Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
18. oldal 1955 február Magyar Végvár Mi ÚJSÁG MAGYAR VONALON? A NEMZETI BIZOTTMÁNY I BAKUGRÁSAI FURCSA Nemrégen foglalkoztunk a Magyar Nemzeti Bizottmánnyal és rámutattunk arra a magyar nemzeti szempontból halálosan veszedelmes kétkulacsos játékra, amely a nemzeti érdekek mellőzésével egyéni ambíciókat hajszol, amely a magyarságért folytatott harc helyett egyéni közelharcokban merül ki. Sok éves ‘müköHésük’ alatt a teljes tehetetlenség jellemezte őket, az egyetlen aktivitás az esetleges csekkek beváltásában merült ki. A kakas már régen elkukorékolta a hármat a fejük felett, de ezt ők nem hallották meg Azonhan, aki azt gondolná, hogy teljes csönd honol a NB portán, az téved. Lázas alkudozások folynak ott, hogy a rendezetlen üpyeket rendezzék. No, nem egészen a magyarság üíryét. Az még várhat. Nem fontos. A NB kezdettől fogva nagyon exkluzív társaság volt. Majd hogy szemenkint szedték oda az embereket. Jól megnézték, hogy kit vesznek oda be. A szovjettel való kollaborálás alkalmatos jószág volt, de nem feltétlenül szükséges. Olyanok is bejutottak, akik utálták a szovjetet, de nem is érezték magukat otthon. Meg aztán úgysem volt szavuk semmiben. Soha ki nem kérték a véleményüket, ha aztán azt nyilvánították, — kérdezés nélkül — a Végrehajtó Bizottság más irányba néz tt. Esetleg kimondották önmagukról határozatban, hogy ők pedig feddhetetlen lovagok és — kuss! így történt pl. Vándor Ferenccel, Kövér Gusztávval és Veér Imrével, mindenkinek okulására. Mi felvetettük a kérdést novemberben, hogy vájjon a NB-nyal és annak működésével elégedetlen tagok miért nem nyilvánítják nemtetszésüket, miért nem lépnek ki onnan ahelyett, hogy viselik a felelősséget olyan cselekményekért, amelyekbe abszolúte nincs beleszólásuk. Mi sokszor kérdeztük magunktól: mire várnak? Arra, hogy megváltoznak a viszonyok? Addig, amig a jelenlegi összetétel van, nincs reménység arra, sőt meggyőződésünk, hogy egyébként sem - a Free Europe miatt. Hacsak ott változás még pedig radikális változás nem állna be, ami nehezen hihető. Nemrégiben sürgés-forgás volt a NB-éknál. ‘Átszervezés’, mondották a benfentesek. Most aztán lesz, ami nem volt! Ugyancsak sürgős is volt, mert a tagok sorában morajlás támadt és kilépéssel fenyegetőztek, ami botránnyal határos. Ezt még ők sem merték reszkírozni, tehát, hogy ezt a mozgalmat leszereljék, ‘átalakulásról, kibővítésről kezdtek citerázni. Várjunk, ne hamarkodjuk el a dolgokat, volt a jelszó. Maradjunk még, szóltak egyesek, lássuk, hogy mi lesz. Hátha! így aztán maradtak is, no meg vártak. Természetesen nekünk nincsc közvetlen kapcsolatunk a NB-nyal, mások azonban szerencsésebb körülmények között leledzenek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy többet is tudnak, mint mi, esetleg rosszabbul. így pl. az egyik kanadai lap hoz erről egy cikket a következő címmel: ‘Szép cselekedet volt a Nemzeti Bizottmány kiegészítése.’ Azután elmondja szép sorjában a ‘szép cselekedetet.’ Mi nem akarunk vitázni a lappal, de mi elmondjuk, hogy milyen ‘szép’ és felemelő aktus volt ez. Tanulság szempontjából. ! Először is a ‘szép cselekedetet’ a kiválási folyamattal kapcsolatos hátborzongás indította el. Tényleg szép inditóok! Évek állottak a rendelkezésre és éveken keresztül Ígérték és nem tették meg. Ez is szép cselekedet volt. Egyik Ígéret a másik után került a feledés készakaratos homályába. Az elnök ur mindig talált valami kifogást. Neki a kifogások raktáron vannak. Akármilyen alkalomra, akármilyen tárgy tekintetében. Itt azonban átadom a szót annak, aki jobban tudja az eseményeket: ‘...ekkor közbelépett a Ferike - Nagy Ferenc és Kállay Miklós, javaslatot tettek Teleki Béláéknak, hogy a Bizottmányt kibővítik jtG—5G