Magyarok Útja, 1951 (4. évfolyam, 9-16. szám)

1951-05-15 / 9. szám

2. oldal Buenos Aires, 1951 május 15. MAGYAROK ÚTJA Júliusban robbantja a Bizottmányt a Kominform?... Washingtoni tudósítónktól: A Kovács Imre féle levél robbaná­sai még el sem ültek egészen az észak­amerikai magyar közéletben, amikor váratlanul egész ponyvaregény-szerü rémtörténet lengedezte körül a Nem­zeti Bizottmány köreit s első sorban Varga Béla, végrehajtóbizottsági el­nök személyét, akinek Székely Izsó által körültömjénezett tekintélyén ap­róbb hiányosságok mutatkoztak a zürichi üzenet kipattanása óta. Meg­jelent egy cikk a New York Times­­ben, Varga Béla arcképével. Nem kevesebbet jelentett be ez a híradás, mint azt, hogy szegény Varga Bélát Julius 1.-ig meg fogják ölni. A Free Europa rádiónak ugyanis sikerült va­lahol Európában elfognia egy rejt­jeles Kominform-utasitást, amely egyenesen Varga Béla meggyilkolásá­ra ád parancsot, de bejelenti egyben a Nemzeti Bizottmány newyorki és washingtoni helyiségeinek felrobban­tását is. Mindezt julius hó 1.-ig. Ismételtjük: a Times cikke a Ko­vács Imre-levél kirobbanása után je­lent meg, néhány nappal azelőtt a díszvacsora előtt, amit Varga Béla tiszteletére rendeztek a 82-ik utcai Fehér Teremben. A nagy bejelentés természetesen megváltoztatta a dol­gok folyását, a menüt és a műsort. A Bizottmány tagjai titokzatos arccal, az előlegezett mártírság lenge borújával készülődtek a nagy ünnepi lakomára. De mindez nem tudta elfojtani az amerikai magyarok kiváló humorérzé­két. Mert van azon valóban moso­lyogni való, hogy — a Kominform közismért vigyázatlansága folytán — épp most fedezték föl a merénylet tervét, a sifrét épp a Free Europe fogta el, akinek nyilván nincs sok rendészeti gyakorlata, ha nem tud­( Vezércikk folytatása.) és mint ilyet jogosultnak tartottam arra, hogy információkat kapjon tőlünk! Milyen érdekes, milyen különös, hogy ed­dig egyetlen atom-ügyben sem bizonyosult be a leglényegesebb: az tudniillik, hogy a kémek anyagi ellenszolgáltatást kaptak volna a Szov­jet-Uniótól. 50-100 dolláros költségmegtéríté­seket vettek fel. Egyébként valami szent ön­zetlenség, a nacionalizmus nagyszerű öntuda­ta vezette őket. Ha valaki, ők tudták, hogy az atombomba: — világhatalom. S most, mikor a Julius Rosenberget egy Kaufmannak kel­lett elítélnie, ismét csak ők tudják, hogy va­lamit kivetek a kezükből. Valami kísérteti­es dolog történt a demokrácia függönyei mö­gött. Amerika fölébredt! Julius Rosenberg ma még nemzeti hős, de már csak bizonyos amerikai negyedekben. Kö­rülveszi a néma és alig titkolt törzsi gyász, a nemzeti bánat, amely ott borong az atom­­felekezet homlokán. Julius Rosenberg néme­lyeknek épp olyan nacionalista mártír, mint volt Samuelli, vagy Korvin-Klein, aki meg­halt a szent ügyért. Azonban egyes lapok meg­írják azt is, hogy amikor az atomkémek halál­ra ítélését vetítik a Broadway nagy mozijai­ban s a vidék kis városaiban, NewYorktól Ca­­liforniáig felzúg egy felszabadult tapsvihar. Amerika ítél! A tapsolok mellett sápadtan hallgatnak a rooseveltizmus kései prófétái. Szerencse, hogy egyelőre még sötét van a né­zőtéren. Még nem látni az arcokat és csak rit­kán hallani, amint odasúgnak egymásnak: „Mi lesz ebből? Az Isten szerelmére, mi lesz? Ha így folytatódik, akkor Veit Harlan fogja rendezni Hollywoodban az Atomkémek című slágert. Hogy annak milyen sikere lesz? Nem jó rágondolni!