Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-05-01 / 5. szám
1955. május . 9. oldal Mag^ar^égvá^ Hogy kik állnak a film mögött??? Hitelezők!'! Hitelezők, akik hittek abban, hogy két nincstelen ujamerikás, Csutorás László, a film gyártója és Füry Lajos valóban képesek néhány ezer dollárból ezt a dokumentfilmet elkészíteni és a részűkre kamatmentesen kölcsönadott pénzt vissza is fizetni, Bálint Kálmán pénzét nem ‘szennyes kezek’ vágták zsebre, hanem a gyártók urolsó centig a kölcsönök törlesztésére fordították megerősítve az öregamerikások hitét az ujamerikások becsületességében és dolgozni akarásában. Remekmii lett volna azonban Füry Lajos filmje akkor, ha Lugossy Béla haditudósitó 10 évvel ezelőtt a ht. osztály filmanyanyugatra mentette volna s ha már ezt hősiességében elmulasztotta, akkor ma, mint kulturtitkár legalább néhány ezer dollárral járult volna a film gyártási költségeihez. Azonban ő á legolcsóbb utat választotta: nyílttéri rágalmazó levél. így pénzébe sem kerül és mindenki róla fog beszélni. — Sic itur... Végül kijelentem, hogy a ‘Riadó a Kárpátokon’ c. filmbenegyáltalán semmiféle anyagi érdekeltségem nem volt és nincs, valamint annak gyártásában nem vettem rkszt. A filmet láttam s mint a magyar és amerikai filmszakmában aktive dolgozó ember, 25 éves szakmai múltammal véleményem a következő: 1/. A háborút a film kiegészítése és főleg Lugossy Béla jobbindulatu kritikája végett megismételni nem lehet. 2/. Pótfelvételekkel a film széteső cselekményét egységesebbé lehetett volna tenni, azonban ez esetben a film elvesztette volna dokumentáris erejét, kétséget ébresztve a nézőkben még az eredeti felvételek valódiságában is. 10—20 éves öreg filmanyagból nem lehet világrengető filmalkotást varázsolni és a USA- ban felvett pótfelvételekkel történelmet hamisitani. 3/. Füry Lajosék nem a Velencei nagydijra pályáztak, ők a felvételek dokumentáris erejével akarták felvilágositani a nyugati világot, hogy Magyarország 10 évvel ezelőtt emelt fővel és becsülettel bukott el a bolsevizmus elleni harcban. Ma az egész_ a bolsevizmus ellen küzd s igy Füry Lajos és Csutorás László — még abban az esetben is, ha filmjük csapnivalóan rossz lenne — az egyetemes magyar érdekek szolgálatában értékeset és maradandót alkottak! New York, 1955 április, Keviczky Kálmán. ŐSI MAGYAR JELVÉNYEINK ÉS A RÉGI MAGYAR NEMZETI ZÁSZLÓ Irta: ERIS II. rész A RÉGI MAGYAR NEMZETI ZÁSZLÓ Zászlók már a legrégibb időkben léteztek. Honfoglaló őseinknek is voltak zászlóik, amiket az Ural-Altáji őshazából hoztak magukkal a törzsek, törzseken belül a nemzetségek, háborúban a hadak megjelölésére. Ezeknek az egyszínű zászlóknak /lófarkak/ a szinei a négy égtájnak megfelelően a település, háborúban az egyes hadak felállitási helyének megjelölésére különbözők voltak. Észak fehér, Dél fekete, Kelet vörös, Nyugat kék. Valószínűleg innen erednek a földrajzi nevekben használt szinmegjelölések: Fehér Tenger északi, Fekete Tenger déli; hazánkban Fehér Tisza, Fekete Tisza, Fehér Kőrös, Fekete Kőrös, stb. A színek égtáji jelentősége az őshazából való szétvándorlás folytán egyes népeknél meg is változott: pl. a hunoknál a fehér nyugatot, a fekete keletet jelentett. A színek törzs-szervezeti és hadrendi jelentősége azonban megmaradt. Ennek emlékét őrzik a reánk maradt fehér hun, fekete hun, kék kun, bíbor kun elnevezések. A négy szin közül — fehér-fekete-vörös-kék - a fehér volt a legelőkelőbb. Ezért a legelőkelőbb, legerősebb törzs színe mindig a fehér. A Hadúrnak is fehér lovat áldoztak. A hagyomány szerint Ethele hun király fehér lovon lovagolt, akárcsak néhány évszázaddal később utóda, Árpád vezér. Árpád vezérlete alatt álló fehér - északi - törzsek az északi, viszont Tétény - Tuhutumvezérlete alá tartozó fekete - déli - törzsek a déli hágókon és az Aldunánál jöttek be mai hazánk területére. Az ország fővárosa is rendszerint Fehérvár; Fehérvár a neve a mai hazánk területén előttünk lakó bolgárok fővárosának a Duna mellett - a mai Bellád- , Érd:elve fővárosa szintén Fehérvár • a mai Gyula-Fejérvár -de Fehérvár - Székesfehérvár - a magyarok fővárosa is Dunántúlon. Ezeknek a színeknek használata, törzs-szervezeti, hadrendi jelentősége az Augsburgi vereség - 955 - után, a kereszténység felvételével szinte egy csapásra megszűnt és csak hagyományokban, földrajzi elnevezésekben, valamint egyes népszokásokban maradtak ránk emlékül. Erdélyben évszázadok múlva is szokásban volt a lovak különböző szinre való festése. Somogybán egyes helyeken még mindig fehér a gyász színe. Az előző fejezetben a heraldikai jelvényekre mondottak értelemszerűen vonatkoznak a zászlókra, lobogókra és kürtkendőkre is. A heraldika szabályai szerint a zászlóknak, lobogóknak, kürtkendőknek ugyanazt,az ábrát és színeket kell muttitniok, mint a cimerpajzsnak. Az Arpádházi jelvények,vörös alapon lebegő fehér kettőskereszt 1180. és hétsávos jelvény 1202., már zászló formában is használatosak voltak, jóllehet a lovagkor és a heraldikai jelvények használata nálunk gyakorlatilag csak az Anjouk idejében honosodik meg és Zsigmond, majd a Hunyadiak korában éli fénykorát. A Hunyadiak korában lesz a hétsávos Arpádházi jelvénnyel egyidóben a hétsavos lobogó • 1457. - az első nemzeti lobogónk ezzel is megelőzve Europa összes nemzeteit. A Mohácsi tragédia a királlyal és birodalommal együtt maga alá temette az ősi magyar hagyományokat és a keresztény magyar kultúrát is összes külsőségeivel és kulturértékeivel együtt. Sírba szálltak a dicső magyar múlt beszédes tanúi: az ősi magyar jelvények és zászlók is, hogy II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában ujéletre kelve, rövid diadalmas lobogás után a Nagymaj — tényi sikon - 1711- végleg az enyészet martalékjává váljanak. A győztes fél, a kor szokásainak megfelelően, a legyőzőitek zászlóit és hadi jelvényeit mind elégette, ezzel is jelképezvén, a magyar nemzeti hadsereg megszűnését. Ettől kezdve a magvar
