Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)

1951-09-01 / 16. szám

Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat. [Berzsenyi] TARIFA REDUCIDA O Concesión N' 4182 > O FRANQUEO PAQADO Concesión Nf 4548 m s: MAGYAROK HTJA La Senda de los Húngaros Redacción y Administración: José Ingenieros 2016 Olivos, T. E. 741—3822 Buenos Aires, 1951 szeptember 1. Registro Nacional de la Prop. Intelectual IV. évf. 16. szám N* 303320 A Justicializmus hatalmas tömegdemonstrációja a Cabildo Abierto-n Sokan, nagyon sokan kérték már, a világ minden tájáról, hogy ismertessük az argentin társadalmi helyzetet, a Justicia­­lizmus lényegét, Perón elnök nyugaton annyit birált politi­káját. A Magyarok Útja vendégszeretetet élvez Argentínában, sőt többet is ennél, Argentínában lehetőséget kap a magyar kultúra ápolására, a magyar ügyek őszinte, szókimondó védel­mére. Szándékosan tértünk ki mindig az elöl, hogy Argentina belső viszonyait ismertessük, még a látszatát is el akarjuk ke­rülni annak, hogy mi magyarok, a minket befogadó argentin nemzet ügyeibe beleszóljunk. A mi kötelességünk, hogy mun­kánkkal, együttérzésünkkel megháláljuk ennek a nemes nép­nek, hogy a nagy európai üldöztetések idején, amikor a világ­nak annyi nációja vett részt bántalmazásunkban. Argentina kitárta előttünk kapuját és nemcsak életlehetőséget nyújtott nekünk, hanem részesített azokban a szociális javakban, melye­ket minden argentin polgár élvez. Ezek a gondolatok vonzottak ki augusztus 22-én a ,.9 de Julio“ térségére. Ez a különleges nemzeti megmozdulás al­kalmat ad arra, bog}7 beszélhessünk a nemzeti Argentina nagy történelmi napjáról, amelyről a külföldi baloldali sajtó annyi rágalmat hirdetett. Sajnos, még tájékozatlan magyarnyelvű lap is akadt külföldön, amely ennek a hazug propagandának hitelt adott. Pedig nincs egyébről szó, minthogy egy ország, függetlenül Amerikától és minden hatalmaktól megtalálta a Beszámoló hétmillió ember ünnepéről Utunk a „Cabildo Abierto"-ra ve zet. Sokszor láttam már életemben nagy tömegmegmozdulásokat, európai szememnek mégis szokatlanok ezek a méretek. Argentína fővárosának kő zepén haladok a tömegben, szinte centiméterenként, az Avenida 9 de Julio peremén. Ez aa avenida a világ legszélesebb útja. Bármelyik pontján kényelmesen elférne a világ akárme lyik nagy tere, a milánói Dóm-tér éppúgy, mint Bernini oszlopaival kö­rülvett Szent Péter-tér. Sosem hittem volna, hogy ennek az avenidának a betonboltozatát, —amely alatt többek között Buenos Aires egyik legnagyobb vasúti központja is elhelyezkedik—, ennyi ember ellephesse. I. Szívós küzdelem után feltornászom magam az Avenida Mayo sarkán ál­­' ló rendőri magaslatra. Vagy tizenkét­­ten szorongunk ebben a közlekedési kalickában, de a látvány megér egy kis kényelmetlenséget. Amerre szem ellát, feketén a tömeg, felettük meg­számlálhatatlan sűrűségben világítanak a magasra emelt táblák. Nagy nap ez, talán történelmi dátum lesz belőle, piros betűvel írják majd a naptárban, érdemes hát szoronganom itt, a köz­lekedési rendőr ernyője alatt, íme, résztvehetek a történelemben. Igaz, nem sok jut rám, ha hozzászámítom, hogy rajtam kívül még egymitlió-ki­­lcncszázkileücvenkilencezer- kilencszáz­­kilencvenkilenc lélek várakozik itt a délutáni napfényben. Ezt mondják a mikrofonok. Utána számolni nem tu­dom, lehet, hogy többen is vagyunk Mindegy. Különleges élmény, hogy az ember egyszer kétmilliomod maga val legyen egy bolyban. Félelmetes és nagyszerű érzés. Pedig sokan nincse nek itt. Az ünnep előtti napok, rém hírterjesztőinek meséje sok.kát ott­hon tartott. Mint szemtanú elmond­hatom most, hogy ennél szervezettebb példásabb, rendezettebb tömegmeg mozdulást még életemben nem lát­tam. Voltak, akik, már itt is éjszakáz