Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
3. oldal Magyar Végvár 1955 március Csém; EMLÉKEZZÜNK... A függetlenségért ésási alkotmányért vívott évezredes harcában f s küzdelmében a magyar nemzet számtalan hast nemzetalkotó tényezőt, a világ által is elismert államférfit és tudóst termelt ki tagjainak sorából, kik közül számosán olyan maradandó erkölcsi és szellemi értékkel gyarapították az emberiség közkincsét képező lelki tőkét, mely különösen ma, az emberi nem legválságosabb küzdelmében kimeríthetetlen kutforrása erkölcsi fegyvereinek. A magyar múlt nagyjainak szivét mindig a nemes, az örök emberi jó, a fenkölt eszmék keresztényi szelleme caggdta meg és mindenkor szent szimbólumok fényében alkottak, küzdöttek és szenvedtek. Nehéz küzdelem termeli ki a bajnokokat. A hfcke áldásaiban szendergő nép senyved és korcsosul, - a tétlen izom elpuhul. Amióta a magyar nép elhagyta őshazáját, léte a küzdelmek és harcok szakadatlan sorozatából állt, melyrket először fennmaradása, majd pedig Isten által rábízott történelmi hivatása: a Nyugat és annak keresztény kultúrájának védelmében folytatott. Ezeknek során az isteni kifükészhetetlen előrelátás bölcsesége folytán a Nemzet minden alkalommal, mikor legnagyobb volt a veszély, legreménytelenebbnek látszott a helyzet, kitermelt önmagából egy vezéralakot, akinek adottságai elhomályosították azokat a mellékszereplőket, kik megjelenése előtt tehetségtelenül vagy hivatottság nélkül kontárkodtak a Nemzet hajójának kormánya körül. Ez mindenkor igy volt s amely nemzet nem képes arra, hogy a sorsdöntő pillanatban ilyen vezető személyiséget kitermeljen, - annak a nemzetnek nincs többé történelmi hivatása s eljátszottas szerepét a történelem színpadán. Az az időszak, amelyet most élünk, midőn a nemzet túlnyomó része a minden idők kegyetlenségeit meghazudtoló rabszolgaságban szenved és naponta a nemzetirtás veszélyének van kitéve, - a másik része pedig szerte-szórtan él a földtekének különböző országaiban, - a végső harc előkézületeinek zavaros korszaka mikor a Történelem érckohójában izzó forrásban van a ‘szabadság öntvénye’ , melyben egy kíméletlen kiválasztódási folyamattal a nemes érc elnyomja a salakot. Bízva bízunk és hiszünk abban, hogy mikor majd a válságos óra, a döntés pillanata elérkezik, - mikor majd a Nyugat ráeszmél a végveszélyre, mely felé csukott szemekkel haladt a vörös békeszólamok altató hangjai mellett,- akkor a Magyar Nemzet az erkölcsi kiválasztódás örök törvénye alapján oda fogja állíthatni a küzdőtérre azt a vezéralakját, kit a magyarok Istene erre bölcs választással kijelöl és kinek szavára az ismeretlenség és feledés homályába fognak sülyedni a hatalom és vezetőszerep bitorlói, ahová valók és ahonnan jöttek. Hogy mikor üt ez a várvavárt óra,- az csakis a Mindenható bölcs akaratától függ, amikor 0 erre az időt elérkezettnek véli és a szenvedé§ emberiség vezeklését, istenítéletét befejezettnek fogja tekinteni. Egy azonban bizonyos: az emberiség, mely letért az er - kölcsi standardok által kijelölt útjáról, az anyagiasság lidércfényeitől elkápráztatva céltalanul bolyong az istententelenség vörös mocsara felé vezető ösvényeken, oly ponthoz jutott el, ahol szeme már nem látja a kivezető utat és egyre jobban halad a sötét szellem által számára ravaszül elkészített csapdája felé. Az emberiség immár elérkezett ahhoz a ponthoz, mikor már úgy látszik, hogy nincs 'számára mentség többé és csak a döntés halogatásától vár csodaszámba menő szabadulást katasztrofális helyzetéből, melybe céltudatlansága, határozatlansága és anyagias elképzelései vitték. A világ elérkezett ahhoz a ponthoz, mikor az ördög vette kezébe sorsának intézését és már csak Isten határtalan bölcsesége tudja azt az egymásba fonódó események kényszerítő hatalmával a jó és nemes diadalra juttatásával megoldani. A Nyugat szekerét elragadták az Apokalipszis furiaszerii lovai, a gyeplők kicsúsztak az emberi kézből...s a szekér a vörös szakadék felé rohan. A Nyugat aklában megjelent a vörös farkas és ‘békés együttélésre’ szólítja fel a megrémült nyájat, hogy felfalt társaikból rendezett lakomája után békésen emészthessen és uj lakomára készüljön. A nyáj pedig már csak a pásztor megjelenését várja, - miközben a bárányok a ‘békés együttélés’ alternatívájaként - a közös pusztulás rémmeséjét ismételgetik. Mi pedig, ahogy hiszünk egy Istenben, egy Hazában és Magyarország feltámadásában, épp úgy hiszünk a pásztor eljövetelében, mely a vörös ordast ártalmatlanná teszi. A küzdelem pedig csak akkor kezdődik! Arra az időre kell készülnünk, hogy egyek és lelkileg erősek legyünk. Erőnket pedig nemzeti múltúnk hagyományaiból, nemzetünk nagyjai által reánk hagyott erkölcsi tőke tiszta forrásából merítsük. Ne engedjük, hogy ezt a nemzeti aranytőkét lelketlen kufárok csillogó aprópénzre váltsák a világ piacán, s egyéni érdekeik megvalósitására fordítsák. EMLÉKEZZÜNK! Most 79 éve, 1876 február elején egy gyászruhás hölgy térdelt Budapesten egy ravatalnál imádkozva. A hölgy egy akkori hatalmas birodalom, az Osztrák Magyar Monarchia császárnője és Magyarország királynéja volt. A koporsóban a ‘Haza Bölcse’, Deák Ferenc pihent. Azóta a történelem vészes hullámai két világháború folyamán végigsöpörték Európát. Uj államférfiak, uj lángelmék szü.lettek és haltak meg. Ha Magyarországról szóló híradásokat olvassuk, sokszor találkozunk Kossuth Lajos nevével, különösen 1945—48 közötti időben még az otthoni sajtóban is. De a történelemnek Deák Ferenc aranybetűkkel rótt nevét megörökitő lapjait csak átlapozza a ‘halás utókor’. Talán éppen azért, mert ugyan sohasem volt ellensége, de legnagyobb politikai ellenfele volt Kossuth Lajosnak? Nem szolgálná célunkat, ha most itt Deák, Széchenyi Kossuth történelmi szerepeit a múlt távlatában a mérleg serpenyőjébe vetnénk. Életrajza ismeretes 1848 előtt Zalavármegye nemessége által történt rendi ordzággyülési követi megbízásától kezdve. Mindenki előtt ismeretes, hogy 1848-ban már rövid időre igazságügyminiszter volt, soha osztályérdekekért, hanem a jobbágyok felszabaditásáért, a vallás-szabadság megvalósításáért, más anyanyelvűek kultúrájának emeléséért, büntetőtörvény reformokért s már akkor a hitbizományok megszüntetéséért küzdött. Azonnal vezető politikussá küzdötte fel magát, ki mindenkor mérséklettel, személyi kérdésekben soha élesen, de vaslogikával érvelt. A lengyelek elnyomatása, Kossuth §s társainak bebörtönzése ejlen foglalt 211ást. Széchenyi István - ki szintén politikai ellenfele volt, vele kapcsolatban igy nyilatkozott:‘Félre minden irigységgel, hazámfiai, adjuk neki az elsőbbséget!’ A nagy vihar után, mikor nem sikerült neki békét teremteni, visszavonult.Üldözni nem merték, viszont meg — kísérelték,. hogy mindenféle nagy hivatalokkal, címekkel, rangokkal levegyék a lábáról. Azonban Deák hajthatatlan maradt. Az Angol Királyné szállóbeli kis szobájában élt a legszerényebb keretek között, a legpuritánabb módon. Az 1861-es átmeneti alkotmányosság alatt ismét azonnal a vezéri helyen állott. Schmerling osztrák kancellárral szemben 1865-ben hires ‘húsvéti cikke’ végül is az alkot-
