatal munkaképes embert vittek a Szovjetunióba kényszermunkára. • Az új termést a leggyorsabb tem­póban gyűjtik be és már a cséplőgép mellől .elszállítják. Az országban o­­lyan hírek terjedtek el, hogy közel van a Jugoszláviával való fegyveres konfliktus kirobbanása. Ezt erősítik meg az újabb légvédelmi készülődé­sek és ápolónői tanfolyamok. • A rendszer bosszúja a kulákság fe­lé irányul. Már az öt holdas parasz­tokat is kulákok közé számítják s így sokan kutaknak számítanak az újon­nan földhöz juttatottak közül is. • A kitelepítés főleg vidéken folyik erős tempóban, most Dunántúlt fésű lik át. Szentgothárdról érkező jelen tés szerint Kónya AVH főhadnagy, Polák Mór alhadnagy és Rákóczi Je­­nő nyomozó állítják össze a kitele. pítendők névsorát. • A kitelepítések során a gyűlölet c gészen nyiltan a rendszer ellen for dúlt. Még az AVH tisztjei is a kitele. pítettek pártjára álltak. A magyai nép hallatlan összetartással támogatja az üldözötteket. Ennek következmé nye, hogy magában az AVH szerve zetében is nagyarányú tisztogatást haj­tottak végre, sok AVH tisztet letar­tóztattak . • Folyik az elkobzott lakások szétosz­­togatása. Az elrabolt otthonok után nem nagyon kapkodnak. A színész­szakszervezet például húsz budai vil lát kapott, hogy az igénylő színészek közt kiossza. A húsz villára, csak egy jelentkező akadt, Gobbi Hilda, a hin hedt kommunista színésznő. Úgy lát szik, neki már mindegy! Furcsa legitimista vélemény... A Krónika című északamerikai ha­­vilap „Grősz József: Királypárti vol­tam és vagyok-* című cikkében kü­lönvéleményt jelentébe a Mindszenty­­pörben és most Grősz József kalocsai érsek pőrében is jelentkező közismert vallatási módszerekről. Kereken tizen­két esztendeje, az Ivanev és Khodajev utolsó trockijisták bűnpörc óta szám­talan példából tudja a nyugati világ, hogy a nagy bolsevista politikai bűn­­pörök fővádlottait nemcsak hipnózis­sal, hanem bizonyos vegyszerekkel ké­szítették elő a főtárgyalásra. Aki csak öt percig hallgatta a Mindszenty-tár­­gyalásról, vagy a Vogeler-pörről hely­színen fölvett hanglemezt, az nem ké­­telkedhetik benne, hogy a magyar kommunista népbiróság ugyanúgy használja ezeket a szörnyű eszközö­ket, ahogy azt a szovjet törvényszé­kek rendszeresen használták. Aki még ezek után is kétkedett volna, azt ma­guk a szovjet tárgyalási jegyzőköny­vek és kimenekült hatósági személyek bőven meggyőzhették. Kommunista-KUTYASZORÍTÓ... A Magyarországon nemrég megti­zedelt kutyatársadalom még mindig erősen nyugtalanítja a népdemokráci­át. Az újabb tortúra azonban már nem csupán a haszontalan házőrzők­re, hanem a kecskékre is vonatkozik. A Belkereskedelmi Minisztérium 411/ 306/1951. számú rendeletével, bün­tetés terhe mellett kötelezővé tette a kutyák és a, kecskék nyírását. A vég­rehajtási utasítás nyomatékosan hang­súlyozza, hogy a két centiméternél hosszabb szőrű kutyák és kecskék bun­dáját be kell szolgáltatni. A kutyák nyírását a városokban a gyepmesterek végzik, egy forintért. Az értékes nyersanyagért különben 4 forint térí­tés jár s azt a Citrom utca 2 alatt kell beszolgáltatni, az Iván-féle üzletben, ahol