Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-03-01 / 3. szám

15. oldal Magyar Végvár sülét életképessége már eleve gyenge és enervált lesz. A tagok maguk sem lelkesednek az egyesületükért s-áldozat­­hozatalban is hamar elfásulnak, eltunyulnak. A későbbiek folyamán pedig a külső és belső romboló erők hamarosan kikezdik az egyesületet. b./ CÉLSZERŰSÉG: az egyesületeknek az a képessége, ha szerkezeti fel­építésük lehetővé teszi, hogy az alapszabályokban fog­lalt feladatokat és célkitűzéseket szakszerűen teljesíthes­se, amelyek megvalósítására alakult. Ahol a feladatok és célkitűzések sokfélesége mellett nincs az egyesületben kellően átgondolt, reális - mind szellemi, mind aqyagi vo­natkozásban - jól megalapozott és pontosan rögzített rész­letszabályozás a különböző munkakörök számára, ott a szervezet nem felel meg a célszerűség követelményeinek s a sok célkitűzés és program csak Írott malaszt, papiros szervezés, szakértelem és felelősség nélküli, nyüzsgés - jellegű ügyködés marad. eV HASZNOSSÁG: az egyesület úgy működjék, hogy ez valamennyi érde­kelt tag számára előnyt jelentsen akár közvetve, akár közvetlenül. Ha az egyesületet életrehivók szervező mun­kája csak arra szoritkozik, hogy a közösségi célok elna­gyolt, felületes és hiányos vázolásán kívül, csupán kiflié - mi és vezetési teendőket szabályozzák, vezetők kijelölé­sével, ügykörük odavetett megállapításával s csak általá­nos és homályos irányelveket adnak nekik, az ilyen egye­sület sohasem a közösség összérdekeinek szempontjait hanem csak egy szükebb érdekcsoport, klikk személyes érdekeit szolgálja s igy a szervezet hasznossága a kis érdekcsoporton ki'vül eső tagok számára rendszerint tekin­tetbe se jöhet. ALAPSZABÁLY: az egyesületet megteremtő személyek írásba foglalt alapirata, amely azokat a közösségi elveket, feladatokat, célkitűzéseket és módozatokat tartalmazzam amelyek alap­ján az egyesület megalakul és működik. Ennek körültekin­tő és alapos lefektetése az egyesület megalakításának egyik legfontosabb és alapvető mozzanata, amelyből már következtetni lehet a szervezet későbbi jövőjére és sor­sára is. SZERVEZÉS ÉS VEZETES Szervezés az egyesületek megteremtésével kapcsolatos munkák összesége. Vezetés pedig az egyesületek közösségi ügyeinek in­tézése és azok életbentartásával járó munkák összesége . A szervező és vezető tevékenységet gyakorlatilag rendsze­rint ugyanazok a személyeké végzik. Maga a két tevékenység a­­zonban egymástól bizonyos tekintetben eltérő folyamat. Az egye­sületek megteremtésénél a szervezésnek meg kell ilőzni a veze tést, mert a szervezet csak eszköz a vezető kezében, amely eszközzel meghatározott feladatokat kell megoldania. Ha az eszköz nincs kielégítően előkészítve, azzál nem lehet munkát kifejteni. Ha az egyesület nincs jól megszervezve, akkor annak veztése csak illuzórikus, formai, küllemi, propagandisztikus, lényegnélküli tevékenység. A szervezőnek reális embernek kell lennie, aki képes az eszközöknek helyes elképzelésére s egyi­dejűleg figyelembe tudja venni azt a tevékenységet is, amit a vezetőnek a szervezettel végre kell hajtania. A szervezés a már működő egyesületnél sem szűnik meg, mert a helyesen meg­teremtett egyesületeknél is jelentkeznek újabb feladatok, ame­lyek megoldására átszervezésre lesz szükség. Életképtelenül alakított egyesületek azonban ritkán tudnak ellenállni a külön­böző belső és külső romboló erőknek s ezek hosszabb-rövidebb 1955 március______ halódás után felbomlanak. A vezető a cselekedetek elképzelésének az embere. Cselek­vésénél figyelembe kell vennie a rendelkezésére álló eszközt, az egyesületet, adottságaiban rejlő előnyeivel és hiányosságai­val együtt.