Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4. szám
1955 április Magyar Végvár 7űldal dolog biztos: hogy miután az oroszok 1908-ban határozták el az első világháború kitörését az Osztrák-Magyar Monarchia, a középeuropai egyensúly főtényezőjénel; és a Kárpátmedence erődjének elpusztítását s előre leszögezték, hogy 1914-től bármely alkalmas eszközt igénybe fognak venni, hogy a világégést kirobbantsák, — ahogy 1935 ben Benessel előre megállapodtak a következő lépés megtételében, melynek időpontját a hitleri Német- I ország csak siettette, igy biztosra vehető, hogy ma is már ott pihen a Kreml egyik titkos safe-jében az a 'menetrend', melyben fel van jegyezve a pontos idő, mely előtt a Nyugat bármely 'provokációja' dacára sem indítható meg a földomlás és amelynek beállta után bármelyik létező puskaporos hordó kanóca a legelső alkalommal meggyujtandó! Ilyen puskaporos hordó pedig több van. Ilyen az oroszoknak nagyon Is kellemetlen német felfegyverzés kérdése, ha azt egy újabb nagyhatalmi konferenciával nem sikerül meghiúsítani vagy ha komoly akadályok gördülnének az ötödik hadoszlopok működése, fejlesztése elé. ha a Nyugat hajlandóságot mutatna egy egységes fellépésre, melyet meg kell előzni, stb. Ezért követ el Oroszország mindent, hogy a nyugati nemzetek szellemét, ellenállását gyengítse, őket bénitó félelembe kergesse azzal, hogy 'ki kell használni minden alkalmat a megegyezésre, mig Bulganin hajlandó lesz még az áldozatukat békésen elfogadni’. Mert azoroszoknak jobb, hogy a végső leszámolás minél később következik be, még akkor Is, ha már előbb készen vannak, de a Nyugat magától rohan vesztébe. Bizonyos az is, hogy az ‘Öregek Tanácsa’ Malenkov politikáját tu), lassúnak és engedékenynek találta s igy a fokozott zsarolási eljárással és a rabszolga-országokban is erősebb nyomással kell számolni. A rabszolga-országok, a szabad Nyugattal ellentétben, csakis egy háborús konfliktustól várnak lényegesebb változást, csak egy erősebbkezü politikától várják a probléma megoldását. Yalta 10 éves évfordulója emlékezetébe idézhette volna a Nyugatnak, hogy a világtört énelem e legsötétebb lapját ki kellene tépni az emberiség történelmének könyvéből. Soha még nem volt egy szerződés vagy megegyezés e világon, mely több halált, nyomorúságot, szenvedést, erkölcsi és szellemi értékek nagyobb pusztulását, az egész nyugati keresztény kulturközösség egyetemleges tulajdonát képező kuitur- és műkincsek teljes megsemmisítését, annyi millió ember legnagyobb kincsének, a szabadságnak elrablását okozta volna, — mint Yalta. Soha néhány tollvonás tett annyi millió embert hontalan földönfutóvá, rabszolgává, mártírrá, mint a yaltai okmány. Midőn a Nyugat politikája Versailles és Trianonban az oroszok bérencei által mutatott egyirányú közlekedésü pánszláv útra lépett, nem volt megállás Yaltáig, Genfig és Isten tudja, a hol lévő végállomásig. Nem fontos, hogy a yaltai okmányokat közzéteszik-e? Eredményeik minden betűnél, írott szónál is ékesebben elénk tárják azt a szellemet, melyet Nagy Péter cár Sztálin alakjában képviselt. Nem kétes, hogy mai összes problémáink, melyek egy problémába, - az orosz probléma - foglalhatók össze és amelyek Berlintől Koreáig, Indokináig és Kormosáig, a világ összes menekültügyi, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, politikai és diplomáciai problémáig csak vezetnek, csakis az orosz probléma megoldásával oldhatók meg. Amig pedig Yalta szelleme tovább kisért Nyugaton, addig a probléma megoldásához nem lehet meg a szükséges lelki és erkölcsi erő. Mert Yalta szelleme nem halt meg, hanem minden nap mindenütt kisért. ++*++■*■* ******* ******** Mindezektől függ otthon szenvedő Nemzetünk további sorsa! A Magyar Nemzet a világtörténelem legnehezebb vizsgáján megállta a helyét. Ezt az említett cikkek, nyugati szemtanuk bizonyítják. Bármit is hozzon a jövő rabszolgasorsban szenvedő honfitársaink számára, — a lánc egy szeme meglazult és bárhogy is forrasztják ezt újra össze, gyenge pont marad mindvégig a Nemzet rabláncán, mely bármikor elszakadhat ott, ahol a Nemzet szellemi ereje egyszer már meglazította. A hazafias magyar emigráció vizsgájának napja még nem érkezett el. E vizsgára azonban készülnünk kell, nehogy megbukjunk ! A® A® A® A® A© A® A® A© A© A© A® A® A® A© A® A® A® A© A® A® A ‘A MENEKÜLT EURÓPAI’ avagy KI VAGYOK ÉN? Az alábbi kis történet, amelynek valóságában nincs okunk kételkedni, még 1952-ben jelent meg a ‘The Alarm’ c. lapban, amelyet az ‘Exiled Europe’ közölt le legújabban. A megérkezett DP és a befogadó amerikai között folyt le a következő ‘ismerkedési’ párbeszéd: ‘Szóval Ön Európából jön?’ ‘Igen, az amerikai zónából.’ *Ne mondja, tiehát Ön amerikai?’ ‘Nem kérem, én Bajoroszág amerikai zónájában éltem.' ‘Tehát akkor bajor Ön?’ ‘Dehogy, kérem, nem vagyok bajor. Én Bajorországba Munkácsról kerültem a háború után. Kárpát-Oroszország az én hazám.’ ‘Ühüm...akkor Ön orosz!’ ‘Nem vagyok én orosz kérem. A valóság az, hogy az u.n. Kárpát-Oroszország igazi neve Ruthénia és eredetileg Magyarországhoz tartoztam...de...’ ‘Értem, tehát akkor magyar!’ ‘Nem egészen, mert 1919-ben szülőföldemet elvették Magyarországtól és Csehszlovákiához csatolták.’ ‘Akkor Ön nem is lehet más, mint csehi’ ‘Nem vagyok cseh, mert 1939-ben szülőföldemet újra visszacsatolták Magyarországhoz.’ ‘Akkor mégis csak magyar!’ - kiáltott fel az amerikai. ‘Nem úgy van, mert a II. világháború után újra csak elvették Magyarországtól és visszaadták Csehszlovákiának.’ ‘Az ördögbe is...’ - ámult az amerikai. ‘Azám, - folytatta a DP - de nem olyan egyszerű, mert a csehek odaadták a Szovjet Uniónak. ‘Szent Habakuk! -kiáltott fel a véglegesen megzavart amerikai,- hisz akkor maga szerencsétlen ember mégis orosz!’ ‘Nem lehet az, mert az oroszok kikergettek, mint németet.’ Felcsillant erre az amerikai szeme és diadalmasan állapította meg: ‘Well, ha Németországba küldték, mint németet, akkor holtbizonyos, hogy nem lehet más, mint német!’ ‘Én is azt gondoltam - jött a lakonikus válasz - a,ig Németországban HIVATALOSAN ‘hazátlannak’ nem nyilvánítottak.’ Erre aztán az amerikai véglegesen belezavarodott a yaltai keresztrejtvénybe, majd a haját tépte kétségbeesésében, de végül is kimondta a szentenciát: ‘Ott egye a fene az egész hülyeséget - mondotta. Mától kezdve előttem csak mint ‘a száműzött európai’ fog szerepelni.’ Azóta is valahányszor rám néz, csak a lejét rázza és lehet látni rajta ,hogy még mindig eredménytelenül küzd problémával... A GYERMEK Az élet nem tort soha szünetet. Vak álmok utján? Őrült hujdosásban Nagy Józsefóknál gyermek született. Több lett a nemzet, dusabb a remény Egy kis magyarral gazdagabb az ország, Nagyobb a szándék, élesebb a fény.
