Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-02-01 / 2. szám

7. oldal Magyar galma arról, hogy milyen az orosz-vörös-kinai Sátán, mikor valaki hazájában személyesen megjelenik! Nem tud magá­nak oly helyzetet elképzelni, amely az általa említett ‘co-existence’ a Vörös Sátán karinaiban való évekig tartó reménytelen vergődés közepette rémesebb és szörnyűbb lehet, mint a ‘co-destruction’. Bennünket magyarokat erre már évszázadokkal ezelőtt megtanított egy nemzeti hő­sünk, Dugonics Titusz, ki a nálánál erősebb törököt ma­gával együtt lerántotta a vár fokáról... Meg kell tanulni a Nyugatnak, hogy nincs célja az e­­setleges háborús szörnyűségek, propagálásával gerincün­ket az ellenfél javára puhitani. Az oroszok sokkal kevésb­­bé kívánják a fegyveres konfliktust, mint a Nyugat, mert; tudják, hogy abban csak veszthetnek. De nem hirdetik az atombombák szörnyű pusztítását hazájukban, hogy népük ejUenállásának lelkét tönkretegyék. Nekik egy kell: idő! Es ezt a Nyugat eddig még mindig rendelkezésükre bocsá­totta. Ha időt nyernek, — életet nyernek. Hogy a Nyugat az őt fenyegető végveszélyt elhárítsa, intellektuális átalakuláson kell átesnie. Ki kell vetni a vörös mérget testéből, leikéből - és a materializmust, az anyagi jólétet mindenek fölé helyező elgondolások helyett a krisztusi keresztet kell pajzsunkra festeni, melyet a hit izzó tüzében és az erős akarat ércéből kovácsolunk. Erre újra alkalmazható a spártai anya jelszava: ‘EZZEL - VAGY EZEN!’ Van sokkal rosszabb is a világon az anyagi pusztulás­nál, a halálnál: a rabszolgaság. Ez fenyegeti a még sza­bad világot. A kereszténységnek az Antikrisztussal való harca most már a döntő stádiumához érkezett. Nemsokára eldől a világ sorsa. A szabadság keresztes vitézei már gyülekeznek itt-ott a zászlók alatt, a szirének csábdalait tulharsogja a kürt szava. Reméljük, Nyugat ezt meghallja, mielőtt késő lenne. Azzal a reménnyel lépünk az Ur 1955. évébe, hogy ez az UR és nem a VÖRÖS SÁTÁN diadalának esztendeje lesz! A HOMOKÓRA LEJÁR... nnTTTirri 1111111TTTTa^rnrrn r i i i TT i 111111 i riTTi:i 11 rr; UGYAN KÉREM...! Valószínűleg az egész esztendő sikertelen lenne számomra, ha a híres és hírhedt Az Ember nem küldte volna el hozzám újévi jókivánatait a Kanadai Kivénhedt Véndiák utján. Egy darabig kételkedtem ennek a vénségnek a vénségében , le most látom, hogy vénségére az esze ama bizonyos ruhadarab oizonyos részébe szállott véglegesen. Miután a keresztényi sze­retet szent nevében - a la Deák - elintéz, dühös kirohanást intéz a magyarság ellen az antiszemitizmus erényában és arra buzdit­­gatja amerikai magyar elvtársait, hogy amerika-ellenes tevékeny­ségeim miatt illő módon jelentsenek fel. Valószínűleg a Himler Mártonka, Göndör,; Gombos és Nemzeti Bizottmány ellen elköve­tett bűneim egyben amerika-ellenes tevékenységek is! így aztán már értjük a csíziót! Természetesen a Kivénhedt Vénség nem lenne hű önmagához, sem mestereihez, ha gyűlöletének nyálkáját rá nem freccsentené az egész magyarságra, gyilkosoknak nevezvén őket. Erősen til­takozik az ellen, hogy Lehman szenátor a magyarországi zsi­dósághoz, különösen ama 195 magyar zsidó által említett 40,000 zsidóhoz, a magyar nép jelenlegi