taggal, volt képviselőkkel és a Végrehajtó Bizottsági tagok számát is emelik kettővel, Telekivel és. Il.K-lyal. Természetesen ez csak mézes madzag volt arra, hogy a bomlási folyamatot megállítsák. Azonban az u.n. Unió csoport remény ellen reménykedett, hogy úgy lesz, ahogy Ígérték, kiírják a választást...stb. Varga Béla hétről hétre Ígérte a választás kiírását, egyszer azzal, hogy meg kell várni, amig Nagy Ferenc elutazik, mert ha itt van, nem tudja megtenni. Mikor pedig elment, akkor azt mondotta, hogy meg kell várni amig visszajön, mert távollétében ilyen fontos lépést nem lehet tenni. Most azután kijött a választás a kibővítés tekintetében, valamint az igazoló és összeférhetelenségi bizottság megalakítására. De itt egy kicsit vissza is kell mennünk a múltba, hogy megérthessük a dolgokat. Volt valamikor összeférhetetlenségi bizottság azzal a fura tulajdonsággal, hogy az maga összeférhetetlen volt. Ez akkor volt, amikor az Eckhardt ügyet tárgyalták 1951-ben. Tagjai voltak: Nagy Ferenc, Peyer, Közi Horváth és Pfeiffer. Összeférhetetlen volt maga az összeférhetetlenségi bizottság, mert a parlamenti szokásoknak és az alkotmányjogi rendelkezéseknek megfelelően a kormány tagja nem léjét tagja a bizottságnak. Az NB tagjai ugyanis működésükben mindenütt a parlamenti szabályokra hivatkoznak. /iHázszabályok:/ Ekkor tényleg belátták ezt, le is mondottak. így került a sor újabb választásra, amely azóta is - 1951 - húzódik, mert bár egyszer megalakult, de Keresztes Tamás meghalt, Msgr. Mihalovics pedig visszautasította a megválasztást, tehát még sem alakult meg. Most aztán tegyünk egy vargabetűt - avagy Varga-betűt? - és kanyarodjunk vissza a jelenlegi helyzethez. Varga Béla az összeférhetetlenségi bizottságba kit jelöl mást, mint: Nagy Ferencet, aki maga is és akiről a többiek is elismerték, bogy öszszeférhetetlen a bizottságot illetőleg. Vájjon most mi tette hirtelen ‘összeférhetővé’? A négy év, ami elmúlt 1951 óta? Más? Jelölte továbbá Kállay Miklóst, Papp -György g.kath., Vattai László ref. és Szentiványi Sándor unitárius lelkészt. Kár, hogy nem ment egy lépéssel tovább. Az a tény, hogy Nagy Ferencet jelölte az elnök ur tagnak, enyhén szólva - lelki ismeretlenség, igazában: gátlástalan cinizmus. Varga Béla tehát visszatért az általa is törvénytelennek felismert és deklarált megoldáshoz. Nem tudjuk elhinni, hogy ő ezt elfelejtette volha. Ha pedig nem? Kit akarnak lóvá tenni? A kibővités kérdése a következőképen áll - e sorok Írásakor: Olyan törvényhozó már nincs az emigrációban, aki hajlandó volna Nagy Ferenccel együttműködni. Ezért tehát úgy határoztak, hogy csupán az 1939-es éveket megelőző országgyűlések tágjából vesznek fel nyolcat. Azért állapodtak meg a nyolcas számban, mert Msgr. Zákányt nem akarják felvenni s ő lenne a kilencedik. Ez a nyolc ember kb. a középhelyet foglalná el, eléggé jelentéktelen, inaktiv emberek az egy Fábián Bélát kivéve, aki igy a Bizottmánynak is tagja lenne, nemcsak a V.B-nak. Ennek ellensúlyozására azonban felvennének 1./ négyet a magyar közélet kiválóságai közül, 2./ négyet a magyar tudomány irodalom és művészet kitűnő művelői közül, 3./ egyet-egyet a szociáldemokrata, keresztényszocialista, a Parasztszövetség és a KÁLÓT szervezetek tagjai közül, 4./ négyet a magyar fiatalság közül. Vagyis az 1-4 alatt bejönne 16 ember, akikből és ez érdekes, valamint jellemző is! - csak kettő nem volna Nagy Ferenc embere, de azok is Barankovics szárnyai alatt húzódnak meg. Vagyis: csöbörből vödörbe! így akarják behozni a benesi kapcsolatokról hires és magát Jászi Oszkár leghívebb tanítványának valló Borsody tanárt, Teleki - mit szólna az apja? - Gézát, Horváth Barnát, Juhász Vilmost, ifjabb Kállay csemetét, Radvánszky bárót, Szentgyörgy (folytatás a 20. oldalon^
