Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
4. oladl 1955 január pácsos vörös zászló alatt a Kreml által kijelölt cél fele még akkor is, ha millió békegalamb hordaná körül a zöld olajfaágat a világ minden sarkába. Megtanulta a Nemzet, hogy csak három fegyvere van e harcban: a Kereszt, a Kard és az önmagába vetett Hite. Mikor az 1920-as lengyel-orosz háború folyamán az orosz vörös sereg már Lemberg alatt járt és a magyar nép egyre küldte támogatását a Phönix módjára hamvaiból feltámadt ifjú lengyel hadseregnek,ifikor Massaryk Ss Bene s Nyugateuropa kapujának kulcsát, Kárpátalját, ajánlotta fel a közeledő ‘szláv orosz testvérnek,’ megerősödött a magyar nép meggyőződése, hogy a mitsem sejtő Nyugat a veszte felé halad. A Trianonban megcsonkitott, lealázott, számban megfogyatkozott magyar nép hangja nem jutott el Nyugat hatalmasságainak füleihez, amidőn már akkor, a vörös világ hajnalán harci riadót fújt. Kereszteshadjáratot követeltünk már akkor az uj vörös Moloch kiirtására. Mi, kik már akkor ismertük a szörnyű mérget, az egyetlen mentséget a vörös rákfene fészkének kioperálásában láttuk már akkor is. Mikor Kolchak, Denikin és Wrangel seregei támogatás hiányában összeomlottak és katonáik hontalan koldusokként széledtek szét a világ békés, gazdag országaiban, hogy ott folytassák a küzdelmeiket, a vörös Sátán örökké változatlan eszközeivel már akkor is - volt oroszországi csehszlovák légionisták és bérencek segitségével a viszály konkolyát hintette el soraikban, nehogy mint egységes orosz emigráció nemzeti, antikommunista tevékenysé-. get fejthessenek ki. A helyzet, az eszköz már akkor is az volt, ami ma! Midőn azután a Nyugat országai az orosz vörös Sátánnal való békés együttélés lehetőségének reményében kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat kezdtek vele ápolni, a Magyar Nemzet annak a szomorú tudatára ébredt, hogy szava a pusztába kiáltónak szavával egyenlő, hogy a Nyugat elvakitva a materiális lehetőségek csillogásától egyre megy a Végzet utján, úgy ahogy a Sátán bérencei csalogatják. A Magyar Nemzet a világepidémia terjedésében csakis úgy remélhette fennmaradását, ha a vörös ragály ellen önmagát beoltja, - immunizálja. TELJESEN EGYEDÜL. Ekkor, a körülmények kényszerítő hatása alatt kezdtük meg a legnehezebb körülmények között a Nemzetnek e veszéllyel való ellenállásának kifejlesztését: a Nemzet antikommunista, hazafias átnevelését! ‘A szegény lelket is csak akkor sütheti meg az ördög, ha csábításának enged’, — volt az alapelvünk. Kezdtük az ifjúságon és úgy haladtunk felfelé. Cserkész és levente mozgalmaink minden állami támogatást megkaptak. Társadalmi és női, jótékonysági és egyéb hazafias egyesületek alakultak, ahol lelkes harcosok hirdettt ték a kommunizmus elleni harcot. A keresztény e yházak, tanítók, tanárok csatlakoztak a küzdők soraihoz. A tanonciskolákban folyt a leendő munkások, a mezőgazdasági iskolákban a földművesek felvilágosítása. Vitaestéiyeket rendeztek, szerveztek, tagokat gyüitöttek. Az antikommunista mozgalom szervei számithattak az állam támogatására. Minden a központilag kitervelt és vezetett, feltűnést kerülő terv szerint haladt - közel 15éven át. Természetes, hogy mindennek alapja a nemzeti szellem kövein nyugodott. Az ország megcsonkitott helyzete, az idegen uralom alatt szenvedő, elszakított milliókkal való rokoni és honfitársi kötelékek lehetetlenné tették, hogy a Nemzettel szemben Trianonban elkövetett igazságtalanságok jóvátételének