sanyagratóihoz - a Véndiák lel­ki rokonaihoz - forduljon. Tetszik tudni azok ‘csak* magyaroks így alig érdemelnek védelmet! Egyébként úgy berzenkedik, mint a pocsolyába huppant vén­­lyuk. Ezen aztán igazán csodálkozunk, mert a pocsolya az igazi otthona. Egyébként, Véndiók: Boldog újévet keednek is! Régen meséltünk már gyerekek. Ne húzzátok be a fe­jeiteket, ne süssétek le a szemeiteket; nemcsak azért történt ez, mert rosszalkodtatok egy kicsit és igy nem ér­demeltétek meg a mesét. Más oka is volt ennek: lassan már a mesétől is elveszik az ember kedvét. De azért mi csak folytassuk mégis a.mesét. Talán ti is jobbak lesztek és csendesebben viselkedtek a mesék ideje alatt és talán tanulni is fogtok a mesékből. Hiszen minden mesében van valami igazság, igy még a meseauto meséjében is, bár a hősében az igazságnak nyomát még nagyitóval sem tud­nánk felfedezni. Ott fejeztük be a múltkor, hogy a meseautó a szégyen­kezés miatt elforduló svájci határőrök között elsuhanva száguldott hegyeken és völgyeken át uj kalandok felé. Volt a hősünknek egy otthonról való kenyeres pajtása, akit Szépenkongó Uresharang Bélának hívtak csak az em­berek, mert üres volt az istenteremtette lelke, mint a sze­gényember kamrája, de nagyon szépen kongott a hangja, különösen ha... De az ő tetteiről majd a köveckezó mesék­ben fogunk regélni. Nos egy szép nyári napon ez a jóbarát is megunta az üres harang kongatásával szerzett toronymagas, de mégis feneketlen mélységbe lesülyedt állását és egy szép va­sárnap éjjel két hűséges famulusa kíséretében a fényes állami autóból kiszállva átsétált a határ egy bizonyod he­lyén, ahol éppen akkor véletlenségből nem tartózkodott senki. De az autót az öreg sofőrrel együtt vissza kellett küldenie. Fájt is érte nagyon a szive és irigykedve gon­dolt korábban megszökött barátjára, de ezt az autót már észrevették volna az alvó határőrök is. Nekik csak az embereket nem volt szabad látniok. És ami■ parancs, az parancs még a népi demokráciában is! A Meseautó hősét nagyon kellemetlenül érintette ba­rátjának a bujdosásba való kiérkezése, mert : még nem fe­jezte be idekünn a teljes aratást, mint volt miniszterelnök és most egy hasonló magas uborkafára felburjánzott köz­életi méltóság jött ki utána. Félt a versenytárs által fel­idézhető árzuhanástól és mert akkor biztatták őt titkos földalatti utakon egy Amerikába szóló meghívással, hát mint politikus politizálni kezdett politikus kenyerespaj­tásával. Üzent tehát a derék amerikaiak Altai a Geisberg árnyékában letelepített barátjának s véd és dacszövetsé­get ajánlott fel neki a közös harcra, illetve a közös uta­zásra és az együttes tarhálásra. A megállapodás az volt, hogy csak együtt, egyszerre és egyenlő feltételek mellett /sértsétek alatta a fizetséget:/ indulnak az Ujviiág felé. Es az újonnan hontalanná vált barát hitt a régi kenye­respajtásának, bár voltak már némi tapasztalatai felőle. Haragot és neheztelést is érzett iránta szivében, hogy annak idején nélküle indult útnak és őt otthon felejtette, mert a jóbarát neki sem mondta el, hogy végleges ‘nya­ralásra’ indul. A közös utazási lehetőség csalogató re-Ferenczi Pál: A MESE AUTÓ AMERIKÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents