Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-08-01 / 8-9. szám
12. oldal Magyar Végvár 1955 aug, - szeptember ban jelentek meg: a protestáns Bethlen István gróf volt miniszterelnök irányításával kiadott ‘Magyar Szemlében.’ Sajnos, Bethlen sem okult, tévedéseit keservesen fizette meg, az összeomló Magyarország romjai őt is betemették. Bárha a következő idézet válasz lenne sokak kimondott vagy elhallgatott kérdésére és a banghai próféciák meghoznák a kézfogást, mielőtt a sötét jóslat itt is beválik, amint otthon beteljesült. íme a cikk: ‘Bangha Béla a katolikus és protestáns egyházak lelki találkozásáról — Gróf Bethlen István lapja, a ‘Magyar Szemle’ érdekes cikket közöl legújabb számában Bangha Béla jézustársasági atya tollából. A cikk a keresztény és keresztyén egyházak összefogásának a kérdésével foglalkozik és felveti a kérdést: vájjon nem érkezett-e el a megfelelő időpont a katolikus és protestáns felekezetek újbóli egyesülésére? Amióta az istentagadó mozgalom - Írja Bangha Béla - a szabadgondolkozó szalonokból és a munkásszervezetekből az utcára kilépett és újabban, mint bolsevizmus világuralmi és diktátori igényekkel lép fel, hivő keresztények révén újból fel-felhangzik az egészen soha el nem halkult sóhajtozás: bárha sikerülne a keresztény felekezeteket mégegyszer közös nevezőre hozni, nemcsak az európai kereszténységnek, hanem magának a pozitív istenhitnek a megmentése céljából. Bangha Béla azután a különböző ellenvetésekkel foglalkozik és megállapítja, hogy bár a katolikusprotestáns egyházak egyesülésének egyelőre rengeteg akadálya van, a reunio ott szunynyad nagyon sokak lelke mélyén. Bangha Béla végül megjósolta, hogy a vallási közületek hatalmas válságokon fognak keresztülmenni és hagyomány ereje mind kevesebb értékű összetartó erőnek fog bizonyulni. Ma feltétlenül uj védelmi vonalat kell alkotni a hitetlenség egyre erősödő áradata ellen.'' Akik a béke boldog korában - fejezi be cikkét - nem értették meg egymást, a vallásellenes terror vérfürdőjében végül is me- Ug szeretettel szorítják meg egymás kezét.’ Eddig szólja Bangha Béla idézet! Vájjon mi is megvárjuk a véres utolsó percet, amikor végre is ököl helyett nyitott kézzel megyünk egymás felé*..? Nem lenne jobb már most félretenni mindent, ami elválaszt és csak egyért, független Magyaror — szágért küzdeni!?____________________________________ Szerkesztő megjegyzése: Nem szándékunk theologiai vitát kezdeni, azonban tudatában vagyunk annak az alattomos és rosszakaratú propagandának, amely a napilap mozgalommal kapcsoslatban a katolikus ^református ellentéteket szítja mind a két oldalon. Erre csak a következőket mondhatom: Ismertem az egyik legjobban exponált szlovák papot. Kevéssel halála előtt ezeket mondotta nekem: Tudja, ha.mégegyszer kezdhetném élőiről, egész másképpen csinálnám Megtanultam, hogy nem lehet az Isten házában szeretetet hirdetni, azon kívül meg gyűlöletet prédikálni. Vajha megtanulnánk és megszívlelnénk ezt mind a két oldalról és eszerint is cselekednénk! Mert milyen Krisztus szolgája avagy Krisztus követője az, aki szája egyik szögletével szeretetet hirdet, mig a másik szögletéből szemköztköpi felebarátját - ha az illető másvallásu! MAGYAR-NÉMET KULTUR EGYESÜLET alakult Nümbergben József kir. herceg, tábornagy védnöksége alatt. A Julius 3-án megtartott alakuló diszgyülésen, melyen a német hatóságok is megjelentek, kisbarnaki parkas Ferenc vezds. a németországi magyar emlékekről tartott előadást. AMIRŐL GENFBEN HALLGATNAK AZ OROSZOK Számítás szerint az oroszoknak a szabad országokban 250,000 kémjük van és 500,000 aktiv kollaboránsuk. Ez az a ‘Hálózat, amely körülfonja a világot’, Amerikát sem kivéve. A legutóbbi értesülések szerint E.H.Cookenridge, az angol titkos szolgálat tagja rántja a leplet róla augusztus folyamán. Már előbb is igyekezett ezt megtenni, de a genfi konferencia előtt a hivatalos körök mindent megtettek ennek elódázására és szeretnék addig kalap alatt tartani az egészet, míg a US szenátus ratifikálja a genfi konferencia eredményeit, bármelyek is legyenek azok. Úgy látszik, hogy cookenridge tényleg valami komoly nyomra jutott. Nixon alelnök kijelentette Washingtonban Harold Velde képviselőnek - aki Un-American Activities bizottság tagja -. hogy Génitől vagy semmit vagy nagyon kev.s eredményt várnak. Azonban arról biztosítom —mondotta - hogy az elnök nem jön vissza onnan nem jön vissza ssernyővel’ utalva Chamberlain volt angol miniszterelnök müncheni tárgyalásaira. E sorok Írásakor még igen nehéz volna Ítéletet mondani a konferencis eredményéről - ha ugyan lesz valami. Eisenhovser el - nők ajánlata, amely az oroszok felé szólt, amely szerint Amerika megengedi a hadibázisok légi fényképezését, viszont nem szólt arról, hogy ez az ajánlat csak az amerikai kontinensen lévőkre szólt-e vagy a világ bármely részében lévő amerikai bázisokra. Az egész világot, különösen az oroszokat meglepte ez a váratlan ajánlat. Egyelőre az oroszok hallgatnak, bizonyára valami kibúvót keresnek és fognak is találni, ha jól ismerjük őket. Az ajánlat elfogadásával az oroszok semmit sem nyernének. (5k nagyon jól ismerik az amerikai básisok helyeit kémszervezetük révén s igy újabb hasznos információt aligha tudnának az ajánlat elfogadásával nyerni, mig az amerikaiak igen sok értékes információ birtokába jutnának. Ezért tartják valószínűnek, hogy az oroszok olyan ajánlattal jönnek, amely majd kihúzza méregfogát Eisenhower ajánlatának, Elvetni az ajánlatot nem merik, mert akkor ‘béke propagandájuknak’ véglegesen befellegzett. VÁJJON MÁRTON ÁRON PÜSPÖK MIT SZÓLNA HOZZÁ? /: Az utóbbi időben az a hif terjedt el, hogy a halottnak hitt Márton Áron püspököt szabadon bocsátották. Ez a hir eddig nem bizonyult vanak, akárcsak Mindszenty kardinális szabadon bocsátása. Azonban az alábbi kis megemlékezés mindig aktuális.:/ Az én kicsi székely városom 1942 őszén nagy izgalomban volt. A visszacsatolás boldog idejét élte, de nem tudott igazán örvendeni, mert vérzett a szive a fél Erdélyben ott maradt véreiért. De most mégis boldog izgalomban várta az egész vároSj felekezeti különbség nélkül Erdély fő pásztorát, Márton Áron püspököt. . Az iskolások hosszú sora, az egyesületek vezetői méltó fogadtatásra készültek. Nem lehet leírni azt a végtelen nagy lelkesedést, örömet és szeretetet, ahogyan fogadtuk püspökünket. A püspöki szentmise és bérmálás után a nagy hivő tömeg és a vele érző székelyek nem tudták megállani, hogy el ne énekeljék a Himnuszt. Nem tudom soha elfelejteni, ma is látom sápadt arcát, lehunyt szemét, amely talán könnyeit rejtette el és össze-