különben minden egyéb szőrt is szívesen megvesznek. A rendelet Du­nántúl már végre is hajtották. A ku­­tyaszőr-kampány még Magyarország mai helyzetében is általános derűt kel­tett. Sajnos, nem tudható, hogy a ku. tyák mint vélekednek a dologról. Mi, dekadens nyugatiak, innen a távolból úgy látjuk, ha így fejlődik a gazda­sági fellendülés népdemokráciánkban, — hamarosan sor kerül a kutya egyéb melléktermékeire is. barátok ezreit és tízezreit győzte meg és ábrándította ki az utolsó idők foly­ton ismétlődő leleplezése. Egy anti­­bolsevista lap maradt csak a nyugati földtekén, amely a szovjetbörtönök tortúráit kétségbe vonja: ez a Króni­ka. Illetve, mint egy nyilatkozatból látjuk alias: Róbert Oszkár, ez a kü­lönös öreg sajtómatador, aki a szélső vörösből lendült át a szélső királypárti vizekre. Idővel annyira királypárti lett, hogy most inkább hajlandó valóság­nak elfogadni Mindszenty, Vogeler és a többiek szörnyen bárgyú ön-vádas­kodásait, csakhogy Grősz érseknek Ottó királyról szájába adott beismeré­sét nyilt legitimista kiállásnak minő­síthesse. Őszintén megvalljuk, végleg nem értjük Róbert Oszkár szándékát. Ugyanabban a pörben, ahol Grősz érsek e kijelentéseket tette, egy csomó zagyva, pártideológiai frázis közepén, állította kirakatba a szovjet bíróság a bolsevisták által annyiszor keresett, szentélctű, hős pálos perjelt, Vezér Endrét, hogy szájába az egész egy­házat, a Vatikánt aljas módon meg­bélyegző vallomást adhasson. Vezér egész közönséges „gyilkosságokat" is­mert be, a kolostorok életét a prosti­túció tanyáinak szineivel festette. Ezt akarja hitelesíteni Róbert Oszkái? Úgy akar a legitimizmus eszméjének őszinte híveket szerezni, hogy közben az egész bolsevista egyházüldözést és az összes politikai bűnpöröket mind­járt igazolja is? KÁLLAY MIKLÓS budapesti órásmester Garanciával vállal javításokat! VIGENTE LOPEZ Las Hcras 1406 (Av. Matpú 700 vest. Miskolcon telibe találják a vásárcsarnokot. A kormányzó a Gellért szállóban őrizteti az ameri­kai hadifoglyokat. —C’est la guerre — mondják odaát. De magyar katona nem harcol Amerika és Anglia ellen. A magyar repülők, még Oroszországban sem bombáz­tak lakó negyedeket. A magyar katona szűkös pró­­funtját megosztja az ukrán gyerekkel. Miért bánt­ják hát a mi gyermekeinket, templomainkat? A né­metek szövetségesei vagyunk! — mondják odaát.. Érdékes! Március 19-ig, mikor Magyarország még független volt, nem voltunk a németek szövetségese. Most hogy a németek megszálltak, elvették a füg­getlenségünket, egyszerre német szövetségesek let­tünk. A magyar nép felnéz a kék tavaszi égre. A re­pülőgépek szárnyán ott a fehér amerikai csillag. A kastélyokban njraraló „hadifoglyok“ legtöbbjén amerikai egyenruha van. Azonban, akik a paran­csot adják nekik amerikaiak -e valóban. Morgen­­thau Kasselből, Baruch Königsbergből, Frankfur­ter Bécsből.. . És a magyar nép véres könnyei között is azt mondja: Nem Amerika! Más kérdés aztán kinek használnak, vele? Szó­fiából most jön haza a magyar követség sajtóatta­séja, aki végig( élte a bolgár főváros bombázását. A városban, ahol ha jól emlékezem két