Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
14. oldal 1955 február Akgyar_V,4gyjr kodik Münchenben. Nyilván, mert: mint általában, a német pénznek sincs szaga. Még náci szaga sem. E tudós utazót nevezzük nóciológusnak. A bolsevizmus ellen eddig egy röpke mondatot sem irt, valószínűleg azért, mert még egyelőre nem tartja időszerűnek. Az is lehet azonban, hogy hatásköre más. Elálló füleit hegyezi és mint egy díjnyertes vizsla, náci vad után szaglászik keresztül-kasul Európában. Mindezt egy évtizeddel a náciveszély után, a bolsi veszély kellős közepében. Magyarok, - e náciológiai ásatások minden alkalommal 49 nácit és 53 Hitlert hoznak napvilágba. Olvassuk! - mert magyar tollat pártolunk vele. (?) Náciológusunk pedig Hitlernek igazán sokat köszöhet. Ha Hitler meg nem született és meg nem halt volna, irodalmi és újságírói működése minden alapot nélkülözne, AZ INDIAI ÖKRÖK Nagy F ,«mc Indiában címmel a következő nagyszerűségeket olvashat i ‘Az egyik szabadtéren szakszervezeti munkások gyűlésén beszélt, ahol a tömeg ünneplésben részesítette.’ Később: 'Valóságos diadalmenetben vitték szállására, - az állami vendégek számára fenntartott épületben.’ Azután: ‘A felvonulás és gyűlés minden várakozást felülmúlt lelkesedésben és hatalmas méreteiben. A menet élén 110 ökröt vezettek, utána egy óriás elefánt következett, majd két fúvós zenekar, a zenekarok mögött pedig dobosok. A menetben négyezer ember vett részt. A mintegy két óra hosszat tartg felvonulás útvonalán a tömeg az ablakokból, háztetőkről valósággal virágesővel árasztotta el a volt magyar miniszterelnököt.’ Később: *A lakos ság a közbeeső állomásokon koszorúkkal fogadta és nagy ünneplésben részesitette.’ Miután a fent említett cikkből hiányzik a nagy embernek kijáró melegség, elhatároztam, hogy hiányt pótolom. Tehát: A delhii helottégetők környékén a keselyük éppen befejezik a reggelijüket. A Gangesben pár fáradt fakir fürdik, miközben az óriás folyam iszapos vize szent dalokat dudorászik. A városban nagy ünnepség van, megérkezett Nagy Ferenc. A helybeli szakszervezeti vezérek hatásos szónoklatokkal üdvözlik a felszabadítót. A felszabadító magyarul válaszol. A hatás leírhatatlan. A jóllakottan tollászkodó keselyük felriadnak, a fakirok a Gangesben viz alá dugják fejüket. A Szakszervezeti munkások Marxot és Nagy Ferencet éltetik. Közben néhány szolgálaton kívüli maharadzsa átnyújtja az utolsó alkotmányos miniszterelnöknek a Nemzeti Bizottmányhoz intézett felségfolyamodványát. Nagy Ferenc jóindulatú mosollyal veszi azt át, azutan felül toporzéko- 16 elefántjára. A keselyük felette keringenek, mert tisztában vannak azzal, hogy a felszabadításból nekik is jókora adag jut. Az elefánt elindul. Elindul a menet, - végig a városon. Elől 110 ökör, utána Nagy Ferenc.az elefánton. Virágeső hullik az ökrökre és Nagy Ferencre is. A tolongás miatt nehéz megállapítani, — kinek szánták a virágokat. Az ökröknek-e vagy a bizottmanyi politikának, - esetleg mind a kettőnek egyszerre. A látvány felejthetetlen. A szemfüles riporter a közönség köréből több elejtett szót kilesett. Nézd! — Az utolsó alkotmányos magyar kormány...! Milyen szépek és milyen büszkék!’ Az ökrös felvonulás eléri a Gangest. Az ökrök megmártják magukat a szent folyamban. Nagy Ferenc is. A szent viz azonban sem a marxizmust, sem a rátapadt magyar vért nem képes lemosni róla. Kétórai sikerteln fürdőzés után a Szakszervezeti Tanács értekezletre hívja meg. Az értekezlet tárgya a közös magyar - indiai határa ‘továbbá az osztályharcos, istentagadó kisgazdák kiképzése. Többen belehalnak a boldogságba, utolsó perceikben is Marxot éltetve. A csajágröcsogei Apponyi Albertet a new yorki repülőtéren disz-század fogadja. A dísz-századot Deák Zoltán, Az Ember vezérkari főnöke, tovább Himler Márton háborusügyi ‘ezredes ’ vezénylik. Nagy Ferenc ellép a disz-század markáns arcvonala előtt. A zenekar a ‘Gimbelem Gombosomat...' játszó. Este fogadás, melynek szónoka Kállay Miklós, az utolsó előtt, aikotmónyos miniszterelnök. A Népszava-Szabadság írói és hirdetői teljes létszámmal megjelentek. Miközben Nagy Ferencet éltetik, - Pfeiffer és Peyer gúnyosan mosolyog. Amint tehát o fenti sorokból is kitűnik, a nagy embernek kijáró elismerés soha sem megy az igazság rovására. AKIKNEK NEM ANNYIRA SÜRGŐS ‘Sozialdemokraten sind selche Kommunisten, die es nicht so eilig haben/ A Szociáldemokraták olyan kommunisták, akiiaiek nem annyisürgős. Hogy Németországban ez a mondás mikor született meg, nem tudom. Annyi azonban bizonyos, hogy ma a legerősebb. Minden baloldali csaholással szemben ott áll és különösen ott áll a vörös züllöttségtől irtózó emberi lelkekben. Németország megbízhatóságát, jelenlegi erejét is ez a jelmondat segítette elő. A vörös paraziták felismerése, fü ggetlenül attól, hogy a világromholás skálájának felső vagy alsó ‘C’- jével furulyáznak. Ezen bevezetés után idézünk a Népszava-Szabadságból: ‘A nyugatnémet koalíciós kormányban bomlás indult, mely Ax Adenauer kormányt veszélyezteti.’ ‘Dolfuss kancellár, a testi Ss szellemi törpe, - pár héttel megelőzve Hitlert, kikiáltotta a rendi alkotmányt vagyis a fasizmust. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek veztőit , közöttük Becs polgármesterét, börtönbe vetették.’ A szociáldemokrácia a marxizmus védelmében még attól sem riad vissza, hogy a valóságos történelem helyébe sarló-kalapácsos plakátokat ragasszon. így lesz a nagynéniét eszme első számú ellenségéből, a saját életét eszméiért odaadó kisnövésv nagyemberből testi és szellemi törpe, mert a marxizmus ellen vétett. Más helyen a Népszava-Szabadság azt teszi közhírré, hogy a szociáldemokrácia a jobboldali világnézet egyik harcos csoportja-Azt is olvashatjuk, hogy Alger Hiss jóindulatú, bölcs ember, aki ideális hiszékenységből csatlakozott a bolsevizmushoz. Hogy szellemi nagyszerűségeivel, ha ez meg nem történik, ma ő lehetne az amerikai kormányzat esze. A Field testvéreket úgy állítja be, mint a nyugati demokrácia Prágában és Budapesten sündörgő idealistáit. Whittaker Chambers interjúja is helyet kap ezen újságokban, ‘A kommunista pártban meglepően sok a művelt ember.' A Szabadság-Népszava külön rovatot nyitott a bolsevizmust i bevezető otthoni marxizmusnak. A szociáldemokrata Pfeiffer azonban nem tartozik azok közé; die es nicht so eilig haben. 0 neki nagyon is sürgős. Már otthon is sürgős volt, mikor politikai ideáljait az akasztófák kötelével húzta a magasba. Nem is olyan régen a következő szellemes megállapítást olvashattuk: Miután Eckhardt Tibor Pierre Mendest szovjetbarátnak nevezte, beevezett a nácik utcájába. Tehát Piere Mendest, a spanyol bikaviadort, Europa hősét, az uj Ciemanceaut csak a nácik nevezhetik baloldalinak. Oppenheimert is csak a nácik. Nietzsche, Bismarck, Vilmos császár és Hitler szégyenkezve