Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-05-01 / 5. szám

2.oldal Magyar Végvár 1955 május MIND HŐSÖK (5k MIND FÉRFIAK..:. Akik a hazáért haltak meg. Örökké élni fognak! Az Ismeretlen Katona sírja örök memento a szá­munkra. Emlékeztető azokra, akik a legdrágábbat, az igazán egyetlen igazi értéket tették az áldozat oltá­rára, életüket. Mindent el lehet veszíteni, de mindent vissza is lehet szerezni, csak egyet nem: az é letet! Abból csak egyet kaptunk az isteni Gondviseléstől s azt is csak ajándékul, bizományba. Adását is, elve­vését is fenntartotta Mindenható önmagának, abba be­leszólni nem enged senkinek. Az Isten elvárja mindegyikünktől, hogy az Általa adott életünk kifussa magát a földi tartózkodása a­­latt. Hosszabb nem lehet, de rövidebb se legyen! Hő­sök napján mégis azokra emlékezünk, akiknek élete rövidebb volt, akik akkor vesztették azt el, amikor az csak valójában elkezdődött volna, amikor az meg­izmosodott, a jövő Ígéreteivel volt terhes. Hősi halált halt..szólt a szűkszavú jelentés. Oh, mennyi sokat mondott ez a pár szó! Elmondani nem lehet, leírni emberi toll nem képes. A remények letö­rését, a szívnek szaggató fájdalmát nem lehet betűk­be, mondatokba szorítani, mert ez a báiiat nagyobb, nehezebb, szavakon, betűkön túl áradó. Hiába kísé­reljük meg leírni a hirtelen lecsapó villám recsegé­sét, amelynek nyomában pusztulás árad, a hirtelen nagy reccsenést fülsiketítő csönd követi s mi kábul­­tan nézünk körül, képtelenek vagyunk a villámcsapás következményét kiértékelni. Idő kell hozzá. Voltak és lesznek ilyen hirtelen villámcsapások életünkben. Hősi halált halt... Nem akartuk elhinni, hogy vele fog megtörténni... Váratlanul, villámcsapás hirtelen­ségével ütött bennünket szivén a hir: Hősi halált halt... Magunkhoz térve lassan nyiladozott előttünk a rettentő valóság: nincs többé! Földhöz nyomott minket a hir, légüres térben érez­tük magunkat. Hát ennyi az élet? - 'kérdeztük hitet­lenkedve. Hát erre született? Akkor miért voltak a re­ménykedések, tervek, álmok? Elment...soha nem jött vissza...Alikor egyet elfe­lejtettünk, később rájöttünk,^ Áldozatot hozott, még még pedig a .legnagyobbat. Életét adta, hogy mások élhessenek. Nincs^nagyobb szeretet, mint aki életét adja atyjafiaiért. Es az élet, - bármily rövid is le­gyen, - amely a legszebb, legértékesebb áldozatot hozza, nem lehet befejezetlen élet. Tartalommal, ér­tékkel teli élet volt az. Olyan '<?let, amely nemcsak látta az oltárt, hanem rátette a legértékesebbjétjeg­­drágábbját, életét s azt áldozta ott fel. Az oltár nem ér semmit, ha nincsenek, akik azt valójában oltárrá teszik. A hpsi halottaink a Haza oltárát igazi oltárrá magasztositották és Hősök nap­ján ott áldozunk emléküknek. Meghaltak, hogy mi élhessünk, példát adtak, hogy mi élni tudjunk., .Hősi halált haltak, hogy örökké élje­nek! (g.j.J MAGYAR NAPILAP MOZGALOM. Amint már előzőleg is jelentettük, a Magyar Publishing Co. Inc., New York állam engedélyével működését megkezdet­te. Most van folyamatban, hogy az egyes államokban a mű­ködési engedélyeket megszerezzük. Nagy rézé azoknak , akik a kibocsátandó részvényekre már előzőleg be küldöt­ték az összeget, részvényeiket máris megkapták, a töb­biek hamarosan kézhez fogják kapni. A részvények ára $10.00, a részvényekre szánt összeget ott, ahol helyi bizottságok működnek, fizessék be a helyi bizottság pénztárosánál, ahol nincsen helyi bizottság, a­­zok checken vagy money orderen küldjék be a Magyar Pub­lishing Co. Inc. címére - MAGYAR PUBLISHING CO.INc. 30-60 29th St., ASTORIA 2, L.I.N.Y. - és onnan részvé­­vényüket meg fogják kapni rövid időn belül. Nagyon fontos, hogy minden becsületesen érző, hazáját szerető magyar most cselekedjék, hogy az általunk szán­dékolt lapot elindítani képesek legyünk. Bármennyire jó és szükséges is a lelkesedés, az csupán szélmalomharc marad, hacsak lelkesedésünket alá nem támasztjuk a na­gyon is, elengedhetetlenül szükséges dollárokkal. Na­gyon is tisztában vagyunk, hogy az ellenség minden esz­közt megragad tönkretételünkre, nemcsak a rágalmazás, a bizalmatlanság felkeltését, a ‘ zsebmetszo vádakat hoz­za fel ellenünk teljes arcátlansággal, hanem a legterro­­risztikusabb módon támad bennünk és igyekszik lehetet­lenné tenni minket. Lesz még idő, amikor ezen aljas eljá­rását bemutathatjuk a magyarságnak. Ezek beszélnek terrorról, akik a legvadabb és legkímé­letlenebb terrort alkalmazzák, természetesen a szólás­­szabadság hazájában. Szabad nekik, nem szabad nekünk! Viszont amikor ezeket látjuk és tapasztaljuk, valami vi­gasztalót, biztatót is látunk benne. Még pedig azt, hogy félnek, megijedtek! Nem akarom elhallgattatni azt, amitől nem félek, aminek részéről veszélyt nem látok! Úgy lát­szik ők többet és jobban látnak, mint egyes kishitű ma­gyarok.. Látják» hogy MI VESZÉLYT jelentünk az ő egyed­uralmukra. Magyarok, vegyétek tudomásul, hogy ők megi­jedtek, félnek. Félnek a magyar ébredéstől, a magyar egy­ségtől! Most van az ideje ütni a vasat. Szorítsd! MAGYAR VÉGVÁR Magyarország felszabadítását és a nemzeti emigráció cél­jait szolgáló politikai és társadalmi folyóirat. Szerkeszti és kiadja: Galambos József Megjelenik havonkint. Előfizetési ár: $3.50 rTtmwmmmTiTiTiTiTTTriTTniTmttr^^ MAGYAR VÉGVÁR Political and social NewMagazine published for the purpose of liberating Hungary and serving the aims of the Hungarian National Emigration, and is a strictly non-profit organization. F.dited and published by: Joseph J. Galambos Office of publication: 524 Dunmore St., Throop 12, Pa. A monthly publication. Subscription rate: $3.50 per year Second-class mail privileges authorized at Scranton, Pennsylvania.

Next

/
Thumbnails
Contents