Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
eljárásra is rámutatunk. Felfogásunk szerint az emigráció ügyét csak akkor visszük előbbre, ha ilyen pozitív jellegű és építő szfellemü kritikát gyakorolunk. Egyébként csak meddő vitatkozások, céltalan elmefuttatások és sekélyes, szükkörii érdekek elméleti értékű viaskodásait szaporítjuk. Ennek az álláspontnak jogosultságát alátámasztja az a tény, hogy az emigráció ügye - gyakorlatilag - mind a mai napig még egyetlen lépéssel sem jutott előbbre, pedig már temérdek papír fogyott el annak érdekében. A bírálók legnagyobb része a sok egyesületet kárhoztatja, az egyesületek vezetősége pedig egymásra, illetve az emigráció részvétlenségére hárítják az eredménytelenség ódiumát. Jelen vizsgálódásunk első lépéseként a társadalmi egyesületek helyes szervezésének alapelveit kívánjuk röviden összefoglalva lerögzíteni, hogy ezáltal támpontot, ilie.tve kiinduló alapot teremtsünk a kérdés további elbírálásához. i. Általános irányelvek Az emigráció társadalmi és politikai jellegű egyesüle— mozgalmak, szövetségek, közösségek, kulturklubok, társaságok stb. — a társastömörülések csoportjába tartoznak s igy megalakulásukra és működésükre a társadalomtudomány egyik korszerű ágazatának, a Szervezés és Vezetés tudományágának, másszóval a politikának évszázados elvei a mérvadók. Társadalomtudományi szempontból a társastömörüléseket szervezeteknek hívjuk. A szervezetek létrejöttének célja és rendeltetése van. Minden szervezet egyetlen és kizárólagos célja a társuló személyek egyéni érdekeinek a biztosítása. Maga az államszervezet is társastömörüfep. Célja a társuló egyedek, azaz állampolgárok egyéni érdekeinek, illetve azokból adódó közérdeknek, a közjónak a biztosítása,. Ahol a társulás nem erre az örökérvényű elvre támaszkodik, hanem mesterkélt'fogalmakra, elvont elméletekre vagy éppen általános jellegű, magtalan jelszavakra, ott a tömörülés hamis vágányokra kerül és célját téveszti. Ilyen célját tévesztett egyesületet gyakran láthatunk emigrációs életünkben. Egyesületekbe, szervezetekbe tehát azok tömörülnek, akiknek bizonyos egyéni érdekei azonosak. Nem szükséges, hogy az összes társuló tagoknak valamennyi személyi érdeke azonos legyen, mert ez lehetetlenség volna. Hanem olyan érdekpontokra vagy érdekörökre kell társulni, amelyekben azonosak az egyéni céljaink. Emigrációs életünkben a sajátságos emigrációs feladataink azok a közösségi érdekeink, amelyek megoldására tömörülnünk kell. Az emigrációs feladatok egy józan minimumát a Végvár hasábjain már korábban összefoglaltuk ‘Az emigráció hivatása’ c. alatt. A társuló személyeknek szabadakaratukból kell egyesületbe lépniök és közös megállapodásra jutniok. A közös megállapodásnak az alábbiakra kell kiterjedniük: a./ a társulok elismerik, hogy egyéni érdekeik azonosak és azokat kbcsönösen közösségi érdekeknek minósitik. . h./ egyéni szellemi és anyagi erejüket összefogják, mint közösségi erőt, hogy közösségi érdekeiket hatásosabban biztosíthassák. Ezeknek a megállapodásoknak az őszinteségétől függ nagyrészt a megalakuló egyesület sorsa. A közösségi érdekeknek benső meggyőződésből kell kialakulniok.Aho 1 nem alakul ki vagy nem érvénysül a közösségi érdek , mert gyenge vagy hiányzik a közösségi erő, ott a szervezet csak vegetál, halódik. Ilyen halódó egyesületekkel van tele az emigrációs életünk. . A tömörülő egyedek számára tehát a legfontosabb erkölcsi kötelezettség t_ .1 annak becsületes kinyilvánítása, hogy egyéni érdekeik azonosak a hirdetett közös érdekekkel s hogy szellemi és anyagi erejük bizonyos hányadát _______U. oliki__________________________ Magyar a közösségi erő alkotására fordítják, másszóval, hogy az egyesületi tagdijat is lelkiismeretesen fizetni fogják. E- migrációs