tak. A „9 de Julio" egyes tájairól még száll a füst, az elfogyasztott dé­­li aszádók tanúja. Hiszen az ország legtávolabbi vidékeiről is eljöttek ide. Bizonyára az ő számukra gördültek be az élelemmel rakott teherautók, e gyik tejet, másik sonkás szendvicset, a harmadik narancsot osztogatott. Ez utóbbinak volt a legnagyobb sikere! Komoly jól öltözött urak is résztvet tek a¡ sportszerű narancs-mérkőzésben. Láttam feldíszített vidéki kocsikat, zenekarokat, poros vidéki bácsikat, feketeruhás, ezüst pénzből készült öv­vél, veretes késekkel föllovagoló gau­­chokat, ezer kilométert karikázó bi­ciklistákat. A zarándokok áhítatával jöttek a provinciák küldöttei. Köztük olyan csodabogarak is, mint Juan Mar­tin úr, aki Rbsarióból, —vagy ötszáz kilométer— egy üres hordó tetején gurult le ide a sajtófényképészek örö­mére, nyakában az ünnepi plakátok­kal. II. A plakátok és a körülhordozott táb­lák erdeje mindenütt" két szót hang­súlyoz: „Cabildo Abierto". Szó sze rint: Nyitott Cabildo. A Cabildo eredetileg nagygyűlést jelent, vagy annál is többet, a nép gyülekezetét, egy történelmi aktusra összegyűlt alkotmányozó gyűlést, a­­melvnck magyar vonatkozásban a ki­rályválasztások lehetnének a megfele­lői, bár azok, mint a Rákos-mezei gyű­lés, természettüknél fogva a rendek alkotmányozó gyűlései voltak. A Cabildo fogalmát a francia for­radalom alkotta meg. Lényege, hogy a nép megmozdul és valamilyen tör­ténelmi fontosságú kérdésben dönt. Voltaképp ezzel a fogalommal kez­dődik Argentina önállósága is. Ami­kor 1810-ben Argentina elszakadt a spanyol világhatalomtól, ezt a törté­nelmi fontosságú döntést az első Ca. bildo hozta meg, amelyet akkor — klasszikus mintára—- triumvirátus ve zetett. Az új Cabildo,t ezt a szabad ég a. latt tartott alkotmányozó gyűlést, a „Cabildo Abiertot” » nép, első sorban az argentin munkásság hívta egybe. Közeledik az elnökválasztás ideje, köz­tudomású, hogy Argentína elnöke, Perón tábornok nem akart vállalni je­lölést a következő elnökségre, a nem­zeti érzelmű argentin munkásság pe­dig biztositani akarta, hogy vezetője, akit hat évvel ezelőtt ugyanilyen ha­talmas tömegdemonstráció szabadított ki börtönéből elvállalja az új elnök­séget, hitvesével együtt, akit hatal­mas szociális alkotásainak jutalmazá­sára az alelnökségre jelölt»a nép., Eva giák között, amelyek már kiélték ma­gukat. Új eszmék nélkül senki sem tudja megoldani a régi kérdéseket. — Két világháború zajlott le azzal az ürüggyel, hogy megvalósítják a szo­ciális igazságot és a népek vágyát, a szabadságot. De nem hoztak más e­­redményt, mint új igazságtalanságo­kat, a gyarmatosító politikai és a zsar­nokság új alakjait. Harmadik világ­háború van kitörőben, megintcsak az igazság és a népek szabadságának vé­delmében. A két fél bármelyikének si­kere olyan megoldást hozna, amelyet ismernek már a népek és amiből nem kérnek... ” Aki nem ismerte a Justicializmus politikájának lényegét, az e néhány szóból megérti azt. És azt is megérti, miért szisszennek fel a baloldal kép­viselői Perón tábornok szavaira Kele­ten éppenúgy, mint Nyugaton. De remélhetőleg eljön az idő, amikor a világ minden táján megszólalnak azok az embermilliók, akik a nélkül, hogy ismernék a Justicializrnust, azt várják országaik és a világ vezetőitől, amit Perón tábornok hirdet és ad az ar­gentin munkásnak, amit a. kommuniz­mus is Ígért, de soha nem adott senki­nek: igazságosságot, szabadságot és jólétet. El torrente de lagrimas Evocamos* con este memorial al llamar la atención de todo el mundo a la tragedia única en la historia, que sufren Hun­gría y otras naciones detrás de la cortina de liierro por el te­rror, discriminación y deporta­ciones a la Unión Soviética. Desde la terminación de las ac­ciones bélicas de la