Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
17 »oldal Magyar Végvár _E955 február SEGÉLYKIÁLTÁS A VASFÜGGÖNY MÖGÜL Levél hazulról Kedves Barátom! Tudatom, hogy mi jól vagyunk mindnyájan, csak az a baj, hogy még mindig nem jöttök hazafelé, sem a hadifoglyok és pedig itt vannak sokan hadifoglyok és még értesíteni sem szabad hozzátartozóikat, csak nagynéna szivárog ki egy kis hir, hol dolgoztatják ó'ket. Gondolhatod, hogy mily rossz leltet az a szülőknek is, aki t tdja, hogy hol vart a fia és nem beszélhet vele még akkor semba véletlenül meglátja. Ez az igazi demokrácia, hogy rothadnának meg, ahol vannak. Mindenki igen el van keseredve, hogy inkább lenne már háború, minthogy igy kelljen kínlódni. Néhány eset: igen sok helyen megtörtént, itt nálunk is, hogy nem volt otthon senki és odament a végrehajtó és elvezette a tehenét pár forint adó miatt, másnak meg a lakását törték fel, elvitték az ágynemür vagy bútorát és ha otthon van, akkor is elvisznek, amit élrnek, csirkét, kacsát, kapát, ami van, mert már minden kell nekik. A földet, házat kell biztosítani és ha a jég elveri, mehet a sóhivatalba a pénzért. Ott még kigunyolják, ez a fizetés. Senkinek sincs Dyugía, mindenki ellenség, nem lehet semmit sem szólni, mert már viszik is és megruházzák. A választás most zajlott le. Bementünk szavazni és még fülke sem volt és ahol volt is, ott sem volt szabad bemenni a fülkébe, mert úgyis mindegy lett volna, mert nem volt másra kire szavazni, csak egy párt voit. Bementünk és odadtuk a szavazólapot. Kaptunk hárorikűlönböző színű szavazó-cédulát és azt előttük össze kellett hajtani és bedohni a kisznibe. Ez volt a féltve őrzött titkos szavazás. Ezt ők is megtehették volna nálunk nélkül is sokan meg is mondták nekik, hogy ezért nem volt érdemes azt a sok népet ide bolonditani, mert nem más, mint a nép zaklatása. Mert ha nem muszájna menni, talán senki sem menne akkor. Még a disznóvágásról annyit, hogy most, ha vág az ember, kér vágási engedélyt és ha semmi adóval vagy beadással nem tartozik, akkor kijön egy kommunista, aki még az ábc-hez sem ért és megnézi a tüdőt, máját és ha rámondja, hogy nem jó, akkor elkobozza és ő fogja megenni. Elgondolhatod, hogy milyen jo ebben az orosz demokráciában, A földeket elvették és most nem tudnak termelni, mert nics nekik munkaerő, többnyire cigányokat dolgoztatnak, azok kapálnak csak belegázolják a gazt és jól van, az aratógépek meg felét kiverik a tarlón és alig marad valami a zsákban. Azért aztán a szegény paraszttól elveszik az utolsót is, nem törődnek azzal, hogy marad-e valami vetni. Vetnivalót meg pénzért sem ad az állam, a piacon meg rémdrága, egy mázsa búza 3—400 forint, tengeri - csöves - 200, tehát minden drága, csak az ember olcsó. Semmi orvosság nincs, ami kellene nagyobb betegnek. 30 fillért ad az állam a tojásért, a piacon meg 2.50 és igy az állam öt és nyolcszoros áron adja el, amit mi beadunk. Még sincs pénz, mit ölünk veszik kölcsönbe erőszakkaL. Képzeld el, hogy Tatabányán, hol legjobb szén van és mindig tulteljesitik a tervet, nincs szén az iskoláidon és szénszünetet tartanak. Azt mondják a gyermekeknek, hogy hozzanak magukkal, ha jönnek iskolába, egy szatyor szenet, így segíti a kormány a bányászé Ívtársakat a túlfeszített munkáért. Kérünk minden külföldit, hogy jöjjenek már minél előbb megszabadítani bennünket, mert rni addig nem tudunk semmit sem csinálni, amíg a külföld nem jön. Ha igy megy sokáig, minden fiatal leány anya lesz, mert nem lehet az apának lányát dirigálni, mert megbüntetik, ha megdorgálj a. Erre a levélre nem muszáj válaszolni, nehogy valami baj legyen, mert hamar elkapják az embert. Ezzel zárom levelemet, maradok jó barátodnak a viszontlátásig, Aláírás. * ** Ez a levél Magyarországból jött és nem változtattunk rajta semmit, legföljebb a helyesírást fésültük meg, lévén ir’a egyszerű ember. Hü képét adja az otthoni állapotoknak, a magyar nép reménytelen helyzetének és egyben a szabad földön élő magyarságba vetett bizodalomnak. Vájjon mi magyarok megfelelünk-e a belénk helyezett bizodalomnak és raegtesszük-e kötelességeinket, amelyeket tőlünk joggal elvárnak? exs0©0e030©e00©©0000©©©GX30O000G00G^^ MAGYAR KARÁCSONYTÓL... Karácsonyt váró szegény népem, éjszakádban a kínok kínja van. — Feldúlták csendjét az irgalomnak, a halál még ott mindig étien... — Hallod/é, élet, - hallod-e szavam? — hogy lelkemben századok dalolnak? Vígan dalolni ma nem lehet; régi bánatoknak kiújult sebén... Megtört szemein a csillagoknak könnyé vált az istenlehelet. Vígan nem szólhatok ma sem én: bujdosóknak és gyötrött raboknak! Sorsuk a sorsom: élet, halál! Megtört hü szemük az én szemem is, nagy 'keresztjük az én nagy keresztem, ~y:’: mely mindig a Golgotára vár, mely Karácsonyból Nagypéntekbe visz... hogy Krisztus útja el ne eresszen... Karácdonyt váró szegény népem, szép, öröklött a mi egy jajunk: — Rontsák meg bár az egész világot, életünk, halálunk mégis áldott; mert Krisztusban születünk, élünk, halunk és feltámadunk! Passaic,1954, nov. Zalai Kobzos László JLljl-lIK.LLiGFn 111103 FCnTTTT A MAGYAR KATOLIKUS LIGA január 8-án tartotta jótékonysági bálját a Park Avenue-i Delmonicoban. A bál kitünően sikerült és a bál jö,'ödelme a Római Pápai Magyar Intézet - Collegium Hungaricum - fenntartására és az európai magyar iskolák és menekült egyetemi hallgatók segélyezésének céljait szolgálja. A bál fővédnöke Msgr. E. Svmnstrom, a NCWC országos igazgatója volt. A megjelent közönség mintegy 700 főre tehető. A Liga hálás köszönetét fejezi ki a new yorki egyleteknek, különösen a reformátusoknak, akik testvéri egyetértéssel működtek közre. Az eddigi - befejezetlen - számadások kb. 4200 dollár tiszta hasznot mutatnak. CTmnmTnrrrrrTTTrnTrrrnTrrrrj)))) iinnnnnnnin Amíg nem cselekedtél a magyar ügyért, nincs jogod beszélni
