Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-08-01 / 8-9. szám
10. .oldal Magyar Végvár lQöFi ang. — szeptember Emigráns Pistának erős harcai vannak a politikusokkal. Mi is az, hogy ‘politikus’? Külön szakma az, mint mondjuk az orvosi vagy esetleg még specializálódás is ezen belül. Ok lennének vájjon a társadalmi élet szülészei, bór, szem, fül szakemberei?! Ha jól emlékszem a Reader’s Digest-ben olvastam egy meghatározást: ‘Politikus az, aki pénzért és önértékelésért mindent megtesz.’ Lyukas ez ameghatározás. Ugyanis a rablógyilkosok is megteszik ugyanezt. Mikor kezdődik el a politikus és mikor végződik? Nagy Ferencnél akkor kezdődik vájjon, mikor a csizma helyett cugoscipőt húz fel? Kállaynál akkor végződik, mikor a vesét már képtelen a mesétől megkülönböztetni?! Korhoz van-e kötve, szerencséhez vagy alkalomhoz, esetleg valami egyébhez? A politikusok nagyrésze tájékozódottságára hivatkozik, mint döntő érvre. Ismerik a régi parlament pletykáit, adomáit, - tudnak hivatkozni ezekre. Ismerik a liberális éra minden kis, pimf politikai dátumát. Ezekre is hatásosan tudnak hivatkozni. Pfeiffer és Nagy Ferenc-szerü politikusoknál még külön érv a nemzetrothasztásban való kimagasló részvétel, a nemzetirtás és a bolsevista hordák kiszolgálása. A politikus tehát az volna, aki ócska politikai lekszikonok elnyűtt adatait vagdossa a ‘csodálattól’ levegőén kapkodó magyar szemébe? Politikug.az, aki úgy elködösiti magát, hogy finomkodva is notórius hazudozónak lehet; csak nevezni? A Magyar Végvár júniusi számában Kassai Kurucz Miklós eként ir Kállayról: ‘Kállayt ismerve, jogasan fel kell tételezni, ho^y valamilyen hazafias, antikommunistg' elgondolása van.’ Kállayt nem ismerve is fel kellene ezt tételezni, ha már az emigrációs politika őserdejében kíván barangolni. Azon feltételezés, hogy a Kállay féle politikai komplekszum csak a beavatottak számára érthető, alapnélküli nagyképűsködés. Az emigráció nem ambicionálhatja, hogy politikusaival közös hálószobában aludjon csak azért, hogy közelebbről megismerje őket. Bár a hortyogás színezete és hangereje kétségkívül kifejező, a politikusoknak más utat kell választaniuk személyük elfogadtatása érdekében. Meg kell mondaniok, hogy MIT AKARNAK! Az emigráció tehát szerény, csak annyit szeretne tudni, hogy a politikus mit akar. Kállay a választ elködösitette. A bizottmányi kalandorpolitika feldicsérésével még a. elködösitesen is tulment. Aki ebben nyugtalan hazafiassá' got, egészséges politikai hátteret vél felfedezni, annak ugyancsak nagy érzéke lehet a humorhoz. A nemzet, - az emigráció nem ünnepelhet ma olyan bölcseket -, akiknek gondolatai tűzoltó létrával sem érhet ő el, cselekedeteik pedig cilinderes sétalovaglást rendezhetnek a béka ama bizonyos testrésze alatt. Mi kevesebb bölcseséggel és több kiváló tettel is megelégszünk. Nézzünk azonban politikusaink bölcseségének a mélyére. Vegyünk egy jellemző esetet. Kállay Miklós emigrációhoz intézett levele: ‘A diplomata alappal kapcsolatban a felelősséget ma is vállalom és viselem. Azért élek...stb...stb.’ Apor Gábor, Eckhardt Tibor, Fábián Béla és Kállay Miklós, Bakách Bessenyei védelmében tett együttes nyilatkozata: ‘Az u.n. Alappal kapcsolatban Kállay Miklós megállapította, hogy a felelősséget Bakách Bessenyeivel megosztma is, miután a felmentést már annak idején megadta.’ Az együttes nyilatkozat, mely jóval később látott nyomdafestéket, ‘megosztja1 a felelősséget, mig az előbbi, tehát a Kállay levél teljes egészében vállalja azt. Sőt Kállay azért él, hogy az illetékesek előtt számot adhasson majdan. Nemde bölcs politika! Vállalom, - nem vállalom, - igazán, - szívből kicsit, A ‘szeret, nem szeret...’ után szabadon. A Nyilatkozatt fentebbi rövid idézete arra is bizonyíték, hogy négy politikus nem elégséges egy értelmes mondat me gfogalmaz ásához. 1./ Kállay megállapította, hogy a felelősséget megosztja Bakách Bessenyeivel. Megállapítani szerény véleményünk szerint csak tényeket lehet és nem belső hajlandóságot, - elhatározást. Teszem azt sem állapíthatom meg, hogy holnaptól kezdve soványitó kúrát tartok, - legfeljebb csak elhatározhatom. Kifelé kinyilváníthatom. Amennyiben a mondat Kállay volt kormányelnökségére, abból folyó kötelezettségeire utal - tehát nem elhatározásra, - a ‘megállapítás’ szó ugyan helyes, de akkor az egész mondat helytelen. ,, %./ Kallay a felelősseget megosztja MA IS. És vájjon mi lesz holnap és mi volt tegnapelőtt? A politikusok csak akkor nyilatkozhatnak a Jókai regények stilisztikájával, ha a nyilatkozatnak regény-jelleget kinak adni. 3./ Kállay a felelősséget megosztja, miután a felmentést már megadta. A mondat e része még cifrább. Kállay még azután is megoszt, hogy a felmentést megadta? ! Milyen felmentés lehetett az, mely után még mindig maradt megosztani való?! Eltekintve attól, hogy a miniszterelnöki felmentvény adott esetben teljes értékű, siralmas nyilatkozatok azok, mikor egy volt kormányfő három másik politikussal hitelesítve kinyilvánítja, hogy a hivatalos hatáskörben adott felmentvényeivel csak részben vállal azonosságot - megosztva’. Az ilyen nyilatkozatok nemhogy megtörnék a bizalmatlanságot, hanem újabb tápot adnak arra. Miután Bakách Bessenyei a felmentést megkapta, a teljes felelősség a felmentőre hárult. Ezen az alapon kikizárólag csak Káll^ kritizálható és nem Bessenyei. Amennyiben azonban Kállay Miklós a ‘felmentést’ nem hivatalos hatáskörben adta, csak később, a volt hatáskör emlékeit visszaidézve, úgy teljes ‘elismeréssel’ adózunk annak a politikai és személyi légkörnek, amelyben ilyen ‘etikai’ virágok teremnek. A politikai dátumok kora lejárt. Ma már nem miliméteres eltérésekért, hanem a puszta, mezítelen létért kell harcolnunk. A régi parlamenti szőrszálhasogatásokra, a zsurnalizmus széllé 1-bé leit adat-tobzódására már szükség nincs. Ezeknek felkérődzése a nemzet halálos órájában, végtelenségig ostoba. Legjobb esetben a saját lététől megrészegült kamasz idétlen tudálékosságára hasonlít. A mai valódi emigrációs magyar közélet teljesen függetlenítette magát attól a típustól, mely a boldog békeévekben késhegyig menő harcot folytatott hónapokra szól ó belpolitikai receptek fogalmazásánál. Függetlenítette magát az ál-jogcimeket adó politikai dátumoktól is. Nincs olyan ember, aki nem helyettesíthető. Magyar viszonylatban, nincs olyan bizottmányi politikus, aki igen könnyen nem volna helyettesíthető, Kimagasló egyéniség egyáltalán nincs közöttük. — Azokat vagy kivégezték vagy féíretolták — A bizottmány magja: vicsorgató, köpködő, személyeskedő, tehát szélsőséges elemeivel a proletár-
