Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
6. oldal Magyar Végvár 1955 március Justicia egyet gondolt és mérlegét nagy ívben félrehajitotta. Mi a fenének tartogassam! - morgott maga elé és rozzant pallosát két marokra fogta. A mérlegelést végezzék el — úgymond — a hentesek és fiiszerkereskedők, - a jognak és igazságnak ezentúl csak pallosra lesz szüksége. A világ úgy megtelt emberekkel, mint a kivándorlási lágerek poloskával. Mindig többen és többen lesznek és mindég alábbvalóbbak. Majd éppen ezeket méricskélem?! Justicia, rózsaszinü és vörös taláru ‘bírák’ közé keveredett, ezért fokról-fokra züllött lefelé. Ezen ‘bírák’ rávezették ót az embergyülöletre és megvetésre, rávezették az ‘erőssebb kutya’ igazságéra is. A kétmarokra fogott pallos azonban hiába csapkod, - az erkölcsöt, jogot és igazságot lekaszabolni nem képes. Mi is az a jog? Most nem az egyetemi professzorok definícióira gondolok, a hosszú, álmatlanul eltöltött éjszakák mondatgyümölcseire. Ezen ‘gyümölcsök’ végtelenül okosak, kifejezőek, csak éppen nem őszinték. ‘A jog azon szabályok összes égé...’ De inkább nem folytatom, - nem érdemes. ‘A jog a saját magát korlátozó népakarat...’. Népakarat csak kormánylapokban létezik. A népképvimire a jogalkotás tényezőjévé válik, kapcsolatát a tömegekkel elveszíti. ‘A jog, az emberi közösségek érdekeinek összehangolása...’. Ezen utóbbi definíciónál eszembe jut Nagy Ferencék és Pfeifferék hazai ‘jogalkotása’. A ‘jogossá’ tett ‘népbiráskodás’, gyilkosság, a magántulajdon ‘jogos’ elrablása. Eszembe jut a régi magyar törvényalkotás szégyene is, a a külföldi kölcsönökkel kizsarolt Kereskedelmi ]og, mely a különleges és komplikált csalásoknak és lopásoknak a a ‘jogosság’ patináját adta. Nem a definíciókra gondolok tehát. Mi is az a jog? A helyes közösségi élet mércéje, a komplikált társaséletre alkalmazott egyszerű erkölcs, a hosszú lére eresztett Tízparancsolat. A jog nem definíció,nem paragrafus, nem szavak, mondatok szövevénye, a jog a lüktető, mozgó, földi céljait teljesítő közösségi élet. A jog nagyon sokszor a vérből születik, mert a komplikált közösségi életet rendszerint elkéve öltöztetik fel az egyszerű erkölcs ruhájába. Itt, mint ‘forrásmunkára’, a Népszava—Szabadság ‘Köfjog forrásai’ cimü ‘tudományos értekezésre’ hivatkozom. A cikk szerzője, Horváth Barna ‘Magyar közjog kistükre’ / cimü könyvét rángatja sárba. Nyilván azért, mert Horváth Barna komoly szaktudású magyar jogász. Ezeket Írja: ‘Horváth Barna a közjog forrásai közé iktatja a válságok, lázadások, elnyomások, erőszakos kilengések, forradalmak és ellenforradalmak törvényt teremtő vagy szokásjogot alkotó tetteit.’ Közbevetőleg: a Népszava-Szabadság eme jogi ‘szakértője’ a szokásjog keletkezését valószínűleg a ‘comic book’-ból tanulmányozta. A‘ Lázadó szokásjog avagy a fojtogató mosoly’ comic book igy válik a magyar ‘kultúra’ kézikönyvévé. ‘Hát csak az erőszak, csak a fegyver, csak terror képes változtatni a történelemi fejlődés békés sodrán.’ így sóhajtott fel. Én is felsóhajtottam, mikor e sorokat olvastam: Istenkém, csak egy kevéskét okosabb lennék, hogy megérthetném! Vájjon mit akarhat ezzel a ‘békés sodorral’?! Vájjon a békés sodrot más is megváltoztathatja-e, mint háború, forradalom?! Vájjon békét mi teszi békétlenséggé?! A jog a komplikált közösségi életre rászabott egyszerű erkölcs. Az élet problémái, megnyilvánulásai szinte napról -napra változnak. Különösen napjainkban, mikor a technikai fejlődés sokszor forradalmi módon avatkozik a világ hétköznapjaiba. Az emberek saját érdekeik megóvása, >önző /bűnös/ okok vagy belérögzöttségek miatt ragaszkodnak a kodifikálásában már elavult erkölcshöz. Az erkölcs örök, de annak kodifikálása véges. Néha rövidebb életű, mint a tiszavirágé. Vegyük a televízió műsorokat és a szabadságot. Az előbbi züllöttsége az utóbbi jóindulatának folyománya. Eredmény: a morális színvonal katasztrofális sülyedése. Az isteni eredetű szabadság elv, az istentelenség, a bűnözés népszerüsitése és a pornográf materializmus szolgálatában. A világ elavult kodifikálása sokszor a végtelenségig védi önmagát. Ezért volt szükség Kossuth forradalmára, az amerikai függetlenségi törekvésekre és a polgárháborúra. A vér, mint jogforrás, nem magyar eredetű. Még akkor sem, ha a hazánkat gyalázó szélsőbaloldali napilap ezt kizárólagosan magyarnak is hireszteli. Tovább megyek. Az uj köpönyegben jelentkező erkölcstelenségeket, a a társadalom rendszerint nem ismeri fel kellő időben. A hazug álarc ugyanis azt a látszatot kelti, hogy egy elhanyagolt erkölcsi tétel harcosaival állunk szemben. Ennek következménye volt pl., hogy a marxizmus Magyarországon kifejlődhetett, hogy Peyer ‘elvtárs’ már 1916-ban, a budapesti szoc.dem. székházban tartott lázitó beszédében Ígérte be a proletariátus győzelmét, a fegyverek letételét. Ennek következménye volt később: a hazaáruló, Szovjetté cimboráló földalatti mozgalom és a háborút követő nemzetirtás is. Vájjon a Népszava Szabadság a jelenlegi hazai állapotot is a ‘fejlődés békés sodrának’ nevezi-e, mely ellen háborúnak, forradalomnak nincs helye? Akár a vért, akár az evolúciót tekintjük kodifikálónak, az emberekről nem felejtkezhetünk meg. Az emberek hibáiról. Bizonyos erkölcsi törvényeknek társadalmi elhanyagolása később reakciót vált ki. Az elhanyagolt erkölcsi tétel harcosokat hiv életre, akik akár vérrel, akár ‘békés sodorral’, az elhanyagolt erkölcsi tételt az élet fókuszába kényszerítik. Sokszor a már élő és értékes jogi eredmények rovására. Az egyszerű erkölcsi tételeknek nincs hierarchijuk. Egy tétel mesterséges felduzzasztása csak a többi yÖRÖS 'JUSTICIA*
