Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-04-01 / 4. szám
8. oldal Magyar Végvár 1955 április összefogva végleg leverje és a kivívott magyar szabadságot megsemmisítse. Május 18-án az egyetemes nemzeti akarat kívánságára a Debrecenben székelő magyar kormány is megtette az elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket és négy rendeletet adott ki. Mind a négy Kormányrendelet félreérthetetlenül és teljes határozottsággal felfedi azt, hogy mi volt akkor a nemzet zömének, a felelős kormánynak, elsősorban az akkori államfő, Kossuth Lajos kormányzó, valamint az egyházi és világi felelős vezetők álláspontja a nyugat szövetségében ránktörő keleti orosz betöréssel szemben. A négy megnyilatkozás egybehangzó lényege az, hogy a ‘magyarság sem nyugat - a Habsburgok - sem kelet - az oroszok - szolgaságát soha nem vállalja.’ Jött az orosz.... Az események és a vég mindenki előtt ismeretes. Kilencvenöt esztendő múlva újra jött az orosz s a történelem megismétlődött. A magyar nemzet minden akarata ellenére újra önvédelmi háborúba sodródott. Hányszor hallottuk odahaza az elkeseredett küzdelem idején az ‘Ellenállók1 csábos, uszító szirén hangját: ‘Miért harcoltok, hiszen csak romlásba taszítjátok az országot!’ Hányszor hallottuk itt kunt az emigrációban az óhazától évtizedek óta távolélő honfitársaink lesújtó vádjait: Miért harcoltatok! Esztelen és kilátástalan volt a küzdelem és csak a fővárost, a falvakat, a magyar földet, kul túr ért ékeket tettetek tönkre! Háborús bűnösök vagytok, nácik, fasiszták, nyilas barbárok!’ A világ sorsát intéző amerikai vezető férfiak ma már tudják és megértik, hogy miért harcolt a magyar honvéd, miért vállalta a nemzet zöme még a kilátástalan harcot is. A vasfüggönyön túl a rabhazában élő véreink közül még a keleti álmodozók, az akkori hires ellenállók zöme is megérti ma már, hogy miért harcolt a gúnyolt és gyalázott magyar katona, a nemzethü polgárság az utolsó lehetőség határáig. Amerika földjén, távol az óhazától, Kossuth apánk hagyományainak szellemében élő magyar véreink pedig elgondolkodnak az idézett történelmi dokumentumok szavain, s megérthetik, hogy miért állt ellen a magyar nép a keleti inváziónak 1944-ben éppen úgy, mint 1849-ben. A harcosok és vezetők sorsa akkor is épp úgy a bitófa, golyó, börtön vagy az emigráció volt, mint a késő utódoké, akik a hős elődeik hagyományainak emlőin nevelkedtek. De beszéljen a múlt, szólaljanak meg a Nagy Idők Nagy Emberei: A IA IA IA A 'A I I I A iA IA lA lA IA I Az I. számú Kormányrendelet tulajdonképpen a debreceni kormány előterjesztése Kossuth Lajos kormányzóhoz, valamint az ehhez fűződő kormányzói záradék. Teljes szövege igy hangzik: I. A Ministeri TapsZcs Előterjesztése a Kormányzóhoz! Az országot idegen hadsereg beavatkozásának veszélye fenyegeti. A muszka katonaság egy csoportja azóta talán már át is lépte a magyar föld határait. Mi nem hisszük, hogy Európának alkotmányos kormányai a zsarnokhatalom e példátlan vakmerőségét tétlenül elnézzék. Mi nem hisszük, hogy ha a kormányok azt elnéznék is tétlenül, Europa szabad népei a nemzetek örök jogának e halálos megsértésére harcra ne keljenek. Mi nem hisszük, hogy volna Európában szabad kormány és szabad nép, mellynek mind jogérzetével,mind érdekeivel ellentétben nem állana elnyomása egy nemzetnek, melly egykor a kereszténységnek bástyája volt a keleti bálványimádás ellen s jelenleg előharcosa a szabadságnak a sötétség és szolgaság ellen, egy nemzetnek, melly idegen segély és a szomszéd népjogok sérelme nélkül képes volt jogszerű önállóságra és függetlenségre emelkedni Europa szabad nemzeteinek sorában. Ha bujdosunk is, van bennem erő! Engelhartszellben szebb világot hirdet Vasárnap reggel a keresztelő. Bölcsője nincsen. Takarója rongy. A názáreti Kis Jézus pajtása Ez a parányi picike poronty. Ezersok bajba uj magot vetünk. Ki tudja elhull...?. Vagy magasra szökken, S talán megváltja árva nemzetünk? Engelhartszell, 1945 április 29. LISZT NÁNDOR. CMZ* ClÉCIDiCDiOiCIMZ*» A NEW YORKI MAGYAR ISKOLA ÉS SZABADEGYETEMI előadás-sorozat uj helyiségben Az Irodalmi Kör által fenntartott new yorki hétvégi magyar iskola átköltözött a 350 E. 81 St. III. emeletén nemrég megnyílt Szt. Imre Amerikai Magyar Ifjúsági Egyesület helyiségeibe s rövidesen itt folytatják az Irodalmi Kör szabadegyetemi előadás-sorozatát is. A magyar ifjúság és ezzel a nemzet jövőjét szolgáló kultúrintézmények végleges , szép és meleg otthonhoz jutottak az Egyesület nemes áldozatkészségéből és ifjuság-szeretetéből. A hétvégi magyar iskolát az uj helyiségben márciusban nyitotta meg az iskolafenntartó Kör. Somody István rövid beszédben figyelmeztette az összegyűlt növendékeket kötelezettségeikre és feladataikra. Az ingyenes magyar iskola minden vasárnap d.e. 11.30—1.30-i g tart előadásokat. Szívesen látnak minden magyar gyermeket óvódás kortól főiskolás korig. Saját 1 és nemzeti érdekből pártoljuk a magyar iskolát! NAGY IDŐK NAGY EMBEREK A közelmúlt napokban került kezembe Dr. Somogyi Ferenc egyetemi m. tanár szerkesztésében megjelenő ‘Vagyunk’ folyóirat 1949 márciusában, a magyar szabadságharc 1G0 esztendős évfordulója alkalmával kiadott ‘Jön az Orosz!’ cimü különkiadványa, melyben az 1849-es idők négy, eredeti, történelmi érdekességü kormányrendelete látott napvilágot. Ezek a történelmi dokumentumok 1GG év előtti végzetes idők komor és drámai sikoltásai voltak, a magyar nemzet segélykiáltásai a világ szabad népeihez, az akkori felelős vezetők riadóztató szavai a nemzet egyeteméhez. A hagyományos márciusi nemzeti ünnep alkalmával úgy érzem, nem lesz érdektelen a Magyar Végvár olvasóival megismertetni azokat és ha a helyszűke miatt terjedelmüknél fogva csak kivonatosan közölhetők is, de megszólaltatni a nagy idők nagy férfiait, hogy azok Írásán, gondolatain és cselekedetein át bepillanthassunk a magyar sors egyik drámai időszakába, amely alig 95 év múlva, méreteiben és következményeiben sokkal iszonyúbb formában ismétlődött meg és döntötte romokba az országot. Jön az orosz...!. Ez a véadciáltás zúgott végig az országon 1849 májusában. Az osztrák császár hívására mintegy 2GG,G0G főnyi orosz haderő indult meg hazánk ellen, hogy az akkor már szétszórtan küzdő 152,GGG főnyi lelkes magyar honvédsereget a 70,GGG fős császári haderővel