fogpaszta és egy cipőkrém gyárból állott a hadiipar, csak egy­két emeletes házak voltak. Katonai célpont aligha akadt. A bolgárok meg éppenséggel senki ellen sem hacoltak, Hiszen Boris cár maga mondta: „A népem oroszbarát, a hadseregem német barát, a királynő olaszbarát. Bulgáriában én vagyok az egyedüli angol-barát. És mikor most Szófiára is ráterül a bombaszőnyeg, amikor a foszfortól égő aszfalton botokkal kell agyonverni az állatkert el­szabadult majmait, akkor hirtelen megszólalnak a nagyon csekély számban lévő bolgár kommunisták. —Nézzétek! — mondják a bolgároknak — a né­metek itt vannak ugyan, de az oroszok azért nem bántanak titeket. Csak az amerikai „kapitalisták“ bántanak. Roosevelt bombázói nem a demokrácia, hanem a bolsevizmus előtt törik az utat. A bombaszőnyeg nyomán úgy terjed a bolsevista hangulat, mint a gyeptüz. Nemcsak Bulgáriában, hanem Szerbiában is. Belgrádra épp orthodox husvétkor terül rá a bombaszőnyeg. Tizezer halott. A szerb nép még­hozzá nem is ellenség. A szerbek megcsinálták a Szimovics-puccsot és azzal a hat heti késedelemmel, amit a németeknek okoztak az orosz hadjárat meg­indítása előtt, körülbelül megnyerték a háborút a Nyugat számára. Jó hírek jöttek a Balkánról — mondta Churchill. Most Nedics valósággal zokog a rádióban, amikor azt kérdezi az Angliában lévő szerb királytól: „Felség! Hogyan történhettélt ez! A szerb kommunisták, Titoék pedig azt mondják: Az oroszok nem bántanak titeket. Az oroszok a mi szövetségeseink. Kik bombázták Pesten Washington szobrát? Vájjon tudják-e mindezt Nyugadton? Tudjáke milyen hatása van egy ilyen nyugati bombázásnak ott, ahol minden az orosz „felszabadítókra“ emlé­keztet? Vagy talán éppen ezt akarják, akik a hát­térben állanak? Valakik Európát akarják elpusz­títani. A kereszténységet. Nem az amerikai repü­lők. Nem az amerikai katonák. Hiszen a katoná­nak parancsolnak. Azt kell megnézni, ki parancsol. Háttérben, a függöny mögött. ,A német háborún kívül van egy Európa is. Van kereszténység. A kölni dóm, a bécsi Stephanskir­che, Monte Cassino, a müncheni Pinakothéka nem hítlerizmus. A debreceni Ispotály-templom nem „nyilas“ párthelyiség. De itt az pusztul, ami kőbe vésve, pergamentre írva, kőcsipkékbe metszve ele­ven tiltakozás a pártdiktatura ama része ellen, amelyről azt mondjak: új pogányság. Ez a Washington szobor itt a Városligetben tra­gikus szimbólum. Valakik Amerikával Washing­tont bombáztatják. Kicsodák? Csak sejtjük. De majd mikor egyszer Münchenben, Regensburgban találkozunk Amerika katonáival — az igaziakkal — a romok előtt eltakarják a szemüket és szégyenkez­ve mondják: —Ezt nem lett volna szabad! Ezt nem Amerika csinálta. Vájjon tiltakozik-e mindez ellen az a célirányos humnazimus, amely csak a sárgacsillagot látja az egész világomlásból? A magyar gyereket ki saj­nálja? A magyar parasztért kinek vérzik a szive? Ismét egyedül vagyunk. A Nyugat ellenünk for­dult. Vájjon miért? Vájjon le merjük-e tenni egyszer Bárdossy papirhadüzenete mellé a letépett gyermekfejet? Vagy majd felakasztjuk azokat,1 akik láttak és — kiábrándultak!?

Next

/
Thumbnails
Contents