Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-02-01 / 2. szám
______6. nl da 1 az más, mint csak vörösre festett, de általuk nagyon jó! ismert kínai imperializmus. Nem tudták, hogy a vörös ki- j nai uralom nem más, mint újabb gyarmatosítás. Modern kiadásban. Nem tudták, hogy ók lesznek a Kreml zsoldosai Koreában, Indokinában és ki tudja még hol... Viszont a Kreml úgy látszik nem tudja, hogy mi az a ‘sárga veszedelem.’, melyről Dzsingisz Khán óta nálunk nemzedékről nemzedékre szállt a monda. Egyelőre vörös Kínát a Kreml iparosítja, utakat épit és fegyvereket szállít neki, melyek neki eddig nem voltak s melyek a Nyugat és a világ meghódítására való harcában zsoldosainak kellenek. De nem tudja, hogy a kínai történelemben egy évszázad egy nap - és mikor jön az a nap, - talán a távol jövőben - akkor e fegyvereket az akkor talán mér nem is olyan nagyon vörös Kina a Kreml ellen fordítja. Ha addig még áll a Kreml. Nagy Péter cár a távol jövőre gondolt. A Kreml mai boszorkánymesterei csak a közeljövőig mennek el. AZ ÖRÖK KALMÁR Nyugaton Anglia a Vörps Kina fő pártfogója. Kitűnő piac. De Anglia sem tudja, hogy a vörös Sátánt nem lehet azzal kiengesztelni, hogy a ‘békés együttélésről’ szóló’ sziréna dalát hibátlanul megtanulja. A terroristái nem fognak ezért kapui előtt megállani, mikor a hadak utján odaérnek és ezért nem fognak glace keztyüt huzni. Vájjon nem vegyülnek-e majd disszonáns hangok ezen angol bS- ke zsolozsmába, mikor majd a vörös kínai kreml-bérencek Brittish Malaya felé menetelnek...? Romulo P. Carlos tábornok, a UN közgyűlésének volt filippin elnöke felemelte intő szavát a veszélyben forgó világ felé. Szerinte késő van, - de még nem késtünk el Ázsia és a világ megmentésében. Az ő hazája és a világ szabadsága egyformán függ az Egyesült Államoknak a Kreml és Peiping világuralomra törekvő támadásukkal szembeni magatartásától, felkészültségétől. Szerinte Genf a keleti München, az orosz forradalom óta a kommunisták legnagyobb győzelme volt. ./Megfeledkezett e téren Yaltáról./ Szerinte az elkövetkező 2-3 évben dől el Délkelet Á- zsia sorsa. Mások szerint 1955 lesz a sorsdöntő. Szerinte is Vörös Kina elismerése és a UN-be való behozatala e téren végzetes kihatással bírna. Genfbe már mint hódítók érkeztek, mint győzők mentek a vörös kínaiak. A világ megmentésére nem okmányok, de cselekedetek, gerinces politika, egyseges szabad világ és erő kell. Csak az erő, a hatalom szavát értik meg a Kremlben és Peipingben és minden békéltető szót gyengeség jelének veszik! Minden nyugati viszály egy-egy győzelem számukra. Nem szavazatokra pályázó politikusok, de keménykezü vezetők, határozott politika és az őket fenyegető veszélyt felismerő ró, a leigázott népek felszabadításában a saját megszabadításukat meglátó nemzetek, népek kellenek! Mert ahogy edak egy Isten van, úgy csakis egy Szabadság és egy Igazság van ezen az egy egészet képező földön. Sir Winston Churchill a londoni Lord Mayor bankettjén beszédet mondott, melyben kifejtette filozófiáját, amely szerint 'mi nem értünk egyet a szovjet kommunizmussal vagy az ő sgy-pártos egyformaságával. Ha az orosz nép és a csatlós országok megtűrik a kommunizmust, - úgy véli - az az ő dolguk. Én azok közé tartozom, akik hiszik, hogy a Nyugat és Kelet hatalmai meg hell, hogy kíséreljék a barátságos és