Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
17.oldal Magyar Végvár •1955 március A bolsevista hírverés azzal rémit benneteket, bogy a nyugati világ a maradiság szolgája. Mi, a száműzetésben élő fiatalok, a szociális igazságosság eszméit hordozzuk. ‘Méltó a munkás az ó bérére!’ - igazsága tölt el bennünket. Evangéliumi szocializmust vallunk, a haladást a nemzeti hagyományok vonalán szolgáljuk. Nyugat megismerése megerősítette meggyőződésünket, hogy csak a keresztény világnézet és a nemzeti hagyomány pillérei azok, amelyekre támaszkodhatunk. Tanulmányaink, tapasztalataink megerősítették bennünk a népek együvétartozandóságának érzését is. Keressük az életképes együttműködést volt ellenfeleinkkel és mindenkori barátainkkal. Az uj Magyarországot igyekezünk az önkéntes szabad európai társulás lehetőségei felé vezetni. Otthoni fiatalok! A vasfüggöny nem lehet közöttünk lelki választófal. Egyek vagyunk veletek. Tudjuk, nehéz idők állanak előttünk. De a vasfüggöny mindkét oldalán dolgozunk, hogy öszszeroppanjon ez az istentelen hatalom. Imádkozunk a Mindenhatóhoz, hogy hozza közelebb a napot, mikor ismét egységes ifjúságként ajánlhatjuk szivünk, eszünk és kezünk munkáját nemzetünk szolgálatára. A Jóisten áldását kérve búcsúzunk tőletek, otthonélő fiatal magyarság.’ így hangzik a külföldön tanuló magyar ifjúság hangja. Látjuk, ezeknek nem sok ösztönzés kell, de kell megértő gondoskodás, főleg testiekben. Ez az ifjúság szabad földön szabadon, de leírhatatlan nyomorban él pénz, támogatás, a munka lehetősége nélkül. A rideg való az, hogy amig Amerikában - nem számítva az óamerikásokat - becslés szerint 14,000 u.n. DP magyar él, többé kevésbbé jó anyagi viszonyok között, addig az utolsó tétünket képező menekült tanuló ifjúságunk éhezik! Az oktalanul lenézett ‘büdös oláh’-nak titulált román emigránsok minden menekült román ifjú taníttatásáról gondoskodnak. Hol hát a hires ‘kulturfölény’? Amig Amerikában kereső magyarok élnek, addig magyar diák nem élezhet! Ez a Ml felelősségünk, mely alól se kér. szocialista, se hungarista, se értelmiség se se munkás, se katona, se paraszt, se katolikus, se protestáns nem vonhatja ki magát. A magyar ifjúság bebizonyította, hogy tanul, élni és dolgozni akar, de felmutatta üres tarisznyáját is! A mi kötelességünk, hogy megtöltsük azt. Ifjúságunk segítséget vár, de nem egyszer s mindenkorra odavetett koldusadományt. Mondjuk ki ószintén: szerveink, intézményeink e téren csődöt mondottak. Semmi szándékunk neveket emlegetni, hibákat és azok okát felhánytorgatni, mert ezzel csak meddő vitát provokálnánk minden haszon nélkül. Nemrég irta valaki:‘Ma mindenkinek egyénenként kell a Nemzet politikusának, diplomatájának, katonájának lenni, ha ‘vezető’ fér fiaink elmulasztják ezt tenni.'. Tudomásunk szerint Detroitban - bizonyára másutt is - történt egy diáksegitést célzó kezdeményezés. Dr. Tárná Imre - cime: 780 Glinnan St., Detroit 9, Mich. - külföldi egyetemistáink megsegítését célzó akciójának elgondolása az, hogy minden adakozónak megcimzett, felülbélyegzett boritékot küld és a beérkező adományokat közvetlenül diákok kezéhez küldi. Jelenleg tiz egyetemistának küld havi 10-10 dollárt s eddig kereken 800 dollárt fordított segélyekre. Kevés az eredmény? Nem oldja meg a kérdést? Igaz. De mit tettél TE, hogy az jobb és több legyen? Dagasztja a TE dollárod tengerré a cseppeket? Ha igen, ám kritizálj! Sokan hangoztatták, hogy nem bíznak ‘egyéni’ akciókban. Dr. Tárná maga is mondja körlevelében, hogy nem képzeli, hogy akciója maradéktalan megoldást hozhat, de nem ok, hogy ölhetett kezekkel üljünk. Elgondolása, hogy ha az akciót megfelelően kiszélesíti, majd akad szerv, intézmény, mely az ügyet diadalra segíti. Ne törődjünk tehát azokkal, akik satnya vállvonogatással keresik a legkönnyebb kiutat. Nem ezekhez fordulunk, ott minden jajszó, minden kérőszó hiábavaló, mert az ő világuk az aranyborjú világa. Azokhoz fordulunk, kiknek szivét a dollárimádat még nem fagyasztotta el, kiknek lelkében még van hazaszeretet, mely nem kérdez, nem latolgat...de áldoz. A többit hagyjuk szánalmas sorsára Aki azonban csak egyetlen könnyet is felszántott adományával, arra mosolyogni fog az Ur! A többiek majd meglátják, hogy mennyire mennek porrá váló aranyaikkal. Magyar Testvér! Óriási késedelemben vagyunk máris. Tedd szívügyeddé ifjaink megsegítését és irj az emlitett akció vezetőjének még ma. Közöld vele,elgondolásodat, hogyan lehetne legeredményesebb, leggyorsabb intézményes megoldást találni erre a problémára, de juttasd el adományodat is! Detroit, Mich. 1955 február. v. Hefty Frigyes AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA RIP VAN WINKLE FELÉBRED! - MICSODA ÉBREDÉS!!! Akit az Úristen meg akar büntetni, azt butasággal veri meg - tartja a magyar mondás. Ennek a mondásnak az igazsága jutott az eszembe, amikor s Szahadság február ?>-i számának vezércikkében olvasom: Akiknek az elmúlt másfél év alatt, amig a coexistence politikája volt a jelszó, illúziói voltak, jobban teszik, ha sietve felébrednek vágyálmaikból.’. Az a Szabadság irta ezt, amely még január 21-én ‘Kereskedelem a kommunista világgal’ címen mindenkit buzdit a Szovjet gazdasági talpraállitására és egyáltalán semmi veszedelmet nem lát benne.é-t Sőt! Előnyös mindenki számára. Mi történt tehát 1955 január 21 és 1955 február 7-e között? Felébredt a Szabadság kommunista szerelméből? Ha igen, akkor rettenetes lehetett az ébredés! Január 21-én még ‘kalkulált kockázatot’ is hajlandó volt vállalni, február 7-én kétségbeesve rázza az alvó világ még álmosabb lelkiismeretét: ne higyj a Szovjetnek! Mi ez,ébredés? Nem hiszem. Javulás? Kutyát! Csupán: Akit az Urmeg akar verni... . SZuper Géza: KUFÁRKODÁS A MAGYAR SPORT KÖRÜL Amikor a Becsben megjelenő esti újság, a ‘Bild Telegraf’, világgá röpítette a hirt, hogy Grosics Gyulát, a válogatott labdarugócsapat tagját és két társát az angliai túráról hazafelé a magyar határon csempészés és üzérkedés vádjával letartóztatták, bizonyára mindenki gondolkodóba esett a különös hir hallatára. Nos, a hir egyáltalán nem meglepő^ sőt természetes, hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy a legelemibb közszükségleti cikkek is hiányoznak Magyarországon. Lehet, hogy a Bild Telegraf eltúlozza a mennyiséget - 450 pár nylon harisnya és 60 méter angol szövet - a tényből azonban ez semmit sem von le. Legfeljebb az olvasó csodálkozik azon, hogy egy jól fizetett futballista miért csempészkedik és üzérkedik. Az alábbi sorok erre adják meg a feleletet. Még a felületes újságolvasó előtt is feltűnő a magyar elitsportolók állandó külföldi szereplése. Sokan, akik e túrák lényeges részét nem ismerik, mindenre gondolnak, csak arra nem, ami e szereplések igazi oka! A háttér pedig, túl a sportbeli részen, semmi más, mint a magyar tudás és tehetség aprópénzre váltása, azaz valutaszerzés. Még 1947-ben történt, hogy Vas Zoltán, a Gazdasági Tanács elnöke a kommunista párt egyik ülésén kijelentette, hogy az országnak nemes valutára van szüksége és ennek a tervnek kivitelére minden rendelkezésre álló erőt és ideát mozgósítani kell.