reménye kikapcsoltassék a hadjáratból. Negatívumokra, lemondásokra és igazságtalanságokba való belenyugvás apatikus érzelmeire nem lehet egy nemzeti, harcos antikommunista mozgalmat alapozni, legkevébbé akkor, mikor az igazságtalan megcsonkítás szorosan összefügg az orosz imperializmus, a pánszlávizmus és a kommunizmus nyugati céljaival. Nemzeti tradíciók éledtek fel. Regős csoportok járták lanttal a kezükben az országot, hazafias, vallásos, antikommunista dalokkal ajkukon tanyáról tanyára, élesztve a nagy nemzeti múlt emlékeit, mint egy ehhez hasonló jövő termőtalaját. A hadsereg nemzeti lett, magvar nemzeti, katonai, vitézi és bajtársi szellemtől áthatva, melyék a fegyvernemek és ezredek hagyományainak talajából fakadtak. Vitézség, hit és becsület voltak a vezérszavai. Megalakult a világ első antikommunista katonai rendje, a Vitézi Rend, mely a vitézség mellett antikommunista harcban szerzett érdemeket követelt a legdemokratikusabbnak mondható szerveztén belül lévő tagjaitól. A vitäzeknek adományozott föld a honfivér és a föld kötelékét testesítette meg és állaudó őrséget teremtett minden államfelforgató törekvéssel szemben. A rádió és sajtó is bekapcsolódott e tervbe. ***** Hosszú lenne leírni a nemzetnevelés és védekezés eszközeinek, módjainak sokfajtaságát és számát. Végül is minden foglalkozási ágban, minden munkahelyen több hazafi állt, ki figyelte a közélet pulzusának lüktetését és ha veszélyt látott, felvilágosítással, tanáccsal vagy tettel segített a bajokon. A kommunizmus penészvirága csak erkölcsi mocsár talaján virít magátél és az igazság napfényén elpusztul. A Magyar Nemzet azonban saját tapasztalatából tudta, hogy mi a kommunizmus, melyek a terjeszkedési módjai, céljai, eszközei. E téren nem kellett sok felvilágosítás, Miként az erdők beteg, sebzett, üldözött vadja a Teremtő által beléje oltott ösztönével csalhatatlanul megtalálja a bajának gyógyítására szolgáló gyógyfüvet, úgy találta meg a Nemzet is a maga sajátos, nemzeti individualitásának és sajátosságának legjobban megfelelő gyógy, illetve véd:ő szerét. AZ ELLENSÉGEK... Rövidesen nem volt e folyamatnak ellensége az országban. A kommunista pártot törvényen kivül helyezték, mert nyilvánvaló volt, hogy éltető, vezető szervei mindig és mindenhol úgyis a föld alatt vannak, mi« a föld felett csak a félrevezetett tömeg, a harcos alakulatok viszik a zászlót és bőrüket a vásárra mások érdekeiért. A veszdelmesek azok, akik száz esküt is esküdhetnek, hogy soha párttagok nem voltak, gyűlésen nem jelentek meg, de mint ‘társutasok, rokonszenvez ők’ suttogva vagy beszédekkel sokszor tanári székből terjesztik a vörös mételyt, selyempap irha burkolva. A szocialista pártnak is alig volt néhány képviselője. Intő példaként állt a Nemzet előtt az 1918-as ‘őszirózsás vértelen’ forradalom szörnyű kihatásokkal biró, szomorú emléke. Természetes, hogy a külföldön működő vörös agenturák, a pánszláv forradalmak ügynökei soha meg nem szűntek ezen antikommunista rendszer mesterségesen kitalált, rágalmakkal nagyraduzzasztott hibáit a legrettentőbb színekben a külföld közvéleménye elé állítani. Kezdődött a ‘fehér terrorral’, folytatódott a ‘feudalizmus’, az ‘antidemokratikus irányzat’, az ‘elnyomatás’ és ezekhez hasonló régi, ismert és a mai napig is divatos vádjaival. Érthető, hogy a vasököllel és rejtett tőrrel támadó vörös sátánnal szemben nem lehet keztyüskézzel védekezni. Tudtuk ezt éppúgy, mint azt az igazságot, hogy minden megváltóra MWTM Véfiv^