egyesületeinkben ennél a pontnál találjuk az egyik lényeges hiba gyökerét. Ez a hiba abban áll, hogy külön-külön az egyesületek közösségi ereje kicsi, szinte Darányi. Kevés a tag s az anyagi támogatás meg éppenséggel szórványos. Másrészt a közösségi érdekek teljesen elmosódottak s emiatt a részvétlenség megbénítja az égyesületeket. Ennek viszont az oka abban keresendő,hogy maguk a vezetők sem tisztázzák eléggé a közösségi érdekeket, elmulasztják azok világos kifejtését, meggyőző megfogalmazását és széleskörű ismertetését. Egyesületet tehát azért alkotnak az emberek, hogy azok szellemi vagy anyagi, vagy mindkét vonatkozásban egyéni hasznot hajtsanak a számukra közvetlenül vagy közvetve. Ha az egyesület sem közvetlenül vagy közvetve nem nyújt hasznot a tagoknak, az akkor előbb-utóbb átalakul vagy felbomlik. Az összes tagok együttes személyi haszna és kára egybevetéséből állapítható meg, hogy az egyesület milyen közösségi eredménnyel működött. Hasznos vagy káros volt-e a közösség szempontjából? Kizárólag az egyesületet alkotó , gok illetékesek eldönteni azt, hogy az általuk teremtett és a saját érdekeiket szolgáló egyesületek egyéni és közösségi eredménye pozitív jellegü-e avagy negativ, tehát hasznos volt-e vagy káros a számukra? Az egyesületet alkotó tagok gyakran nem tudják helyesen megállapítani az egyesületük eredményét. Ennek okai a következők szoktak lenni: a. / a tagok nem képesek tárgyilagosan Ítéletet alkotni az eegyesületük működési eredményéről, mert a közösségi érdekek és célkitűzések úgy vannak megfogalmazva az alapszabályokban, hogy azoknak alapján Ítéletet mondani nem is lehet. b. / az egyesület szervezetszerü megalakítása szerint, a vezetőknek módjukban áll megakadályozni, hogy az összes tagok megismerhessék az egyesület valódi közösségi eredményét vagy azt, hogy az egyes érdekeltek tárgyilagos és jogos birálatot mondhassanak a működés eredményéről. Minden esetben tehát az egyesületek vezetői felelősek azért, ha az egyesület tagjai nem tudják helyesen megitélni szervezeközösségi szempontból hasznos vagy káros működési eredményét. Az egyesületi tag mindenkor ki van szolgáltatva annak a letőségnek, hogy az egyesület vezetősége ügyködésének önkényes áldozata lesz. Tapasztalnia kell, hogy gyakran akaratlanul is tagja olyan egyesületeknek, amelyekben örökösen csak adózik a közösségnek, de nincs lehetősége ellenőrizni, hogy mi a sorsa azoknak a szolgáltatásoknak, amelyeket ő a közösségnek ad, s hogy egyéni szempontból hasznos-e számára egyik vagy másik egyesület vagy sem. A társuló tagoknak az egyesületek alakításánál az a közvetlen érdeke, hogy egyrészt ne legyenek kiszolgáltatottjai a velük társuló egyéneknek, másrészt, ha az egyesület egyszer már létrejött, az lehetőleg ne bomoljék fel, mint haszontalan és káros intézmény. Ennek érdekében az egyesületeket úgy kell megszervezni, hogy azok az alábbi követelményeknek teljes mértékben megfeleljenek. a./ ÉLETKÉPESSÉG: az egyesület belső szerkezeti felépítése olyan életerős legyen, hogy a természetesen mindég és mindenütt jelentkező külső és belső romboló erőknek ellenállhasson, miként az egészséges élő szervezet is ellenáll a különböző betegségeknek. ( Romboló erők: elégedetlenség, kritizálások, kilépések, ellenzékiség, átalakítási .kísérletek, stb.) Másszóval kifejezve: az egyesület a valós ágban is létezzék. Működő, lelkes, tevékeny tagjai legyenek, akik tudják, hogy miért egyesültek és azért áldozatot is hozzanak. Amely egyesületnél az alapszabályokban a közösségi érdekek és célkitűzések nincsenek világosan és félreérthetetlenül körülírva, ott nem alakul ki a tagok között a benső meggyőződésből fakadó közösségi érdek s igy az egye-Végvár_______________________________ 1955 március_____