- Tevékenységének határt szabnak azok a külső és belső tényezők, melyek vezetői munkája közben előadódnak. Ideális követelmény, hogy a jó szervező egyúttal jó vezető is legyen. Azok a vezetők, akik nincsenek tisztában e kétféle szellemi tevékenység egymástól eltérő sajátosságaival, nem hi­vatottak közéleti irányitó szerepre. Ezek rendszerint csak kárt okoznak a közösségnek, mint az alábbi tipikus példák szemlél­tetik. Egyik esetben azt látjuk, hogy vannak egyesületi vezetők, akik összetévesztik az eszközt a céllal. Vagyis azonosítják az egyesületet az elvégzendő feladattal. Azt hiszik, ha az egyesü­let formailag már létezik, neve van, vezetősége, jelmondata, cí­meres levélpapírja, pecsétje és jól-rosszul összetákolt alapsza­bálya s időnként hirlapilag hallat magiról, akkor evvel hivatá­sát már betöltötte .Legalább is erre kell következtetnünk, ha lá­tunk egyesületeket, melyek évek óta fennállanak, clubszerüen működnek s időnkénti beszámolójukban létjogosultságukat kizá­rólag azzal igazolják, hogy - ime - a sok támadás dacára fenn­maradtunk! De sem részletes beszámolót, sem működési ered­mény összesítést, sem anyagi elszámolást nem közölnek az ösz­­szes tagokkal. A másik esetben azt tapasztaljuk, hogy egyesület, szervezet valójában nincs vagy annak csak laza kerete van meg. De van dinamukis egyéniségű vezér, akit nem érdekel az, hogy nem áll mögöttr életképes, célszerű és hasznos egyesület, amely a kö­zösség céljait szolgáló vezetési eszköz lenne a kezében, mert az ó szentben alárendelt jelentőségű kérdés. Számára csak az fontos, hogy ő vezessen, irányítson, nyilatkozzék, beszámoljon, utazgasson, stb. , egyszóval egyéni vezetési elképzelései sze­rint érvényesüljön - természetesen a köz javára és a haza szol­gálatában. A saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy mennyire káros a közösség szempontjából, ha az blyan közéleti vezető szemé­lyiségek fogyatékos önbirálatuk miatt a számukra nem való he­lyen és módon érvényesülnek, mert az emberek a vezetőkön ke­­keresztül ítélik meg az egyesületeket s ezen keresztül egész közösségünket. Ezért nem tartjuk érdektelennek, ha idézzük a­­zokat a társadalomerkölcsi törvényeket, amelyek az egyesületek vezetőire vonatkoznak: a. / a beléjük helyezett bizalommal ne éljenek vissza vagyis egyéni érdekeiket a közösségi tevékenységüknél ne érvényesít­sék a közérdek rovására, b. / ne vállaljanak olyan feladatokat, amelyek elvégzésére lelkiismeretűk szerint nem alkalmasak. c. / közös akarattal létrejött megállapodásokat egyesületük életében önkényesen ne változtassanak meg egyéni érdekeik ja­vára, d. / nem az egyének állnak az egyesületek szolgálatában, ha­nem az egyesületek - élén a vezetőkkel - az alkotó tagok szol­­gá latában. Önzetlenség -a legfőbb követelmény azok számára, akik sors­társaik közössége ügyeinek irányítására önként vállalkoznak. Ezért vezetőinktől a legelsősorban azt várjuk, hogy jellemesek, becsületesek és önzetlenek legyenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden más egyéni kAtálóság teljesen értéktelenné válik, ha a vezetőknek a közösség szempontjából lényeges jellemtulaj­donságai fogyatékosak. Itt nyer jelentőséget a bizalom kérdése is. Egyes vezetők ezt önkényesen és diktatórikusán félremagyarázzák, mikor arra az alapra helyezkednek, hogy nemcsak a tagoknak van joguk fel­vetni a bizalom kérdését a vezetőséggel szemben, hanem a ve­zetőknek is jogában áll bizalmatlanoknak lenni az egyesületet létrehozó és fenntartó tagokkal szemben azon a címen, hogy nem képesek felfogni a saját közösségi érdekeiket.

Next

/
Thumbnails
Contents