Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
7. oldal Magyar Végvár ' 1955 március háttérbeszoritása utján érhető el. A jogrendszerek mind ebbe a hibába esnek. Felragadják az elnyomott tételt, üvöltve magasra emelik, ugyanakkor sárbatiporják az éppen olyan fontos többit. A szabadság társadalmi kihangsulyozása pl. nem jelentheti a pornográfia, csalás, hazugság, a nemzetrothasztás törvényesitését. Egy tétel kedvéért nem feledkezhetünk meg tizenötről. És ha az ember újságot vesz a kezébe, televízió, rádió, színház vagy mozi műsort néz, hallgat, akkor rájöhet, hogy mégis megfelejtkezik. Az elhanyagolt erkölcsi tétel elégedetlenjeit az utóbbi évtizedekben, sajnos, sok esetben kalandorok, bűnözők uszítják. Ennek tulajdonítható, hogy a vér és a fejlődés mellé egy harmadik ‘kodifikáló’ is belépett, a boszu. Egy negyedik is, az irigység. E harmadik vagy negyedik ‘kodifikálónak’ még egy minősített fajtája is létezik. Az, amely nem az elhanyagolt erkölcsi tételt meglovagolva tör magának utat. E züllött ‘kodifikálónak’ paripáját földalatti mozgalomnak, hazaárulásnak, ellenséggel való cimborái ásnak és marxizmusnak hivják. Ok az elhanyagolt erkölcsi tételnek nem mentorai, hanem zsarolói. Az elégedetlenek indulatára épitő közönséges bűnözők. A boszu és gyűlölet züllött ‘kodifikálóiról’, a megcsufolt egyszerű erkölcsről, a bírói talárba öltözött közönséges bűnözőkről szeretnék most beszélni. JOG AZ ÖNKÉNY ELLEN Már régen őrzök egy könyvecskét, pontosabban a ‘Nemzetközi Jogászkongresszus Állandó Bizottságának’ ismertető füzetet. E bizottság Hágában székel. Az ismertető füzet cime: Recht gegen Willkür, — Jog az önkény ellen. Érdekes iromány, - tanulságos és ami abból kimaradt, megdöbbentő. Évekkel ezelőtt Berlinben megtartott Nemzetközi Jogászkongresszus az előterjesztett bizonyítékok alapján, röviden összefoglalva, a következő megállapítást tette: A Szovjet által megszállt Keletnémetországban ártatlan embereket önkényesen letartóztatnak. A letartóztatott egyéneket kinzásokkal vallatják. A keletnémet bíróságok a nyilvánosság kizárásával, pártrészrehajlással ítélkeznek. A vádlottakat a védelem lehetőségétől megfosztják, stb... Különösen tanulságos volta miatt az alábbiakat szóról szóra idézzük: ‘Der Strafrechtsausshuss hat von den Berichten über die Entwicklungen des Rechts und Rechtsanwendung in der Tschechoslowakei, in Bulgarien, Rumänien und Estland Kentnis genommen.’ Amint látjuk, a magyarországi terrorbiráskodásról itt említés nem történik. A berlini Jogászkongresszuson a vasfüggöny mögötti országok exiljogászai egy állandó tanács felállítását látták szükségesnek. A tanácsba a következő országok vezető exiljogászai vétettek fel: Oroszország, Litvánia, Lettország, Észtország, Lengyelország, Albánia, Románia, Bulgária, Csehország és Korea. Amint látjuk, Magyarország innen is kimaradt. Ezen állandó tanácsnak feladata együttes erővel küzdeni a vasfüggöny mögötti bírósági terror ellen. A Kongresszus anyagából még sok minden megérdemelné az ismertetést. Erre azonban azt hisszük szükség nincs. Pfeiffer Zoltán népbiróságáról, az Andrássy ut 6G vallatá- 9Í módszereiről mi többet tudunk, mint a berlini kongreszszus. A