Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4. szám
1955 április Magyar végvár 17. oldal A MAGYAR KIRÁLYI CSENDÓRSÉG FELÁLLÍTÁSÁNAK 74-ik ÉVFORDULÓJÁRA Bódy Kapisztrán OPM. Az istentelenség és igazságtalanság már kezdettől üldözte mindazt, nándazon intézményeket, melyek az Isten országát vagy az emberiség boldogulását és békéjét voltak hivatva őrizni. Ez látszik az első keresztények üldözésében, kiket a pogányok az akkori római korszak megrontóinak tekintettek és ezért tűzzel -vassal üldözték őket. Ez tűnik ki a szerzetes rendek feloszlatásából al8-ik század elején, mikor is Franciaországban, Ausztriában, Magyarországon és sok más helyeken egymásután oszlatták fel a különböző szerzetes rendeket az Isten ellenségei, mert tudták, hogy a nép szive, lelke össze van nőve a szerzetes rendek tagjaival. így történt ez most is tiz évvel ezelőtt, amikor a kommunista uralom érezve, hogy a nép tisztelete és szive a Magyar Királyi Csendórséghez húz, feloszlatta ezen nagyszerű intézményt s ezzel mintegy megmutatta, hogy Magyarország kommunista uralmának nincs szüksége rendre és a béke fenntartására. Mi volta MagyarországiCsendórség? Erre legszebben felelek, ha idézem azt a dalt, mely az első világháborúban a magyar hősökre volt alkalmazva, melynek dallama még ma is a fülembe cseng, szinte megfázza szivemet. A dal szövege : Magas Kárpátok tetején talpig vasban áll egy vitéz. Az alakja mint kószál, ellenséggel szembe néz. Tűz pirosra gyűlt az égbolt, Sserte szét halott, sok vér folyt, Tenger ellen rort hazánkra, szent hitünkre tömi akar, Száz világgal szembe nézve harcol a magyar. Ezt a dalt teljes egészében alkalmazhatom ma a Magyar Királyi Csendőrségre. Mert nemcsak a falvak békéjét és biztonságát védték ók, hogy az egyszerű földműves nyugodtan és békében tudta szántani a földjét, hogy az iparos nyugodtan tudta folytatni az ó mesterségét, hanem amikor sor került rá, akkor kiállott szembe az ellenséggel és saját életével és vérével védte hazáját és népét mind az első> mind a második világháborúban. Ma van tiz éve, hogy az oroszok Budapestet elfoglalták és akkor is ott lehetett látni a Csendórséget vitézül, becsülettel és híven harcolni. Sajnos, az utolsó háborúban nem lehetett megállítani a kommunista hordát, mint ahogy az első kommunizmus alatt sikerült. Tiz éve tehát, hogy nincs Magyar Királyi Csendőrség mint intézmény és igy csak a messze idegenben emlékezhetünk meg róla létezésének 74-ik évfordulóján. Thomas Jefferson, Amerika elnöke mondotta, hogy nem lehet Amerikának jó polgára az, aki nem szereti szülőhazáját. Nem tehet róla senki, ha szive sebesebben dobog és ver, mikor elhagyott szülőföldjének nevét említik. Mikor könny szökik a szemébe, ha otthon maradt rokonaira, barátaira gondol. Ha vägyik a szive, a lelke a föld után, ahol született, melyen életének nagy részét töltötte. Tudjuk, hogy az itt levő csendőrök nagy része nem mehet haza, mert vagy kivégeznék őket vagy hosszú évekig börtönben kellene szenvedniük. Az igazságtalanság minden rosszat ráfog az ártatlan emberre. Azért itt a messze idegenben emlékezünk meg ma Szentmise keretében azokról a hős csendőrökről, akik életüket és vérüket adták hazájukért és népükért. Reméljük, hogy eljön még az idő, amikor azok, akiket szivük visszahúz a szülőhazába, ismét viszontláthatják szeretteiket, ismerőseiket. Ha azonban a jó Isten másként rendelné, akkor pedig imádkozzunk, hogy az otthon szenvedőknek a jó Isten adja meg a kitartást és erőt a megpróbáltatások elviseléséhez és ha kiszólitja őket e világból, adjon leikeiknek örök nyugodalmat. / Father Body K. az emlék-isteni-tiszteleten elmondott beszéde./ A tiz éve reánk szakadt szörnyű nemzeti tragédia sötét éjszakájában, mint pásztortüzek lobognak fel évezredes nemzeti létünk dicső és tragikus napjainak évfordulói, hogy hitet, bizalmat, reményt sugározzanak az otthon rabságban élő és a világ minden részébe szétszóródott hontalan magyarok leikébe. 1948-49-ben volt a Szabadságharc 100 éves, 1950-ben Szent István megkoronázásának és a magyar királyság megalapításának 950 éves, 1951-ben az Arpádház kihalásának 65G éves, 1952-ben az Egri vár hősi védelmének 4GG éves, 1953-ban Ethele hun király halálának 15GG éves, 1954-ben Rákóczi szabadságharcána k 25G éves évfordulója lesz, hogy csak a kiemekedóbbeket említsem. 1955-ben, ebben az évben lesz az augsburgi csata 1GGG éves, 1956-ban a Nándorfehérvári diadal és a déli harangszó 500 éves évfordulója és igy tovább. A leghatalmasabb nemzet fiaira is lelkesitóleg hatna ilyen csodálatos hősi, ezerévnél is régibb történelmi múlt. Hát hogyne töltene el minket, tragikus jelenünk ellenére is hittel, bizalommal és reménységgel a jövő iránt. A nemzeti emigráció, minden szétesettsége és tehetlensége ellenére, nemzeti létünk eme dicső és tragikus évfordulói hatására rádöbbent, hogy a hazai rögből kiszakadva csak úgy tudja magát és fiatalságát átmenteni a jövő számára, ha minden idegszálával és lelkének minden rezzenésével kapaszkodik bele a múltba. De ráeszmélt arra is, hogy szétdult, rombadólt nemzeti létét és jövendőjét az utolsó száz év tragikus tévelygései után csakis az ősi magyar hagyományok, a keresztény magyar szellemiség és dicső elődeink által kialakított magyar életforma szikláira építheti fel újra idóállóan. Ez a szellemiség hatotta át már a két világháború között a a különböző történelmi társulatok és enüékbizottságoknak hazájukért és nemzetükért aggódó és jövőt építő tagjait, mikor régi nemzeti dicsőségünk és nagyságunk szépséges jelvényeit előhozták a feledés homályából, a múzeumok poros polcairól és a Szt. István, Szt. László és Hunyadi Mátyás ünnepségek során felmutatták a mai nemzedéknek biztató és Útmutató fáklyaként. Az emigrációban, 1954 junius havában az újra életrehivott Szent László Emlékbizottság érdeme, hogy a tragikus háborúvesztés folytán megszakadt munkát, az emigráció végzetes pártpolitikai, csoport és személyi torzsalkodása ellenére felvette és tovább folytatja a szebb, igazabb magyar jövő kialakítására. I. ŐSI MAGYAR JELVÉNYEK A honfoglaló magyarok, mint a többi Ural-Altáji népek, törzsi ÖSl MAGYAR ÉS JELVÉNYEINK > Irta : ERIS ÉS A MAGYAR ^NEMZETI ZÁSZLÓ