segunda guerra mundial estas deporta­ciones en ningún momento ce­saron, pero sí que hubo de ma­yor intensidad, igual a la que actualmente presentamos. De un momento a otro las víctimas deben abandonar sus hogares y enseres domésticos excepto de lo que pueden lle­var consigo. Familiares siguen siguen siendo separados y des­vinculados para ser llevados a Rusia como esclavos de traba­jo hasta su exterminio. Los comunicados de los títere-Go­­biernos de que los deportados son reaccionarios y por esta causa como precaución despla­zados dentro del propio país a buen recaudo, son falsos verbo­­reos para despistar la opinión mundial del plan premeditado del Gobierno soviético que es: la acumulación de enorme con­tingente de esclavos de trabajo; la eliminación de todos los sos-bolsevizmus igazi ellenszerét s nem üres szólamokkal, hanem eszmeileg megalapozott társadalmi rendszerrel száll szembe a rombolás tanaival és építő munkával harcol a bármilyen oldal­ról gyakorolt igazságtalanság ellen. Ez a tan a Justicializmus, Perón elnök erre alapította államvezetését, ez a Harmadik Ut politikája, amely elutasítja magától a kapitalizmus uralmát, de szemben áll Marx tanaival is. A magántulajdou elvi alap­ján áll, de megahadólyozza azt, hogy a tőke milliókat hajtson uralma alá. Aki Argentínában élt, az látja ennek az eszmének gyakorlati megvalósulását az államvezetésben, amelynek há­rom sarkalatos pontja: a szociális igazság, a gazdasági függet­lenség és a politikai szuverenitás. A gyarmati sorsból kiszaba­dított Argentinára és vezetőjére főleg az utol«) két pont miatt néznek rossz szemmel azok a hatalmak, amelyeket még ma is a tőke ural. A töke annyira megvakul az arany szemléletében, hogy még saját érdekeivel is szembeszáll, mint azt az utóbbi időben a világ pontján láttuk. A világbolsevizmussal halálos birkózásra készülő kapitalizmus nem látja meg azokat a szövet­ségeseit, akikre a bolsevizmus elleni harcban biztosan számít­hatna. Elfílejti lemérni annak a ténynek a jelentőségét, hogy a komftiurf izmussal fertőzött nyugati világban van még olyan pont, ahol keresztény nemzeti alapon megszervezett munkások milliói állnak szemközt az igazságtalanság és a társadalmi el­nyomáson alapuló ama rendszerekkel, amelyek az emberiséget a mai történelmi katasztrófába sodorták. Perón hü „descamisado”-i, a szegén elhagyatott fehértrikósokból toborzot ma már jól szituált argentin munkái ifjúság, akiket az elnök hitvese leg job bbarátainak, testvéreinek nevez. III. Nincs annyi hely a Magyarok Út jában, hogy a Cabildo Abierton el hangzott beszédeket ismertethessem Nem is az a célom. Eleven impres.zi ókat akartam gyűjteni és elmondan az emigrációnak. Azt például, hog; milyen fennséges és félelmetes, h; kétmillió ember énekel. A Himnus: új értelmet nyer a tömegek ajkán Szinte kísérni lehet az ének felemel kedő hangjait. Közben megakad ; szemem a huszonötemeletes Obrai Publicas tetején épp most épült, kar csú acél-tornyon, a televizió antenná ján, amely többek között egyik hon fitársam tehetségét dicséri. S ez • gondolat, a Himnusszal, az annyi nemzetiség által énekelt argentin Him­nusszal összefogódzva száll fölfelé. Megragad a szónokok szava is, Eva Perón párbeszéde kétmillió emberrel s a világ egyik legjobb szónokának Perón elnöknek szózata, akinek mon­datai után zeng a szavalókórus: „Pe­rón - Pe-rón!. . . S mintha hirtelen hó esne, vagy apró fehér madarak milliárdja csapkodná szárnyait, zseb­kendők áradata leng a milliók feje fölött. S hogy a világ legmesszibb táján élő magyarok is megértsék Argentí­nát, befejezésül Perón elnöknek a Ca­bildo Abierton elmondott néhány mondatát iktatom ide: „A világon ma könyörtelen és he­ves harc folyik, olyan esendő ideoló­

Next

/
Thumbnails
Contents