“ MAC A. CINCINNATUS By Dr. C-Z. Apiarist A világ különböző pontjain, három nagy an­­golnyelvü lapban is megjelent az alábbi irás, ame­lyet talán politikai novellának nevezhetnénk. Ja­pánban élő barátunk küldötte el, egyik ottani angoL lapból. Az irásmü körülbelül három hónappal eze­lőtt született. Különleges érdekessége számunkra, hogy az amerikai szerzői név egy fiatal magyar D. P. irót takar. R. barátommal a megszokott peri­­pathetikus sétánkon voltunk. Logicai fejtegetéseink során ő megállapította, hogy Deweynek a Hotel W. Astoriá­ban tett ünneprontó megjegyzése jó lenne, ha a „barbarismus“ szót — rasszizmussal, a civilisatiót pedig a — cultura szóval helyettesítette volna. A sor rajtam volt. Mielőtt azon­ban részletesen bizonyíthattam volna, hogy Atom és így Atom Bombe se létezik, — legfeljebb Tom és T.(om) Bombe — hirtelen egy váratlan tör­ténésnek lettem szereplője. Amint az Edison Square-ra értünk, egy Fehér-Házból jólismert formel- Senatorba ütköztünk; Halo Senator! How are you? — Dicsekedtem egyoldalú ismeretségem­mel. Halo! How do you do! — Majd a mentében unottan üdvözlő hirtelen megállt, kutatóan a szemembe nézett és újra köszöntött: Ave Publilius! Quid növi? — Zavaromat látva mosolygó angolban folytatta: How are you? Hol volt ön, hogy nem találkoztunk? Mióta van itt? New-Yorkban? — Akadoztam. Nem! A felszínen; a föld hátán! Nem értem! — dadogtam. Of course; Maga nem ismerhet meg engem, mert a Letheböl ivott; pedig kollegák voltunk valamikor 24 századdal előbb. De várjon csak; is­meri maga a római történelmet? — Bólintottam, — és a „Lex Publilia“ szerkesztőjét? Publilius Bolero! — siettem vála­szolni. Na végre, hogy felismerte ö n - magát!, rántott újra a bizonyta­lanságba. Szuggesztiv kérdéseitől fe­jem zúgni, de a dolog világosodni kezdett . . . És ismeri maga C. Terentilius Ar sa-t? — Vallatott tovább. Cincinnatus ellenségét, a néptrf bunt gondolja? Exactly so my friend! Igen! Ismerem! — válaszoltam. Alig hiszem! — vágott közbe. — Hisz oly idegenül szemlél! Mert lát­ja az a Terentilius én vagyok. De jegyezze meg, hogy Cincinnatusnak ellensége soh’se voltam. Ma még ke­­vésbbé! Hogy-hogy ma? — ocsúdtam és kiváncsi lettem. See you my Friend! Amikor en­gem Charon két obulusomért a Styx és Kokytoson áthajózott, maguk már régen a Hadesben voltak de azóta már sokan és sokszor vissza is tértek a földre, mint maga is; de szinte va­lamennyi a Lethe vizéből fenékig ürí­tett pohárral ... — Maga is felejtett kedves Publilius! — Csak nekem si-, került a könyörtelen Minőst meg­vesztegetnem . . . Azért ismerem fel most a Mában a múltat, és a Múlt nagyjaiban a je­len szereplőit. Bizony Ma is sokan vannak itjt. Tudja kik? Megmondom; a nagyok! Jók vagy rosszak? Lényegtelen! . . . de azok, akiknek a végzetükkel még sokszor találkozni kell! Nem hiányoz­nak, látja Catilina és társai sem a közelünkböl; de nyugodjon meg: Ci­cero se. Marius és Nero ma a Szov­jetunióban vannak, és képzelje Ma­­nilius és Censorinus consulok is; ők ma a harmadik pún-háboru vigíliáján ismétlik a Múltat; a britt Chartagótól a fegyverek leszállítását követelik, miután — változatlan indokolásukkal — azokra a békésszándéku ujcharta­­goiaknak szükségük már úgy sem lesz... Az asculumi csata hőse Pyrr­hos -puz- Londonban ül, Brutussal-. pe­dig csaknem mindenütt találkoztam; ő maradt a régi; conspirál és hiár a tőrét feni..., akár a meggyilkolt Genucius, aki dühös Veto — jával eredményesen destruál. Brennus is a földön van; de hol itt, hol ott. Nyug­talan árnyék. Ma Észak-Koreában lá­zit Vae Victis-ével, holnap Moscau­­ban rak hamis súlyokat a mérlegre... Mikor pedig Pluto — szokása sze­rint — összeveszejti Zeussal, legalább öt hadosztályt kitevő tömeget eresz­tett a földre, de a Tartarosból. És ez nagy baj; alig elhárítható veszede­lem vár ránk! Az egyetlen kiút az a tudat, hogy az ön szerint nekem ellenségem is itt van; nagyon messze ide, de hozzánk tartozik; Quinctius Cincinnatus! Jelenlegi életében már másodszor van rende-vous-ja a vég­zetével; a Haza megmentésével. Elősször, amikor manilai birtoká­ról újra az ekészerv mellől hívták a szorongatottak. .., most pedig, mi­dőn az egész nemzet követeli neki a Dictatori állást, amit eddig mindig csak babérokkal tett le. A nép, az Istenadta Nép kívánsá­gához én is őszintén csatlakozom, de ettől függetlenül a Végzett szerint csak ő lehet a haza, de a világ jó­­ügyének is megmentője Carissime. De Terentilius. . . . ...Halo Friend! — kiáltott vissza a valóba barátom. Mióta lettem én Terentilius? A Senator! Hol van a senator? Micsoda senator? Mi van Veled? Itt állsz már percek óta révületben! Mi van Veled? Min gondolkozol? Fejezd be a demonstratiódat! Miért nincs atom? Atom? — Igen! Atom már nin­csen! Atom Bombe sincs !..., mert az első atom robbanásával az alfa pri­­vativum is elszállt a szó elöl. De menjünk! Fázom! Keletről hó­vihar jön. . . ta titokban tartani ezt a hallatlan fon­tosságú kulcsot, amivel a Kominform egyéb, talán fontosabb gaztetteit is leleplezhette volna. Mégis az idő­pont a legmosolyogtatóbb, hogy épp most így megkésve, akarja Rákosi szétrobbantani a Bizottmányt, mikor az éppen felbomlóban van, részint a Kovács — levél, részint egy nem egészen korrekt összeférhetetlenségi jegyzőkönyv miatt. A merénylet főhősével, Varga Béla főtisztelendő úrral nem szívesen fog­lalkozunk, egyrészt, mert reverendát hord s ez némi elnézést követel tő­lünk, most is mint újévkor, amikor őelnöksége a budapesti Parlament fényképével küldte el barátainak jó­­kivánatait; másrészt, mert Varga Bé­la valóban a „szürkék hegedőse“, a fejét tenyerébe hajtó borús Ábel Amerikában, akire a közfigyelmet ilyen .véres Kominformtervekkel le­het felhívni csupán. A helyett tehát, hogy személyét különösebb figyelem­re méltatnánk s ezzel felbosszantanánk a Bizottmány virányain ugrásra ké­szen várakozó szovjet-kollaboránso­­kat, megelégszünk annyival, hogy mindnyájunk épülésére Varga Bélá­nak ezen az emlékezetes vacsorán el­mondott mártir-beszédéből néhány mondatot idézzünk: „. . . Az a kitüntetés ért engem, hogy én vagyok az első annak a sötét hatalomnak a listáján. Nekem, mint Isten szolgájának nagy kitüntetés, hogy