békés együttélést.. Nem tehető fel, hogy a nagy államférfi figyelmét e’ke-1955 február füllé volna az a ‘kellemetlen’ körülmény, hogy a 'csatlós országok népei és az orosz birodalom népei’ egy bizonyos, földi életüket eléggé közelről érintő kényszerhelyzetben vannak eme ‘tűrés’ tekintetében. Nem tehető fel, hogy e szavak kiejtése pillanatában elfelejtette volna, hogy p.o. Magyarország még a győzelem reménye nélkül is harcolt a kommunizmus ellen, de aztán a Yaltában reábocsátott szovjet orosz Vörös Hadsereg hozta be szuronyain területére és ezen szuronyoknak köszönheti ma is az életé t és a 'magyar nép tűrését’! Nem felejtkezhetett meg erről, hisz 6 maga is ott volt Yaltában! Szinte nehéz elképzelni, hogy ugyanaz a Sir Winston az, aki annak idején kijelentette, hogy a leendő békekonferencián egy üres széket fog rezerválni Nyugat az öngyilkosságba •• hazája becsületéért - menekült Teleki Pál szellemének - s hogy ugyanaz a Sir Winston Churchill figyelmeztette annak idején szövetségeseit az orosz veszélynek a Balkánon való végzetes térfoglalására. De nekünk nem szabad elfelejteni azt, hogy az utóbbit Churchill, az államférfi, az előbbit Churchill a politikus mondta. TORNYOSULÓ VIHARFELHŐK Néhai Teleki Pál vértanuszékét hiába kereste volna a Nemzet a Párisi békekonferencia asztalánál. Abba észrevétlenül beleült a pánszláv Nagy Péter cár szelleme. A világ 1945-ben úgy hitte, hogy a yaltai okmány csupán csak váltó, melyet majd a leigázott népek szabadságával kell beváltani, mielőtt a ‘homokóra lejár...’ Amióta váltó van a világon, ez igy van. Mert különben a kamatos kamatok kiszorítják az adóst a saját, házából. Bizonyosak va gyünk, hogy ezt Nyugaton sokan tudják, — csak éppen nem beszélnek róla... Valamikor a Nyugat kereszténysége keresztes hadjáratokat vezetett a Szent Földre a pogány szaracénok ellen, hogy a Szent Sirt felszabadítsák. Szent Háborút viseltek a Nyugat felé terjeszkedő Izlám ellen s egy angol tötténettudós szerint Magyarország akkori hősies magatartása és harca nélkül ma a Koránt tanítanák Angliában. Tizenöt évig harcoltak Europa egyesült haderői az Európát meghódítani készülő Napóleonnal szemben, öt évig Hitler ellen. A Kreml 37 évi terror-rezsimje után az egész keresztény világ a végveszély szélén áll. A Vörös Sátán egész földgömbünket akarja hatalmába keríteni. Nem az ő ereje, hanem a Nyugat erkölcsi és katonai, energiabeli gyengesége tette ezt lehetővé. Öngyilkosjelölt-e a Nyugat? Hipnotikus álomba esett-e? Más emberek élnek-e ma, mint az elmúlt, maihoz viszolokális jellegű veszélyek idején? Nyilatkozatokat olvasunk, hogy oly uj atomfegyverek birtokában vagyunk, ‘melyeknek használatából eredő pusztítást még feltalálói sem tudják teljes mérvben felbecsülni. Elpusztíthatnak egy egész kontinenst, férfiakat, asszonyokat, gyerekeket, • még az állatokat és a vegetációt is... Egy éjszakán nemcsak egy egész hadsereget, nemcsak egy egész nemzetet, de az egész civilizációt elpusztíthatják stb...’, Kanadában Lester A. Pearson erre támaszkodva kijelenti, hogy ‘csak egy alternatívája van a békés ‘coexistence‘-nak és ez a ‘co-destruction.’ Ilyen és hasonló módon feketébbre festik az ördögöt, mint amilyen. De még soha nem láttuk, hogy vörösebbre festették volna a valóságnál! Mr. Pearsonnak Kanadában nincs és nem is lehet foM a gyár Végvár
