Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
8. oldal 3.955 február Magyar Végvár V ménysége azonban elfeledtette vele a haragot és neheztelést, csupán jót mondott mindenütt hősünkről, ahol hivatalosan vagy nem-hivatalosan megkérdezték. Pedig az induláskor még erősen fogadkozott, hogy majd S megmondja a világnak, hogy ki és micsoda a meseautó hőse és miket is csinált otthon. 0 csak tudta, hisz a dolgok legnagyobb részét együtt csinálták. Dehát szeretett volna minél előbb kijutni ő is az Újvilágba, mintha csak érezte volna, hogy milyen közélet és dollár karriér vár rá itten . Várta, egyre várta tehát a Svájcból érkezendő üzenetet és a vele menekült barátainak is megigérte - áldott jó szive volt az Ígéretekig és senki nem tudott oly szépen igérni, mint ő, - hogy őket is magával hozza, mert mint mondotta: ‘Egyetlen lépést sem tudnék nélkületek tenni,hiszen osztályostársaim, parasztvéreim vagytok1.’ De east csak mondotta és ígérte szemközti beszélgetések során, mert a hátuk mögött egész mást gondolt, mint ahogy később tett is. És végre hir érkezett Svájcból. De nem az, amit ő várt és amit oly sokszor elképzelt magéban: ‘Jön egy szép este a meseautó, titkos jelt ad neki a barátja, 6 csendben, hogy együttmenekült parasztvéreinek ne okozzon fájdalmat a bucsuzással, kioson a házból, a kertből, beül a meseautóba és... Nem igy történt. Nem jött a meseautó, csak egy röpke hir, hogy a meseautó hőse repülőgépre ült és feledve a jóbaráttal kötött megállapodást egyedül repült át az Óceánon. Szegény Üresharang Bélácska. Odalett a kétségbeeséstől. És mi telhetett tőle? Ne ijedjetek meg, ném az, ami Petőfi juhászától, hogy nagyot ütött botjával a szamár fejére. Nem, nem ez, bár a szamarak mindig bőven voltak körülötte. Más dolog tellett ki tőle. Felébredt benne a régi és csak az utazás reményében elfojtott meggyőződés. Megjelent önként és idézés nélkül az őt számtalanszor kikérdezgető emberek előtt és jegyzőkönyvbe mondotta: ‘Meggyőződtem orról, hogy a meseautó hőse közönséges politikai kalandor.’ És ezt nyugodt lelkiismerettei mondhatta, mert ez neki igazán őszinte és régi meggyőződése volt, csak kis időre elfeledte mostan, mert hisz a hozzá hasonló emberek éppen a meggyőződésüket feledik el könnyen, ha valami üzlet vagy érdeklehetőség mutatkozik. Később azután újból elfeledte ezt a meggyőződését és ma is elfelejtve tartja, mert egy közös vállalkozásban újra egymásra találtak és azóta együtt is vannak, mint igen jó barátok. Mostanában csak egymás háta mögött mondanak rosszat egymásról, de szemtől szembe mindig örülnek egymásnak, mint ahogyan csak a hasonló tud a hasonlónak örülni. A meseautó hőse tehát kiérkezett az Újvilágba. Beszélt, irt, nyilatkozott, elmondotta küzdelmeit, hősi ellenállását és egy kis rejtett hivatalos támogatássalöszszebeszélt, irt és nyilatkozott maganak egy gyönyörű farmot, sokkal szebbet, értékesebbet és nagyobbat, mint amilyen otthon várt volna rá egyszer örökségképpen. Egy ország koldussá vált, de ő meggazdagodott. És amikor egy sereg riporter és fényképész kíséretében bevonult a farmra, egy pillanatra megszállta őt a tisztességnek ritkán jelentkező érzése, belátta, hogy tévedett, amikor futó politikai kaland kért elhagyta a földet és a szépen termőföldek, a szelíden legelő és dollárokat tejelő fajtehenek láttára elfogta az őszim ség és ekkor többeknek ki is jelentette: ‘Belátom, hogy nem vagyok való a politikai szereplésre. Elismerem, hogy gyenge voltam, hibáztam és soha többé nem fogok a politikához visszakérni.’ És villantak a fényképezőgépek, kattogtak az iró és j szedőgépek, hősünket lefényképezték, megénekelték a fürge riporterek a traktor nyergében, amint éppen szánt és ganét hord ki, lefényképezték a feiészéken^ amint éppen fej és még egy csomó bukolikus pózban. Ée másnap megjelentek a nagy magazinokban a képes riportok: A volt miniszterelnök a tehenek, között... A volt miniszterelnök a traktoron... A volt miniszterelnök igy...úgy... De ezzel vége is lett a föld iránt benne feltámadt oltbatatlan szerelemnek. Mert a mi hősünk következetes Ss pedig nagyon következetes ember. Pl. következetesen ragaszkodik. ahhoz, amit egyszer léirt, még ha rábizonyítják is, hogy nem irt igazat. Már pedig hogyan is irta egyszer valamikor fiatalember korában? Emlékeztek, még az első mesémre? Ott elmondottam: ‘Többször is ir* a magnósokról, a politikából élő nagyurakral, okik nem ártik mega földet, nem hallják meg a föld hívé szavát, nem éreznek semmi ragaszkodást a földhöz, csak kiuxtorűxxak, bérbeadják, hadd dolgozzon a szegény paraszt.' így irt fiatal korábau, amikor még szegény volt, mi mást tehetett volna, ha következetes akart maradni önmagához, amikor már nívóit egyszer az ország és nép elárulása révén és amikor gazdaggá lett az emberi balgaság miatt. Keresett gyorsan két derék magyar parasztot, nem is egészen altruista feltételek mellett bérbeadta nekik a farmot, a földeket és a jól tejelő teheneket, : pedig él a parasztok által kizza - dott bérből, no meg a politikából. Mert az is igen jól jövedelmez neki. De ne nevessetek ott hátul és ne mondjátok, hogy úgy csinál, mint valamikor a grófok és ne higyjétek, hogy ez ugyanazt jelenti, mintha pl. Eszterházy tette volna ezt otthon. Oh nem! Látszik, hogy nem értitek a magasabb politikát és nem tudjátok még tisztázni e fogalmakat. Mert tanuljátok még: ha ezt Eszterházy tette vagy tenné, akkor ezt úgy hívnák, hogy feudalizmus, de ha teszem, a mi hősünk csinálja, akkor az a demokrácia kiteljesülésé. Értitek már a különbséget? Tisztáztok már a fogalmakat? Na akkor folytathatjuk a mesét. Azóta tehát él a mi hősünk a mással dolgoztatott föld béréből és a politikából. Van is mit a tejbe aprítania. De azt mondják: Evés közben jön meg az étvágy. És miért ne, ha akadnak segíteni akaró jótétlelkek, elvtársak és szimpe patizánsok. Ilyenek pedig mindig hemzsegnek körülötte. A mi hősünk ujahb babérokra és újabb dollárokra vágyott. Jóbarátai hozzásegítették mind a kettőhöz. Egyszercsak megjött a hír, hogy hősünk a felkelő nap, na meg a gésák és teaházak hazájába utazik előadásokat tartani. Sokan kritizálták ezt a küldetést és azt mondották, hogy legfeljebb a nemzetközi nyelvgyakorlattal rendelkező gésák fogják őt megérteni, mert hisz 6 nem tud japánul és a japánokról is köztudomású, hogy nem éppen magyar nyelven beszélik meg egymás között a világ eseményeit. De ezek a kritikák és aggályoskodások teljesen alaptalanok voltak. Ezt én mondom nektek, akiről tudhatjátok, hogy nem vagyok elfogult vele szemben. Ami igaz, az igaz és én bizonyítani is tudom, hogy igenis ő volt a legalkalmasabb ember arra a szerepre, amelyre vállalkozott és hogy útja a legteljesebb eredménnyel járt. Mert mi történt bősünkkel a felkelő nap országában? Nekem egy kis bájos gésa mesélte el, aki nemrég érkezett ide és aki többször is meghallgatta bősünket, amikor is serény és ügyes tolmácsok fordították előadását magyarangol-japanra. Már a bevonulás is nagyszerű hatást tett a derék japánokra. Hősünk ugyanis - amint azt a lapok is megírták -
