Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-03-01 / 3. szám

16. oldal

Magyar Végvár

1955 március

III. EGYESÜLETEK MEGSZERVEZZENEK IDORENDBELI SORRENDJE:

HALHATATLAN HUNGÁRIA

1. / A közösségi érdekeknek pontos és konkrét meghatározása, amelyek az egyéni érdekkörökből alakulnak,

2. / A feladatok és célkitűzések megállapítása. Ezek a közösségi érdekek alapján állnak elő. Fontos a konkrét tevékenységek szabatos és félreértésmentes megfogalmazása.

3. / Az egyesület belső szervezetének lerögzitése. Ez a feladatok megoldásához szükséges személyzetet és azok munkalehetőségeinek biztosítását jelenti, A szellemi és anyagi előfeltételek biztosításának és felhasználásának módja.

4. / A vezetőség kiválasztása. A szervezet megalakításához és a vezetés gyakorlati végrehajtásához szükséges szakemberek összegyűjtése.

5. / Belső szervezési szabályozások. Ez olyan elvi és személyi jellegű intézkedés, amely a tagok irányitó és ellenőrző tevékenységének megvalósításához szükséges.

6. / A vezetőség megalakítása, közös, egyöntetű megállapodással.

Az egyesületek megszervezésének ez a logikus sorrendje, amelynek figyelmen kívül hagyása vagy a közösségi hozzájárulás elhanyagolása az életképesség, célszerűség és hasznosság követelményeinek gyengítésével jár és az egyesület további sorsát ássa alá.

IV. KÖVETKEZTETÉSEK...

Utálom, megvetem, a nekem idegen szívtelen Nyugatot,

De az embertelen, konok és kegyetlen Keleté sem vagyok.

Hol a nap melege izzik a szivekben, én onnan származók.

Kelet és Nyugat közt, mint őrlő kő között régóta porladok.

De a tűz, melyben eddig is edződtem, keménnyé faragott.

Kelet elindulhat, Nyugat elpusztulhat, de én megmaradok !

Tomy

HOZZÁSZÓLÁS A

VESZÉLYBEN A MAGYAR FIATALSÁG’

c. Cl

kkhe

A fenti alapelvek áttanulmányozásából az alábbi következtetéseket vonhatjuk le:

1. /Szükség van az emigrációban egy olyan egyesületre, amely szervezetszerüleg helyesen legyen megalakítva, mint vezetési eszköz, mert enélkül az emigrációs feladatok megoldását megkezdeni sem lehet. Eszköz nélkül nem lehet munkálkodni, vezetni és irányítani.

2. / Ennek az egyesületnek magában kell foglalni az egész emigrációt, mert feladataink oly nagyok és sokrétűek, hogy azokat csak a maximumra emelt köqöqségi erővel oldhatjuk meg.

3. / Az emigráció összefogása nem oldható meg egyetlen eddigi egyesület keretében sem, annak égisze alatt, mert nincs olyan kimagasló eredményeket felmutató és egyetemes magyar érdekeket szolgáló szervezetünk, amely erre alkalmas lenne. Az összefogáshoz uj vezetők kellenek, akik meg nem járatták le magukat s akik képesek bizalmat, hitet önteni az emigrációba.

4. / Az összefogást senki sem tudja megoldani egyedül. Ha nincs kimagasló vezér, akinek egyéni varázsa lenyűgözően maga mögé tudná állítani az egész emigrációt, akkor közös erővel kell tömörülnünk. Az egymásratalálás őszinte, igaz akarását kell min%l szélesebb körben kierőszakolnunk. Ehhez pedig tervszerű szivóssággal le kell rombolnunk mindazokat a gátakat, amelyek a nemzeti összefogást ,imdeddig megakadályozták Korunk nem kedvez a személyi kultusznak, azért nem annyira egyének, hanem eszmék köré kell csoportosulnunk, amelyeket őszinte emberek képviselnek.

5. / A túlsúlyában jobboldali beállítottságú emigrációt nem lehet megfejelni a baloldali vezetés és befolyás alatt álló, valar mint ugyancsak baloldali s jobbáramagánpénzforrással életben tartott csúcs-szervezettel, az u.n. Magyar Nemzeti Bizottmánynyal. Meg kell barátkoznunk az önmagunkra utaltság félelmetes, de férfias felelősségével. Amikor a nemzethalál rémével állunk szemben, mint napjainkban, akkor nem űzhetünk erkölcsi feketézést a yaltai lovagrend aranyláncos vitézeivel a p énzeszsák árnyékában. A saját emigrációs csúcs-szervezetünket önmagunknak kell kitermelnünk, mert a mi élet érdekeinket senki sem fogja helyettünk képviselni a várható újabb konfliktusban.

A Végvár múlt számában megszólalt az ifjúsági szakember, a tanár. Világos okfejtéssel mondta el nézetét, hogyan látja a menekült magyar ifjúság problémáját. Válaszul szintr idekivánkozik a menekült magyar ifjúság hangja, hogyan gondolkodik maga az érdekelt. Idézzük itt kivonatosan a hollandiai Baamban 1953 julius 23-án keltezett ‘Üzenet’-et, melyet az ott egybegyült különböző külföldi iskolákon tanuló magyar egyetemisták intéztek az otthon maradt magyar ifjúsághoz:

‘A külföldön élő magyar ifjúság amióta száműzetésbe került, lélekben egy pillanatra sem szakadt el az otthontól. Europa és és az egész világ egyetemein mindenütt találunk a kommunista önkény által elüldözött, szabad földön szeretettel fogadott magyar diákokat. Ez az ifjúság küld most üzenetet. Kinyilvánítjuk, hogy az emigrációt kényszerű, de egyúttal áldásos tanulmányul*! nak tekintjük. Nyugatjáró nagy elődeink: Apáczai Cseri János, Misttótfalusi Kis Miklós, később Széchenyi, Wesselényi azért járták a nyugati országokat, hogy azoknak hasznos intézményeit átplántálják a magyar hazába. így a mai ifjúság is külföldön kutató szemmel járván, lépten-nyomon az otthonra gondol. Száműzetésünk misszió: az elnyomott, üldözött magyarság szószólói igyekszünk leírni a szabad világban'.

Mélységesen együttérzünk az elnyomatásban élő magyar ifjúsággal. Tudunk az anyagi nyomorunkról, a kommunizmus naponta megújuló kísérleteiről, hogy pogánnyá nevelje, robot emberévé silányitsa az uj nemzedéket. De ismerjük a magyar ifjúság ellenállását is! Tudjuk, hogy a tanuló ifjúság a kommunista jelszavak zuhataga mögött az igazi keresztény műveltség örök alapjait keresi. Legyetek meggyőződve otthoni diáktársaink, hogy a szabad világ fiatal társadalmát állandóan tájékoztatják sorsotokról. Már most dolgozunk azon, hogy ha országunk ismét szabad lesz, Ti jöhessetek Nyugat szakiskoláira. Ez legszentebb kötelességünk azért a szabadságért, melyet a Gondviselő akaratából elnyertünk.

Mi hazavisszük egykor mindazt, amit idekint tanultunk. Engedjétek meg, hogy tanulmányaink eredményét rendelkezésiekre bocsássuk s az otthoni élet és a külföldi világ tapasztalatait egybegyűjtve, kéz a kézben akarjuk veletek együtt építeni a bolsevista uralom idejét követő magyar korszakot.