Kongresszuson 39 ország - exilkormány - képviseltette magát. A delegátusok között 31 miniszter, 32 egyetemi tanár, 35 bírósági, ügyészségi elnök vett részt. A képviselt országok felsorolása a következő: Anglia, Ausztria, Belgium, Brazília, Bulgária, Csehorzág, Dánia, Egyesült Államok, Egyiptom, Észtország, Franciaország, Hollandia, Görögország, Irak, Irán, Írország, Island, Japán, Korea, Lengyelország, Kanada, Lett ország, Litvánia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Pakisztán, Portugália, Románia, Svájc, Spanyolország, Svédország, Tahiti, Törökország, Urugay. Nemde szép kis gyülekezet? Ki maradt vájjon ki? Kinek volt merészsége a dollárjólét biztos révéből is a bolsevizmussal szolidaritást vállalni? A betűrendes névsorból vájjon melyik ország hiányzik? Nem írom le a nevét, mert mint magyar ember pirulva tehetném csak azt. így néz ki a‘mi’ vörös konjunktúrából kinőtt Magyar Nemzeti Bizottmányunk. A világ mindert számottevő állama szükségét érzi a tiltakozásnak. A hatalmasok és a kicsik is. A bolsevista terror áldozatai: Bulgária 3, Csehország 3, Észtország 3, Kina 1, Lettország 3, Lengyelország 1, Litvánia 2,^Románia 2 delegátussal vett részt a Kongresszuson. Es vájjon mivel töltötték idejüket a kongreszszusi napok alatt a Bizottmány tagjai? A Mindszenty bíborosunk mártiriumát cégérül felhasználó gyülekezet? Ok a jelenlegi hazai rendszert nyilván megfelelőnek tartják, Mindszenty elítélését jogosnak. Igaz másrészt, hogy a Nemzeti Bizottmány eddigi hangadói a Kongresszuson nem mint vádlók, hanem csak mint vádlottak vehettek volna részt. Az a ‘bírósági’ rendszer, melyet a Nemzetközi Jogászkongresszus Iragjai határozatiig elitéltek, Magyaré*®zágon Nagy Ferenc és Pfeiffer ‘bölcs’ vezetésével és irányítása mellett született meg és működött. Pedig dr. Pfeiffer Zoltán marxista ügyvéd ‘elvtárs’ sok mindenről tudta volna a Kongresszust tájékoztatni. Kü£>.nösen, ha azon orvos barátját is magával viszi, aki bár névtelenül, de annál nagyobb tájékozódottsággal nyilatkozott Mindszenty bíborosunk vallatásának módozatairól. /Lásd Népszava Szabadság, ‘Menekült Magyarország’./ Érdemes volna tudni, hogy ez a nagyszerűen tájékozott orvos Péter Gábor garnitúrájához tartozott-e? Ha igen, akkor bizonyára eszes ember, aki gazdája bukását jó előre megszagolta. így nyilván ‘megérdemli’ Nagy Ferenc js Pfeiffer nemzetgyalázó rovatának nyilvánosságát, sót az Egyesült Államokba való beutazási engedélyt is. A világ fentebb leirt felháborodása, együttérzése is nyilvávalója tette, hogy léteznek olyan erkölcsi és jogi elvek, melyek országhatárok nélkül általánosak. Ezeket sem egy eddig elhanyagolt erkölcsi tétel, sem egy züllött kisebbség hatalomvágya kedvéért sárba tiporni nem lehet. A Nemzeti Bizottmány mégis ‘megfelejtkezett’ a tiltakozásról. Nem csatlakozott az antibolsevista világhoz. Pár hónappal ezelőtt érdekes híradást olvastam. ‘Az Egyesült Államok területén élő magyar jogászok, nagyrészben a nácizmus és a kommunizmus elől menekültek, megalakították az Amerikai Szabad Magyar Jogászok Szövetségét. Elnöknek dr. Nagy Vince volt belügyminisztert, főtitkárnak dr. Varga László, v. országgyűlési képviselőt választották meg.