Isten ellenségei engem vesze­delmes embernek tartanak. Engem, mint katolikus papot, mint magyart soha nem érhetett volna nagyobb ki­tüntetés, minthogy Isten mártírjának, a haza és a szabadság mártírjainak névsorába felvegyenek. (Be szép is New Yorkban mártírnak lenni!) De bármennyire is nagy ez a megtisztel­tetés, szerény személyemnek a háttér­be kell vonulnia. Mert a likvidálási parancs, melyet a Kominform szerény személyem ellen adott, tulajdonképen a Magyar Nemzeti Bizottmányt akar­ja elpusztítani. Mint a Magyar Nem­zeti Bizottmány feje, a magyar nem­zet egységét, a megbilincselt magyar nemzetet képviselem. Az ellenem ki adott likvidálási parancs durva kihí­vása mindnyájunknak. Álljunk elébe férfiasán. Álljunk szembe vele, mint keresztények és mint a szabadság ret­tenthetetlen katonái!. .. “ Amint e néhány szóból látható, Varga Béla legújabb szózata most az összes pálmát elviszi eddigi —hogy szépen fejezzük ki magunkat— nem a legszerencsésebb megnyilatkozásai elől. Bármi elnézőek legyünk a Vég rehajtóbizottság elnökéhez, ezek u tán még inkább túlzónak tartjuk kis sé Székely Izsó megállapítását: ,,Ko runk legnagyobb magyar államfér' fia. . . “ A véres Kominform-gaztett csatta­nója azonban még hátra van. E dia­dalmas amerikai leleplezés után bizo­nyosak lehetünk abban, hogy Rákosi lemond Varga Béla „szerény szemé­lyének“ meggyilkoltatásáról és júli­us 1-én nem röpíti levegőbe a Nem­zeti Bizottmányt. Akadtak azonban renitens, tiszteletlen magyarok Ame­rikában, akiket izgatott az a kérdés, hogy vájjon honnan szerezte a készü­lő merénylet tervének leleplező anya­gát a New York Times, az a lap, a­­mely hatráozott előzékenysége! visel­tetik a Bizottmány iránt, annyira, hogy a magyarság többségét s az e­­gész emigrációt felsorakoztatta mögöt­te. . . A titkot maga a New York Times oldotta meg, amikor néhány nap múlva közölte, hogy a veszedel­mes merénylet-terv adatait kiváló munkatársától, Fábián Bélától kapta. Többet egyelőre senki nem tud. . . CSANÁDY JÁNOS Kállay Miklós magyar órásmester VICENTE LOPEZ Las I leras 1406 (Av. Maipú 700 bemutatja a CASAL DE CATALUÑA-ban, Chacabuco 863 sz. a» MÁJUS 19-én, SZOMBATON délután 5 órakor bérletszünetben este fél 9 órakor bérleti előadásban PAUL SCHUREK MUZSIKUSOK cimü 3 felvonásos vidám zenés játékát Fordította: VASZARY JÁNOS. Rendező: PÁGER ANTAL. Történik Bécs külvárosában. Grete ............................ KOMÁR JULIA Frici .............................. SZILASSY LÁSZLÓ Tóni .............................. PÁGER ANTAL Pepi .............................. CSELLE LAJOS Kropacsekné ................. VASZARY PIRI Mici .............................. KINCSES ÉVA Detektiv ........................ TÓTH FERENC Napijegyek mindkét előadásra már kaphatók Mokrány üzletében LAVALLE 370. Telefon: 31-2573. — Bérletek befizethetők a Dél­amerikai Magyarságnál 14-től 18- áig minden délután 5-7 óra között, ugyanott napijegyek is válthatók. Montevideói műsor a Magyar Otthonban: jun. 2-án FÉLTÉKENY­SÉG, Vaszary János vígjátéka. Június 3-án SZENT LÁNG, Sommerset Maugham színműve. Mindkét előadáson a színtársulat valamennyi tagja fellép.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents